#VILÁGOM

Ne keressétek a jóembert, csak Eszenyi Enikő az!

2012. október 18., csütörtök 12:42 |

Nem véletlen a kétértelmű cím, történt ugyanis, hogy a Vígszínház bemutatta Bertolt Brecht Jóember keresünk című darabját, Michal Dočekal, cseh rendező megálmodásában. Ahogy ők saját ajánlójukban írják, az előadás látvány- és hangzásvilágában valamint játékstílusában új utakat keres, merész formákat követ, ami rendben is volna, ha nem állítgatná folyton úton útfélen mindenki ezt. Persze jelen esetben inkább csak a hagyományos színházi normákhoz szokott finnyás közönség számára készülhetett ez a figyelmeztető felhívás, ami mellesleg annak hangzásvilágára igaz is, mert a darab tényleg zseniálisan van hangszerelve.

Az általános, Brechtes aktualitás miatt izgalmas feladat a Jóembert keresünk színpadra állítása. Az eredeti műben három isten érkezik egy városba, hogy egyetlen jó embert találjanak, ez igen döcögősen megy, mert akit találnak (Eszenyi - Sen Te), az is egy prostituált, aki kénytelen álruhát ölteni, hogy eljátssza saját nagybátyját Sui Tát, aki aztán nem túl jó emberként egyengeti a lány sorsát. A prágai Nemzeti Színház rendezője és a Vígszínház direktorasszonya újrafordíttatta a művet (Térey Jánossal és Kovács Krisztával), és elhagyták a Szecsuáni jólélek címet. Ezzel kiemelik a darabot Kínából, és áthelyezik valahova a Nők a pult mögött és a Kisváros közé félúton, mindezt megspékelik harsány angol amerikai feliratokkal, és már kész is a sötét kisvárosból való elvágyódás tökéletes helyszíne, bárhol a világon.

vig640
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / vigszinhaz.hu

Aztán jönnek a dróton rángatott marionettfigurák, az állandó eső és a sok füst, ami feltehetően Sen Te dohányboltjára utal, arra a boltra, amit az egykori prosti az istenektől a jóságáért cserébe adott pénzből vett. A sok füst el is viszi az első felvonást, az istenek hiába törékeny vándorok és csillogó tévés sztárok egyszerre, nem lehet súlyát érezni a jó ember keresésének. Pedig Telekes Péter és Fesztbaum Béla kitesznek magukért, néha már egész istenesek is, de Molnár Áront lehetetlen küldetés felruházni bármiféle isteni hatalommal. A darab a második részre azért nagyjából magára talál, felpörögnek az események, bár a didaktikus monologizálás nem szűnik, sőt, a dróton rángatott marionettfigurák mozgatásával még inkább előtérbe kerül, de hogy miért, az rejtély marad.

A második felvonásra jellemző fellendülés nagyban köszönhető Mészáros Máté Vangjának, aki vízárusként igazi köldökzsinór az istenek és az emberek között: futja saját – inkább ördögi – köreit, nyal ide, nyal oda, valami csak kisül majd belőle alapon, és persze nem jár sikerrel, de legalább a játéka rendesen fel van építve. A felesleges köröket futás az önmagát teljesen leépítő asztalos, Lin To szerepére is jellemző, de Eszenyi Sen Téje ezúttal elsöpri Gyuriska János (Lin To) próbálkozásait, aki inkább alájátszik a főnökének, semmint bemutatja egy nyomorult ember történetét. Lukács Sándornak viszont jutott jutalomjáték a darabban: mivel az összes női szerepet férfi játssza, Lukács Sin asszony képében hozza a Márkus László-i értelemben vett Mását, aki ugyan el nem vágyódik, de jól szeretne járni.

Érdekes a rendező közelítése, hogy minden női szerepet férfinak ad, de csak még jobban alátámasztja azt az elképzelést, miszerint egyedül Eszenyi Enikő, a nő a jó ember ezen a világon. Hát, ezzel azért lehet, hogy vitatkoznánk. Talán, ha a művésznő elmegy Prágába eljátszani ezt a szerepet, az embernek nem jutna eszébe, de a Szent István körúti épületben ezt egyszerűen nem lehet kikerülni. Eszenyi már eleve mint sérthetetlen Kleopátraként ül a színházán, de ahelyett, hogy a lehetőséget átadná más, fiatalabb tehetségeknek, inkább Madonnaként zabálja a mellette ráadásul húszévessé visszafiatalodó Lengyel Tamást (Szun). A színészi játéka pedig erős, amire szükség is van, hiszen a darabban a pilótának kell tönkretennie szegény, jó, kicsi Sen Tét. Tönkre is teszi, ahogy kell, hiszen Eszenyit olyan könnyű tönkretenni, Kaszás Attillának is milyen jól ment a Dühöngő ifjúságban. Szóval, csak a pénze kell a pilótának, így kicsinálja azt a Sen Tét, akit nem mellesleg őszintén, csillogó átéléssel játszik az az Eszenyi Enikő, aki már számtalan darabban játszott ugyanezzel az őszinte, csillogó átéléssel.

Nehéz elvonatkoztatni a feltételezéstől, miszerint Dočekal szerelmes Eszenyibe, ezért rendezte ennyire Enciközpontúra a darabot, amit viszont, kétségtelen tény, hogy megfelelő színésznő nélkül lehetetlen előállítani. Az amúgy sok-sok mondanivaló, ha volna is a darabban, eltörpül attól a felesleges dominanciától, ami lehet, hogy akarata ellenére, de árad a színésznőből. Mert persze, jó színésznő Eszenyi Enikő, de azért talán mást is ki lehetne próbálni, hátha más is átütő lenne a szerény Sen Téből vadállatias üzletemberré váló Sui Ta szerepében. Nem is kell messzire menni, ott vannak a Vígszínház társulatában: csak fel kéne kérni őket, biztosan nem sértődnének meg.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta