Nagy Kriszta Tereskova nem erősebb senkinél, csak hangosabban jajgat

Zanza!

December 7-én a Godot Galériába Bökkenő címet viselő kiállításra voltunk hivatalosak, ahol Nagy Kriszta x-T mutatta be azt a tök üres termet, ahol Ügyvédi felszólítás című installációját tekinthette meg a közönség. Magyarázatként meghallgathattuk a több identitású művésznő kesergőjét, amit Tereskova felállásban adott elő Kovács Öcsivel, aki hegedűn kísérte a művésznőt.

Nagy Kriszta Tereskováról szinte már mindenki hallott valamit. A legtöbben csak botránykirálynőként ismerik, aki cicit villant a színpadon (miközben az illatos pinájáról énekel), a Heti Hetesben, a Fábri Show-ban, a Mokkában pukkasztja a polgárt, átkölti Geszti Péter és Oláh Ibolya Magyarország című számát, vagy – politikai véleménynyilvánításként – oldalbaszarja az Országházat.  Azt már talán kevesebben tudják, hogy az 1972-ben született, szolnoki származású jelenség amúgy festőművészként is működik, 1998-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Emellett énekesnő is, a rendszerváltozás környékén alapított zenekarának nevét – és egyben saját művésznevét – az első női űrhajósról, Tyereskováról mintázta, direkt hagyva ki a névből az ipszilont. Egy Tereskova-rajongó kollégám szerint a legjobb számuk is az űrhajózásról szól, a Száll az űrhajó.

01-tereskova-IMG 2907

Bökkenő

A meghívóban a következő érdekességek szerepeltek: „a kiállítást megnyitja: Jancsó Miklós portréjának hideg helye”, és Tereskova kesergőjét is beharangozták azzal, hogy a „balladából megtudhatják, hogyan mennek a dolgok ma Magyarországon, hogyan kérnek fel egy festőt Jancsó Miklós portréjának elkészítésére, s hogyan tulajdonítják el azt fizetség nélkül. Hogyan bánnak el „nagy” emberek gyenge lányokkal, és hogyan hánynak fittyet a törvény felszólítására. Pedig a festő csak szeretne dolgozni békében, de van egy kis bökkenő.”

December 7-én tehát a Moha Kávézó és Kultúrtérbe költözött Godot Galériába igyekeztünk, és vártuk, mivel rukkol elő a művésznő, hiszen 2007-es életmű-kiállításán sem kímélte az érzékeket és az ingereket. A 39 éves Nagy ez alkalommal nagyon visszafogott volt, egyetlen fedetlen nemiszervet sem láttunk a falon, egy képre sem volt ráírva, hogy „Baszni akarok a vastag havon”, nem úgy, mint a már említett 2007-es életmű-kiállításán.

Még puszit is kapott tőle

A igen kellemes kialakítású galéria kávézó részében a falon csendéletek függtek, női cipőkkel és almákkal az asztalon; egy olyan asztalon, ami népi motívumoktól hemzsegő kendővel/terítővel volt letakarva. Mivel nem volt teljesen világos, mi lehet a kiállítás koncepciója, rákérdeztem Nagy Krisztánál, mégis mire gondolhatott a művész. Legnagyobb meglepetésemre kiderült: leginkább arra, hogy a női cipő az asztalon van egy almával.

Pontosabban: „Nekem majdnem minden évben van a Godot Galériában kiállításom. Most valami furcsa dolog van, amit magam sem tudok megfogalmazni teljesen, hogy mi. Az a gondolatom, hogy a női cipő az asztalon van egy almával. Ekörül vannak a dolgok, ilyen kendőkön. Valami nyomást érzek, amiről nem tudom pontosan, hogy mi. Kell foglalkozni a népművészettel, kell foglalkozni a női kérdésekkel, és azt látom, hogy helló mit keres egy női cipő az asztalon, úgy mintha egy csendélet lenne, de szóval nem ott van a helye, hanem a földön. És miért van egyszer egy almával?" - burjánzottak el a művésznő gondolatai egy ártatlan kérdéstől.

Arra a kérésre, hogy mi is a helyzet tulajdonképpen a Jancsó képpel, már egyértelműbb választ kaptam: „A barátai felkértek arra, hogy fessek egy portrét a Jancsóról a 90. születésnapja alkalmából. Ő modellt is állt nekem,  a születésnapján én adtam át neki a képet, kaptam is tőle puszit. Szerintem a művészet szól arról is, hogy megbízásokat teljesítsünk, volt olyan régen is, hogy megbízásokat teljesítettek. Ha Velázqueznek és a Leonardónak nem volt ciki, akkor nekem sem. Ha azt mondták volna, hogy nincsen rá pénzük, akkor is elválltam volna, ehelyett egy jelképes összeget kértem (300 ezer forintot), de csak 80 ezer forintot fizettek előlegben. Azóta nem láttam semmi pénzt. Utána üzengettek nekem, hogy ne forszírozzam az ügyet. Van egy barátnőm, aki megvette ezt a képet, szóval jogilag már ő a tulajdonos. Két hónapja nem állnak velünk szóba, elment már az ügyvédi felszólítás, de nem akarják visszaadni a képet. Most már fizetnének, de most már ne fizessenek. Ez ilyen precedens értékű eset.”

A rendszer instabil

A fenti galériarészben 2 db A/4-es lapon látható maga a mű, a Jancsó festményből maradt Ügyvédi felszólítás, ami Nagy Kriszta manifesztuma, hogy ne vegyék már semmibe a művészeket. Meg akkor már a nőket se: szerinte a nők sokkal jobban látják a lényeget, és hiába sokkal sebezhetőbbek, mint a férfiak, a férfiak mindig ki fogják használni őket, ha nem állnak a sarkukra, és nem mondják meg, mi a bajuk. Nagy szerint a nők egyre erősebbek, de a férfiak még mindig uralkodni akarnak rajtuk. Neki pedig megvan a módszere a tiltakozásra: „Én senkinél sem vagyok erősebb, csak hangosabban jajgatok.”

Aki a jajgatásra volna kíváncsi, annak csalódnia kell, mostanában nem fogja Tereskovát színpadon látni, mert a zenekara körül sincs minden rendben. „Most nem játszunk együtt, mert most valami nem működik, nem úgy állnak a csillagok. Nem akarnak koncertek lenni. Instabil lett az egész rendszer.”

aasdf

asdf

Blogmustra