Pilvaker 2017: a szavak fotelforradalma

A Pilvaker fura dolog számomra, mert távolról ugyan, de figyelemmel követtem még az első Pilvaker körülötti zsizsegést, ami legendás volt: aztán a szlemmerek elmaradtak a rendezvénytől, pontosan a társadalomkritika lehetőségének elvesztése miatt. A Pilvaker olyan rendezvénnyé vált, ami elvesztette aktuálpolitikai vonatkozásait, és a szókimondóbb szlemmerek helyett kommerszebb előadóművészeket, énekeseket és rappereket kért fel a Red Bull a forradalom hangulatának felidézésére.

A nevek mellett az egész előadás stílusa is megváltozott: a Pilvaker 2017-ben egy csillivilli esztrádműsor, ahova menő húszas-harmincas vasalt hajú lányok, felnyírt hajú fiúk és fiatalos vállalkozók ülnek be és készítenek szelfit magukról meg teggelik be egymást az Erkel büféjében, amíg arra várakoznak, hogy Fluor Tomi, Sub Bass Monster Szabi, meg a vörös Halottpénzes fiú a színpadra pattanjon. Ezzel nem akarom megítélni a Pilvakert, mert utálom az előítéleteket: csak jelzem, hogy az első pillanattól kezdve világos volt számomra, hogy ez a Pilvaker már rég nem a szavak forradalma, hanem egy minden ízében-, az első szótól a színpadképen át az utolsó reflektorig profi és kiszámított szórakoztatóipari termék, sztárfellépőkkel és színészekkel. Annak viszont egészen oké.

Red Bull Pilvaker marksomay 6
Somay Márk / Pilvaker

A Pilvaker tehát az a színházi műsor, ahol DRK-sapkás srácok designhoodieban várakoznak rúzsos szájú szíveik hölgyére, és 780 forintos tortaszeletet eszegetnek a büfében, miközben designos pohárból pezsgőt kortyolgatnak hozzá: de közben a Pilvaker az a műsor is, ahol tolongás folyik a jegyekért és három napon keresztül van teltház egy olyan műsorért, ami Petőfi Sándor, Arany, József Attila és egyéb klasszikus magyar költők verseinek feldolgozásait állítja színpadra. Egyfelől nagyon is érezni a Pilvaker biztonsági játék jellegét, másfelől látni lehet azt is, hogy ez egy komoly munkával felépített, eladható brand, aminek alapvető célja a klasszikus kultúra modernné és feldolgozhatóvá tétele, ami néha sikerül, néha nem. De mi marad akkor, ha elengedjük az előítéleteinket, és hátradőlve élvezzük az előadást?

Először is, számomra nem sokat jelentett a fellépők valószínűleg illusztris névsora, nem hallgatok kortárs magyar zenét, csak néhány underground kedvencem van: a fentieken kívül senki mást nem ismertem a fellépők közül, egyszóval itt volt a remek lehetőség, hogy meggyőzzenek arról, milyen remek előadók.

Némi retrospektív és elég hatásos visszatekintés után (amiből egyébként teljesen kihagyták, vagy legalábbis én nem vettem észre egyet sem 2012 fellépői közül, pedig azért az öt évbe ők is beletartoztak) a Befordultam a konyhába feldolgozásával nyitunk, aminek a klipverziója már 200 ezer feletti nézettségnél tart a youtube-on, és a rapperek közül szép kis csokor képviseltette magát a színpadon. Ez a szám megadta az est alaphangulatát: képviselt egy olyan minőséget, ami vállalható és élvezetes volt, miközben nyilvánvalóvá tette, hogy milyen is a Pilvaker stílusa, amitől aztán nem is távolodtunk el különösebben. Nekem teljesen oké volt ez a szövegelős, vagány újrafeldolgozás, egyesítve valamilyen népdalalapú kissé sramlizenére hajazó zenei alappal, aminek az elegye valóban meglepően könnyed és befogadható volt.

Red Bull Pilvaker marksomay 8
Somay Márk / Pilvaker

Utánuk a felkonf jött, aki rögtön utalt az Arany emlékévre, és arra is, hogy a Pilvaker ötödik évébe fordult, ezért az eddigi Pilvaker-klasszikusok mellett (?), további versek és prózai művek hallhatóak a színpadon. Egy közepesen humoros közjáték következett Anger Zsolttal (mert Aranyélet!), majd Kautzky Armand, a Pilvaker egyik állandó arca szavalt.

A feldolgozások ezután sűrű egymásutánban követték egymást: engem egyedül a főként vokalistaként közreműködő Kollányi Zsuzsi durván szexista látványelemként való felhasználása zavart (nem hiszem, hogy annyival több volt az előadás attól, hogy ő a combjáig húzkodva a szoknyáját tekergett egy üvegkockán akkor is, amikor éppen nem énekelt), viszont nagyon ügyes volt a János vitéz feldolgozásban (így aztán végképp nem értem, miért csináltak belőle biodíszletet, de mindegy). Távolról Singh Vikit simán összekevertem Radics Gigivel, egyszerűen amiatt, mert fogalmatlan vagyok, de meg kell hagyni, csodálatos hangja van a csajnak, és nagyon jó volt minden olyan dal, amiben szerepelt. Remek színpadi jelenléte van Lábas Vikinek, Marsalkó Dáviddal különösen jól működtek együtt. Erős volt Szabó Kimmel, Trokán Nóra és Hámori Gabriella is a színpadon a vers,- és prózabetétekkel. A Szavak, szavak Kautzky-féle felolvasásától viszont konkrétan röhögnöm kellett: én már azt sem értem, hogyan kerülhetett be az irodalomtankönyvbe: ez nem vers, ez egy rapszöveg. A rapszöveg bármilyen jó is legyen, nem egyenlő a verssel, ahogy dalszöveg sem egyenlő a verssel, elveszti az erejét a másfajta tolmácsolásában. Mindegy, ő dolguk, én nem keverném a műfajokat.

A dalok a remek feldolgozástól (meglepően Cseh Tamásos gitárszóló a Halott pénzes Járai Márktól, az est fénypontja, vagy vagesz Pató Pál Fluor Tomiéktól) a közepesen át (Szabadság, szerelem, Falu végén kurta kocsma), a kifejezetten modorosig terjedtek (mindkettő Nemzeti dal borzalmasan negédes volt).

Red Bull Pilvaker marksomay 2
Somay Márk / Pilvaker

Összességében egy nagyon csillogó, nagyon színes, nagyon szórakoztató műsort láttunk, amiben különösebben forradalmi nem volt, de széleskörű és kellemes válogatást nyújtott a klasszikusokból, és olyanok számára tette mindezt menővé, akik a maguk jószántából valószínűleg hamarabb vágnának eret magukon, minthogy fellapozzanak egy Arany-kötetet.

Oszd meg másokkal is!
Mustra