#VILÁGOM

Bújjon jemezbe és rúgjon be, hogy jobb legyen a világ!

2014. március 14., péntek 14:17 |

Március 15-én ünneplik a zsidók a Purimot, vallásuk egyik fontos ünnepét, a kabbalisták szerint viszont ez egyenesen az év legemelkedőbb napja; egy olyan nap, amikor hatalmas mennyiségű pozitív energiához juthatunk hozzá. És bár még Izraelben is sokan csak egy nagy jelmezes buliként gondolnak rá, valójában – mint minden zsidó ünnepnek – sokkal mélyebb spirituális jelentősége van ennél. A kabbalisták szerint ilyenkor azzal, hogy jelmezbe bújunk, letéphetjük a hétköznap viselt álarcainkat, és jobb, önzetlenebb, autentikusabb önmagunkká válhatunk. A purimi mulatságnak – amely kívülről pont úgy néz ki, mint egy brutális parti nagy ivászattal megspékelve – valójában egyetlen célja van: hogy a jókedvünkkel és a “szent részegséggel” elengedjük a minket korlátozó – és gyakran hamis – elképzeléseinket és ideológiáinkat, amelyeket tévesen állítottunk fel magunknak.

tk3s 20060315 mla be3 206

Mindennapi jelmezeink

Minden egyes hétköznap úgy élünk, hogy a ruházatunktól, a hajunktól, az autónktól, vagy a mobiltelefonunktól várjuk el, hogy körülrajzolják a személyiségünket. Purim napján viszont tulajdonképpen szándékoltan viccet csinálunk magunkból, és elengedjük ezt a görcsöt. Jelmezben, kissé szalonspiccesen tisztán látjuk: nem attól leszünk többek vagy jobbak másoknál vagy önmagunknál, hogy kiskosztümöt vagy Hamupipőke maskarát húzunk fel. Mert tetszik vagy sem, mindannyian jelmezeket viselünk. Másképp kommunikálunk főnökünkkel, a kedvesünkkel, a barátainkkal, és gyakran még másként is öltözködünk bizonyos emberek kedvéért – hogy komolyabbnak, visszafogottabbnak, vagy éppen kihívóbbnak tartsanak minket, mint amilyenek valójában vagyunk. Mindemellett olyan világban élünk, ahol az Instagram egy kattintással címlapképes modellé változtat bárkit - tehát tulajdonképpen még önmagunk előtt is elrejtjük a valódi arcunkat. 

Nem meglepő, hogy előbb-utóbb hozzászokunk a jelmezeinkhez, és ha nem vigyázunk, könnyen eljuthatunk arra a pontra, hogy fogalmunk sincs, milyen is a valódi énünk. Vigyázni kell az öncímkézéssel, mert az ember könnyen hülyét csinálhat magából: annyiszor jelentettük már ki, hogy “én egy olyan ember vagyok, aki...”, majd tettük a kijelentés szöges ellentétét pár esztendővel később, hogy önmagunkat és másokat is megkímélnénk a felesleges drámától, ha ítélkezés helyett egyszerűen nyitottak lennénk a világra. Persze azt is fontos megjegyezni, hogy másokat sem ismerhetünk ki a “jelmezeik” alapján. Ha egy ismerőst külsőségek, vagy felszínes benyomások alapján ítélünk meg, valójában csak a jelmezét véleményezzük, nem őt magát.

shutterstock 129426056

Kétség = süllyesztő 

Purimkor a világ összes Kabbala Központjában ünnepelünk, és mielőtt megtámadjuk a bárpultot, elolvassuk Eszter Könyvét a Tórából, amelyben az Amálek nemzetség és a zsidók háborúskodása elevenedik fel. Ám a kabbala azt tanítja, hogy a bibliai történetek lényege sosem a történelem, vagy bármilyen vallás megértésében keresendő – ezek tulajdonképpen kódok, amelyeket nekünk kell megfejtenünk, az aktuális élethelyzetünkre lebontva. Eszter Könyvének spirituális értelmezése szerint Amalek nem egy ország, hanem a mindannyunkban jelenlévő, az életünket gyakran pokollá tévő kétség. Legyőzni Amaleket azt jelenti: feltétel nélkül szeretni, és felismerni, hogy mind többek vagyunk, mint aminek tűnünk.

És mégis mi a gond a kétségekkel? Leginkább az, hogy szomorúságot szülnek. A szomorúság pedig megágyaz a depressziónak, majd végül azon kapjuk magunkat, hogy mindent fel akarunk adni: problémás kapcsolatokat, nehézkesen működő szakmai projekteket, míg végül az önmagunkba vetett hitünknek is búcsút mondunk. Erről a pontról pedig már rendkívül nehéz visszafordulni, és észrevenni, hogy az élet valójában nem olyan tragikus, csak mindannyiunknak van valami perverz vonzódása a céltansághoz és az általános szenvedéshez. 

Amikor a dolgok nem túl rózsásak, mégis képesek vagyunk mosolyogni, azzal nem csak magunknak, de a szeretteinknek, és a környezetünknek is segítünk. A bizonyosság és boldogság pedig – ahogyan a depresszió is – ragadós, így nem csak a közvetlen környezetünkben, de globális szinten is óriási a felelősségünk. Éppen ezért amikor Purim éjszakáján eldobjuk az egónkat, hogy jobb önmagunkká váljunk, azt ne csak önös célokért, hanem az egész világért tegyük.

Ez a Purimkor mindannyiunk igazi küldetése: hogy a világmegváltó boldogságot megoszthassuk másokkal is. Lássa be, ilyen jó ideológiát sosem talált volna arra, hogy március 15-én hülye ruhába bújjon, és jól berúgjon!

Minek örülünk Purimkor?

A Bibliában Eszer könyve meséli el a sztorit, amikor is egy perzsa király feleségül vett egy zsidó lányt - anélkül, hogy tudott volna róla. Az új királynő csak akkor állt elő származásával, amikor ezzel lehetősége adódott, hogy megállítsa a mániákus zsidógyűlölő miniszterelnököt, aki le akarta mészároltatni a birodalom zsidóit. A király végül magát a miniszterelnököt akaszttatta fel, Eszer és családja, és a teljes zsidóság pedig megmenekült. Ha kíváncsi a brazil telenovellálat megszégyenítő, feleséggyilkossággal, bosszúval, árulással, megbocsátással és megszabadulással tarkított történetre, ovassa el itt

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta