#VILÁGOM

Egy mai forradalmárnő biciklivel és szexszel töri át a gátakat

2012. május 30., szerda 08:42 |

Az idei Könyvfesztiválra jelent meg Czapáry Veronika írónő első könyve, amely különös keveréke egy fiatal nő fiktív naplójának és a gyerekkori élményeit megjelenítő prózaverses töredékeknek.  Az Anya kacag egyrészt egy igazi budapesti női regény, amelyben hősnő pontosan úgy nyargal a biciklijén egyik szórakozóhelyről a másikra, ahogyan a pasijait váltogatja. Másrészt kicsit olyan, mint egy kétfázisú sminklemosó: végül minden álcától megfosztja a hősnőt, akiről kiderül, csupán arra vágyik, hogy végre szeresse valaki. Arról, hogy mindezek hogyan férnek össze az anya halála és az apa molesztálása által okozott súlyos gyerekkori traumával, az írónőt kérdeztük.

Néhány kritika pornográfiába hajlónak nevezte könyvet, erről mit gondolsz?

Amikor összeállt a könyv, egyáltalán nem éreztem gáznak, hogy van egy nagyon erős szexuális vonatkozása. Húsz éve írok, több regényt is írtam az asztalfióknak, és sok feminista szerzőt és szakirodalmat is olvastam, egyik példaképem, Erica Jong Rettegés a repüléstől című regénye például sokkal hardcore-abb. Előre felkészítettek a reakciókra, hogy ezt mondják majd, és ezt elutasítom, hiszen attól, hogy vannak benne "csúnya" szavak, még nem pornográf: ez nem egy nemi izgatás céljával készült tocsogós szöveg, és nem is kezeli a másik testét tárgyként. Az pedig, hogy egy nőnek is van szexuális élete, és ez természetesen van leírva, még nem pornográfia. Nők egymás között férfiakról és a nemi aktusról beszélnek így.  Furcsa volt számomra, hogy a könyv kapcsán így elszabadulnak az indulatok. Abból a szempontból ez egy roppant érdekes kísérlet, hogy a magyar társadalom hogyan reagál erre a témára: kissé beteges módon. Nádas Pétertől, Esterházy Pétertől, Grecsó Krisztántól ez már elfogadott dolog. Bevette a gyomrunk, hogy a férfi írók ilyenekről írnak, azt könnyen lenyelik. De ha egy nő ír erről, akkor ez még mindig néhol kiveri a biztosítékot. Ez visszavezethető arra, hogy egy meglehetősen patriarchális kultúrában élünk.

Azért volt már pár olyan regény a kortárs magyar irodalomban is, melyet nők írtak szexualitásról. Szerinted ma még mindig nem elfogadott, hogy nők erről írnak?

Úgy látszik, hogy nem. Ennek a regények semmilyen biztosítékot nem kellett volna kivernie. Az én főszereplőm egy traumatizált nő, akinek a prózaverses visszaemlékezéseiben megismerhetjük a gyermekkorát. Teljesen érthető, hogy van szexuális élete: ez szeretetkeresés, nem más. Mégis sokan leragadnak azon, hogyan lehet ezeket leírni, én meg nem értem, miért kéne erről hallgatnunk. Azzal sem értek egyet, hogy csak azért írunk a szexről, mert az eladja a könyvet. Mert az biztosan nem adja el. Úgy érzem, a gender szemléletet nem lehet kihagyni a könyveimből. A hazaiak közül Tallér Edinához, Csobánka Zsuzsához, Forgács Zsuzsához érzem közel magam, a külföldi írónők közül pedig Sylvia Plath, Virginia Wolf, Hélène Cixous lehetne a párhuzam.

Soma a könyved bemutatóján huszonegyedik századi forradalmárnőnek nevezett. Annak érzed magad?

Igen, a könyvet annak szántam, úgy éreztem, hogy küldetést teljesítek. Szeretném áttörni a gátakat. Létrehoztam egy virtuális női testet, akit feláldozok az olvasás oltárán. Meg akartam mutatni, közprédává akartam tenni, hogy létezik egy ilyen aspektus, a létezésnek egy ilyen verziója is. Olyan szempontból is társadalmi küldetésnek érzem a könyvet, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy sokszor nem tudjuk, mi miért történik velünk vagy nem tudjuk rekonstruálni a szüleinkkel való viszonyunk részleteit sem. Nem is emlékszünk rá, és túl sokszor cselekszünk öntudatlanul.

Másrészt a molesztálás egy olyan téma, amiről nem beszélünk: az egész társadalom ilyen és hasonló elhallgatásokra épül. Ehhez képest Angliában például a gyerek is feljelentheti a szüleit, ha verik. Ezzel vissza is lehet élni, de ott ha a családban erőszak történik, akár egy pofon erejéig is, azonnal a rendőrséghez lehet fordulni, akik utána megvédik az áldozatot: távoltartást kérhet, és az elkövető nem mehet kétszáz méternél közelebb. A demokráciának ez a jellege itthon nem nagyon működik.

Kevés szó esik a kritikákban a gyerekkori szálról, ami szerintem a legfontosabb eleme a regénynek. Mivel nem tudjuk, hogy mi történt pontosan a múltban, az végig ott munkál a háttérben.

Viktória folyamatosan elemezgeti a kapcsolatait, pszichológushoz jár, de hogy pontosan mi történt az anyja halálának kapcsán, valamint apa és lánya között, szándékosan marad homályban, meghagytam az egész alatt meghúzódó, tudat alatti aknának. A hétköznapokban is sokszor így van ez, nem tudjuk, hogy mit miért csinálunk és minden döntés alatt ott lehetnek ilyen rejtett indítékok. Itt a jelen leírása adja meg múltbéli trauma valódi lényegét, ezáltal jobban megérthetjük, hogy mi történhetett a múltban.  Ezt jelképezik a kis történetek állandó ismétlődései, ami által a nagy történet egésze jobban érthető lesz. A Megszámolt babák  munkacímű következő könyvem teljes egészében egy ilyen lírai formában megírt múltbeli trauma kifejtése lesz.

Soma mesélte, hogy a tréningjein meg szokta kérni a nőket, hogy tegye fel a kezét, akit gyerekkorában molesztáltak, és az, akinek volt valaha orgazmusa. Körülbelül ugyanannyian szokták feltenni a kezüket mindkét kérdésre. Ez elég sokat elmond. A gyerekek nem tudják, hogy abúzálják őket, sokszor a felnőttek sem veszik észre, hogy ezt teszik. Ez egy abszolút határátlépés, ami a gyerek testével történik. Ferenczi Sándor, a pszichoanalízis úttörője is kifejtette, hogy ilyenkor a felnőttek félreértik a gyermekek nyelvét, és a gyengédséget szexuális közeledésnek értelmezik, a gyermekek pedig később nem tudnak visszaemlékezni pontosan, hogy mi történt velük. Még a pszichoanalitikus terápiákon is külön technika van erre, mert ezek az emlékek le vannak zárva – ott van a vaskapu, és nehezen hozzáférhető, ami mögötte van.

A budapesti szálból a város iránti rajongás érződik. Van benned ilyen érzés?

Igen, tényleg van ilyen vonal benne, Viktóriának van egy ilyen életszelete, és nekem is volt ilyen. Győrben születtem, a Pápai Református Gimnáziumba jártam, utána a Pécsi Tudományegyetemre. Amikor Pestre költöztem, nagyon nagy hatással voltak rám a hetedik kerület belső környékének szórakozóhelyei, ahol előbb-utóbb mindenki ismerős lesz és lehet találkozni ad hoc jelleggel is a barátokkal. Vannak olyan emberek, akik hajnali háromig-ötig buliznak, fogalmad sincs, kik ők, de állandóan találkozol velük valahol, és általában mindig csak hajnalban látod őket – ez egy durva, furcsa világ, kicsit hasadt jelleggel működik, hiszen ki tudja, ki mire emlékszik másnap. Az éjszakai élet bemutatása, az alkoholos és drogozásos sztorik szándékosan kissé kiemelve jelennek meg a könyvben. Másrészt ebben is Viktória szeretetkeresése látszik: mész egyik helyről a másikra, és örülsz, ha végre megismernek, vagy legalább már azt tudják, hogy mit iszol.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.05.30 11:11:03pollio

    "Ehhez képest Angliában például a gyerek is feljelentheti a szüleit, ha verik. Ezzel vissza is lehet élni, de ott ha a családban erőszak történik, akár egy pofon erejéig is, azonnal a rendőrséghez lehet fordulni"

    Csókolom, látom még nem tetszett eleget Angliában élni. Javaslom, tessék kiköltözni, mindenkinek jót tenne. Aztán majd amikor jól megköpködik hazafelé a backstreetben az arrafelé bandázó, cigiző, piáló, füvet szívó 12 éves ASBO tinik, akkor tessék őket szép szóval rábírni, hogy gyerekek, ez csúnya dolog, ne csináljátok.

  • 2012.05.30 13:25:34bungics

    Kár volt képeket is közölni róla. Antipatikus, antinő.

  • 2012.05.30 15:32:18Gorbacsov homlokán a májfolt

    @bungics: Egy szánalomszex erejéig jó nálam. Aztán lehet, hogy kedvet kap a dologhoz és utána kivirul.

    :-)

  • 2012.05.30 18:34:06Tükörlány

    Kedves Pillio! Igen, éltem Angliában és egy kint tartózkodó barátnőmet megütötte az angol állampolgár barátja, aznap elment a rendőségre, feljelenthette és a csávó nem mehetett hozzá 200 méternél közelebb. Tulajdonképpen az arcán látszott is a nyoma, de azt mondták neki, nem is kell lefényképezniük, jegyzőkönyvbe vették és elhitték. Nyilván ezzel vissza is lehet élni, ld. Amerika, amikor a csajok beverik a fejüket a tükörbe, feljelentik a pasijukat, akit aztán lecsuknak, hallottam ilyen sztorit is. Valamint az egyetemeken is nagyon sok visszaélés történhet, mindkét oldalról.
    Londonban a barátnőmet utána felhívta egy segítő szolgálat, pszichológusokkal és szociális munkásokkal, akik kijöttek a lakhelyére megnézni az életkörülményeit és hetente járt hozzá ki egy ilyen ügyekre szakosodott pszichológus, segíteni neki megoldani a problémáját. Nem tudom itthon, mikor lesz ilyen a szociális háló.

    Kedves Többiek! Pont erről beszél az interjúalany, hogy patriarchális világban élünk, nem tudom férfi íróknak mikor nézik a seggét, meg mikor tekintik őket olyan tárgynak, hogy egy interjús kép alapján megbasznák-e vagy sem. Ez egyáltalán hogy merül fel ez a gondolat, azon nagyon érdemes elgondolkodni. Egyáltalán mi az a tér, amiben ez felmerül. Még olyat nem láttam, hogyférfi interjú alanyok alatt levelezgetnek a csajok arról, hogy a pofája alapján mit és mit nem csinálnának vele. A pasi ugyanis nem egy szexális tárgy, nem reklámalany, ahogyan nálunk mindent a női testekkel, meg a szépséggel akarnak eladni. Ez ott egyáltalán NEM TÉMA, ott nincsen rabszolgavásár. Ajánlom figyelmetekbe Czapáry Veronika másik írását ezzel kapcsolatban:[link]

  • 2012.05.30 20:06:37A Tyne folyó déli partja

    azért némi sminket lehetett volna rá dobni, akkor nem tűnne ennyire csúnyának.

  • 2012.05.30 23:59:41Dennie

    Én komolyan nem értem a "kedves" hozzászólókat...
    Miért nem playboy-t lapozgatsz vazze? Vagy olvasol képregényt..?
    Ott nincs ennyi szöveg,és lehet matyizni a képekre.
    Tudjátok kivel készült egyáltalán riport? Neeeem... nem műsorvezető,és nem topmodell..és nem villalakó
    Író.. tudod,ír..könyveket,novellákat.
    Idióta barmok

  • 2012.05.31 10:10:03Stefánia vagdalt

    @Tükörlány: Tudod, ezek olyan dolgok, amik az evolúció során a génjeinkbe van kódolva. Erősen odafigyelve leplezhetjük ugyan, de az nem természetes. Amúgy sem tudom, hogy mi a fene történt az elmúlt 25 évben a világgal? Gyerekkoromban én is henteltem a DOOM c. játékkal, mégsem lettem tömeggyilkos. Simán el tudom választani a virtuális játékot a valóságtól. Manapság meg minden nap azt olvashatjuk, hogy a 13 éves lányra valaki kihívóan nézett rá reggel a hetes buszon, a pasit feljelentették kekszuális zaklatás miatt és biztos pedofil, a lányt meg pszichomókus kezeli a lelki trauma miatt! Hát milyen egy agyilag visszamaradott korszakba léptünk be?!?!? Vagy ennyire nincs munkájuk a pszichológusoknak?

    A te példádra mondok egy hasonlatot: Ha egy lány olyan rövid miniszoknyában járkál, ami könnyedén összetéveszthető egy övvel, akkor miért csodálkozik azon, hogy kigúvadt szemmel utánanéznek, nyáluk csorog és füttyögnek? Ez tisztára olyan, hogy bezárom a kiskutyámat a spájzba a kolbászok közé és szigorúan rászólok, hogy nehogy enni merj belőlük! Aztán persze miután belezabált, jól elverem.

  • 2012.05.31 12:24:28Dean

    "nem tudom férfi íróknak mikor nézik a seggét"
    Ez szerintem álszenteskedés, a csajok is megnézik a pasikat. Miért kell ezt tagadni? Az más kérdés, hogy ők a nyílt sajtóban erről nem szoktak traccsolni, egymás között viszont sokkal durvábban, mint a pasik. A "twilight mom" jelenség smafu? Ne csináljunk már úgy, mintha a nők angyalok lennének, a férfiak meg állatok.

    Ja, és ez a világ már rég nem patriarchális.

  • 2012.05.31 23:26:35Tükörlány

    Kedves Stefánia Vagdalt! Persze mindenhol vannak túlkapások és mindenki, férfiak és nők is sérültek valahol. De ezt tagadom, mert ez tipikus patriarchális ÉRV, hogy nő kelletné magát állandóan, meg hogy olyan ruhát vett fel. Tipikusan a megerőszakolt nőket általában a rendőrség és bíróság is hibáztatni szokta Mo.-on, hogy ők hívták ki maguk ellen a sorsot. ..
    Könyörgöm, nem a logocentrikus kultúra csinál a nőkből vékony, csipkés és kilátszó kis rucikban vonagló húsgömböket? Nem ők állítják, hogy a smink kötelező? És ők miért nem sminkelik magukat? Mert olyan a világ, hogy a férfiak szerint a nők azért jöttek ki az OLDALBORDÁBÓL, hogy nekik tetszenek!!!!
    Az ő gyönyöködtetésükre kell mindig olyan szuperul kinézniük, míg a pasiknál nem számít, ha csúnyák és öregek, ők mindig lecserélhetik, akár 80 éves korukban is a csajukat egy 20assal fiatalabbra, de a csajok ezt nem tehetik meg!! Miért???? Mert nálunk 40 fölött egy nő ássa be magát a homokba, ennyi, New Yorkban viszont a 60 éves nők is olyan szexiek, partykat adnak, meg minden.... pasiznak

  • 2012.05.31 23:27:06Tükörlány

    Kedves Dean!Ez a nyílt sajtó nagyon érdekes dolog. Hogy a Boros Bocskos showban minden reggel tele van hányva A MŰSOR a női szexuális testek meggyalászásról szóló POÉOKKAL, amin mindenki halálra röhögi magát, az menő,bezzeg a pasikról nem lehet NYILVÁNOSAN POÉNKODNI Na látod, ez a különbség, és ez pont a legitimitás, közbeszéd, törvény a különbség.
    Patriarchátus alatt én egy több ezer éves rendszert értek, ami a férfi gondolkodást hozta előtérbe, ezt különben érdemes elolvasni hozzá, hogy "megértsd", milyen "kecskének és oroszlánnak" lenni, hogy mi a különbség, mert az oroszlán olyan oroszlánosnak érzi a kecskét is, de nem az:
    [link]

  • 2012.05.31 23:29:22Tükörlány

    bocsánat, ez a link:[link]

  • 2012.06.03 16:01:44A Tyne folyó déli partja

    Dennie: attól még nem kell igénytelennek lennie, pláne akkor, ha fotózzák.

  • 2012.06.04 12:44:50Dean

    Kedves Tükörlány, nem tudom melyik sajtó az amiben ne lehetne a férfiakon poénkodni. Ahogy én látom, 1-2 gyatra kivételtől eltekintve manapság már _csak_ a férfiakon lehet poénkodni, vagyis ha megnézel egy friss amcsi filmet vagy sorozatot, biztosan a pasi a hülye balfék, és a nő az intelligens és tehetséges szupermenő.
    Fourjackkel megjártam a magam köreit, ővele sem értek egyet. A patriarchátus mindössze apaági öröklést jelentett valaha is, a többit csak a feministák látják bele tévesen. Ráadásul mára már az is jóformán megszűnt, ha lehet erre a modern nyugati világra bármilyen címkét tenni akkor az a matriarchális. Nem polkorrekt vélemény, de annál igazabb.

  • 2012.06.19 11:20:07pputto

    Kedves Stefánia, Tyne, stb.: Ha jól értem, akkor most az a baj, hogy 1. a nők (így feltehetőleg az interjúalany is, hiszen a nők egyformák) megsértődnek, ha észreveszik őket mint szexuális tárgyakat, pedig ők hívták fel magukra a figyelmet sminkkel, öltözködéssel, maguk kelletésével 2. az interjúalany nem hajlandó szexuális tárgyként viselkedni, azaz nem sminkelte ki magát (egy művéről szóló interjúra), nem öltözött ki, nem kellette magát (nem olyan, mint "mindennő") -- Szóval mit állítotok? És mi a baj?

    Szerintem nem számolt az interjúalany azzal, hogy a dívány.hu olvasói kicsodák. Nem biztos, hogy minden lapnak nyilatkozni kell.

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta