Akkor légy modell, ha bírod az éhezést és az eszetlen szívatást

Zanza!

A modellek világáról egyre több rémtörténet kerül elő. Sokszor embertelen tempóban és körülmények között kénytelenek helytállni. Múlt héten a húszéves ausztrál modell, Chrystal Copland egy interjúban mesélt hajhúzgálásról, alváshiányról és a kulisszák mögött zajló őrültek házáról. Utánanéztünk, mennyire általános ez. Kiderült, nem ritka, hogy kegyetlenül bánnak egy modellel.
Fotó: Giovanni Giannoni
Fotó: Giovanni Giannoni

A köztudatban az él, hogy a topmodellek hihetetlen összegeket zsebelnek be a kifutós munkáikkal, arról viszont már kevesebb szó esik, hogy mindezt milyen áron. A sokszor kegyetlen munkáról nemrég a húszéves ausztrál modell, Chrystal Copland mesélt a Women's Wear Daily-nek, aki csak ebben a szezonban 21 divatbemutatón vonult végig a kifutón, köztük a párizsi Louis Vuitton show-n.

A hajam felét elvesztettem

Elárulta, hogy a legkevésbé a hajhúzgálást kedveli: „Legalább a hajam felét elvesztettem a múlt hónapban, annyira megviseli a sok húzás és fésülés. De majd visszanő. Úgy értem, mindig arra kell gondolni, hogy dolgozni vagy ott, és ennek ez is a része. Így lendülök túl rajta”.

Copland a legjobb barátnőjétől, a szintén modell Dempsey Stewarttól kapott tanácsokat az első bemutatói előtt: ő tanította meg, hogyan fogadja a negatív kritikát, és hogyan kezelje, ha egyszerre hat ember nyúlkál hozzá ordítva, hogy hova menjen és mit csináljon. „Azt mondta, egyszerűen próbáljak meg nyugodt maradni és kedves lenni mindenkihez, mert hamar vége lesz és meg fogja érni” – mesélte.

Örülj, ha egyáltalán dolgozhatsz

A nemzetközi modellszakmában zajló eseményekből kiindulva hazai példákat is kerestünk. A 19 éves Zóra elmondta a saját tapasztalatait, de ezek nem is annyira a modellmunkákkal együtt járó kellemetlenségekről szólnak, hanem arról, hogyan kell küzdeni egyáltalán azért, hogy egy lány modell lehessen. „Persze mindenki figyelmeztetett, hogy itthon minden második csaj modell akar lenni, ezért egy csomó kamu ügynökség van, amelyik abból él, hogy őket lehúzza. Nem hallgattam rájuk, be is húztak a csőbe. Jelentkezel pár ügynökséghez, ahol elmondják, milyen sok alázat kell a modellkedéshez és kell hozzá egy alap befektetés is, ami majd a munkák során megtérül. Először is kell egy portfólió, amelyet az ő fotósuk csinál, és örülj, ha megúszod 50-60 ezerből. Aztán elkezdesz válogatásra járni, ahol azt tapasztalod, hogy a portfoliód szart sem ér, ők is saját képeket akarnak, és az még egy csomó pénz. Meggyőznek, hogy erre mindenképp költened kell. Kérsz még a szüleidtől, akik már ki vannak akadva, de te erősködsz, hogy nemsokára híres és gazdag leszel, és akkor csinálnak rólad még képeket, amelyek ugyanolyan gagyik. Fél éve jársz válogatásokra és csak statisztának választanak be külföldre szánt reklámfilmekbe, és még mindig nem esik le, hogy átvertek. Amíg ugyanis nincs munkád, addig nem vesznek komolyan azok, akiktől komolyabb munkát is kaphatsz. Azt tanácsolom minden kezdő modellnek, hogy nagy ügynökséghez menjen el, tessék lenyomozni az interneten, melyik ügynökség komoly és melyik nem, és bízzátok magatokat szakemberre, ne izzadó, kövér, magukat modellügynöknek nevező kéjencekre.

A kulisszák mögött mindenki ordibál a másikkal

Fotó: Daniele Guidetti
Fotó: Daniele Guidetti

Bár Copland az interjú során hangsúlyozta, imádja a modellkedést, hozzátette, hogy hihetetlenül kimerítő. „A kifutón minden olyan gyönyörűnek tűnik, hogy azt hinnéd, mindez egy csillogó fantáziavilágban született, de a kulisszák mögött mindenki ordít és kiabál a másikkal, mintha mindenki megőrült volna. Ha például ki akarsz menni a mosdóba, közlik, hogy nem lehet. Ezek a körülmények megtanítanak tisztelni azt a kemény munkát, amit a stáb végez”.

Copland ugyan évekig modellkedett Sydney-ben és Tokióban, elmondta, hogy a New York-i tervezők sokkal jobban igénybe veszik a modelleket. „Naponta legalább 40-szer elmondták, hogy hogyan járjak, és folyamatosan sürgettek: gyorsabban, gyorsabban, nem mész elég gyorsan!” A modell hozzátette, hogy sokszor az alvásról is le kell mondania, ha egy-egy feladat úgy kívánja.

Sokakat szexuálisan is kihasználnak

Sajnos vannak olyanok is, akik egészen másképp értik a modellek „igénybe vételét”: 2009-ben 59 év börtönre ítélték azt a divattervező-stylistot, aki interneten számos nőnek ígért modellkarriert, majd megerőszakolta őket. Az indiai származású Anand Jon Alexander korábban olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Mary J. Blige vagy Paris Hilton.

Nem épp főnyeremény önmagát éheztető csontváznak lenni

A látszattal ellentétben nem csak végeláthatatlan partikból és világsztár férfiakból állnak a modellek mindennapjai: komoly lemondásra, strapabírásra és kompromisszumkészségre van szükség ahhoz, hogy komolyan vegyék őket a szakmában. Sajnos vannak, akik átesnek a ló túloldalára és az eddig említett kellemetlenségek mellett, próbálva eleget tenni a divatvilág által diktált, csontsovány nőképnek, anorexiások vagy bulímiások lesznek.

Az Independent szerzője, Johann Hari szerint a divatvilágnak kétfajta áldozata van: az egyik a modell, akit rövid ideig használnak, hogy aztán leselejtezzék, a másik a hétköznapi nő, akire ráerőltetik ezt az eltorzult nőképet. Ezek a modellek általában 25 százalékkal kevesebbet nyomnak, mint egy egészséges nő normál súlya. Elődeikhez hasonlóan teszik, amit kell: éheztetik magukat. Sokszor hetekig vízen és salátán élnek, ha pedig a testtömeg-indexük eléri a 12-t, a saját izmaikat és szöveteiket kezdik el felemészteni. Több olyan modell is akadt az elmúlt években, aki a divatbemutatókon aratott hatalmas siker után az éhségtől holtan esett össze.

"Etessetek meg, kenyeret akarok!"

Az egykori modell, Sara Ziff is a modellkarrier sötét oldalát akarta megmutatni Picture Me: A Model's Diary című filmjében, amely egy csapat modell 5 évét meséli el, miközben a kulisszák mögött is követi őket. A film olyan nőkről szól, akiket sokkal inkább kezelnek robotként, mint emberként.

Az ABC is foglalkozott a témával: az A Model Life című összeállításban többek közt megszólalt Mary és Jaff Clarke a Mother Models Agency részéről – ők fedezték fel például Ashton Kutchert és Karlie Kloss-t. Kiderült, hogy Clarke-ék minden újoncuk fizetéséből 10%-ot kérnek egész karrierje során, és rengeteg kikötésnek kell megfelelniük. Nem ehetnek például mást, mint salátát, répát és tojásfehérjét („Etessetek meg, kenyeret akarok” - mondja az egyik modell a bejátszásban), és minden nap több órát kell edzeniük.

Horrorfotó egy modell lábáról

A Shine a Styleite által nyilvánosságra hozott fotóval is bizonyította, mennyire kegyetlen tud lenni a modellszakma. A Louis Vuitton show-n készült felvétel leginkább egy horrorjelenetre emkékeztet: megmutatja, mi történik, ha egy nagyon magas és nagylábú modell egy hosszú hónapon keresztül kénytelen lehetetlen cipőkben végigmenni a legkülönbözőbb divatbemutatók kifutóin. A képen látható lábat mintha csak megerőszakolták volna: el van deformálódva, zúzódásokkal és lila foltokkal van tele, és a cipő még csak nem is az ő mérete. De persze a szépségért és a sikerért meg kell szenvedni, ugye.

Blogmustra