#VILÁGOM

Peter Brook csatamezején mindenki megmérettetett

2016. december 25., vasárnap 14:07

Peter Brook Csatamező című előadása harminc évvel ezelőtti bemutatásakor akkorát szólt, mint Tarr Béla Sátántagója (tíz évvel később), és bár ez esetben a párhuzam inkább a két produkció hosszára értendő, színház- és filmtörténeti jelentőségük mégse emiatt érvényes a mai napig. Ám míg Tarr a vásznon megváltoztathatatlan alapokat rakott le, addig Brook 9 órás Mahabharatája – egy utazó előadás követelményeihez igazodva – mindössze 75 percesre zsugorodott (de aggodalomra nincs ok, az eredeti előadásból készült egy hat órás film is). Így érkezett el december közepén a Trafó színpadára.  

photo 1
Fotó: Caroline Moreau

Az egyetlen tényező ebben az egész bekezdésben az idő, ami viszont ironikus módon nem fogott az előadáson, semmilyen tekintetben. A kilencvenegy éves Brook a hetvenes évek óta él Párizsban; az újkori Mahabharata is itt jött létre Jean-Claude Carrière és Marie-Hélène Estienne segítségével: előbbi a szövegátiratban, utóbbi a rendezésben volt a mester segítségére. 

Peter Brook

Teljes nevén Peter Stephen Paul Brook színházi rendező Angliában született litván zsidó származású szülők gyermekeként, akik a század első évtizedének végén hagyták el Oroszországot. A fiatal Peter már gyerekkorában rajongott a filmekért és színházért, később Oxfordban lett egyetemista, ahol 1942-ben egy amatőr társulattal színre vitte Marlowe Doktor Faustus című művét. Ezt a következő évben Londonban is megrendezte.

Brook az 50-es és 60-as években sokat vendégeskedett Párizsban és New York-ban, ahol több mint félszáz drámát, hét operát és több filmet is rendezett, mígnem 1962-ben egy francia rendezővel együtt csatlakozott a Peter Hall vezette stratfordi Shakespeare Színházhoz társigazgatóként. A társulat később felvette a Royal Shakespeare Company nevet.

1974-ben a párizsi Bouffes du Nord épülete lett Brook székhelye, amely ma is működik, befogadó színházi jelleggel is. Ide kötődik Alfred Jarry: Übü király című komédiájának bemutatója. Itt készültek mintegy 10 éven keresztül az indiai hőseposz, a Mahábhárata színházi bemutatójára is. Végül egy kilencórás darab, majd egy hatórás film született ennek eredményeként. Brook a műalkotás kedvéért nemzetközi stábbal dolgozott, mert mint mondta: "Ha kicsiben sikerül megvalósítani az egységet, akkor van remény."

(Wikipédia)

Brook rendezői bravúrossága mindig is a letisztultságban jelentkezett, az ő rendezéseit sosem a hivalkodó díszlet vitte el (még ha a negyvenes évek végi Strauss Salome című előadásának színpadképét Salvador Dali tervezte is). Az üres tér olyannyira fontos része munkásságának, hogy könyvet is írt ezzel a címmel, mert szerinte "a színház stílust játszik és nem drámát".

photo 13
Fotó: Pascal Victor / ArtComArt

Ez a stílus végig meghatározza a Csatamezőt is, nem véletlen, hogy kihalásos alapon lehetett csak bejutni arra a négy előadásra, amit az afrikai, angol, belga és francia színészek hívtak életre a Trafóban. Az első napon még Brook is feltűnt Budapesten, kizárólag fiatal rendezőhallgatóknak tartott előadást, mert elmondása szerint a fiatalokra volt kíváncsi.  

A Mahabharata egy háromezer éves, szanszkrit nyelvű hindu eposz, ami mintegy 500 millió hindu számára jelenti a kultúra gyökereit. Magának a szónak a jelentése: „Bharata leszármazottainak nagy küzdelme” vagy „Bharata nagy nemzetségének harca”. Százezer versszakával a világirodalom leghosszabb alkotása, nyolcszor hosszabb mint az Iliasz és az Odüsszeia együttvéve.

A Csatamező a Mahabharata csatajelenete utáni eseményeket kelti életre színészei, pár földre dobott színes takaró, és Toshi Tsuchitori japán zeneszerző élő játékával. A színpadon minden gesztusnak jelentősége van: a nemzetiségek keveredése (kiváltképp a különböző akcentusok miatt) egy bolygó sokszínűségére emlékeztet, a történet filozófiai mélysége pedig egyszerűségével ránt mindenkit magával a nézőtéren. 

A hetvenöt percben a csata utáni történéseket láthatjuk, azt ahogy az ősi ellenségek a háború után magasztos példázatokkal mesélnek egy megbocsátó világról, amiben jó igaz embernek lenni. A színészek a legkülönbözőbb (akár állat)szerepekbe bújva okítják a háború nyertesét és éltetik az új királyt, aki viszont időközben elbizonytalanodott a rá váró nehézségek miatt, amin nem segít, amikor kiderül: a legyőzött király anyja szeplőtlenül született bátyja volt. A családi dráma mellett gyönyörű mesékkel és hatásos példázatokkal tűzdelt történet nem csak egy új királyt nyűgözött le, de mindenkit elvarázsolt, aki részese lehetett.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

FILMVILÁG Jó utat, Sir Roger!

Mindenkit meghódított közvetlenségével, csibészes mosolyával, sztárallűröktől mentes, sziporkázó személyiségével. Jellegzetes angol humora, beszólásai az évek folyamán szállóigévé váltak.

NÖVÉNYEK 5 növény, amik imádják a fürdőszobádat

Ha ezek közül választasz, akkor biztosan sikerül hosszú távra becsempészned a természetet a fürdőszobádba!

MÁS TÉSZTA Zseniális: pizzafalatok a jégkockatartóból

Ezzel a trükkel isteni kaját varázsolhatsz bármilyen bulira, de persze vacsorára is jó lesz.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta