150 fős házibulikat is tartottak a Kádár-korszak melegei

Zanza!

Idén őszre készülhet el a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák című dokumentumfilm, amely egyfajta folytatása lesz az Eltitkolt évek című alkotásnak. Takács Mária rendező azt mutatta meg korábbi filmjében, hogy hogyan éltek a leszbikus nők a rendszerváltás előtt – a művet teljes egészében, ingyenes megnézheti az Indán. A második film forgatása három éve tart, és ha egyszer kész lesz, a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák arról szól majd, hogy a Kádár-korszakban hogyan éltek a homoszexuális férfiak. Tényleg nagyon kevés hiányzik már csak a befejezéshez, de a projektnek további támogatásra van szüksége – akár ön is hozzájárulhat, hogy ez a kordokumentum elkészülhessen. Ha már most meggyőztük, kattintson ide, ha azonban még nem, akkor olvasson tovább! Takács Máriának e-mailben küldtem el 10 kérdést a témáról. Ő pedig mindet megválaszolta.

1. Hol tart most a projekt, mikor lesz látható a kész film?

A filmet 3 éve forgatjuk, nagyon szeretnénk most ősszel befejezni. Az eddigi forrásaink azonban elfogytak, ezért is indítottunk adománygyűjtő kampányt.

2. A film előzetesében Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító szerepel – nyilatkozik rajta kívül más ismert ember a filmben a szocializmus alatti időkről?

Nádasdy Ádám 1996-ban, Gőbölyös Luca kiállítását megnyitva mondta el nyilvánosan magáról, hogy meleg. A '90-es évek közepén már erőteljesen szerveződött a hazai meleg mozgalom, olyan prominens aktivistákkal, mint Pálfi Balázs (az Önazonos című rádiós műsor vezetője), Takács Bencze Gábor és Láner László (akkor az egyetlen nyomtatott meleg lap, a Mások szerkesztői), Tölgyesy Zoltán (az egyik legnépszerűbb transzvesztitaművész: Miss Mandarin) és Rakiás Ferenc, a pride-ot szervező Szivárvány Misszió Alapítvány első elnöke. Közismert emberek voltak, akiket a mai generáció – így fiatal főszereplőink többsége sem – alig ismer.

3. Az Eltitkolt évekhez, illetve a leszbikusok helyzetéhez képest mennyiben volt más a meleg férfiak helyzete akkoriban?

Ugyanúgy kettős életet éltek a meleg férfiak, mint a leszbikusok. Családjukban, lakókörnyezetükben, munkahelyükön jellemzően titkolták szexuális orientációjukat. Persze, akadtak kivételek is, akik vagy nem törődtek a következményekkel, vagy olyan szabad foglalkozást űztek, ahol nem kellett titkolózniuk. Amiben talán leginkább különbözött a melegek és a leszbikusok világa, az a társaság igényének gyakorisága. A meleg férfiak sokkal gyakrabban szerettek társaságba járni, mint a nők. Ha két leszbikus összejött, inkább visszahúzódva éltek, a közösséget kevésbé igényelték.

Nagyon izgalmas volt azokról a meleg társaságokról hallani, amik hatalmas 100-150 fős házibulikban szerveződtek a '70-es évektől. Volt pár olyan meleg, akik direkt vettek akkora lakást vagy építettek nagy házat, hogy ennyi ember beférhessen. Persze meghívásos alapon lehetett bekerülni, akkor, ha volt olyan ismerős, aki bemutatott a házigazdáknak. A meleg férfiak anyagi helyzete jobb volt már akkor is, szemben a nőkével. Nyilván ezért tudták páran az ilyen bulik szervezését maguknak megengedni, és ezért gondoltuk mi is, hogy adománygyűjtő kampányunk során számíthatunk a hazai meleg közösségre is. Az ezekben a házibulikban szerveződő baráti társaságok egymást segítő társaságok is voltak, kalákában építették egymás házait, hozták később létre az első meleg szervezeteket, stb.

4. Könnyebben ment a második forgatás azután, hogy már készített egy hasonló filmet?

Az Eltitkolt évek című filmem leszbikus főszereplőit egy kivételével mind ismertem. Ez nagy könnyebbség volt, hiszen megvolt a bizalmi alap ahhoz, hogy biztonságban tudják elmesélni élettörténeteiket. A Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák című filmünk forgatása előtt ez nem volt elmondható. Viszont nagyon együttműködőek, és a téma, meg a film fontossága iránt elkötelezettek a mostani főszereplőink is. A Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák dramaturgiája merőben más lesz, mint az Eltitkolt éveké volt. Ez kihívás, ugyanakkor nehézség is volt, hiszen a kreatív jelenetek megszervezése sokkal több munkatársat, időt és pénzt igényel.

5. Az előzetesben elég hangsúlyos, hogy az idősebbek szerint most rosszabb, mint az ő fiatalságuk idején volt. Ez elég kemény aktuálpolitikai állásfoglalás – mennyire foglalkozik a film a jelenlegi helyzettel?

Az egész filmen végigvonul a kérdés: mikor volt könnyebb melegként élni, akkor vagy most? Az idősebb főszereplők a Kádár-korszakban élték a fiatalságukat, tehát ebből a szempontból – még ha sokszor el is kellett hallgatni szexuális orientációjukat – nekik akkor volt jobb. Politikailag már összetettebb a kérdés, hiszen a szocialista időszakban büntethetők ugyan nem (1962 után), viszont zsarolhatóak voltak a melegek. A rendszerváltás után a 2000-es évek közepéig jogilag lassan javult a helyzet, lehet ma már regisztrált élettársi kapcsolatot kötni, de az új alkotmány szerint az azonos neműek élettársi kapcsolata soha nem tartozhat bele a család fogalmába. Házasságkötésről ne is álmodozzunk. A magyar társadalom nagy része sajnos még mindig homofób, az LMBT civil szervezetek, akik az előítéletek lebontásán dolgoznak, 2010 óta nem kaptak működésükhöz állami támogatást. A film foglalkozik ezekkel a kérdésekkel is, persze az egyes szereplők élettörténetén keresztül.

6. Volt olyan, akit megkerestek, hogy szerepeljen a filmben, de nem vállalta?

Nem volt. De jellemzően olyan embereket kerestünk meg, akikről azt gondoltuk, nem lesz baja a nyilvánossággal.

7. Mi okozta ön számára a legnagyobb meglepetést a forgatás során?

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat? Amikor megláttam Tölgyesy Zolit az Egyetem presszós jelenetben Lantos Zsuzsának, a hely híres zongoristanőjének öltözve. Az bámulatosan felszabadító érzés volt! Vagy az indiegogós adománygyűjtő kampányaink, ahol a támogatásokból kiderül, milyen sok embernek fontos ez a film itthon és külföldön.

8. Van bármi rálátása arra, hogy a rendszerváltás előtti itthoni helyzet mennyire országspecifikus? Más szocialista országokban vajon jobb vagy rosszabb volt ekkor melegnek lenni?

Sajnos nem sok hasonló, a témát történelmileg is átfogó filmet láttam, talán csak egy német dokumentumfilmet. A visegrádi országokban nagyjából hasonló lehetett a melegek helyzete, de Romániában például csak a rendszerváltás után törölték el a homoszexualitás büntethetőségét. Ebbe még csak belegondolni is szörnyű. Az egykori szovjet (ma már utód) államokban sem lehetett rózsás a helyzet.

9. Készült-e/fennmaradt-e bármiféle archív felvétel a kommunista időszak meleg életéről?

Mostani ismereteink szerint inkább a szereplőink személyes fotóival tudjuk majd gazdagítani a filmet, a belügyi szervek dokumentumaihoz, ha készítettek is ilyeneket, nem tudunk hozzáférni, pedig nagy dobás lenne ezekből valamit bemutatni. Vagy még nyugati meleg turisták super 8-as, VHS felvételei lennének érdekesek, ha valaki az olvasók közül tud ebben segíteni, írjon nekünk a www.hotmen.hu-n keresztül!

10. Ez egy kicsit lazán kapcsolódik, de nagyon kíváncsi vagyok a válaszra. Melyik kedvenc magyar (nem saját) és külföldi dokumentumfilmjét ajánlaná a Dívány olvasóinak?

Nyilván nem láttam az összes magyar és külföldi doksit, de ami az egyik magyar kedvencem, az Böszörményi Géza, Gyarmathy Lívia: Recsk 1950-53 – Egy titkos kényszermunkatábor története. Illetve külföldiek közül ami friss és nagyon jó, a mozikban is megy: Charlie Siskel, John Maloof: Vivian Maier nyomában című film. Nézzétek meg!

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Blogmustra