Závada Péter és Simon Márton tovább faragja a rímeket

Mit is tudunk Závada Péterről azon kívük, hogy a Kossuth- és József Attila-díjas Závada Pál fia? Akik nem rajonganak annyira a hazai hip-hopért, azok bizony nem túl sokat. Závada Péter Újonc Petiként tűnt fel Akkezdet Phiai nevű formációban több mint 10 éve. A Rohamban rendezett ÖsszHang sorozat keretében ezúttal Závada szerkesztőjével, Simon Mártonnal – aki egyben műfordító és elismert kortárs költő is – olvastak fel verseikből Sabák Péter bőgőkíséretével.

Simon Márton és Závada Péter saját verseiket olvasták fel. Závada idén megjelent könyvéből, az Ahol megszakad című kötetéből is hallhattunk pár verset. Közel másfél óráig hallhattuk, ahogy Simon és Závada felolvas, közben pedig Sabák úgy pengette a húrokat, ahogy az oroszok az R-betűket. Na, nem olyan keményen. Inkább profin, hol lágyan, éppen úgy, ahogyan az elhangzó sorok hangulata, feszültsége éppen megkívánta. Az eseményt nem öltöztették hivatalosra szabott köntösbe, laza volt, családias, visszafogottan rajongós, és visszafogott. A helyszín is ideális volt, hiszen Závadáék nem 5 méterről néztek le a közönségre, ott voltak az orrunk előtt, nekünk olvastak, nem maguknak, nem a kameráknak. Závada már a Könyvesblognak is elmondta, Parti Nagy volt rá igen nagy hatással, bár író apja mellett sokáig úgy tekintett apja mesterségére, mint egy átlagos munkára. „Parti Nagy Lajos volt az, aki kiégette a relét az agyamban. Tizenkilenc-húszévesen nagyon benne voltunk az akkezdetphiaizásban: meggugliztam magunkat, találtam egy cikket, amelyben azt írták rólunk, hogy felületesek vagyunk, és hogy elbagatellizáljuk a szövegeket. Ekkoriban olvastam Parti Nagynak az Esti kréta című kötetét, amelyről nagyon önző és nagyképű módon azt gondoltam, nem is áll annyira távol attól, amilyen szövegeket mi szeretnénk írni.” Írt is, és nem is akármilyen műveket!

Závada Péter: Boldog Óra

Élek, s ez ritka alkalom.

A fény kisujjnyi, törtfehér

sugár a kerti asztalon.

Tán megjössz, mire körbeér.

E nyári kert az árnyaké.

Nyugodt ez így ma. Gondolom.

A fény, akár az árpalé

szivárog át a lombokon.

Ma mégse jössz. A sarkon állsz.

A nap korongja fölragyog:

ezernyi égi vaskohász

locsolja szét a sörhabot.

Tudom, hogy ez nem épp vidám:

e nemjövés, ez ócska szesz

– élek, s ez nem az én hibám.

Ígérem, orvosolva lesz.

(Forrás:HOLMI)

Oszd meg másokkal is!
Mustra