Zanza!

Amanda Lepore nem kimondottan az típus, akiről első ránézésre az jutna eszünkbe, hogy el kéne beszélgetni vele az élet nagy dolgairól. Az eredetileg férfi testbe született showgirl leginkább arról hírhedt, hogy valószínűleg több plasztikai műtéten esett át, mint Cher és Geronazzo Maria együttvéve. Ez pedig már önmagában olyasmi, amire az emberek 90%-a rásüti, hogy abnormális, de legalább is ijesztő viselkedésminta. Nem voltam hát nagyon meglepődve, amikor a Díványos szerkesztőmnek megemlítettem: a blogomnak köszönhetően lehetőségem nyílik találkozni a legendás, élő Barbie babával, ő pedig azt felelte, „Sok sikert hozzá, hogy kihozd belőle az emberi oldalát, másként nem tudom, hogy lesz belőle cikk.” A szerkesztőmnek igaza volt: egy sokadik „Amanda Lepore segge gumiból van” anyagnak nem sok értelme lett volna, ugyanakkor mindenképp szerettem volna találkozni a "transzszexuális Monroe"-val, és a Lindsay Lohantől lenyúlt Abodi Dóra felsőmet is fel akartam avatni. Ám amikor megérkeztem a Tel Avivi Gyémánt Tőzsde melletti Hotel Indigo tetőteraszára, ahol a Pride-ra érkező külföldi sztárvendégek koktéloztak, egyszeriben belém hasított a gondolat: elég egyetlen kérdést feltennem, hogy kiderüljön, ki is tulajdonképpen Amanda Lepore. (Drámai dobpergés!) 

Így készül a tökéletes selfie

Az este apropója a Moovz nevű, kimondottan melegeknek szóló közösségi portál videóklipjének forgatása volt. A Tel Aviv Pride – az évente 30 000 turistát Izraelbe csábító, egy héten át tartó meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű és queer fesztivál – évről évre készül egyfajta ízelítő klippel, ami bemutatja a Fehér Város sokszínűségét. Egy néhány évvel ezelőtt készült hasonló projektben Özge kutyám is sztárvendégeskedett, idén pedig Amanda Lepore, és – a szubkultúránkban mostanság óriási hájpnak örvendő – Willam Belli a főhősök. Utóbbi „This Boy Is A Bottom” című kultikus dalának köszönhetően már egész iparágat épített magára: turnézik a világ melegfesztiváljai és -bárjai között, és világsztárokkal kollaborál - mint később elmondta, nemrég épp Lady Gagával találkozott egy lehetséges együttműködés kapcsán. A partin tehát Willam és Amanda egymás mellett ülve fogadták a kérdéseket, és szerepükből sosem kiesve mosolyogtak a másodpercenként a terasz más és más pontján felvillanó fényépezőgépekbe.

Aztán eljött a pillanat, amikor nálam kötött ki a mikrofon, én pedig bemelegítésképpen megkérdeztem őket, hogy mi a titka a tökéletes selfie-nek. „Elvégre annyira selfie-orientált világban élünk, hogy két ilyen profi selfie-szakember rengeteget segíthetne mindannyiunkon” – mondtam, ők pedig azonnal heves szelfizésbe kezdtek. „A legfontosabb, hogy tudd, melyik az előnyösebb profilod” – fektette le az alapokat Willam, Amanda pedig hozzátette: „Én szeretem kicsit kitekerni a nyakam, hogy hosszabbnak tűnjön!” Most, hogy ezt már megtudtuk, már csak két kérdésem maradt: az egyik – miszerint Lady Gaga vagy Madonna a pop királynője – hamvába holt próbálkozás volt, mert mindketten a politikailag unalmasan korrekt "mindkettő!" választ adták. A harmadik kérdésem pedig – amellyel inkább megvártam a pillanatot, hogy kettesben maradjak Amandával – így szólt...

„Miért van annyi fájdalom és szenvedés a világban, és hogyan vethetnénk véget ennek?”

És ekkor Amanda Lepore, a kirakatbaba egyszeriben megváltozott: a csücsöri mosoly eltűnt, és a távolba meredve gondolkozott pár másodpercig. Nem nyomta ki tökéletesen kerek fenekét, és nem integetett királynő módjára. Rám nézett, és azt mondta: „Az összes szenvedés forrása az, hogy nem bánunk egymással tisztelettel. Az emberek irigyek és féltékenyek arra, ami valaki másé, a saját életüket pedig nem értékelik.” Wow. Ez egy igazi válasz egy igazi embertől. És ebben a percben megértettem: talán igaza volt a szerkesztőmnek, amikor azt tanácsolta: bár Amanda Lepore nem kimondottan követendő ösvényét járja a transzexuálisok önbizalom és önazonosság felé vezető útjának, ugyanakkor ha igazán kíváncsiak vagyunk rá, igenis tud példamutató lenni – csak nem a külsőségekről kell kérdezni.

De az igazság pillanata hamar elröppent, a következő másodpercben már újra a márványfehér bőr, a fitos orr, és a tekintélyes mennyiségű hajlakkal belőtt frizura volt a főszereplő: a jól ismert produktum, Amanda visszatért. Utolsó mondatként azért még kibökte: „...és úgy tehetjük jobbá a világot, ha nem a külömbözőségeinkkel, hanem az egyformaságainkkal vagyunk elfoglalva”, majd fenék és mell ki, has be, és folytatódott a pózolás a vakuk villogásának.

Távozóban még Willamtől is megkérdeztem a nagy rejtély megfejtését, de ő csak annyit felelt: „Ez nem az én hatásköröm. Az emberek azért különböznek össze, mert nem egyformák.” Ez is egy megközelítés – de Amanda álláspontja közelebb állt a szívemhez. Én is abban hiszek, hogy a béke igenis a mi ügyünk. Hogy esélyt adva a másiknak, nyitottan a világra, külsőségek alapján nem ítélkezve máris hozzátettünk valamit ahhoz, hogy kevesebb fájdalom és szenvedés legyen ezen a világon. Meg persze azzal is, hogy – ha már koktélpartin vagyunk - iszunk még egy pohár pezsgőt, és megnézem a Moovzon, hányan posztoltak közös selfie-t Miss Lepore-ral. Mert azért egy jó selfie mégiscsak baromi fontos.

A képekért köszönet Salamon Sárának.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Blogmustra