Stohl mindig játsszon lúzereket!

Zanza!

A RaM Colosseumban néztük meg Alföldi Kőműves Kelemenjét, hiszen az István, a király után kíváncsiak voltunk, hogy a), az ellen az előadás ellen miért nem tiltakoznak felbőszült tömegek; b) hogy mennyire dobta el az agyát a rendező. A témát feltehetően senkinek nem kell bemutatni, hiszen Kőműves Kelemen balladája azon ritka verses művek közé tartozik, ami könnyedén beleég az ember tudatába, úgy, hogy aztán sosem felejti el többé.

IMG 9507
Fotó: Pintér Árpád / ExperiDance Production

A Szörényi Levente, Bródy János, Sarkadi Imre és Ivánka Csaba által írt rockballada csak elsőre tűnhet avasnak, és ha valakiről, hát Alföldi Róbertről az igazán elmondható, hogy aktualizálni tudja a dolgokat, ez persze most is remekül sikerült neki. Az öltönyös Kelemen és társai erősen rajta vannak a projekten, Déva várának felhúzásán, ami lehet egy épület, egy vallás, egy multi vagy akár a hatalom is. Ráadásul szegény, szorgos hangyaként menetelő kőműveseket pont annyira hajszolja az őrületbe a fél véka arany és ezüst, mint a tény, hogy valamiért folyton ledől a fal, amit építettek.

IMG 9647
Fotó: Pintér Árpád / ExperiDance Production

Elsőre kicsit zavaró, hogy egy lekicsinyített István, a királyt látunk, de persze az is lehet, hogy csak a szereplőgárda és a hangulat átfedései miatt vártuk folyamatosan, hogy valaki elkezdje Koppányt kiáltani fejedelemmé. A koreográfus, Vári Bertalan itt is leginkább a néptánci motívumokat erőltette, ami - mindazonáltal, hogy szexi, ahogy 13 pasi egyszerre ugrál -, sokszor unalmasra és egyhangúra sikeredett, pedig a Stohl alakította Kelemen még számítógépet is püfölt, és persze mobiltelefon is előkerült.

Alföldi mégsem bízta a véletlenre Koppány szerepét, hiszen így legalább volt alkalma Stohlt Kőműves Kelemenként tesztelni, (a darab premierje június 4-én volt), és a színész így ebben az előadásban is bizonyíthatta, hangja megfelel a követelményeknek. Az általa megformált Kelemen a felelősség terhe alatt egyre jobban leépülő építésvezető, aki egyszerűen képtelen lebeszélni a kollégáit a babonákról, igaz, amíg nem az ő felesége közeledik a lovon, nem is nagyon akarja. Végül enged a tömegpszichózisnak, és mivel képtelen megoldást találni a vár ledőlésének okára, így az egyetlen fekete öltönyös, Boldizsár (Hujber Ferenc) könnyedén meggyőzi a felesleges építkezésbe belefáradt kollégákat az emberáldozat szükségességéről. Hujber tökéletes ellenpontját adja Stohlnak: árad belőle a cinizmus és a határozottság, így annak ellenére áll szörnyű ötletében mégis mellé minden kőműves, hogy a darab elején még megvetik lelketlensége miatt.

IMG 9450
Fotó: Pintér Árpád / ExperiDance Production

Az újradramatizált változatban Alföldi a végletekig hajszolta az egyetlen női szereplőt. Anna (Radnay Csilla) nyomorult sorsát elállatiasadott erőszakkal tette még sokkolóbbá, az üvegpulpitusba zárt véres test fölötti beszédek viszont meghozták a kívánt politikai párhuzamok felismerését, és lassan, de biztosan nyomasztani kezdték a nézőt. A nyomasztáson egyáltalán nem segített a Vándor szerepében is zseniálisan mozgó Blaskó Péter, aki a darab lelkeként folyamatosan stresszelte mind a kőműveseket, mind a nézőket.

Mindenképpen érdemes megnézni Alföldi Kelemenjét, mert magáért beszél, ráadásul az egész nincs is másfél óra. Mégis, ez a rövid idő pont elég arra, hogy jól felkavarjon, amellett, hogy ez a lúzer szerepkör legalább olyan jól áll Stohlnak, mint Hujbernek az ellenpontja.

Blogmustra