Így alkot egy fogyasztói társadalmat ellenző művész

Zanza!

Egyedülálló módon házasította a fotográfiát a szobrászattal egy koreai művész, Gwon Osang, aki az általa lőtt fényképrészleteket applikálja rá az általa megformált, életnagyságú gipsz szobraira. Az eredmény pedig a két művészeti ág egy furcsa, de szerethető keveréke. Az 1974-ben Szöulban született Osang ugyanis szerencsésen megtalálta az egyensúlyt az egyszerre könnyed és mégis nehéz munkáiban, melyek sokkal inkább divatfotókra emlékeztetnek, mint klasszikus bronz vagy márvány szobrokra - írja a hifructose.com.

Nem véletlen, ha Osang ötlete ismerősen dereng valahonnan, hiszen a 2000-es évek elején nagy sikerrel futó Sírhant Művek egyik főszereplő karaktere, Claire Fisher is hasonló művekben gondolkodott, azzal a különbséggel, hogy ő miniatűrben készítette szobrait. Persze azért nem vádolnánk koppintással a művészt, egy Dezine Magazinnak adott interjújából kiderül, hogy ő már jóval a sorozat előtt, 1998-1999-ben kezdett el ezzel a módszerrel alkotni. 

Mi volt a kiindulási pont az úgynevezett fotó- vagy hibrid szobraid elkészítésénél? Új műfajt akartál teremteni, vagy a hagyományos normákat szeretted volna újraértelmezni, vagy ez csak afféle kísérletezés, amiből ez jött ki?

1998-ban, még az egyetem alatt kezdtem ezzel foglalkozni, 1999-ben pedig már be is mutattam a szobraimat Szöulban. A hagyományos, fából vagy kőből készült szobrok túl nehézkesek számomra. Ezért megpróbáltam valami könnyedebbet létrehozni.

Sok munkád kapcsolódik a reklámhoz és mai fogyasztói központú kultúrához. Mi az ami megfog ebben?

A modern metropoliszokban élő emberek szembesülnek a fogyasztással, és közvetve vagy közvetlenül a reklámokkal is. Ettől nem kifejezetten vagyok elragadtatva, inkább csak megmutatom a világnak, hogy hogyan élünk.

Mi alapján döntöd el, hogy mi lesz a következő munkád?

Előfordul, hogy néhány kép már régóta él a fejemben, de ez függ az aktuális reklámoktól és attól, hogy azt milyen művészettörténeti szoborhoz vagy festményhez tudom kapcsolni. Néha már a hagyományos és a klasszikus művet is látom készen magam előtt.

Hogyan jellemeznéd a művészetedet öt szóval?

Szobrászat, egyidejűség, abszurditás vagy következetlenség, félreértés és hiba.

Milyen művészeti hatások, mozgalmak és ötletek vannak rád hatással?

Én a harmadik világ országának egyik nagyvárosában, egy középosztálybeli családba születtem és nevelkedtem, ahol szerencsém volt, mert úgy nőttem fel, hogy az újságokból a művészet minden generációjának a művei eljutottak hozzám. A „világ hét csodájaként” hatottak rám a nyolcvanas években az UFO magazinok és Murakami Haruki regényei.

Blogmustra