Meg kellett ünnepelnem azt a pillanatot, amikor a kapun belülre kerültem, azzal a lendülettel felhúztam egy pohár pezsgőt, majd a terembe lépve az első sort az életük árán is őrző hoszteszekbe futottam. Később úgy láttam, hogy a VIP szektort nagyrészt rokonok, barátok, egykori tanárok töltötték meg - egyedül a mindig csodaszép Gőbölyös Luca művésznőt szpottoltam, elnézést kérek a jelen lévő többi celebtől.
Több a soknál
Maradt a második sor, ahonnan minden szettet csak két-három másodpercig láttam egész alakos mivoltában. Kezdés előtt a harmadik sorban végbéltükrözésről folyt a diskurzus az idős hölgyek közt, inkább nem követtem az aranyér-tanácsadást, a szokottnál is tüzetesebben vizsgáltam a díszleteket.
A hatalmas, sőt monumentális ezüst paraván nem túl fantáziadús, de hatásosan keretezte a feketén csillogó kifutót, amiről csak másodpercekkel kezdés előtt szedték fel a takarófóliát. Ezek az apró gesztusok profizmust sugalltak, akárcsak a modellek gondos kiválasztása. És azt hiszem, tovább már nem halogathatom, hogy rátérjek a ruhákra…
Nem könnyű, a kollekció legfőbb jellegzetessége ugyanis, hogy sok. Minden szempontból, de számszerűen is, és a mennyiség sajnos meglehetősen széttartóvá tette a sorozatot. Elkaptunk egy-egy következetes szálat, de egyik sem volt elég erős ahhoz, hogy összefűzze az egyes ötleteket.
Kék, zöld, piros
A professzionális világítás fokozta a hatást, de ezzel együtt sem vitatható, hogy felvillant néhány jól eltalált, életteli szín. Rögtön az első kabátka olyan finom, puha kéket hozott, amit a bemutató végéig őrizgettem, nagyon vártam a visszatérését, ami meg is történt - egy kicsit esetlen, hosszú ruha hozta vissza. Sajnos a lágy világoskék mellett megjelent a közönségesség határát súroló cukorkakék is. De nagyon tetszett a játék, ahogy az élénk zöldek és korallpirosok egymás mellé kerültek - kár, hogy csak a show végén jelent meg.
Pávák és celofánvirágok
Amíg a modellek az U-alakú kifutó másik szárában voltak, azon gondolkodtam, mi lehet Tóth Bori sikerének titka? Ráérzett, mire vágyik a magyar nő? Mikor arra jutottam, biztos a konszolidált üzletasszonyos szetteknek köszönhető – kilépett a kifutóra egy köldökig dekoltált pávaruha. És akkor még nem is sejtettem, hogy egy egész fészekaljnyi páva fog előjönni, Tóth Bori elképesztő mennyiséget vehetett ebből a pávamintás anyagból. Az egyik legjobb felhasználási módja a nyári overál volt, ezért ítélünk neki egy pirospontot, de 2011-ben nem a páva, hanem a hattyú a divatmadár.
A legizgalmasabb textil egy sűrű milliméterpapír-kockákkal nyomott kelme volt, de sajnos alig-alig bukkant fel. Ami az anyagok sokféleségét illeti, meglepő volt a koptatott farmer, de ami még ennél is furcsább, a minden irónia nélkül bedobott, mintás jeggings - nem is akármilyen. Ehhez az elképesztő eklektikához újabb és újabb fordulatok csatlakoztak, jöttek barokkos dekorációt idéző aranyvirág-rátétek és celofáncsokroknak tűnő díszítmények is. Aztán az ultrakönnyű, impressionista festmények foltjait idéző anyag láttán kicsit megnyugodtunk.
Fonatok, masnik, 2008
Tóth Bori kedvencei idén nyáron a puffos ujjak, amelyek minden elképzelhető formációban megjelentek. Láttunk olyan rövid ujjú fél-kiskabátot, ami nem állt másból csak két vállat kiemelő puffocskából, és a hajmeresztő, puffos bőrkabát is mély nyomokat hagyott. A mellrészen húzott csatt láttán is lesütöttük a szemünket, és döbbenetes méretű masnik sem derítettek jobb kedvre.
Nagyon tetszettek a fonatos passzék, de a második ilyen megoldásnál már beugrott, honnan ismerős, a USE 2008-as nyári kollekciójában kapott szerepet ez a fordulat. A három évvel ezelőtti nyár nosztalgiája akkor lett hivatalos, amikor megszólalt a bemutató zenei aláfestésében 2008 emlékezetes slágere, MIA Paper Planes című száma, és mikor megjelent az óriás-zsebes török nadrág szabásvonala, amit a Je Suis Belle 2008-as nyári darabjai közt láttunk utoljára. A selyemhatású kislányka-blúzokkal is ebben az évben voltak tele az üzletek, emlékszem, én is vettem kettőt. Jó év volt, de a 2008-retróhoz azért még nem telt el elég idő.
