#VILÁGOM

Szex, hazugság, egyetem

2013. november 6., szerda 21:05

Fasza lesz-e valaha a nőknek? címmel rendeztek beszélgetést hétfőn az ELTE Média és Kommunikáció tanszékén. A katarzis sajnos elmaradt.

Miért nincsenek női pornórendezők?

A vagány és lényegretörő cím megtette hatását: zsúfolásig megtelt az ELTE Múzeum körúti kampusz főépületének nagyelőadója. A beszélgetés alcíme Női szexualitás és közbeszéd volt, éppen ezért nagy várakozásokkal ültünk be rá. A meghívott vendégek Barát Erzsébet nyelvész, genderkutató, Mérő Vera, a Pornográcia című könyv szerzője és Antal Gergő pornófilm-operatőr voltak. A szexualitás, a testi szerelem és az erotika a nyugati kultúra egyik legnagyobb tabuja, legfontosabb kérdése, legjobban eladható terméke, leginkább körüljárt, de legkevésbé fölfejtett gyakorlata. Mire gondolunk, amikor a testről gondolkozunk és beszélünk? Sajnos ezen az estén nem jutottunk sokkal közelebb a megoldáshoz.

A moderátor, Kormos Nikolett néhány mondatos felvezetője közben még mindig bizakodtunk. Ekkor még úgy tűnt, a kulcsfogalom a reprezentáció lesz. A reprezentáció az, amely az egész társadalmi valóságunkat meghatározza, amelynek szabályai eldöntik, hogy kik és hogyan tűnhetnek fel, szólalhatnak meg, vagy lehetnek dominánsak. Egyszerűbben fogalmazva, hogy mit gondolunk a női szerepekről, annak a kérdése, hogyan láttatják azokat.

Azt hittük, hogy ha az est címében szerepel a közbeszéd kifejezés, szó esik majd arról, hogyan uralja a hazai társadalmi valóságot az ósdi macsó szemlélet, vagy hogyan rakódott beláthatatlan mennyiségű ideológiai törmelék a nyelvre, amelyet beszélünk. Ehhez képest a moderátor sajnos nem tudta egyben tartani a három, különben teljesen eltérő szereplőt és mondanivalójukat, így a beszélgetés szétesett. Barát Erzsébet egymáshoz lazán kapcsolódó gender-kutatásokat ismertetett olyan stílusban, amiről leginkább a tudományos szellemeskedés jutott eszünkbe. Antal Gergő forgatásokról anekdotázott, illetve szóba került az is, hogy miért van látványosan kevés női pornófilm-rendező: itt akár érdekessé is válhatott volna a beszélgetés, ha az indoklás nem merül ki abban, hogy félnek a megbélyegzettségtől. Mérő Vera folyamatosan a tudatosságot és az ún. szexbeszéd fontosságát próbálta hangsúlyozni, a kifejezés azonban reflektálatlan maradt.

A ribanc és a szent

Ha egy beszélgetésnek az a célja, hogy lerántsa a leplet a köznapi beszéd álszent beidegződéseiről, akkor az abban rejlő rendszerek fölfejtésére kellene törekedni, nem pedig az utcai stílus tükörképszerű ábrázolására. A beszélgetés tétje ugyanis éppen az lett volna, hogy megszabadulhatunk-e évtizedes, évszázados hordalékoktól, és hogy jelen van-e ma Magyarországon az a szabadság, amely lehetővé teszi az emberi testet körülvevő bonyolult hálózatról való beszédet. Szabadság nélkül ugyanis sem szexbeszéd, sem testbeszéd, sem közbeszéd nem létezik. Jóval többről van szó, mint csupán a felvilágosítás fontosságáról, az amerikai sorozatok hamis nőképéről vagy arról, ki hogyan nevezi a nemi szervét. A más gatyájában való matatás helyett azzal kellett volna kezdeni az eszmecserét, hogy melyek az alapvető feltételei annak, hogy a testről, azon belül pedig a női testről való beszédmódok demokratizálódhassanak.

A női test ugyanis politikai kérdés, amelynek sorsáról és működéséről törvények, szabályok, hagyományok dönthetnek. Jelenleg Magyarországon úgy tűnik, hogy ez viszonylag kevés embert érdekel, a hivatalos álláspontot pedig jól tükrözik egyes politikusok ilyen irányú szellemes megjegyzései, szülésre való finom buzdításai vagy vak komondoros történetei. A női szerepek reprezentációjának sokfélesége jobbára megmarad a nyugati kultúrtörténet két nagy női szerepköre, a ribanc és a szent tartományában. A feminizmusról és a testelméletről elég lehangoló kép él a többség fejében. Pedig aki feminista, az nem feltétlenül flanelinges, szőrös lábú és harcias – nem mintha a flanelinggel különösebb probléma lenne. Az ilyen esteknek éppen ezeket a káros sztereotípiákat kellene felszámolni, és megoldási javaslatokat tenni arra, hogyan lehet alakítani és sokszínűbbé tenni a közbeszédet.

Voltaképpen a szabadság

A néhol kifejezetten érdekesen alakuló beszélgetés legnagyobb hiányosságait jól foglalta össze György Péter esztéta egyik hozzászólásában: „A szexualitásról való beszédnek van egy nagy költője, Michel Foucault-nak hívják. Tudott erről a dologról úgy beszélni, hogy legalább annyi szépség és költészet volt benne, mint amennyi bátorság. Pontosan tudta azt, hogy amikor erről a dologról beszél, akkor voltaképpen az emberi szabadságról beszél. A szexualitás nem pontosan olyan, mint a francia vagy az angol nyelv, hanem egy metanyelv. A szexualitásról való közbeszéd a nyelvre való reflexió.”

A György Péter által említett francia filozófus, Michel Foucault háromkötetes  című munkája az egyik legfontosabb írás, ami az elmúlt évtizedekben ebben a témában megjelent. Központi kérdése az, hogyan válik a test politikai képződménnyé, és mik azok a kizáró eljárások és tilalmak, amelyek mentén körvonalazódik. Foucault szerint a szexualitást általános és kötelező csönd veszi körül, miközben “mindenki terjengősen beszél arról, amit nem szabadna kimondani.” A szexualitás nyelve sosem tisztázott, évszázadok óta hiányzik az a beszédmód, amely megszólítaná a tabukat anélkül, hogy ezt az orvosi-anatómiai, vagy trágár módon tenné. Ez pedig nem a pornós sztereotípiákon múlik, hanem kizárólag azon, hogyan tudjuk megtalálni a szabadságot önmagunk elbeszéléséhez.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta