Zanza!

A Rózsavölgyi Szalonban már az elmúlt színházi évadban is láthattunk jó darabokat, idei első bemutatójuk az Ábel és Eszter című Gárdonyi Géza regény adaptációja lett, amit Selmeczi Bea alkalmazott színpadra és Léner András rendezett.

És amennyire lehetetlen küldetésnek tűnhet egy zsúfolt kávéházba varázsolni egy omnibuszt, annyira jelenik meg mégis laza természetességgel a helyszín, aminek most nem éjjel a tetején, hanem fényes nappal és a belsejében zötykölődik egymás mellett Ábel (Őze Áron) és Eszter (Danis Lídia), a mamájával (Pogány Judit). Zötykölődnek, összeérnek, máris kész a szerelem, ami nem éppen zökkenőmentes, sőt, de hiszen ellenkező esetben miről is szólhatna a darab?

Bár a rendező, Léner András ügyesen bánt a térrel, és Danis Lídia is hatásosan forgatja a szemeit, Őze Áron rajongása hirtelen túl sok a levegőtlen kávézóban. Ő az egyetlen amúgy, aki valahol elvész a nagy szerelem közepette, és valójában csak azért tudjuk neki könnyedén elhinni, hogy szívéből szereti Esztert, mert Gula Péter jól hozza a rideg és utálatos Dr. Eördöghöt, a nő későbbi férjét. Pogány Judit a megaláztatástól folyton rettegő, mégis megértő anya szerepében mesterien játszik Danis Lídia alá, aki meg is hálálja ezt a benne rejlő vad titokzatosság óvatos szivárogtatásával, nehéz lehet mellette rideg férjet alakítani. Túl jó nő a színésznő a szerepre, persze nem mintha nem lett volna még ilyen a történelemben.

Éveket felölelő, soha be nem teljesülő szerelem Eszter és Ábelé, sok fájdalommal, ám az idő rövidsége miatt ezt csak nagyon finoman lehet megjeleníteni. (A darab egyfelvonásos, közel két órás.) Sok apró helyszín, minimális interaktív kommunikáció és a lelkiállapotok mindig pontos narrálása jellemzi az előadást, ami a kis helyszín miatt a mű összes intimitását egy helyre koncentrálja, hiszen a szó szoros értelmében ülünk az életen át ívelő szerelemben. És nézzük, hogyan jön nekik majdnem össze.

Blogmustra