„Na, mennek a pestiek ökröt fotózni” – halljuk a hátunk mögül a méltatlankodó szavakat, amikor a fotós eliramodott az igavonó patások felé, hogy megörökítsen közelről egy állati orcát. A szarvasmarhák roppant őszinte állatok: flegmán végig mérik az őket bámuló közönséget, majd pottyantanak, vagy farokcsóválnak vagy lustán megnyalják az orrukat. Igazi turistalátványosság egy pestinek, hiszen otthon ekkora termetet ritkán látni.
A Krisna-völgyi búcsú nem egy VOLT fesztivál
Ahogy tavaly is, most is sikerült eltévednünk odafele, de ezúttal legalább nem a somogyi susnyásban, hanem Fonyód felé kerültünk egy nagyot, ahol megállapítottuk, hogy a boltok megrekedtek a 80-as években és a Bejárat sok helyen még mindig Eingang is.
Amikor elindultunk a fővárosból még pocsék idő volt, de mire megérkeztünk, verőfény és hőség fogadott minket. Tavaly a Búcsú előtt pár nappal mentünk le, de akkor még csak az előkészületek zajlottak. Elhagyva az istállókat és a tehénszentélyt továbbmentünk, hogy együnk valami jóféle vega kaját - a krisnások állítólag elsők az autentikus védikus falatok előállításában. A fesztiválközpontot egy hatalmas sörsátor uralta, így a rendezvénynek erősen fesztivál szaga volt, ám az egész területen tilos volt a bagó, a hús, meg a pia. Egy gyűszűnyi alkohol nem volt a 260 hektáron, pedig a sörsátor látványa beindította a reflexeket, és a mindenhonnan áradó zene és füstölőszag is a hedonizmusra ösztönzött. A látogatók délben ráugrottak a zöldségre: lassan fogyatkozó sorokat találtunk a kajáspult előtt. Mivel ebédidőben ide koncentrálódik a látogatólétszám, körbenéztünk és megállapítottuk: ahhoz képest, hogy a Krisna-völgyi búcsú nem egy VOLT fesztivál, marha sokan vannak.
Rágós desszert és valóra vált kívánságok
Rendelés közben elég időnk maradt bámészkodni a konyhások háta mögé: hatalmas fémedényekből kerültek elő az egyszerű kinézetű fogások. Mivel korábban már megkóstoltuk a krisnakosztot, össze tudtuk hasonlítani azzal, amit most kaptunk. Hát, nem ugyanaz. Nem rossz, de a nem túl kifinomult mellékízekhez csatlakozott az ipari konyha által megkövetelt nagyüzemi kapkodás esszenciája. Diszkont árakkal itt nem találkoztunk: rendeltünk sabji-t (600 forint) ami csicseriborsóból, paradicsomból, burgonyából és spenótból állt. Hozzá pakorát, (300 ft.) ami bundában sült tűzdelt zöldség. Desszertnek gaja-t ettünk (leveles sült tészta) 200 forintért, ami a búcsú talán legvesztesebb fogásának bizonyult: nincs az a csatni, ami ehetővé képes varázsolni a nehezen elharapható, leginkább összecsomózott, rántott cipőfűzőre emlékeztető jelenséget. Volt még valami fánk, biokenyér, biofagyi meg színes sütemény is, de inkább megnéztük a templomot. A túra során idegenvezetőnk elmesélte, hogy aki meglegyezi a főoltár Krisna-ábrázolását, és kíván valamit, könnyen teljesülhet. Elmondta, hogy épp néhány hete járt itt egy pár, akik csak azért tértek be, hogy hálát adjanak, ugyanis, amit tavaly kértek, valóra vált.
Megnyílt a vendégház
Aki nyugis nyaralást szeretne, igénybe veheti a völgy harmincfős vendégházát is, ami egész évben üzemel. Üdülési csekket is elfogadnak. Az épület a Krisna-völgy bejáratától mindössze 100 métere található, vidéki turistaház jellegű, hozzá idilli falusi környezet társul, jó levegő, szép kirándulóhelyek. Ami a környékbeli nevezetességeket illeti, a völgyön kívül van még a XII. századi templom, meg egy tojáspatkoló műhely, bár itt véget is ér a lista. Pihenésre, tisztulásra, feltöltődésre vágyó családoknak, természetbarát diákoknak, zarándokoknak ideális választás. A vendégek 2, 4 és 6 ágyas, kellemes hangulatú, cserépkályhákkal fűthető szobák közül választhatnak. Vegetáriánus ételek főzésére egy teakonyha áll rendelkezésre, autóval pedig az udvaron lehet parkolni. A helyi közért és a kocsma az út túloldalán, a vendégházzal szemben található. Május 1. és október 30. között a felnőtteknek 2500, míg a 6 és 12 év közötti gyerekeknek 2000 forintba kerül egy éjszaka. Hat éves kor alatt ingyenes a szállás, szezonon kívül pedig 2250.-Ft/éj a felnőtt tarifa.
Mit keres itt Buddha?
A kirakodóvásáron a szokásos cuccokat találtuk: ökoszappan, ökosampon, réztálak, rézszobrok, füstölők, olajok. A helyben előállított kézművesek vásárán természetes holmikra, kelmékre, fűszerekre és bioterményekre leltünk. Érdekes módon néhány Buddha ábrázolás is felbukkant a szobrok között, pedig ő a konkurencia embere. Valamiért rengeteg féldrágakövet is kínáltak, három egymás mellett lévő standon.
A folyamatos mozgás miatt a Krisna-völgy lakosságának teljes létszámát nehéz megbecsülni, de hozzávetőlegesen 130-150 fő él itt. A tavalyi trip során is sűrűn láthattunk mobiltelefonáló szerzeteseket, és most is, de egyéb bizarr látványban is volt részünk: a nagyszínpadon egész sokáig nyomta a magánszámát egy jógamester, egy szál egyedül, egy Carmina Burana-szerű monumentálisan felkavaró zenére: nyújtózkodott és fejen állt, de a legkevésbé autentikus zene miatt nem igazán tudtuk komolyan venni. Kicsit arrébb szabadtűzi főzések, ökológiai előadások és gasztronómiai túrák vártak, a hazai ízektől az indiai fogásokig.
Ápolják a magyar-orosz Krisna tudatot
Bár a hívők számára minden szerencsejáték tabu, úgy látszik a totó mégsem vörös posztó, ugyanis a program állandó része volt: pecséteket lehetett füzetbe gyűjteni és ha összejött hat, a tulajdonosa sorsoláson vehetett részt, ahol persze nem autót, hanem süteményt, lekvárt meg könyveket nyerhetett. Az esemény fénypontja idén is a tradicionális esküvő volt, amikor is a menyasszony színes ruhát ölt, testét hennával ékesítik, arcát kifestik - a szertartás pedig Tűzáldozattal zárult, melynek során gabonát, ételt és virágokat szórtak a lángok közé. A másik legígéretesebb műsor a mridanga-show (tradicionális dob előadás) volt, amikor indiai agyagdobokat vernek a virtuóz művészek. Szombaton megérkeztek az orosz vendégzenészek is, akik fáradhatatlan táncosaikkal ápolják a magyar-orosz Krisna tudatot.
Valóságshow vega fánkkal
Fél négykor leszakadt az ég, aminek egyetlen pozitívuma, hogy legalább elhallgatott a nagyszínpadon éneklő gyerekkórus. Az ég beborult és szaladgálás indult, hogy megvalósítsák a sörsátor falait, kint tartva a viharos szelet. A zuhé amilyen sebesen jött, olyan is gyorsan távozott, és 15 perc múlva újra visszatért a nyár. Miután az összes vizet kiöntöttük a cipőnkből, betértünk a Valóságshow elnevezésű sátorba, ahol celebeket nem találtunk, ellenben beöltöztettek minket Krisna hívőnek. A sátor négy részre volt osztva: az elsőben zajlott az átalakulás, a másodikban a szellemi értékek átadása, a harmadikban vega fánkot sütöttünk saját kezűleg, a negyedikben pedig felajánlottuk Krisnának, hogy kedvére ízlelje, jó lett-e.
Krisna lábnyoma az orrunkon
Megkérdeztük, mi az, amit viselünk, és megtudtuk, hogy a központokban élő hívők általában tradicionális indiai ruhát viselnek, míg a világi hívek többnyire nyugati viseletben járnak. Az egyház központjaiban lakó férfiak a védikus hagyományoknak megfelelő, bő vászonnadrágra emlékeztető dhótit, és egyszerű szabású inget (kurtát) hordanak. A nők szárit viselnek, egy 4–5 méter hosszú, színes anyagot, amit meghatározott módon tekernek maguk köré. A homlokon lévő jel neve tilaka, melyet a hívők minden zuhanyzás után a felsőtest további tizenegy pontjára is felfestenek. Festést is kaptunk: a homlok közepén húzódó két függőleges vonal Krisna lábnyomát jelképezi, az orron húzódó levélforma pedig a szent tulaszí növény levelét. A házasságban élő hölgyek homlokának közepén egy piros színű pötty is látható, ami férjezettségüket jelöli - ez egyfajta stop tábla, hogy a hölgy már foglalt.
Körbenéztünk. Ennyi volt. Tobzódtunk még egy keveset a békés energiában, majd kifele menet áthaladtunk a tehénszentélyen, ahol egy sokkoló szobornak is helyet szorítottak: egy tehénarcú ember egy emberarcú szarvasmarhára készül lesújtani egy baltával. Nincs az a tárgyaló vagy váróterem, melynek enteriőrjén ne dobna jelentősen egy ilyen műalkotás. Mivel a fesztiválhangulatot nem tudtuk a Völggyel együtt csak úgy magunk mögött hagyni, kénytelenek voltunk egy laza sörre betérni a szomszédos presszóba.
