18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

A Meztelen férfi érdekes, de csúnya

Zanza!

Az egy dolog, hogy a Ludwig Múzeum kiállítása meztelen férfiakról szól, de mint a leköszönő igazgató, Bencsik Barnabás a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, ez valójában egyáltalán nem a bécsi, hanem jórészt a Lentos Kunstmuseum Linz kiállítása a Ludwig Múzeum együttműködésében. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a linzi képek mellett a Ludwig közép-európai művészeket is mozgósított, méghozzá ritkán, vagy eddig sosem látható művekkel.

Esetleg ez az információ még vonzhatja a nézőket A meztelen férfira, aminek a sajtótájékoztatójára persze túlnyomórészt nők voltak kíváncsiak, azok sem olyan túl nagy számban. Ez nyilván azért is van, mert a nagyobb tömegeket inkább a hivatalos megnyitó vonzza, tudjuk ezt például az Ernst Tükör által homályosan megnyitójából, ahol pedig nem is meztelenek, hanem csak arcok voltak.

A kiállítás társkurátorai, Simon Kati és Turai Hedvig nemcsak a sajtótájékoztatón, de később a tárlatvezetés alatt is állították, hogy nem beszélünk eleget a meztelen férfiról, és hogy ez az egész valójában ismeretterjesztő céllal jött létre. A kiállítás különböző szobákra építve jár körül témákat, láthatunk aktokat a természetben, megismerhetjük művész és modell viszonyát, de még a művész viszonyát saját magával is. Aztán külön szobát szenteltek női, és másikat a férfi erotikus tekintet számára, majd a férfi átalakuláson keresztül megy át, és megszületik a hős-antihős terme.

Végül megnézhetjük a szobát, ahol a fájdalom játssza a főszerepet, és szenteltek vagy húsz négyzetmétert a tabuknak is, ami alatt egy viszonylag nagy és vastag pénisz szobrot értenek, meg még néhány rajzolt példányt. Egészen közelről.

Mintha maguk a szervezők sem tudnák pontosan eldönteni, hogy most akkor polgárpukkasztó-e a kiállítás, vagy sem. Bemutatják a férfit kétségtelenül, és nem feltétlen anatómiai értelemben, de inkább azt hangsúlyozták, hogy olyan képek vannak kiállítva, amiket még soha nem láthatott itthon a közönség. Rögtön ilyen az első, Lakner László egész alakos, pucér képe 1970-ből, amit még soha sehol nem állítottak ki, és már csak azért is nagy visszhangot kelt, mert folyamatosan megszólal a riasztó, ha az ember ötven centinél közelebb megy hozzá, pedig nem egy kis méretű fényképről van szó.

A képeken vannak fiatal és öreg aktmodellek, néhány videóinstalláció, és megannyi húzónév, mint például Oscar Kokoschka, Richard Avedon, Keith Haring vagy Jean Cocteau. Mégis, a kiállítást végigjárva, a kérdésre, hogy miért is kezelte olyan sokáig tabuként a művészet a férfiaktot, egyszerűnek tűnik a válasz. Egy meztelen férfi ugyanis egyszerűen nem szép. Nem szép, ahogy a lába közt lógó farokkal álldogál, fekszik, néz a távolba vagy csak létezik. Nem állítom, hogy nem érdekes, de pontosan megértem, hogy miért is fordulnak vagy fordultak a művészek sokkal szívesebben a női test felé. Elkalandozni nyilván érdekes lehet, de azért nem hiszem, hogy arra kéne számítani, hogy nemsokára teljesen pucér férfiak fogják elözönleni a képzőművészetet, lecserélve a női modelleket.

A Ludwig kiállításán június 30-ig élvezhetik a meztelen férfitest látványát az 1900-as évektől napjainkig, de ajánljuk tárlatvezetéssel végigjárni azt, különösen, ha mélyebben rajta vagyunk a témán!

Blogmustra