Menzel utálja a sört, de bírja a magyarokat

Zanza!

Csütörtök délután a Titanic filmfesztivál keretében a VAM Design Centerbe látogatott a hetvenöt éves Jiří Menzel, cseh filmrendező. Mielőtt azonban megérkezett volna, még két előadást és egy kóstolót is tartottak a csarnokban. A cseh újhullám Oscar-díjas rendezőjének operavilágban játszódó új filmjéről nem sok derült ki, de legalább annyit megtudtunk, hogy a rendező bírja a magyarokat, és utálja a sört.

Az első előadásban a cseh sörről és gasztronómiáról akart beszélni Michal Černý. Viszonylag messziről indította a szöveget, ugyanis az időszámításunk előtti hetedik évezredig ment vissza, mert a kínaik már akkor bizonyítottan próbálkoztak egy rizsalapú ital elkészítésével. Mivel aztán kedves bölcsésztanár módjára kicsit belemerült a mezopotámiai sörkészítésbe, nem is maradt ideje arra, hogy eljusson Csehországig, mert érkezett a következő vendég. Annyi azért még belefért az előadásba, hogy tisztázza: a ma fogyasztott sörök elkészítési alapjait 1516-ban II. Vilmos fektette le a német tisztasági törvénnyel. Attól kezdve a sör nem állhat másból, mint komlóból, vízből, malátából és élesztőből.

A második előadásban a Prága új arca nevű kiállítást mutatták be, amiben a cseh főváros modernebb épületeit gyűjtötték össze. Ahogy Petr Kovarik elmondta, a turisták leginkább a város klasszikus arcát ismerik, ami persze nem baj, mert Prága egy kincs, de ettől még szüksége van arra, hogy állandóan fejlődjön és párbeszédben legyen a jelennel. A helyzet szerinte nem rossz, de egyelőre még nem lehet összehasonlítani a hasonló adottságú Béccsel: a szocializmus eléggé lelakta Prágát is. Bár az előadás érdekes volt, amikor Menzel nagyjából félidőben megérkezett, és a színpad mellé sétált interjút és autogramokkal adni, gyakorlatilag ki is nyírta a prágai építészet témáját.

Autogramosztogatás közben pedig egyetlen lehetőséget se hagyott ki a cseh rendező, hogy valahogy viccelődjön a rajongóival: egy nőnek rácsapott a fenekére, emelgette őket, szamárfület mutatott, egy férfinek pedig kézfogás után nem akarta elengedni a kezét, amitől ő teljesen kétségbeesett, és segítséget kellett kérnie az ott állóktól. Menzelt kínálták sörrel is, borral is, de már ekkor kijelentette, hogy utálja a sört, a bornál pedig mintha azt mutogatta volna, hogy eddig van vele. Aztán felvezetésként bevágták a Szigorúan ellenőrzött vonatok stencilezős jelenetének egy részét, és végre fellépett a színpadra Menzel is.

"Állítólag fél a nőktől" – kezdték a beszélgetést a rendezővel, aki elmondta, hogy az édesanyjától valóban félt, nagy tekintélynek örvendett az ő szemében. Az asszony állítólag arra tanította, hogy egy lány nem teljesítheti egy férfi kívánságát elsőre, mert akkor könnyűvérűnek tartják. Amikor az új filmjéről kérdezték, rendszerint egy-egy szavas válaszokat adott, mert, mint mondta, nem akarja befolyásolni a nézőit. Amikor rátértek, hogy mit jelent neki Prága, a rendező, elmondta: mivel ő sokáig az egyik peremkerületben lakott, soha nem értette, hogy miért tartják gyönyörűnek a várost. Később viszont, amikor sokat utazott, megértette a dolgot.

Lassan és érdektelenül folydogált az interjú, Menzel nem erőltette magát a válaszadással, gyakran a tolmács is csak motyogott, ráadásul messzire is tartotta magától a mikrofont, úgyhogy nem lehetett érteni semmit. A végén kérdezhettek a közönségből is. "Mikor jön Budapestre színházat rendezi?" - hangzott az első és egyben utolsó kérdés. "Azon múlik, hogy mennyit fizetnek" – válaszolta. JiříMenzel többször is járt és dolgozott Magyarországon, mint mondta, hálás a sorsnak, hogy dolgozhatott nálunk: amikor otthon nem érezte jól magát, itt kényeztették. A műsorvezető megkérdezte, hogy tudna-e a magyarokról forgatni, mire azt felelte, hogy bár sok mindenben hasonlítunk, nem menne neki, mert mások a gyökereink.

A beszélgetés elején azt ígérték, hogy az interjú végén Menzel valami nagy bejelentést fog tenni, de mire ehhez eljutottunk, szétesett a beszélgetés. Egy papírból kellett volna felolvasnia a dolgot, de nem volt hozzá kedve, eldobta a szöveget, és bejelentette, inkább a saját szavaival szeretné elmondani. A lényeg, hogy idén ünnepeljük Hrabal születésének századik évfordulóját, amit pedig úgy lenne a legméltóbb megtenni – és mint Menzel mondta, szégyelli is magát, hogy ez nem a cseheknek jutott eszébe –, hogy Hrabal feldolgozásokat várnak, a legeredetibb filmes pedig ezer eurót kap. Az összegen (ami kicsit kevesebb, mint 300 ezer forint) egy darabig maga is elmorfondírozott, majd azzal zárta a bejelentést: "Úgy döntöttem, én is benevezek."

Blogmustra