A Friss Hús filmjeit szeretjük. Kiss László idealizálását nem.

Sok a fontos, társadalomérzékenyítő film az idei Friss Húson, erős témákkal: pedofília, nők elleni erőszak, vagy fogyatékkal élők beilleszkedése a társadalomba. B. Nagy Ervin Egér című alkotásától viszont megállt bennünk az ütő. Az animáció a 12 éves Egerszegi Krisztina pályakezdését dolgozza fel, és benne a kedves, aranyos úszóedző bácsi, Kiss László szerepét. Igen, azé a Kiss Lászlóét.

A szerdán elindult idei Friss Hús Rövidfilmfesztiválon eddig látottak alapján elmondhatjuk: a rendezőket idén különösen érdekelték a magyar történelem egyes momentumai mellett az aktuális társadalmi kérdések is. Nagyon örültünk, hogy terítékre kerültek olyan témák is a filmekben, mint például a nők elleni erőszak, a pedofília, vagy a fogyatékkal élők integrációja. Ezek közt a többnyire remek és társadalomérzékenyítő témafeldolgozások között azonban felemás érzéseket keltett bennünk B. Nagy Ervin Egér című animációs filmje, amelynek főszereplője Egerszegi Krisztina, valamint az ő híres és hírhedt edzője, Kiss László, az úszóválogatott egykori kapitánya.

939751 0

Mindennapi szexizmusunk

A fesztivál elmúlt napjaiban több olyan filmet is láttunk, amelyek a nők vagy a gyerekek elleni erőszak valamely aspektusára fókuszáltak. Fontosak ezek a kiállások, főleg itthon, és főleg most, amikor végre talán Magyarország is aláírja az évek óta sorozatosan félresöpört Isztambuli Egyezményt; amikor egyre inkább megszólalnak olyan áldozatok, akik sokáig hallgattak bántalmazásukról; és amikor mi, nők a hétköznapokban is egyre kevésbé tűrjük a szexista megnyilvánulásokat.

Utóbbira reflektál, és akár "Mindennapi szexizmusunk" is lehetett volna a címe Nagy Zoltán Enyhén sós című alkotásának, melynek központjában azok a sokszor jelentéktelennek tűnő helyzetek állnak, amelyeket nőként nap mint nap átélünk – és amik az azokat átélőknek viszont egyáltalán nem jelentéktelenek. Nagy remekül veszi sorra és helyenként karikírozza is ki azokat az általánosnak mondható szituációkat, mint az utcai munkások füttyögését (erről mi is írtunk már), az utcán, tömegközlekedésen megkapott, félreérthetetlen stíröléseket-dörgölőzéseket, vagy a munkahelyi zaklatásokat. A főszerepet játszó Szamosi Zsófia (a Mindenki énektanárnője) pedig remekül hozza a nőt, akinek élete része, hogy csinos külseje miatt nap mint nap tárgyiasítják az őt körülvevő férfiak. A film végig humoránál marad, még ha a végkifejlet egészen morbidra is sikerül, és pont a felnagyított, kissé szürreális helyzetek érzékeltetik nagyon pontosan, mit is érez egy nő, amikor kiállított tárgyként, vagy szabad prédaként kezelik.

Összeszorított szemmel

A csütörtöki szekció egyik legerősebb filmje, Csoma Sándor Nem történt semmi című alkotása mélyebbre nyúl, és egy olyan témát dolgoz fel, amellyel kapcsolatban itthon szokás úgy tenni, mintha nem is létezne. A gyermekek szexuális bántalmazása ugyanis nemcsak óriási tabu, hanem az igazságszolgáltatás rendszere sincs rá kellően felkészülve, és sok esetben a hivatalos szervek a többszörös és szakszerűtlen rendőrségi, bírósági kihallgatásokkal csak tovább traumatizálják a fiatal áldozatokat. A velük történtek feldolgozásában pedig az sem segít, hogy a közvélemény az ilyen eseteket szégyellnivalónak tartja, olyan dolognak, amiről jobb inkább nem beszélni. 

nem történt semmi3

A rendező mindezt sorba veszi a filmben, a feszültséget pontosan adagolva pedig azt is eléri, hogy konstans görcsben álljon az ember gyomra: még gyerektelenül is vadul elkezdünk azon gondolkozni, mi mit tennénk, ha kiderülne, hogy az egyik szomszédunk molesztálja a fiunkat...? Érthető módon a filmbeli panelrengetegben élő, munkásosztályhoz tartozó szülők is, érzelmeiktől megvadulva, de teljesen tanácstalanul állnak az eset előtt. A terhessége utolsó heteiben járó édesanya nem akarja kitenni a fiát a rendőrségi, bírósági kihallgatásoknak, az indulatait eleve nehezen kezelő apa pedig szíve szerint megölné a férfit. A hirtelen beütő drámában a kisfiú érzései perifériára kerülnek, teljesen bezárkózva, saját magában emészti a történteket, míg a szülei – a nyilvánosságtól óvva a gyereket – nem tesznek hivatalos lépéseket. A kisfiú, mint a legtöbb szexuális erőszak áldozata szégyelli, ami vele történt, és mint a legtöbb gyerek, magát hibáztatja a történtekért, ahogy a szülei közötti feszültségért is. Az alig félórás film és az erős színészi játékok, Láng Annamária és Molnár Levente pontosan érzékeltetik az egyértelmű helyzet sokféle dimenzióját.

És akkor jött a kedélyes edzőbácsi

Ezek után az érzékeny és erős filmek után futottunk bele B. Nagy Ervin Egér című animációs filmjébe, ami az akkor 12 éves Egerszegi Krisztina első sikereiről szól. Ez eddig rendben is van – ha valaki, hát Egerszegi Krisztina megérdemli, hogy eredményeiről megemlékezzenek. Az viszont megdöbbentett bennünket, hogy edzője, Kiss László, az úszóválogatott egykori elnöke, akiről tavaly óriási botránysorozat keretében derült ki, hogy anno csoportos nemi erőszak miatt elítélték, a filmben csak mint türelmes, kedélyes úszóedző jelenik meg. Igen, tudjuk, maga Egerszegi Krisztina a botrány kipattanását követően is kiállt egykori mestere mellett, de Kiss megosztó személye, múltja, az azóta napvilágra került részletek, és a védelmére egy emberként felsorakozó káderek (illetve a vele szemben sokasodó vallomások) keltette botrány ismeretében az Egér már-már olyannak tűnt, mintha a szövetség PR-stábja rendelt volna imázsfilmet... 

Valamelyest magyarázhatja ezt, hogy némi keresgélés után kiderült: a filmet még a botrány kipattanása előtt készítették, egy olimpiai bajnokokat bemutató tervezett animációs sorozat első részeként. A rendező 2014-ben nyerte el a Médiatanács Macskássy Gyula-pályázatának támogatását, ekkor kezdődött el a film gyártása is, vagyis jóval korábban, mint ahogy a balhé kirobbant. Megkeresésünkre a film producere, Janovics Zoltán azt írta a Díványnak, 

"Balszerencsénkre a film elkészülte után pár héttel robbant a Kiss László-botrány. Utána inkább azon dolgoztunk, hogy "elrejtsük" pár hónapra a filmet, mert úgy gondoltuk, Egerszegi Krisztina többet érdemel egy "botrányfilmnél". 

Ettől függetlenül a rendező munkájával nem tudunk egyetérteni: úgy gondoljuk, hogy az élsporttal járó élet ilyen fokú idealizálása – főleg a történtek után – finoman szólva sem a legszerencsésebb. Azoknak az úszóknak, akik a botrány kipattanása óta eltelt időben azokról a bizonyos nevelési célzatú verésekről, lelki terrorról, szexuális molesztálásokról számoltak be, valószínűleg egészen más élmények jutnak eszükbe. És a producer azzal az érvelésével sem nagyon tudunk mit kezdeni, miszerint a kisfilm módosításának ötletét (az anyagi okokon túl) azért is "el kellett" vetni, mert "a kisfilm az utolsó részletig valós cselekmények alapján készült, a valóságot pedig nehéz megváltoztatni".

Ha a valóság alatt Egerszegi díjait, kvalitásait, energiabefektetését értik, azzal mi is egyet tudnánk érteni. De ha Kiss László és Turi György edzésmódszereire gondoltak (amik nagyon enyhének, sőt szívélyesnek tűnnek a film alapján), azzal kapcsolatban azért vannak jócskán kétségeink. Az utóbbi egy év sajtómegjelenései és az egymás után előkerülő sztorik adnak is erre jócskán indokot.

Megkerestük a Friss Hús szervezőit is, mert érdekelt bennünket, hogy a zsűrinél vajon felmerültek-e erkölcsi dilemmák a film továbbjuttatásával kapcsolatban. Az egyik fesztiválszervező és zsűritag, Deák Dániel, válaszul elmondta: a zsűri sokat vitatkozott a filmről, de végül Egerszegi Krisztina személye és sikerei miatt szükségesnek érezték, hogy továbbjusson a film, és azt is hozzátette, hogy sajnos Kiss Lászlóék személye nem választható szét Egerszegi eredményeitől. Ezzel mi sem tudunk vitatkozni, Kiss Egerszegi Krisztinával öt olimpiai bajnokságot nyert 1988 és 1996 között.

Mint ahogy azzal sem tudunk, és nem is akarunk vitatkozni, hogy animációs szempontból amúgy erős a film. Ettől függetlenül viszont továbbra is azt gondoljuk, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik az Egér alatt feszengve ültünk a moziban, és hogy az talán anyagilag sem lett volna olyan nagyon megterhelő, ha a film elejére vagy végére kerül valami szöveges magyarázat a film születésének körülményeiről, esetleg a stáb állásfoglalása a Kiss László-ügy kapcsán – mert, ahogy Deák is fogalmazott, személye valóban nem vonatkoztatható el Egerszegi sikereitől. Ennek hiányában viszont mégis csak arra tudunk gondolni, hogy az alkotók nem sok morális belátással bírnak filmjükkel kapcsolatban – számunkra legalábbis erre utal, hogy miután számításaik szerint elült a vihar, úgy prezentálták a filmet, mintha a magyar közönség valami delíriumban töltötte volna az elmúlt egy évet, vagy legalábbis elfelejtette volna a történteket. A producer szerint, amíg itthon "állt" a film (vagyis míg Kiss László kemény társadalmi nyomásra nagy nehezen lemondott az úszóválogatott szövetségi kapitányának tisztségéről), addig külföldön versenyeztették az Egeret, amit több rövidfilmfesztivál is beválasztott. Kár, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy nekünk miért fáj, amiért ez a film ilyen formában a hazai közönség elé került.

Lényegében annak örültünk volna a legjobban, ha olyan alkotást láthatunk egy többszörös olimpiai bajnok sportolónőnkről, ami nem tesz úgy, mintha nem történtek volna meg azok az események, amelyek egy egész országot felkavarták, és amelyek nem utolsó sorban maradandó lelki károkat okoztak emberek életében. És most nem Kiss Lászlóra gondolunk.

Oszd meg másokkal is!
Mustra