Mióta hordunk napszemüveget?

Zanza!

Egyes források szerint a kínaiak tartottak először színezett lencsét a szemük elé, mások szerint az ókori rómaiaknak köszönhetjük a napszemüvegek megjelenését is, ahogyan bikiniben is ők voltak az elsők. Hogy hogyan is vált hétköznapi kiegészítővé a napszemüveg? Ahogyan a fürdőruháé, úgy a napszemüveg evolúciója sem volt olyan egyszerű. Bár a bikinivel ellentétben a szemüvegek berobbanásának idején a társadalmi, erkölcsi szabályok nem lassították, gátolták annak elterjedését.

A kínaiak nem a káros UV-sugaraktól kívánták óvni szemüket, hanem mágikus erőt tulajdonítottak a színezett lencséknek, a rómaiak azonban nem ismertek tréfát, ha napsütésről volt szó: ők bizony – a feljegyzések szerint – igen utáltak hunyorogni a napsütésben. Szóval ezt (is) adták nekünk a rómaiak.

A források szerint az ókori Római Birodalom császárai egy idő után megelégelték, hogy bántja a szemüket a nap, és semmit sem látnak a gladiátorok harcából a Colosseumban, így Néró császár szeme világának védelmében feldobta a labdát, valaki alattvalói közül találjon valami megoldást problémájára, elvégre hunyorogva végignézni egy meccset (gladiátorviadalt, vagy strandröplabdát) kevésbé élvezetes, mint hunyorgás nélkül. A feltaláló bizony nem aprózta el. Nem ám egy viszonylag egyszerűen elkészíthető baseball sapkával kívánta megóvni császára szeme világát, hanem smaragdokkal kezdett el kísérletezni, abból készített olyan lencsét, ami szem elé tartva megszűri a napfényt és még át is lehet rajta látni. Na, ne egy Ray Bant képzeljünk el, hanem csiszolt, metszett smaragdot, ez ugyanis megszűri a napfényt. A császár tehát nem vakult meg, miközben egymást ölték előtte a gladiátorok főműsoridőben.

Egy másik forrás szerint szintén az ókori Római Birodalomban terjedt el a metszett, napfényt szűrő kristályok használata, a különbség annyi, hogy ezen forrás szerint nem a császárok menőztek smaragddal a szemük előtt, hanem a birodalom katonái használtak áttetsző, de sötétebb színű metszett kristályokat. A koncepció viszonylag egyszerű volt: a vak katonánál jobb az a katona, aki lát is.

A Római Birodalom széthullásával egy nagy vakfoltot láthatunk a napszemüveg történelmében, ami viszonylag érthető is, hiszen a sötét középkor követte, ami után a felvilágosodás korában azonban a szemüvegek iránti érdeklődés nagyobb figyelmet kapott, ám még ekkor sem zavarta az emberiséget annyira a napsütés, hogy színezett lencsékkel, vagy sötétebb árnyalatú metszett kristályokkal az orrukon útját állják.

A nagy áttörés a XX. század elején következett be, akkor készült az első színezett lencséjű szemüveg. Ám úgy tűnik, akkoriban volt elég bajuk és egy csomó más dolguk az embereknek, így a kampány elmaradt, egészen a második világháborúig kellett várni ara, hogy napszemüveg megkezdje hódító útját.

Ekkor ugyanis az amerikai légierő pilótáinak repülés közben az erős UV-sugárzás igencsak megnehezítette a dolgát, így az US Air Force leadta a megrendelést: olyan megoldást akart, ami kényelmes, és védi a pilótákat a káros sugaraktól és az erős fénytől. Hamar el is készült az első széria napszemüveg a pilóták számára. A dögös pilóták és Douglas MacArthur tábornok révén vált igazán nagy divattá a napszemüveg. MacArthur a Csendes-óceáni erők főparancsnokaként népszerűsítette a színezett lencséket azzal, hogy állandóan napszemüvegben nyilatkozott a sajtónak.

A háború után nem volt megállás. Az amerikai katonák hősök voltak, aki napszemüveget hordott, az is azzá válhatott egy kicsit. Ekkor került a képbe – pontosabban a vászonra – James Dean: ő volt az első színész, aki napszemüveget viselt egy forgatáson. Aztán jött John Lennon a kerek, és Elton John az elképesztő napszemüvegeivel, amiket a tömegtermelés révén ma már bárki beszerezhet magának, nem úgy, mint Néró császár smaragdjait. A napszemüveg nélkülözhetetlen kiegészítővé vált a 70-es évekre. A divat, a háború, a hippik és szemészek nászából született, és tarolta le az egész világot Timbuktutól Guatemaláig.

Blogmustra