Valmont bejelentkezett a videórandira

Bernóczky Ákos LogInja egy újabb lehúzott bőr a netes társkeresés topikjáról és Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című levélregényéről, ami azért mind az eredeti regény, mind a belőle készült filmfeldolgozások fényében merész vállalkozás. Az ötletben amúgy benne volt a lehetőség, ahogy abban is, hogy valami érdekes, újszerű dolog szülessen a két téma összemosásából, de a végeredmény sajnos csak egy lapos és nagy ziccereket kihagyó próbálkozás lett. 

Még tényleg téma a netes randi?

Barnóczky Ákos (Szőke kóla) kis költségvetésű és két hét alatt leforgatott filmje nem azért lett gyengécske, mert rövid volt az idő és kevés a büdzsé, hanem inkább azért, mert 82 percen keresztül az ember csak akkor képes kocsányon lógó szemmel nézni négy webkamerába beszélő arcot, ha azok valami valóban érdekeset mondanak, vagy a sztori különleges. De a LogIn koncepciója ehhez túl kiszámítható: a forgatókönyv szerint a mai Magyarországra átültetett Veszedelmes viszonyokban a főhős, Valmont (Pál András) kifinomult ízlésű, nőcsábász főúr helyett pornós, aki helyenként uzsoráskodással is kiegészíti a havi keresetét, Merteuil (Gáspár Kata) pedig cselszövő márkiné helyett egy huszonéves aranyásó csaj. Ők ketten a dekadens főúri udvarok erkölcsi zavarosában halászás helyett az internetes társkeresők adta lehetőséget használják ki, ahol szépen behálózzák, megkopasztják, majd eldobják a szerelmet keresőket. 

dac77257-56e8-4f21-b70d-c05fe4a62cc2.png

Ott kavarodik meg a dolog, hogy legutolsó áldozataik öngyilkosok lesznek, családtagjaik pedig - a lány esetében az apa (Tálos József), a férfi esetében pedig a feleség (Parti Nóra) - elhatározzák, hogy megkeresik azokat, akik a halálba kergették a szeretteiket. Természetesen hamar megtalálják az utat hozzájuk a netes társkeresőben, és persze megtalálják egymást is ők ketten, a bosszúszomjas feleség és az apa, majd miután kölcsönösen kisírták magukat a virtuális világban, a továbbiakban közösen űzik a netes hajtóvadászatot. Mindez a képernyők előtt történik, pontosabban a randikereső videóportálon, amiből mi csak annyit látunk, hogy ki-be csekkolnak a szereplők (néha teljesen irreális helyekről, például egy házibuli kellős közepéről), és diskurzusokat folytatnak egymással.

 Miért érdekes annyira a Veszedelmes viszonyok?

Choderlos de Laclos híres műve a francia forradalom előtt hét évvel látott napvilágot, és mint kortársai írják „vészt hirdetve jelent meg a XVIII. század végének vérbe borult égboltján”. Akiknek szólt, értettek a szóból. A könyvet évszázadokig kísérte az arisztokrácia bosszúja, kiadását sokáig tiltották, árusításáért büntetést osztottak. Laclos az arisztokrácia erkölcstelen életét vette célba, s bár tollát elsősorban a felháborodás vezette, olyan írói eszközöket és módszereket alkalmazott, hogy az írásból remekmű született.

A levélregény a forradalom előtti uralkodóosztály belső életét dolgozza fel, melynek fő vezérfonala a szerelmi viszony, de a szenvedélyes női-férfi kapcsolatokban leginkább a hatalmi vágy kielégítésére és a partnerek közötti erőharcra fókuszál.

A regény itthon Örkény István fordításában jelent meg, aki ezt írta róla: "a férfiak és nők pöre máig is eldöntetlen, mert eldönthetetlen: Laclos sem hozhatott benne ítéletet. De övé a dicsőség, hogy a különnemű lényeknek ezt az öröktől fogva tartó és sohasem szűnő gyengéd és mégis vérszomjas viaskodását bámulatos elemző készséggel, korát megelőző lélekismerettel s a maga teljes drámai izzásában írta meg." Choderlos de Laclos a XVIII. század végén, a nagy történelmi földrengések korában írja meg művét, melynek lelkes hívei voltak - köztük nem kisebb egyéniség, mint a zseniális Stendhal - és bigott ellenzői. A múlt században például megjelentetését, árusítását is bírósági hercehurca követte. Tiltott gyümölccsé változott ez a nagyszerű, őszinte könyv, amelyben férfiak és nők cselszövései, praktikái, az udvarlások és szövevényes testi-lelki kapcsolatok előterében mindvégig ott van a legyőzhetetlen Erósz.

Forrás: Moly.hu és Bookline

Mert csak a neten vághatnak át minket, ugye

Mivel tudtam, hogy ebben a filmben tényleg nem fogok mást látni, mint a négy szereplő közelijét, ezért próbáltam minél inkább az elhangzottakra koncentrálni, hátha valami érdekeset hallok a neten való társkeresés mibenlétéről és annak veszélyeiről. Már csak azért is füleltem kíváncsian, mert a rendező azzal a célzattal (is) készítette a filmet, hogy felhívja az online társkeresés veszélyeire a figyelmet. A baj csak az, hogy egy ilyen sztori nem kizárólag az internetes randizgatás során történhet meg: szélhámosokba, ingyenélőkbe és mindenféle kevésbé korrekt figurába egy hétvégi bulizás alkalmával is belefuthat az ember, arról nem beszélve, hogy 25-ön túl remélhetőleg már mindenki tisztában van vele, hogy senki nem okvetlenül az, akinek az első randin látszik. Az pedig 2015-ben tényleg kicsit poros gondolat, hogy a netes társkeresésre úgy tekintsünk, mint valami ördögtől való dologra, tekintve, hogy a Tindert – még ha titkolják is –, de a legtöbb szingli egyszer-egyszer kipróbálja, az Instagramon rendszeresen posztolják az életük momentumait, a Facebook használata pedig legalább annyira evidens, mint a napi háromszori étkezés. A személyes adatainkat illetően pedig már rég nem a netes randioldalak a legveszélyesebbek, mikor az egyéb közösségi portálokon a felhasználók napi szinten osztanak meg magukról – sok esetben valóban meggondolatlanul – személyes információkat.

8e5911cd-2fa0-4d14-83af-2857604b7748.png

Se izgalom, se tanulság

A film a Blair Witch Project-tel elhíresült "found footage" esztétikájára alapoz, de mivel a LogIn fix beállítású felvételeit nem törik meg sem erős dialógusok, sem izgalmas fordulatok, sem egyéb formai megoldások, így harminc perc után sajnos a néző EKG-ja teljesen kisimul. Ezen még az sem segít, hogy Gáspár Kata megerőltetés nélkül hozza a szereplésre és pénzre vágyó érzéketlen, de annál szexibb dögöt, vagy, hogy a Valmontot alakító Pál András annyira jól játszik a mimikájával, hogy egy szemvillanásából értjük, amikor belső dilemmák gyötrik. Ezen kívül sajnos a két negatív szereplő párbeszédeiből semmi nem ad rálátást arra, hogyan váltak ilyen fiatalon megkérgesedett lelkű, számító piócává. A közhelyek durrogtatásán és a már-már fárasztó okoskodásokon kívül nem tudunk meg róluk semmi emberit, a bűnözővé válás lélektanáról gyakorlatilag szó sem esik, mintha a két rossz figura egyszerűen rossznak született volna és pont.

Bár a LogIn sok izgalmas téma között lavíroz, végül egyik elmélyítését sem vállalja fel: semmi újat nem tudunk meg a virtuális párkeresés veszélyeiről, a női-férfi viszonyokról, vagy a hatalmi vágyról, de a found footage, mint a műfaj kimaxolása is elmarad. A sztori vége felé járva Árpa Attila, mint számkivetett újságíró kicsit feldobja az egysíkú skype-beszélgetéseket, de a filmet már nem tudja megmenteni attól, hogy az utolsó képkockák után ne a filmélménynek örüljünk, hanem annak, hogy végre vége.

Oszd meg másokkal is!
Mustra