Az idei előrejelzés szerint alighanem zombik és gorillák fogják elárasztani az október végi Halloween bulikat. Ezek a jelmezek alkalmiak ugyan, bár szexuális szerepjátékra sem utolsók. A maskarák színes és vérfagyasztó világában Kardos Ildikó kalauzolt minket a Mandarin jelmezkölcsönzőtől: „Örök favorit a Drakula és a majomjelmez, valószínűleg így lesz ez idén is. Töretlen népszerűségnek örvendenek az ijesztő zombimaszkok, de egészen csinos boszorkányjelmezeket is tudunk ajánlani a szelídebb megjelenés híveinek.”
A vámpír ruha méltóságteljes belépőt kölcsönöz a legvadabb partikra is: egy ilyen viseletben nem pusztán elmegyünk, hanem beállítunk a buliba. Kellemes tapintású, laza lejtésű selyem, vörös béléssel. Szabadon választhatunk hozzá maszkot és fogat, hangulattól és vérszívási szándéktól függően.
A múmia jelmez előnye, hogy otthon is egyszerűen előállítható, csak egy megtépázott lepedőt és néhány drámaian lelógó textilcsíkot igényel. Ha nincs időnk se kedvünk szaggatni, akkor bátran kölcsönözzünk egyet, de vigyázat: bármennyire is félénkek vagyunk, az első randira sose öltsük magunkra!
Eklektikus élményt nyújt a Halál és a spicces zombi találkozását szimbolizáló modell: halálian vidám guminyakkendő töri meg a sötét lepel komorságát, melyhez szabadon választhatunk rothadó fejet.
Legénybúcsúk, évzárók, bankettek és csődközeli autókereskedések kuncsaft-riogató hadjáratának örök favoritja a lomposan ijesztő gorillakosztüm. A bunda miatt kiváló őszi viselet a hideg szelek ellen. Az állat szőre nehezen kezelhető, de csimbókosan hiteles igazán. Egy fontos dolgot azonban ne feledjünk: az ember alapvetően nem gorilla, és ezen a tényen a jelmez viselése sem változtat.
Hidratáló szépségmaszkok
A vörös torzonborz rémmaszk leginkább a hindu mitológiában méltó helyen álló Maha Kálí vérszomjas ábrázatát kölcsönzi viselőjének. Maha Kálí az istenek panteonjában Siva kísérője, az átalakulás, a halál és az újjászületés istennője, tehát jelenléte abszolút passzol az ünnephez, a tavaszi busójárásokhoz nem különben.
Az ezüstös halálfej akár még jókedvében is vigyoroghat, pedig valójában ijesztésre és meghökkentésre született. Az biztos, hogy első blikkre vérfagyasztó, és ha vörös égők izzanának a szemei helyén, teljesen úgy festene, mint a Terminátor első részének fináléjában leégett robotember pofája. Az ünnep elmúltával bizarr szexcsaták és vidám bankrablások kelléke maradhat.
A klasszikus Sikoly maszkot a minimalistáknak és a mozifüggőknek ajánljuk, akik századszori viselet után sem unták meg. Az inkább delejes, mint ijesztő arcot Wes Craven 1996-os amerikai tinihorrorja lökte a köztudatba. A rendező Edvard Munch 1894-es Sikoly c. festményéről vette kölcsön az agyba mászó mimikát.
A legszélesebb kínálatot zombi maszkokból találtuk: kilátszó agyas, düledező fogsorú, szigorú, bárgyú, idióta vagy - arcpirító módon - a nagypapi vonásait idéző darabokat nézegettünk. A gumiálarc a rothadó arcbőr alatt hidratálja a miénket, ugyanis minden kipárolgást bent tart. Némelyikből a kilátás nehézkes, így hétköznapi, utcai használatra nem a legjobb választás.
Cukrot vagy csínyt?
Nem tudni pontosan, hogy hazánkba mikor és hogyan gyűrűzött be a Halloween, egyszer csak itt volt, és hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy Mindenszentek estéjén jelmezesen kóválygunk a városban koktélakciókra vadászva. Október 31. az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe. A vigyorgó töklámpás a Halloween legfontosabb szereplője és dekoranyaga egyben. Amerikában Halloweenkor jelmezbe öltözött gyerekek terrorizálják a lakosságot: „Cukrot vagy csínyt!” - felkiáltással járják az utcákat, az áldozat pedig választhat az édesség önzetlen átadása, vagy a meglepetésszerű csínyelkövetés között. A Halloween valószínűleg a kelta kultúra november 1-jére eső újévi ünnepéből ered. Úgy hitték, hogy ezen az éjszakán, az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Írországban ez az éjszaka All Hallow's Eve, „Mindenszentek éjszakája” nevet kapta.
A fény ünnepe
Ajánlatos különválasztani az urbánus happeninget a misztikumtól, ugyanis erre az időpontra esik Indiában a Dívali ünnep is, amely a Hindu Újév kezdetét jelöli. Az ünnep nem csak a hinduk számára jelentős, megtartják a buddhisták, a dzsainizmus követői, és a szikh vallás hívei is. Indiában a lelki tisztaságot és anyagi bőséget remélik tőle.
A Dívali, a mécses füzérek, a fény, a bőség, a gyarapodás, és a tudati tisztaság ünnepe. Az utóbbi időben már nem csak Indiában, de szerte a világon fények sokaságát gyújtják meg ebben az időszakban. A természet körforgásából adódó újév a megtisztulást is segíti. A múlt elengedése, a terhek lerakása, az illúziók elengedése után a maradandóbb célokra emlékezünk. Ha magunk is mécsest gyújtunk otthonunkban, becsalogathatjuk magunkhoz a szeretetet és a sikert. Indiában úgy tartják, hogy ekkor Laksmí déví, a szerencse, a gazdagság és az öröm istennője is betér majd hozzánk. A hagyomány szerint egészséget, jólétet hoz az emberek életébe.
A halál nem ellenség
Ha az ősi hagyományok tanításai között nem találnánk egyértelmű utalásokat a halál mibenlétéről és az azt követő állapotokról, akkor a mai világképünk alapján azt gondolhatnánk, hogy nem is kell vele foglalkozni. Ilyen hasznos forrás például a tibeti, hindu, egyiptomi halottas-könyvek, vagy a nyugati ars moriendi. Tény, hogy jelen korunkban és a legtöbb társadalomban, nem is foglalkoznak vele. Egyenes következménye ez annak a nagyfokú életigenlésnek és az egyszeri életre való leszűkülésnek, ami a modern korunkra annyira jellemző.
A modern kor embere a létezését olyan horizontális vonalként képzeli el, amely semmiből kezdődik és a semmiben ér véget. Ebből pedig az következik, hogy az élet lassan már nem jelent többet, mint az ember mohó életvágyának minél intenzívebb kielégítését szolgáló versenyt. Az ebből fakadó értékrendben teljesen mindegy, hogy az ember helyes vagy helytelen tettekkel, bűnös vagy erényes életet él, a lényeg csak az, hogy mennyit halmozott fel a múlandó dolgok sokaságából, élvezeteinek és élmény-éhségének kielégítésére.
Csakhogy az épeszű nyugati embernek lassan észre kell vennie, hogy a „mennyiség” nem szünteti meg az embernek sem a haláltól való félelmét, sem a múlandóság érzetét, sem a boldogtalanságát, mert ezek attól függnek, hogy az ember a minőség szempontjából hogyan él. Ellenben megszünteti azt a természetes viszonyulást, amely a hagyomány alapján élő ember és a halál között fennállt. Az egyik az, hogy az embernek tudatosítania kell önmagában a múlandóság törvényét, a létforgatag minden elemére vonatkozó keletkezés és elmúlás törvényét, a szamszára, a turba, a “születések körforgása" törvényét, azt, hogy a halál „csak” átmenet az egyik állapotból a másikba, minden születést halál követ és minden halált születés.
