A svéd ékszertervező, Hanna Hedman 'kihalásra várva' című kollekciójának elnevezése elég nyomasztóan hangzik, de a mai természeti adottságokhoz alkalmazkodni képtelen, vagy már teljesen kihalt fajok inspirálták.
A Stockholm egyik külvárosában felnőtt Hedman élt Coloradóban és Új-Zélandon is, utazásai során az ember természethez fűződő viszonyát tanulmányozta, a végeredmény pedig elborzasztotta és elgondolkodtatta. Romantikusan naivnak ható állat- és növényszerű ékszerei, organikus formái ezért is tetszenek inkább életszerűnek, mint szimpla tárgynak. A súlyra ki tudja, mekkora ékszerek a fajok sokszínűségére és az ember felelősségére hívják fel a figyelmet, és tervezőjük reménye szerint így majd eszünkbe jut, hogy felelőséggel tartozunk környezetünk iránt. Destruktív életmódunkkal rongáljuk a környezetet és ezáltal saját életünket is – írja a treehugger.com.
A fantáziavilág és valóság között mozgó Hedman munkája során megtalálta a helyét az új technikákban, de mindennek a gyökerét a múltban keresi és találja meg. Plasztikus nyakláncait nem szándékozik szép designtermékként hirdetni, mondván, szerinte a szomorú és undorító dolgokban is van szépség.
A művésznő valamelyest Alexander Calder szobrász nyomdokaiban jár melankólikus ékszereivel. Calder a XX. század egyik legújítóbb szobrásza, aki mozgó szobraival vált ismertté. Hedman nyakba akasztható kis designszobrai ezüstből, oxidált ezüstből, porszórt rézből és újrahasznosított festékekből készülnek.
Ön hordana a nyakában túlméretezett kihalt madárra hasonlító halat vagy visszafogottabban is tudja védeni a környezetet?
