Nem csak japánok látnak fantáziát a könyvfaragásban. Könyvsebésznek hívja magát a New York-i székhelyű művész, Brian Dettmer, aki szikék, csipeszek, kések és egyéb sebészeti segédeszközök segítségével boncolja fel, majd faragja ki bonyolult szobrait, ráadásul mindehhez elavulttá vált enciklopédiákat, régi orvosi folyóiratokat, szótárakat, tankönyveket, térképeket és más érdekes irodalmi műveket használ fel alapanyagként – írja a MyModernMet.com szerzője. A „könyv át- és beültetést” is végző 1974-es születésű művésznek pár kérdést is feltettek figyelemfelkeltő munkáival kapcsolatban.
Hogyan írná le a munkáját?
Munkám során együttműködöm a már meglévő anyaggal és a múlt alkotóival, így új kapcsolatot teremtek az eredeti koncepció és a könyv új elemei között. A forma és az információk mondanivalója az idő múlásával elhalványul, így megmutatom annak még fel nem tárt mélységeit. A könyv formája pedig lineáris egy nem lineáris világban, ennek fizikai megváltoztatásával a benne lévő információk is megváltoznak, új funkciók és váratlan szerepek jelennek meg.
Van valamilyen háttértörténete a kedvenc darabjainak?
Azt hiszem, hogy az egyik kedvenc darabom a The New Books of Knowledge. 2007 és 2008 körül már több különböző könyvvel is kísérleteztem, de ez volt az első olyan, amit sikeresen elkészítettem. Ez nem úgy működik,mint egy átlátható térkép, hanem inkább úgy, mint egy szervezet, amely több, különálló alkatrészből áll. Először a könyvborítókat hajlítottam és ragasztottam meg, de ezen belül is különféle vastagságú elemekkel kísérleteztem. Miután egymáshoz kapcsoltam őket, megcsiszoltam az oldalakat és az így kapott „tömböt” kezdtem el faragni. De míg eljutottam a faragás fázisáig, addig hetek teltek el. Mikor nekiláttam, még fogalmam sem volt, hogy a végén mi sül ki az egészből.
Az évek során fejlesztett a technikáján?
Remélem igen, mivel mindig igyekszem felkutatni az új lehetőségeket. Könyvekkel 2001 körül kezdtem el dolgozni, a faragásukba pedig 2003 táján fogtam bele. De csak 2007-ben kezdtem el kombinálni egymással a könyveket, akkor készítettem több könyvből egy egységes alkotást. Szóval azt mondanám, hogy a részletek és a különböző megközelítések valóban fejlődtek az elmúlt években. Sokan úgy gondolják, hogy van egy határ, amit már nem fogok tudni megugrani, és meglepődnek, mikor látják, hogy mennyit változtak a munkáim a kezdetek óta. Sok munkám intuitív és gyakran, mikor nekilátok egy műnek, fogalmam sincs, hogy mi lesz abból a legvégén.
Vannak olyan kortárs művészek, akiket úttörőnek tart?
Mindig csodáltam Tim Hawkinson munkáit, Tom Friedman pedig eszembe juttatta, hogy mennyi lehetőség van a hétköznapi anyagok használatában. Buzz Spector volt az első olyan művész, akit könyvekkel, mint anyaggal láttam dolgozni.
Segítségedre volt az internet vagy a közösségi média abban, hogy többen megismerjék a munkáidat?
Szeretnék majd szervezni egy beszélgető estet a könyv jelenlegi szerepéről, történelméről és jövőjéről a médiakultúrában. A digitális világban sokkal könnyebben elérhető minden információ, mint valaha. Bár nekem még kicsit formátlannak és törékenynek tűnik az egész egyszerre, de ugyanakkor persze ijesztő és izgalmas is. Az internet nagyszerű dolog, mert önfenntartó elemként működik. Én nem Twitterezem és a Facebookon sem vagyok megtalálható, szóval ezen a téren nem igazán támogatom saját magamat. Kissé közhely, de a dolgok tényleg alulról épülnek most. Szerencsés vagyok, hogy egyes blogok, újságok és magazinok megemlítik a munkáimat és ezáltal megismerhetik azt mások is.
