"Attól, hogy sérült vagyok, még lehetek kihívó"

Zanza!

Jótékonysági divatbemutatót szervezett a Mozdulj! Közhasznú Egyesület. Sérült és egészséges modellek együtt bizonyították, hogy a sokszínűség jó.

Gondolatból kampány

Jól tudjuk, hogy marginális társadalmi csoporthoz tartozni Magyarországon nagyjából annyira szívderítő, mint átesni egy vak komondoron. Szerencsére vannak olyan szervezetek, amelyeknek célja és küldetése, hogy hidat képezzenek különböző rétegek között, megmutatva azt, hogy ami más, az nem rossz: ugyanannak a társadalomnak egyenrangú tagjai vagyunk. Ilyen a 2011-ben egy baráti társaság által alapított Mozdulj! Közhasznú Egyesület is, akik fogyatékkal élőknek szerveznek különféle szabadidős-és sportprogramokat, úszóversenyt, vagy éppen biciklitúrát a Balaton körül, amelyen együtt tekernek sérült és egészséges emberek. Ennek jegyében fogant meg az integrált divatbemutató ötlete is, amelyet november 16-án, a Tolerancia Világnapján rendeztek Budapesten, a Duna Palotában.

A rendezvényen hét hazai divattervező erre az alkalomra készített kollekcióját mutatták be amatőr és profi, egészséges és fogyatékossággal élő modellek, köztük ismert emberek. Szász Katalin, Megla Rózsa, Héjja János, Czinder Tímea, Szépligeti Ágnes, Szabó Krisztina és Szépkuti Gabriella ruháit többek között Schell Judit, Teszári Nóra, Tallós Rita, Horgas Eszter, Krizbai Teca és Müller Attila öltötte magára, a rendezvényt pedig Sütő Enikő modell koreografálta. Az est fővédnöke Demcsák Zsuzsa volt, aki maga is hozott már létre balesetben megsérült embereknek segítséget nyújtó alapítványt, a Társ a Bajban nevű szervezetet.

„Amióta létrejött az egyesület, rengeteg ötletünk van. A gondolatból egyszercsak kampány lesz. Tavaly véletlenül láttam egy divatbemutatót, és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne egy integrált bemutató, ahol fogyatékkal élők és egészségesek, profi és amatőr modellek közösségként együtt vannak. Mindenképpen szerettünk volna jótékonysági estet szervezni, végül így vetődött fel, hogy legyen egy divatbemutató a nyitóprogram” – mesélt a rendezvény létrejöttének körülményeiről dr. Tálos Marianna, az Mozdulj! egyesület vezetője. Mindenki örömmel és gondolkodás nélkül vállalta a szereplést, amely azt mutatja, hogy a téma fontosságát már itthon is egyre többen elismerik. “Számunkra ez az este a húgomról szól, aki néhány évvel ezelőtt kerekesszékbe került” – mondta el a Díványnak a divatbemutatón modellként jelenlévő Teszári Nóra, az RTL Klub 8:08 Minden reggel című műsorának vezetője. “Nagyon bátor egyéniség, és hihetetlen méltósággal viseli ezt a helyzetet. Megérdemli, hogy példaképként tekintsenek rá.”

A szépség nem diagnózis-függő

A divat sokak számára vonzó, egy ilyen este tehát remek alkalmat kínál arra, hogy az egészséges társadalom megismerje, elfogadja, és megértse – látszólag – kevésbé szerencsés társait. A fogyatékosság ugyanis csalóka: a gálaesten megismert modellek egyáltalán nem tűntek kevesebbnek vagy elégedetlenebbnek. Mindenki egy kicsit más, és ha ezt megértjük, arra is rájövünk, hogy mennyire viszonylagos az, hogy mit tekintünk normálisnak.

Ferenczi Tünde a kerekesszékes táncosokból álló Gördülő Tánccsoport tagja, és - a többiekhez hasonlóan - ő sem gondolkozott egy percig se azon, hogy elvállaja-e a szereplést. Korábban részt vett a Miss Colours Hungary kerekesszékesek számára szervezett szépségversenyen is, tehát nem ismeretlen számára ez a közeg. Szlovák Dorina 21 éves, a Corvinus Egyetem kommunikáció-és médiatudomány szakos hallgatója. Születése óta kerekesszékben él, ennek ellenére láthatólag éppen ugyanolyan, mint kortársai. „Korábban is modellkedtem, főleg fotózásaim voltak, úgyhogy nagyon örültem ennek a lehetőségnek" – mondta Edina. "Attól, hogy sérült vagyok, még lehetek kihívó.” Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg Schell Judit is, aki szerint a nőiesség és a szépség nem diagnózis-függő: "Mindenkinek járnak pillanatok, amikor gyönyörűnek érezheti magát".

Toldi Mária Budapesten él családjával. Gyermekbénulása volt, ezért gyakorlatilag egész életét kerekesszékben töltötte. Végzettségét tekintve informatikus, de már egy ideje civil szervezeteknek dolgozik. Derűsen beszél betegségéről és a világról is. Ez az este az ő véleménye szerint is a nyitottságról, és egymás mélyebb megértéséről szól.

András kerekesszékben ül, a rámpára pedig nem hagyja feltolni magát. „Én lendületből szoktam” – nevet, és valóban így is tesz. Az ELTE Társadalomtudományi Karán ügyintézőként dolgozik, a jótékonysági estre pedig kísérőként érkezett. Úgy gondolja, hogyha sok emberhez eljut az ilyen rendezvények híre, akkor van esély arra, hogy a társadalom egyszer majd nyitottabban és elfogadóbban kezeli a fogyatékkal élőket (is).

Kifordítva mindenki rózsaszín

Ezen az estén legfeljebb a ruhák színében volt különbség, az emberek között nem. Az identitással kapcsolatos kérdésekre jó eséllyel nem adható kizárólagos válasz. Nem határozhatunk meg valakit az alapján, hogy kerekesszékben ül, Down-szindrómás, vagy látássérült: ez éppen olyan leegyszerűsítés, mintha valakit a hajszíne – vagy a bőrszíne – alapján ítélnénk meg. Az integrált divatbemutatón felvonuló sérült és egészséges, ismert és ismeretlen, öreg és fiatal modellek azt mutatták meg, hogy különbözőségük ellenére az embereket több dolog köti össze, mint amennyi elválasztja. “Ez a hozzállás tanulható. Ha az emberek egy ilyen este után másképp néznek egy fogyatékkal élőre, vagy átsegítenek egy vakot az úton, akkor mi megtettük a dolgunkat” – mondja dr. Tálos Marianna. A Mozdulj! programjai arra tanítanak, hogy az empátiának nagyobb ereje van, mint az előítéleteknek. Olyan ügy ez, amely mellett érdemes kiállni. Vagy ülni.

Blogmustra