Makány Mártánál új vállalkozás a farmerkészítés, a Blue Paprika viszont már jó néhány éve kísérletezik a hagyományos farmer megújításával. A hozzánk legközelebb álló stílust most Lang Szonja képviseli. Összességében úgy látszik, a magyar tervezők egyre többet foglalkoznak a farmerral, ezért éreztük fontosnak, hogy a vaskos, magyar farmertörténelmet áttekintsük.
A farmernadrágot eredetileg munkaruhaként hordták a 19. században, ám a 20. század második felében (az 1960–70-es évektől) már divatcikk lett és más ruhadarabokat, szoknyát, zakót, inget, kabátot és táskát is készítettek farmerszövetből. Hivatalosan az eredeti farmernadrág denimből (sávolykötésű pamutszövet) készül. Amikor a farmer-divat hazánkat is elérte, rendkívül sok pénzért lehetett csak hozzájutni egy-egy darabhoz.
A Trapper a kiváló áru
Az 1970-es évek végén a hazai textiliparban is megindultak a kísérletek a farmerszövet gyártására. A Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárában született a Trapper elnevezésű örök becsű farmer.
1978 tavaszán az Ifjúsági Magazin egész oldalas hirdetése tudatta, hogy megszületett a fiatalság szimbólumának magyar változata, piacra került a Trapper. Akkor még virágoztak a lengyelpiacok, buzgott a kishatárforgalom, és hatalmas érdeklődés támadt a farmerek irányába. A Trapper kellékezése megfelelt a kor színvonalának: bőrcímke, zsebcímke, fémgomb.1979-ben ez a márka elnyerte a Kiváló Áruk Fórumának díját.
A nadrágokat a hazai konfekcióipar állította elő és azokat részben a hazai piacon értékesítették (volt olyan év, amikor több mint egy millió darabot), részben az akkori KGST országaiban, főleg a Szovjetunióban. Később nemcsak a hagyományos „farmerkék” színben készítették a nadrágokat, hanem drapp, barna, khaki és fekete színben is. Később láncirányban csíkos és keresztirányban rugalmas szerkezetű farmerszövetet is gyártottak.
A magyar farmer aranykora
1981-ben a Buda-Flax kooperációs szerződést kötött a Lee Cooper céggel, megvásárolta annak gyártási licencét és annak alapján folytatta a gyártást – akkor már nem Trapper, hanem Lee Cooper néven. 1993-ig állt fenn ez az együttműködés, ekkor – a rendszerváltás következtében – a Buda-Flax elvesztette kelet-európai piacait és később már itthon sem volt versenyképes a termékével.
2005-ben a Trapper farmert újra gyártani kezdték az eredeti szabásminták alapján, de már külföldről beszerzett szövetből. Azóta farmerszövet-gyártás Magyarországon nem folyik, de kitörölhetetlen nyomot hagyott a divatban és a zenében, gondoljunk Delhusa Gjon "Mindenem a farmerem" c. örökzöldjére.
A Május 1 Ruhagyár 1977-ben a Levi Strauss céggel kötött kooperációs szerződést eredeti farmernadrágok gyártására. Évente mintegy 800 ezer Levi's farmernadrágot gyártottak, aminek mintegy egyharmadát belföldön értékesítették.
Az igazi magyar termék
A Trapper most is él, sőt, belépett a legszebb korba, hiszen 30 éves lett. Az anyag szövése ugyan más, de a belőle készült nadrág lazább, hajlékonyabb mint a többi. Divatos szövési hiba minden nadrágra jutott. Az indigófestés is jól sikerült, élénk sötét színe látványosan és gyorsan kopik, bizonyítva, hogy igazi farmerrel van dolgunk. Ennyi akkoriban már elég volt a sikerhez. Használat közben, hála az egyedi anyagnak, a nadrág a kritikus helyeken megnyúlik, jellegzetesen fehérre kopik, így a Trapper messziről felismerhető darab.
Tapasztald meg a Quintz Jeans-szel a Shake T-Blue élményt
Nem minden magyar ruházati márka igyekszik tagadni származását. Számos nemzetközi márka mögött bújik meg hazai tervezés és kivitelezés. De az is tény, hogy a többségében hazai tervezők által kreált cuccok gyártása inkább Kínában történik.
A Quintz Jeans farmergyártó céget 1985-ben indította egy testvérpár, az akkor még kisipari tevékenységben működtetett, manufakturális varrodában, a két fiú munkájával. A gyors fejlődés megkívánta a saját márkanév létrehozását, ami nem más lett, mint a családi nevük. A márka sikeres bevezetése után felépült az országos kiskereskedelmi eladói hálózat több mint 100 üzlettel. Ezzel párhuzamosan tovább fejlődött a természetes pamutanyagokból készült ruhák gyártása.
A Shake T-Blue fantázianevű női, szűk combú nadrágja kiemeli a csípőt, 98% pamutból, 2% elastanból készült. A Toledo Rain normál derekú, egyenes szárú, bő combú, cipzáras férfi modell. A cég különböző rendezvényeken is jelen van, illetve sokrétű szponzortevékenységet is folytat: a weboldalukon lévő galériában megnézhetjük azokat a fotókat, melyek az 1994-es Hilton Hotelbeli divatbemutatón készültek, hogyan mutat a lányokon az akkori kollekció.
A katalógus képeken a nagyvonalú életet hirdető fotók megörökítették ahogy a 2009-es Adria-Katamarán túrán - természetesen Quintz Jeans-ben - lazul egy úr a kis lélekvesztő fedélzetén, és ugyanilyen közvetlenül érzékeltetik a hangulatot a 2010-es XII. Jászboldogházai Motoros Találkozón készült felvételek.
Hányszor lehet meglovagolni a retrót?
Az az igazi retro-hatás, ha nem csak a névben, de a látványban is kibontakozik az érintett korszak esszenciája. A retro stílus főleg a 60-as 70-es évek stílusának újraértelmezése, újraélése. A Retro Jeans is magyar márka, termékeit elsősorban Magyarországon forgalmazzák. Árban megegyezik a Gas, Diesel, és ehhez hasonló külföldi márkák termékeivel.
Sokakat félrevezethet a termékeken gyakran előforduló "since 1964" felirat, ami csak az alapító születési évét jelzi. A bevásárlóközpontokban és egyéb kiemelt helyeken megjelenő márkaboltjai hamar ismertséget és presztízst értek el a magyar vásárlók között. Elsősorban a bulizó, trendérzékeny tizen-huszonéves fiatalokat célozzák meg. 2009 szeptemberétől Alessandro Barbiero lett a Retro Jeans design csapat vezetője, aki az Instituto Europeo di Design egyetemen tanult Milánóban.
Azért, mert a magyar még bátran vállalható
A Tyra Clothing divatcég ruhái egyszerre modern és nosztalgikus hatásúak, ugyanakkor a maguk módján funkcionálisak is. Az egyik alapító-tervező Lang Szonja, aki a félig magyar, félig olasz céget 1999-ben hozta létre Kótai Szilveszterrel. A magyar mivoltát szintén leplező, főként plázákban előforduló további márkákban nincs hiány:
Ilyen a kilencvenes évek végén megjelent olasz–magyar Devergo, vagy az originál megamárka benyomását keltő, Londonban bejegyzett Saxoo London, melynek jól csengő neve minden valamirevaló pálázában visszaköszön – misztikumát csak tovább fényezte az eleinte csak angol nyelven elérhető honlap. Célcsoportja a fiatal, nagyvárosi metrosex férfiak.
A Keyo Paris szintén magyar, női divatmárka, amely a Saxoo Londonhoz hasonlóan „álkülföldiként” tört be a ruházati piacra. Hozzá hasonló a Mayo Chix márka.
A 90-es években minden gyerek Budmil táskáért nyafogott, pedig bizony, ez a tétel is egy hazai sport- és szabadidő-ruházati márka. A márkanév egy rövidítés, amely Budapest és Milánó nevéből ered.
Hasonló márkák még a Heavy Tools, a G. Gecco, az Aboriginal a Philip Russel. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a felsorolt márkák mindig a gyakorlatban vizsgáznak: ha a minőség kiáll az ilyen-olyan fantázianév mellett, akkor a vásárló elégedett és hűséges lesz. Mert tud annyit a magyar farmer is, mint a legtöbb világmárka. Ha a Tisza cipőnek sikerült a brand zökkenőmentes újjáélesztése, másnak is bejöhet a dolog.
