no

Versképregények fél lábbal az irreálisban

Jakatics-Szabó Veronika képregényfestményei az irodalom és a képzőművészet sajátos keverékei. Férje, Rónai Balázs verseihez készített adaptációkat, képei nem csupán illusztrációk, hanem a versek elválaszthatatlan vizuális leképezései is.

A Kogart Urbánus poémák című kiállításának apropója, hogy még idén Németországban, Berlinben fog megjelenni a Hochroth Kiadó gondozásában Rónai Balázs költő, és festőművész felesége, Jakatics-Szabó Veronika közös kötete, a Kogart Galériában kiállított művek bővített verziója.

Szabó Noémi, a Kogart Galéria vezetője vezetett minket körbe a kiállításon. Jakatics-Szabó Veronika legújabb sorozatának darabjai versképregények, amelyeken szoros szimbiózist alkot a kép és a szöveg. A versképregények a művésznő férje, Rónai Balázs költő verseit lényegítik át festményekké, a képregényekhez hasonló formában.

Mi volt először, a kép vagy a szöveg?

Erről nem szükséges véget nem érő tyúk vagy tojás-vitába bonyolódnunk, ez esetben tudható, hogy a szöveg született meg előbb. Jakatics-Szabó szabad asszociációkkal különböző állapotokat, profán és szakrális motívumokat társít szabadon a versek hangulatához. Ezek a művek nem egyszerű illusztrációk, hanem Rónai Balázs verseihez készített adaptációk.

Szabó Noémi elmondta, Jakatics-Szabó először tusrajzokat készített Rónai verseihez, majd kiválasztott 12 darabot – amelyek a sorozat anyagát képezik –, azokat kiprintelte, és ezeket a felnagyított, kinyomtatott tusrajzokat akvarellel átfestette. A kiállított művek azonban nem tipikus táblaképek, hanem egyfajta versesfüzetek. A kapoccsal lezárt vászonfüzeteket a látogató nyithatja ki, hogy azután a széttárt felületen olvashassa a versképeket.

A hibrid műfaj

A művészpáros azon kísérletezett, hogyan lehetne párbeszédet nyitni a különböző művészeti stílusok közötti átjárásról. Azt vizsgálják, hogyan tud együttműködni egy verbalitással és egy vizualitással foglalkozó alkotó. Ennek remek példája a képregény műfaja, és ezért van, hogy Jakatics-Szabó alkotásai végül jelentős mértékben merítenek a képregény hagyományából. A festőnő életművébe ezek a munkák nagyon szervesen tagozódnak. Mindig is nagyon szeretett játszani a perspektívákkal, ez az Urbánus poémák sorozaton is tetten érhető. Hangulatát tekintve filozofikus, melankolikus, nem csak a komponálás módja, hanem a világ is, amiben ő dolgozik.

Szellemi vonulat optikai benyomással

A művésznő így vall munkásságáról: „A képeimen látható motívumok, emberek, terek, tárgyak egyszerre valóságosak is meg nem is, valahol félúton vannak a realitás és az irrealitás között. Egy olyan képi-festői világot szeretnék ezzel létrehozni, mint amit a XX. századi irodalomban a mágikus realizmus írói teremtettek meg műveikben, ennek egy kortársi szemléletbe való átültetése foglalkoztat.

Művészettörténeti szempontból úgy vélem, festményeim a figurális festészetnek ahhoz a vonulatához illeszkednek, amely az ember belső világát, érzelmeit és szubjektív élményeit szándékozik bemutatni, ábrázolni; amely szellemi vonulat alapvetően nem az optikai benyomásokra koncentrál.”

A kiállítás október 20-án nyílt és november 18-ig tekinthető meg. Mivel a Kogart Galéria egy kereskedelmi galéria, ezért nem szednek belépőt, és így csak hozzávetőleges adataik vannak a látogatók számáról, de mint Szabó Noémi elmondta, a megnyitó nélkül is már több mint százan voltak kíváncsiak a művészpáros sorozatára.

Oszd meg másokkal is!
no
Érdekességek