Sötét szerelmi történet - amikor elszállunk a Marie Claire Fashion Days-en

Nálunk a prímet a USE vitte. Idén sem okoztak csalódást, hiszen arra számítottunk, hogy a ruháik most is nagyon elegánsak lesznek és extrán nőiesek. Nanushkáról úgy érzem, mintha elfáradt volna – ilyen érdekes tanulságokkal és tapasztalatokkal lehettünk gazdagabbak a hazai berkekben egyik legmeghatározóbb divateseményén, a Marie Claire Fashion Days-en.

Ahogy korábban is a fontosnak tartottuk, hogy ne csupán szakmai szempontból közelítsük meg a meghatározó hazai divatkreátorok seregszemléjét, úgy most is kíváncsiak voltunk a „laikus” nézők véleményére. Ám az, hogy ez a jelző ebben az értelemben mennyire igaz, hagy némi kívánni valót maga után, hiszen trendérzékeny és a hazai divatot általában is követő közönségről van szó. Mint ahogy igaz az is, hogy nem klasszikus divathétről beszélünk, de fő erénye azonban, hogy lehetőséget ad az irányadó hazai divat alakulásáról képet festeni.

A helyszínre csillagos ötöst adnék

Idén sokkal színvonalasabb, részleteiben sokkal átgondoltabb rendezvényen vehettünk részt. A zártkörű szakmai nappal induló háromnapos eseménynek most a VAM Design Center adott otthont. Az épület hangulata egyöntetűen mindenkit magával ragadott:

„Eddig az Iparművészeti Múzeum volt a legjobb választás és bár ez a helyszín sokkal reprezentatívabb most, a Millenáris viszont átláthatóbb volt”- fogalmazta meg Andrea, akit gomolygó embertömegben szólítottunk meg barátnői körében. „Ami viszont kifejezetten fejlődés és emeli az esemény színvonalát, bár még nem maradéktalan, hogy az első sorokban egyre inkább a szakma kap helyet.” „A helyszínre csillagos ötöst adnék idén – hangzott el megerősítésképpen Rebekától - nagyon színvonalas volt a rendezvény.”

Bakik azért most is voltak

A kifutó és a dekoráció is előnyére változott, egyrészről visszatértek a rendezők a - tavalyi U-kifutó után - a hagyományos catwalkhoz és annak bevilágítása is jobban sikerült. Másrészt a kifutót megosztó fasor lehulló levelei valóban őszi hangulatot idéztek. Bakik persze most is adódtak, sokan kifogásolták a regisztrációs pultoknál feltorlódó tömeget, a hosszas várakozást és a Fiatal tervezők szekciójában Barnoff és The Four kollekciójának egymásbacsúszását.

„Amit kritikaként említenék, hogy a kollekciók alatt összeválogatott zenék csak a végére lettek értékelhetőek. Szegedi Katánál fordult a kocka, pedig ez egy fontos eleme egy bemutatónak” – osztották meg velünk.

Összességében viszont elmondható, hogy évről évre egyre nagyobb az érdeklődés. Ahogy ez lenni szokott, a csúcspont most is a Magyar tervezők bemutatója volt.

Seregszemle a magyar tervezők között

A magyar tervezők szekciója kissé átrendeződött a tavalyihoz képest. A húzónevek mellett, mint Anh Tuan, USE Unused, Je Suis Belle, Nanushka vagy Konsánszky Dóra olyan tervezők is méltán felsorakoztak, mint Mojzes Dóra, Abodi Dóra és Szegedi Kata, akik korábban a Future Genartion sorát erősítették. Emellett bemutatásra került a NUBU legfrissebb kollekciója is.

Vadregényes szerelem és némi áthallás

A bemutatót Abodi Dóra sötét hangulatú szerelmi története nyitotta. A tervezőt David Bowie utópisztikus atlantiszi világa után most a 17. századi dekadens francia főváros és a Kárpátok romantikus bércein nyájukat terelgető pásztorok meleg subájának hangulata ragadat magával. A rusztikusság és eklektika nem csupán koncepciójában jelent meg, hanem anyagválasztására is igaz. A tüll, műszőr jól megfért a selyemmel, bőrrel, csipkével és most először egészültek ki kötött anyagokkal is.

A korábbi arany, ezüst, élén kék és zöld tónusokat megtartva mégis elsötétült a kollekció. A fekete sötétjét a korallpiros oldotta és a szürke alapon repkedő színes pegazusok. A lágy, mesés hangulat komorabbra fordulása, a csipkeblúzok és bőrök használata azonban Mojzes Dóra munkáira emlékeztetnek. A huzamosabb közös munka úgy tűnik, hatással van a két tervezőre. Legalábbis ebben a kollekcióban egyértelműen tetten érhető. A remek táskák, mint a Dora Abodi márka egyik erőssége, most is vitathatatlan.

Visszafogott keleti varázs

Ahogy a minimalista keleti varázs hazai koronázatlan királyának, Luu Anh Tuannak esetében is az. Aki visszanyúlt gyökereihez a minták és színek tekintetében egyaránt. Az időszakot meghatározó fekete nem tűnt el, de most sokkal inkább keretként szolgál a citromsárga, pink és királykék mellett. A derékvonalak hangsúlyozása, a csodálatosan suhanó maxiszoknyák és már-már mangásan rövid minik váltak most erőteljessé kollekciójában. A letisztult formavilágot, a vonalak szimmetriáját a hagyományos keleti motívumok, mint a szél, tűz, sárkány finom összejátszása uralta. A vietnámi tervező továbbra is csak bizonyos keretek mentén merész, fegyelmezettsége, precizitása egyértelmű. Kifinomultsága a ruhák nemes anyagaiban is, mint a selyem, szőrme és gyapjúszövet változatlanul megmaradt.

Romantikus mese a ruhák „nyelvén”

A „meseszép” márka Je Suis Belle alkotói Dévényi Dalma és Kiss Tibor a magyar irodalom egyik klasszikusából, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjéből merítettek inspirációt az idén. A ruhákon az íróéval azonos „játékos nyelvhasználat” jelenik meg. Ebben a hangulatban fogant a népies elemek innovatív, ironikus újragondolása. A varázslat, tündérek és csodafa érhető tetten az egyes darabokban, melyek a '20-as évek lendületes sziluettjeiben öltenek testet. Az éjjeli égbolt kékje, a mézszín tompa fénye, a tevebarna és aranyló részletek teszik teljessé a megálmodott világot. A zseniálisan átgondolt koncepció azonban – egy-két markánsabb elemet leszámítva - kevésbé hozott újat látványban a tavalyihoz képest, ami nem mondható túl szerencsésnek.

Zipzárból is megárt a sok

Konsánszky Dóra „másik utat” választott legalábbis, ami a kollekció nevét illeti. A tervező Edie Sedgwick életét feldolgozó Hullócsillag című film és Portico Quartet zenéje ihlette meg a rideg napokra. A '60-as évek divatjának modern minimalizmusa jelent meg ebben a kollekcióban. A korszak alapdarabjai a kötényruha és kereknyakú pulóverek - a rá jellemző -'90-es évek vagány rock hangulatában értelmeződtek újra. A zipzárakat most sem engedte el a tervező, sőt – ahogy mondani szokták – jóból is megárt a sok. Ez most sincsen másként. Ezt leszámítva a határozott elképzelés és precizitás erénye Konsánszky Dórának. Az öntudatos, dögös rock&roll életérzést a bőrök és fényes pamutok, a feszes szabásvonalak erősítettek.

A sötét oldal balerinája

Az igazi dark ladyt egyértelműen Mojzes Dóra kreáció képviselték, ugyan már sokkal kifinomultabb formában. A nyári kitérő után - ami az élénk színek meghívását illeti - most ismét sötétbe borult a felejthetetlenül karakteres Marlene Dietrich, Star Wars és Black Swan furcsa kombinációjából megalkotott melankolikus kollekció. A csillámló, rideg felületek, bőrhatású anyagok dominanciája, a nőies vonalakat hangsúlyozza.

A páncél mostanra jelzésszerűen maradt meg az anyagok, szabásvonalak és szelvényes applikációk, a hangsúlyos vállak izgalmas kombinációjában. A Fekete hattyú tollai mellett rendkívül izgalmas kékes-zöldes pávamintás printelt selyem is megjelenik. A sárga-fekete lovas grafikával kialakított minta mellett az arany és fehér is némi kegyelmet ad a sötét oldalnak. Nem úgy, mint Darth Maul csukjái és a vadító piramisszegecsek, amik elengedhetetlen kellékei a rock&roll életérzésnek.

Egyszerűen nagyszerű, de nem felkavaró

A '60 évek Nanushkát is megihlették, csak nála a hippilélek finomodott a 21. század urbánus keretei közé. A folk és modern, a nyers és mesterséges anyagok ötvözése a maga visszafogottságában jött most létre. A meghatározó föld- és pasztellszínekben pompázó kényelmes pólóruhák, oversize darabok természetes nőiességet sugároztak. Ezt az illékony lágyságot gallérok, arányok, táskák tették játékossá. Konzekvens és romatikus kollekciójával Sándor Szandra egyszerűen volt nagyszerű, de nem lenyűgöző és semmiképpen sem felkavaró. Pedig, nagyon sokan számítottak rá a közönség soraiból, de ezúttal nem tudta megütni a toleranciaszintet ezzel a korrekt koncepcióval.

Síkok, élek, furfangos megoldások

Igazi gyöngyszem volt a NUBU részleteiben ügyesen kidolgozott színvonalas kollekciója, ami a bécsi divathéten is bemutatkozott. Garam Judit, Hajdu Anett és Kovács Adél idei őszi/téli kollekcióját konstuktivista szemléletben alkotta meg. A szín- és anyagválasztásában, illetve szabásvonalaiban is precízen hozták a koncepciót. Harmonikus, jól felépített kollekciójukban a síkok és élek, hajtások izgalmas találkozásaival, a furfangos zsebmegoldásokkal izgalmas játékteret hoztak létre. A hangsúly sokkal inkább ezekben az rafinált részletmegoldásokban volt keresendő, semmint a sziluettekben. A klasszikus szürke és fekete mellett a neonkék és a bézs árnyalatai voltak meghatározók.

Diszkóláz Benus cipőben

A '70-es évek lázas diszkóhangulata ragadta magával Szegedi Katát, amit a space age merev ugyanakkor újító, felszabadító szellemiségével fűszerezetett meg. A tüzes hangulatot a tűzpirossal, naranccsal és bronzzal fokozta tovább. A fekete, derékban hangsúlyos műbőr és vászon anyagok rendkívül nőies sziluettet kölcsönöznek viselőjüknek. Az öntudatos, kozmopolita nő ismét felsejlik előttünk az elképesztően szexi maxi szoknyanadrág láttán. Ahogy az izgalmas pántokból összeálló mellények és komplék is – úgy tűnik – szerves tartozékai maradnak a kollekcióinak. De tagadhatatlan, hogy a összképet Benus Dani csodálatos cipői teszik igazán látványossá.

Fűszeres őszi elegancia

A bemutató csúcspontja és egyben végjátéka egyértelműen USE Unused fűszervarázsa volt. A hazai tervezők sorából színvonalában magasan kiemelkedő márka alkotói Füzes Eszter, Godena-Juhász Attila és Tóth András évek óta tartják az élpozíciót. A USE eddig szinte védjegyének mondható fekete helyett, a természet őszi árnyalataira váltott. Emellett a fahéj, a padlizsán és a lila visszafogott árnyalatai, és a fehér is tovább cizellálják a képet.

Olyan színésznőkhöz nyúltak vissza inspirációért, mint Monica Vitti, Anouk Aimeé és e korszak filmjeiben megidézett nőies vonalakhoz. A párka, a ceruzaszoknya és a szmoking mellett a korszakot megidéző luxusanyagok is megjelennek, mint a csipke vagy a szőrme. Elegancia, kényelem hatja át ezt - a szó legszorosabb értelmében vett - remekbeszabott kollekciót.

A USE vitte a pálmát, Nanushka kicsit elfáradt

Egy ilyen nagyszabású bemutató csak technikailag ér véget, mikor a modellek levonulnak a kifutóról. A java még csak ekkor kezdődik. Akasztják a hóhért, ahogy ezt mondani szokás. A felocsúdó plénum szépen lassan kezdi kialakítani a látottakkal és hallottakkal kapcsolatos primer véleményét. Ki tetszett, ki kevésbé és mi az, ami élesen megmaradt? Ezt a kérdést jártuk mi is körül.

„Nálunk a prímet egyértelműen a USE vitte és Szegedi Kata, bizonyára nem véletlenül tartogatták a végére a rendezők – állította határozottan Zsófi és barátnője. A USE idén sem okozott csalódást, hiszen arra számítottunk, hogy a ruháik most is nagyon elegánsak lesznek és extrán nőiesek.”

Egy másik, szintén élénken elemző társaságból ezt a választ kaptuk:

„Benus Dani által tervezett cipők tetszettek leginkább most és remek összhangban voltak Kata kollekciójával. Bevallom Nanushka – bár ő a kedvencem - ici-pici csalódás volt. Most valahogy semmi újat nem nyújtott számomra. A textúrák viszont izgalmassá tették a ruhákat és a táskák jól sikerültek.”

Az elismerésért folyamatosan meg kell küzdeni a tervezőknek, és ha már a mainstreamben vannak, a kritika is sokkal nagyobb éllel működik:

„A nagyobb nevekre voltunk leginkább kíváncsiak. Nanushkát kifejezetten szeretjük, Je Suis Belle-t és természetesen a USE-t. Általában véve nagyon tetszettek a kollekciók, de sajnos voltak olyanok, akik idén nem voltak túl erősek. Pont Nanushkáról érzem azt, hogy mintha elfáradt volna, viszont Abodi Dóra munkája idén meggyőzőbb volt" – árulta el Enikő és Saci.

A hazai tervezőkben nincs semmi meghökkentő?

Ami igazán megdöbbentő volt, hogy olyan kritikák is megfogalmazódtak, amik - reményeink szerint - nem kicsapják a biztosítékot, hanem elgondolkodtatásra késztetnek. Érdemes tisztába lenni azokkal a kevésbé hízelgő, de talán építő meglátásokkal, ami éppen a potenciális fogyasztók felől érkeznek:

„A hazai tervezőkkel kapcsolatban, azt kell mondjam, semmi meghökkentő nem éri az embert. Nagyjából lehet tudni, mire számíthatunk. Amolyan kellemes állóvíz ez – vallotta be őszintén Zsófi. Vannak magyar dizájner darabjaim, amiket nagyon szeretek, de persze nem erre építem a teljes ruhatáramat.

„Azt érzem, hogy a hazai tervezők másolnak, legalábbis látok valami ilyet a munkáikban, így semmi kiugrót nem találok, de gyorsan hozzá kell tennem, hogy ezzel nincs semmi bajom – mesélte el szintén Zsófi keresztnevű vendég. Aki a nemzetközi porondon képes megállni konstans módon a helyét, az a USE és még Szegedi Katában látok fantáziát. A Konsánszky kollekció idén elég unalmasra sikerültek, túlzottan egyformák voltak a ruhái. Az viszont egy kicsit fájt, hogy nem írták ki külön Benus Dani nevét, holott megérdemelte volna. Ami mindig lenyűgöz, hogy milyen remek összhangban dolgoznak együtt Katával.”

Azt mindenki egyöntetűen állította, hogy ha teheti, jövőre is biztosan eljön és közben is nagy érdeklődéssel figyeli a hazai divat alakulását, mert ez mindannyiuk szívügye.

Oszd meg másokkal is!
Mustra