A betárcsázós internet már a múlt, de Jake Smiles örök

Zanza!

Cukorka egy padon ül és sír. Ritkán néz meg kétszer egy előadást, de ennek a véleménynek az első változata már egy éve hever parlagon, valahol mélyen megbújva a szerkesztőség kusza, online rendszerében, igazából meg se találja, azért sír. Smilesnak biztosan könnyebben menne. Persze neki minden könnyebben megy, olyasfajta pasi, akit a nő meg akar menteni, a férfi meg le akar kopírozni. Dan Bilzerian másik (pontosan ugyanannyira nem létező) véglete. Ki ne imádná hát?

Bánki Gergely imádata például messziről lerí az általa feszesre (újra)rendezett 1Linkről. Smiles, az író és Smiles, a főszereplő - mindkettejük kiléte totális homály, a Magvető Kiadó és az Origó 2001-es pályázatának nyertes regénye tizenöt év után is csupa kérdőjel, kell ennél több? A szerzőt a rendező azóta sem találja, hogy tavaly májusban előbemutatót tartottak az előadásból. Egy évvel később viszont, Vajdai Vilmos főszereplővel együtt valahogy mégis rátaláltak, ha magára a szerzői jogokat lefölöző íróra nem is, de Smilesra mindenképp.

Elképesztően sokat fejlődött az előadás, Vajdai szájából jóval természetesebben ömlik a szöveg, hiszen az 1Link monodráma, még akkor is, ha olykor megjelenik a kivetítőn Zs (Pető Kata), a feleség, vagy a főszereplő munkatársai, hogy a virtuális világból soha ki nem szakadó Smilesra szabadítsák a való világot. Mert Smiles nem szeret IRL (In Real Life, a valóságban) élni, inkább lövöldöz AK-val mindenféle lehetséges célpontra, és inkább veri a farkát bármi elképzelhetőre az íróasztal mögött, semhogy csapatépítő tréningeken fáradozzon a faszra ácsingózó munkatársnők felszedésével. Az online világba menekülő wannabe Patrick Bateman otthonosan mozgatja át magát az egyik hazug világból a másikba, csakhogy a hazugság jóval könnyebben megy neki virtuálisan, mint a valóságban, és nyilván ez okozza a vesztét is. 

Bánki bő fél órát húzott az előadás eredeti hosszából, és milyen jól tette! A videók is mind a helyükre kerültek, érthetően és pontosan rajzolják körbe a főszereplő világát, és ami a legjobb, hogy Vajdai eltalálja Smiles-t. Na nem rögtön az elején, de szépen lassan egyre hajlamosabb a néző elhinni, hogy ő tényleg egy megmászhatatlan falak mögé rejtőzött szociopata, aki csak a piac feltérképezése miatt néz gyerekpornót, és aki virtuálisan a saját lányát is megdugná. 

De inkább csak az van, hogy Cukorka ül a padon és sír, mert olyan ritkán marad meg valami ugyanolyannak sok év távlatából. És a Proton Színháznak a Trafóban ebben az esetben mégis sikerült a 2001-ben, a betárcsázós interet korában íródott regényt aktuálisnak ábrázolnia. Mert a Smilesok mindig aktuálisak...

Blogmustra