TREND

Dubai friss fejlemény - interjú az első magyar hastáncruha-exportőrrel

2011. február 21., hétfő 14:05

Vannak jó készítőim, de valójában ez egy one-woman show. A kedvenc nővel dolgozom az életemben: saját magammal - Schäfer Katalin élete tíz éve változott meg. Azóta egyszemélyben hastáncos, koreográfus, fesztiválszervező, tánccsoportot vezet, és ő készíti a fellépőruháit. Illetve egy ideje másokét is. Külföldre is szállít: ő az első magyar hastáncruha-exportőr.

Nem lepődtem meg azon, hogy egy török kávézóban találkozunk Schäfer Katalinnal. Láthatóan a törzshelye, az új én vagyok itt. Egy színes, fényes lapos katalógust tart a kezében a munkáival: az utolsó példányt. Még nem megy nagyban az üzlet. Nevetve panaszkodik, hogy nem tud eleget vinni belőle kiállításokra, így kénytelen szólni, hogy ne vigyék el az utolsó példányokat. Az érdeklődés fokát mégis jelzi, hogy azért is elviszik.

Tíz éve megváltozott az élete

Schäfer Katalin hastáncos, ruhatervező mérnök. Klasszikus balettet tanult kiskorától kezdve, de tíz éve új fordulatot vett az élete: ekkor kezdett a hastánccal fogalkozni. Sokan talán beérték volna annyival, hogy ez egy szabadidős tevékenység, de ő - ahogy magáról állítja - borzasztó perfekcionista. Ennek eredményeképpen 2005-ben egy háromfős csapat tagjaként (és ekkor már koreográfusaként is) első helyezést nyert a kairói Ahlan Wa Sahlan fesztiválon, ugyanitt szólóban második lett.

Az Effendi arab néptánccsoport létrehozójaként táncszínházas darabokat mutatott be nemcsak a hastánc-nagyhatalom Egyiptomi kultúrájából merítve, hanem felhasználva szaúd-arábiai, libanoni és szíriai forrásokat is. Az utóbbi években már elmozdult hardcore tradicionalista felfogásától, így a zene és a tánc is jóval kevertebb lett. Szakmájából eredően kezdettől fogva maga készítette ruháit, de az utóbbi években már másoknak is tervez. Ebben is maximalista: tavalyelőtt egy táncruhaversenyen első díjat nyert, azóta pedig külföldi hastáncfesztiválokon állandó kiállító. Tavaly pedig elkészült első önálló kollekciója.

Úgy tudom, most éppen egy őszi isztambuli rendezvény foglalkoztatja a leginkább. "Nagyon-nagyon komoly verseny lesz, de tényleg. Az Orient Dance Universe Isztambulban egy reality-show keretén belül fog menni, folyamatos lesz a tévéközvetítés. Reméljük, ezáltal több tehetség utat nyer az érvényesüléshez. Rajtam kívül nyolc mestertanár van a zsűriben Kairótól Tokióig" - meséli lelkendezve.

A rendezvényen szinte amolyan mindenes lesz: művészeti vezető, zsűritag, fellépő, főszponzor és kiállító. Több tárgyalásra is el kell utaznia, hamarosan többek között az isztambuli polgármesterrel is találkozik. De én most egy kicsit a kezdetekről kérdezem. Kiderül, hogy az a hastánc nem az a hastánc.

Egyiptomban jöttem rá: hoppá, eddig nem is hastáncoltam

"Tizenegy évvel ezelőtt, amikor találkoztam itt, Magyarországon ezzel a hastánccal (amit itt hastáncnak neveznek, ami egy ilyen populárisabb műfaj), akkor én minden további nélkül - mivel azt szoktam meg a tánciskolában, hogy amit a mester mond, az úgy van -, szakmai alázattal elfogadtam, amit mondtak. Annak ellenére, hogy akkor már régen profi táncos voltam, félretettem bizonyos tanult alapokat. Szó nélkül elfogadtam azt a stílust, amit itthon tanítottak. De amikor egy évre rá először voltam Egyiptomban, akkor jöttem rá, hogy hoppá, eddig nem is hastáncoltam.

Utána jött az a korszak, hogy elkezdtem, mint egy szivacs, magamba szívni a tradicionális hastáncot. Úgy, ahogyan az egyiptomiak vagy a núbiaiak, a libanoniak, vagy melyik, hogy táncolja. Nagyon jó párosítás, hogy ott volt a klasszikus balett, meg még ezer más táncot táncoltam. Pont akkor lehet egy dologba belerakni saját magad, ha minél sokrétűbb a tudásod."

A hastáncos az évek során úgy érezte, hogy elsajátította, sőt egy kicsit meg is unta az autentikus hozzáállást. Sok egyéb hatást is kezdett beengedni: "Így kerültek bele az én kis dzsezzes mozdulataim - mondta erre -, meg néha latinos is. Mikor mit kíván meg a zene. Mindegyikben van valami, ami szerelem".

Milyen lenne, ha valami magyar is bekerülhetne? - kérdeztem tőle. "Volt olyan műsorom is. Sőt, most tervezek egy magyaros ruhát. Úgy csináljuk meg hozzá a zenét, hogy egy magyaros hegedűszólóból megy át orientálba."

Megálmodtam egy műsort, megálmodtam egy ruhát

Mint elmondta, korábban az arab nagymesterek kevésbé tolerálták, ha valaki eltért a tradícióktól, de ma már a versenyeken indulók szinte mindegyikén felfedezhetők szakértő szemmel az idegen hatások. Schäfer Katalin eleinte a ruhákat is igyekezett az eredetikhez minél hűebben megvalósítani. Már akkkor is egyedieket képzelt el, de csak később kezdett ebben is egyre bátrabban eltérni.

"Adott volt nekem, hogy amikor megálmodtam egy műsort, ahhoz megálmodtam egy ruhát. Meg egy zenét. Adott volt, hogy mástól nem vehetek egy olyan ruhát, amit én elképzelek."

Az utóbbi években a legfőbb változás az volt, hogy nemcsak saját magának kezdett hastáncruhákat tervezni, készíteni, hanem kollégáinak is, sőt, a megrendelői kör tovább bővült: például Bodri Szilvia 2009-es showtánc-világbajnok ruháját is ő tervezte.

Most megyek ki Dubaiba koktélruhákkal

Abból a gondolatból indultam ki, hogy ha már elindult a ruhakészítési üzlet, ha már modern nyugati hatásokról beszélünk, akkor teret lehet adni a szabadidős, utcai ruháknak is. Ez túl meredek elképzelésnek bizonyult a részemről. Azaz talán mégsem egészen.

"Most megyek ki Dubaiba, és pont az a cél, hogy ott már szeretnék koktél- meg alkalmi ruhákat. Ugyanúgy hernyóselyemből, meg orientális díszítésekkel, de nem üzletekben, hanem három-négy havonta fashion aukción, ahol állófogadás keretén belül mutatom be munkáimat."

Kata egyébként rendszeresen szállít Dubaiba. Két, ott élő volt osztálytársa segített neki az indulásban. Felkutattak neki kapcsolatokat, a tervező pedig összeállított egy anyagot, amelyet a két ismerős eljuttatott a megfelelő emberekhez.

"Találtunk olyan embert, aki azt mondta, hogy szívesen foglalkozna az értékesítéssel. Budapestre utazott, ugyanis ő egy ott élő magyar. Ő fogja megmondani, hogy fog-e működni a fashion-aukcióról szóló ötletem. Lenne benne tánc is, meg egy kis gasztronómia, tök jó. Még nagyon friss ez a fejlemény" - mesélte.

Tokióban keresik a ruháit

Más országokban már beindult az üzlet. A tervező időnként a tánckarrier alatt felépített baráti bázist tudja használni, de vannak véletlen esetek is. Amikor Kairóban kiállított a ruháiból, megtalálták őt a fesztiválon résztvevő japán lányok, és sok mindent vettek tőle. Ebből a kapcsolatból alakult úgy, hogy Tokióban létesült egy olyan bolt, ahol csak az ő ruháit forgalmazzák.

Az izlandi kapcsolat alapja az volt, hogy Kata egy izlandi táncost tanít (aki egyébként tánctanár), amikor Magyarországon tartózkodik. Az izlandi lány javasolta, hogy nyisson egy táncruha boltot Reykjavíkban.

Ha valaki csak előad, azt olyan 36 éves korig lehet csinálni

Arra a kérdésemre, hogy most már ez lesz-e a fő tevékenységi területe, azt válaszolta: nem készül még nyugdíjba vonulni.

"Pont azt szeretném, hogy gerjessze az egyik a másikat. Az, hogy meddig lehet profi szinten a tánccal foglalkozni, egyébként eléggé változó. Aki azt a szegmenst választja, hogy szakmai berkeken belül workshopokat tart, meg fesztiválokat, versenyeket szervez, akkor ez akár hatvanévesen is megy. Ha meg valaki csak azt választja, hogy előad, akkor azt is lehet - azt gondolom - olyan 36 éves korig."

Hiába próbálom a ruhakészítői munkát egyfajta klasszikus üzleti tevékenységként felfogni, egyre inkább úgy érzem, nem az. Egyelőre a vevői a táncos kollégái, szerte a világon. Emiatt ma még leginkább fellépőruhákat tervez. Ha lesz is elmozdulás abba az irányba, hogy alkalmi ruhák is készülhessenek, nem akar sorozatgyártást.

Ha kiküldöm Kínába, megszűnik a lelkület

"Ha már én is azt csinálom, mint az összes többi tervező, hogy kiküldöm Kínába és legyártatom méretre, akkor megszűnik az a lelkület, hogy nálam egy anyagból egy ruha készül, vagyis, hogy a ruha válassza az emberét. De olyan van, hogy valaki rendel tőlem ruhát, megmondja a méretét, és éppen van nálam."

Hasonló a helyzet, amikor versenyeket szponzorál a ruhakészítményeivel. Ilyenkor a győztes egyik ajándékát szállítja, aki a standján lévő ruhák közül választhat. Természetesen, ha szükség van némi korrigálásra, arra is van lehetőség. Most például egy marokkói fesztiválon lesz főszponzor: "Két éjjel alatt e-maileztem le" - nevet.

Valójában ez egy one woman show

A tánc, a koreografálás, a fesztiválok szervezése, a ruhatervezés, a tanítás külön-külön is nagyjából egy egész embert kívánnának. Talán éppen azért, mert mindig a legtökéletesebbre törekszik, nincs igazából helyettese.

"Vannak nagyon jó készítőim, és azon megy a munka, hogy amikor külföldön vagyok - tanítok, fellépek, vagy valami van -, ha jön be rendelés, fogadni tudják. De valójában ez egy one-woman show. A kedvenc nővel dolgozom az életemben: saját magammal."

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta