Zanza!

Ritkán vallják be, de gyakran még az is nehézére esik az embernek, hogy felnőtt fejjel döntsön egy magzat sorsáról, hát még ha a terhesség fiatalkorúaknál következik be. A K.V. társulat most Novák Eszter rendező segítő kezei között a Nemes Nagy Ágnes szakközépiskola színész képzős diákjaival hozott létre egy színházi előadást erről a témáról, ami meglepő módon több mint érdekesre sikerült.

Először is érdekes volt, hogy bár az elején Novák Eszter, a 12 hét koordinátora azzal kezdte, hogy az előadás nagyon hosszú (összesen 3 és fél óra volt), mégsem volt kínszenvedés a szünet után visszatérni a terembe még úgy sem, hogy egyikünk unokaöccse sem szerepelt a fellépők között.

Aztán azért is volt érdekes, mert szinte gyerekek adták elő, (a szakközépiskola ad Színész 2 képzést is, így a már érettségizett fiatalok három évig sajátíthatják el a színjátszás tudományát) akik most beleélhették magukat, milyen lett volna, ha néhány éve kiderül, gyerekük lesz.

És mindenképpen érdekes volt kisgyerekes szülőként. Nemcsak azért, mert a néző beleképzelhettte magát egy tőle még akár viszonylag távol álló helyzetbe, hanem azért is, mert még élénkek az emlékei a saját fiatalságáról és arról, vajon az ő szülei hogyan fogadták volna, ha hazatér a hírrel.

Hasonló okokból vállalhatta el Novák Eszter is, hogy egy workshop keretében a K.V. Társulat három tagjával, Száger Zsuzsannával, Urbanovits Krisztinával és Chován Gáborral együttműködve megkísérelnek létrehozni egy előadást a fiatalokkal. Novák vezette fel a 12 hetet a Jurányi Inkubátorházban, sietve elmondva, hogy ez nem egy előadás, hanem egy próbafolyamat eredménye, helyzetgyakorlatok, ahogy a fiatalok és a színészek látják a kényes kérdést. Mint egy színművészetis vizsgát, úgy kell nézni.

Ennek ellenére meggyőződésünk, hogy Novák Eszter lélekben százszor jobban jelen volt a workshop alatt, mint az Ítélet földjének bármelyik próbáján, legalábbis a végeredményből így tűnik. Emellett persze az is igaz, hogy az anyag sokkal jobb, bár az előadás jó vizsgához hűen kissé nehézkesen indult. Az elején a jelenetek még inkább a szerelemről, méginkább a szexről szóltak, és csak lassan indultak be a komolyabb témák, avagy mit szól anyu/apu, hogy nemsokára nagymama/nagypapa lesz. A végeredmény mellesleg elég szomorú, és az derül ki belőle, hogy még a jófej szülő is nagyon rosszul reagálja le a témát, sőt érzékeny gyomra még azt is nehezen veszi be, hogy a gyerek egyáltalán elkezd szexelni.

Terhesség 18 alatt

Magyarországon ezer 16 év alatti lányból 8 szül gyereket, és ugyanennyien mennek abortuszra. A 17-19 év közöttieknél ez az arány 20 és 30 körül van.
Összesen évente körülbelül 10 ezer 18 év alatti lány esik teherbe, az érintettek fele választja az abortuszt, másik fele megszüli a gyereket. A megszületett babák fele örökbefogadó szülőkhöz kerül, másik felüket felneveli a kiskorú terhes (illetve a családja).
Bár az utolsó átfogó felmérés a témában 1993-ban készült, a kutatók szerint a kiskorú terhesség nem jellemző jobban a marginalizált társadalmi csoportokra.
Forrás: az előadáson elhangzottak, KSH, és Szikra Dorottya tanulmánya

Az is igaz persze, hogy a színpadon eleinte csak rosszfej szülőkkel találkoztunk, aztán mutattak néhány lazábbat is, akik viszont ugyanúgy képtelenek voltak feldolgozni a témát, mint saját konzervatív beidegződéseikbe begyepesedett szülőtársaik. A jelenetek néhány percesek voltak, csak ritkán függtek össze vagy volt bármiféle kapcsolat közöttük, a diákok díszleteztek, mégis elgondolkodtatók és szórakoztatóak voltak.

Nem előadás, mondta Novák Eszter és ő ebben nem rendező, hanem koordinátor, és ezt el is hittük neki, de ettől függetlenül a 12 hét simán lehetne előadás is. Húzni nyilván kéne a hosszából, de aztán lehet menni körbehaknizni vele az országot, mert a téma mindenképpen elgondolkoztató. Az, ahogy K.V. társulat színészei megélik a szülőket azzal, ahogy a fiatalok látják őket - igen lesújtó képet nyújt, és szinte biztos, hogy egyik szülő sem szeretnénk pont mi lenni. Pedig nagyon is valószínű, hogy mind mi vagyunk.

Blogmustra