Hogy az istenbe' képes a világ 45 éve olvasni Danielle Steelt?

Úgy, ahogy Claire Kenneth, Fejős Éva, vagy Oravecz Nóra könyveit: egyszerű, könnyen fogyasztható, szórakoztató, és sokaknak ennyi már elég is. De miért?

Ha azt mondom, bestseller-írónő, a fiatalabbak azonnal rávágják, hogy J. K. Rowling. Pedig Harry Potter szellemi szülője még legfeljebb általános iskolai fogalmazásokkal csiszolgatta technikáját, amikor a modern kori lektűr-írónők ősöreganyja már javában ontotta a regényeket. Bár mi igyekszünk mindent elkövetni, hogy önöknek még a nyaraláshoz is értékes olvasnivalókat ajánljunk, Danielle Steel művei 45 éve nem tudnak hiányozni egyetlen strandtáskából se, és még csak nyár se kell hozzá, hogy például a Bookline sikerlistáján, egy esős-hűvös márciusi héten is röhögve behúzza a harmadik helyet a legújabb könyvével.

B890856

Amikből van amúgy 109. Igen, százkilenc. És akkor a gyerekkönyveket még nem is számoltuk, mert Steel természetesen ebben a műfajban is alkot. Elképzelhetetlen számnak tűnik ez (bár Nemere István és összes írói alteregója erre csak megvetően horkant fel), de ettől még nem okvetlenül kell, hogy szar is legyen az, ami nagy mennyiségben készül.

Steel szemére lehet vetni, hogy könyvei egy kaptafára íródnak, könnyen összefoglalható bármelyik kötet cselekménye a szerelem-ármány-konfliktus-győzelem menüpontokkal, hősei nem túl eredetiek, de szinte mindig földöntúlian tökéletesek, szépek és gazdagok (vagy azok lesznek), és persze a cselekmény végül csakis és kizárólag happy endben csúcsosodhat ki. De mindez ugyanígy van már Claire Kenneth vagy Barbara Cartland művei óta, egész a legújabb kori magyar követőkig, akik az idők változásának jegyében már az újabb verzió, a szingliregény-műfajban utaznak, Fejős Évától Vass Virágig. Szóval akkor a probléma inkább maga a műfaj, a lektűr volna? Vagy inkább az, hogy a kultúrafogyasztók nagy részének nincs ízlése?

Ízlésről pedig nem vitatkozunk

Ami a tévézésben az Éjjel-nappal Budapest, színházban a József Attila-Operett-Madách tengely, az az irodalomban a lektűr és a ponyva (valamint az ezotéria és életmód-tanácsadás dzsungele Coelhótól Oraveczig). Létezik ugyan ebben a műfajban is többé-kevésbé színvonalasnak mondható (és Steel természetesen ide sorolja önmagát is), mégis, az irodalmi könyvvásárokra azért nem ebből a kategóriából szokás válogatni.

Az úgynevezett magas irodalom olvasói előszeretettel nézik le a ponyvarajongókat, ők meg cserébe lesznoboznak mindenkit, aki Esterházy nevét akár csak helyesen leírni is képes. És ez így van azóta, hogy valaki először írt könyvet felvállaltan csak a szórakoztatás céljával. 

Szórakozni pedig mindenki szeret

Csak épp a különféle műfajok rajongóinak mást és mást jelent a szórakozás. Aki transzba esve rágja át magát a legújabb Krasznahorkain, annak nem elég mély egy Vavyan Fable regény, aki már előző éjszaka letáborozik a könyvesbolt előtt a Szürke legújabb x darab árnyalatáért, annak meg dekódolhatatlanul szövevényes volna Bolaño 2666-ja. Az egyiket úgy is ki lehet silabizálni, ha az ember épphogy csak nem funkcionális analfabétaként, épphogy csak elbukdácsolt egy érettségiig, a másikban meg még irodalomszakos végzettséggel se biztos, hogy be tudod azonosítani az összes kulturális utalást. Mégis élvezetesek.

Kinek-kinek a maga szintjén

És hát ha valamivel baj van, akkor inkább azzal, hogy ezek a szintek nagyon távol állnak egymástól. Arról nem tehet senki, ha nagyon szegény családba született, ahol olvasni nemhogy úri luxus lett volna, de pénz se akadt könyvekre (mert esetleg tüzelőre se nagyon). És az se nézheti le az előbbieket, aki olyan szerencsés, hogy legalább a nappalijuk legalább egyik fala padlótól plafonig könyvespolc, amin olvasni tudó korától kezdve módszeresen végig is rágta magát. Mert mondjuk ráadásul még annyira szerencsés is volt, hogy az iskolában sem tudták elvenni a kedvét tőle.

( When my #Readers go big.. 💞 #Repost @fg_beautifulchaos ・・・ Over a year ago I was obsessed with this book I used it as a huge inspiration because I knew that I have more inside of me. My partner in crime since forever @szilvia_miklos and this little book, helped me not just to believe in Myself, I actually did what I had to do for to Live my Dreams 💖 You can make your Dreams come true... and you don't even have to have a prince on white horse to save you. 🦄 This life is hard sometimes but it is MINE. And I will appreciate every moment of it. ✨ ✨Ilyen az Élet másképp ✨ Köszi Nóri 😘 #life #bahamas #nassau #oravecznora #eletmaskepp #dreams #differentlife #beautifulchaos #travel #book )

NORA ORAVECZ (@nora.oravecz) által megosztott bejegyzés,

Mert sokaknak viszont elveszik, vagy eleve meg se hozzák a kedvet hozzá. Ők ezért nem jutnak aztán tovább felnőtt fejjel sem az Egri csillagoknál, nem értik, mit problémázik mindenen Nyilas Misi, lúzernek tartják Nemecseket, és leszarják, miért fontos egy kisködmön története.

Pedig, ahogy épp a múlt héten azt Csépe Valéria, az új Nemzeti Alaptanterv kidolgozásával megbízott miniszteri biztos (és a NER-ben kivételes módon hozzáértő szakember) az Indexnek egy nagyon részletes és rokonszenves interjúban elmondta: az iskola feladata az volna, hogy izgalmas és érdekes legyen, és a legfontosabb: hogy kedvet csináljon megismerni a világot. Ebbe pedig beletartozik az is, hogy a száraz, és a mai gyerekek világától már elképzelhetetlenül távol álló klasszikusok helyett a koruknak megfelelő olvasmányokkal megszerettesse magát az olvasást azokkal is, akik otthonról nem ezt hozták. Onnan pedig már egyenes az út oda, hogy a gyerek képes legyen az összetettebb szövegek megértésére, a mélyebb tartalmi mondanivaló értő feldolgozására.

Arról nem is beszélve, hogy nemcsak az olvasásba, de a tágabb művészetekbe való bevezetésben is óriási lehetősége és feladata volna az iskolának. Ha az a bajunk, hogy a Barátok közt a tévék legnézettebb műsora, hogy a színházakban csak a musicalekre meg a gesztis poénokra tódul a közönség, vagy hogy a mozik is csak az autósüldözős-jócsajos filmekkel képesek kasszát robbantani, akkor képezzünk olyan kultúrafogyasztókat, akiknek nem ez jelenti a kulturális élvezetek netovábbját.

GettyImages-666876
Joe Raedle / Staff / Getty Images Hungary

Ahogy Csépe is mondja: ha a mai gyerekhez a Harry Potter áll közel, hát akkor hajrá, olvassák a Harry Pottert – még ha irodalmi színvonalát tekintve nem biztos, hogy sokkal jobb, mint Danielle Steel. Viszont magával ragadja a kölköt, képes izgulni rajta, átélni a kalandokat a szereplőkkel, és főleg: ráérezni vele, miért és hogyan lehet élvezetes egy olyan film, ami a fejedben játszódik. És épp itt lépne be a jó pedagógus (ha a NER szigorú keretei és hagymázas kötelező tanterve hagynák): hogy utat mutasson, merre tovább. Hogy ügyesen kihasználva, hogy a gyerek végre ráérzett az olvasás ízére és izgalmára, a korának és érdeklődésének megfelelő (és ezek miatt valószínűleg kortárs) minőségi irodalmat mutathasson neki. Ne adj'isten ne is csak a mezei tanár feladata legyen ez: az oktatáspolitikáról döntő szakemberek és politikusok is rászánhatnák végre magukat arra az évtizedek óta újra és újra felmerülő, mégis mindig mindig elsunnyogott döntésre, hogy frissítsék a kötelező irodalmak listáát, és a klasszikusok helyett (mellett) bevegyenek végre ilyesmiket is a tananyagba.

Nem, a klasszikusokkal nincs semmi baj

Csak nem 6-8 éves alsósokkal, az olvasás élvezetébe és az irodalomba való bevezetésként kellene olvastatni őket. Ekkora gyerekeket még a könnyed műfajú ifjúsági könyvekre építkezve lehetne fokozatosan megismertetni a “komoly”, a “magas” és efféle elitizáló jelzőkkel emlegetett irodalommal. Ez is egyfajta érzékenyítés: ha kellő alapokkal látjuk el, akkor a fokozatosan egyre “nehezebb” olvasmányokat olvastatva rá lehet őt vezetni arra, hogy egy történet nemcsak akkor jó, ha izgulni lehet a fordulatain (mint a Harry Potteren), hanem akkor is, ha megható, dühítő, megnevettető, szomorú, vagy akármilyen más módon felkavaró. Amikor ezeket át tudja élni, amikor valaki másért, más helyében képes ezeket érzéseket átérezni, azzal nemcsak az irodalom (és nagyobb léptékben akár a kultúra), de a világ és embertársai megértése irányában is hatalmas lépéseket tesz. Úgy már képes lesz később nem csak unni Nyilas Misi történetét, vagy Jókai több oldalas tájleírásait. És ha a száraz irodalmi definíció, a katarzis fogalma akár csak egyetlen egyszer is értelmet nyer egy olvasmányélménye után, akkor már nem fogja többé összekeverni Danielle Steel happy endjeivel.

shutterstock 558658351
Oszd meg másokkal is!
Mustra