Kultúrákat összekötő dekoltázs - A 2. roma divatshow

Organzával, tüllel, kendő helyett kalappal. Kimondhatjuk: új márka jelent meg a kifutón, amit még egy kevésbé merész, decens cigány nő is felvehet. Hallgattunk szabolcsi pergetőt, énekeltünk 23 királyról, és még díjakat is osztottak. Mindezt a közös gondolat és az összefogás jegyében. Hazánk második roma divatbemutatóján jártunk.

A Romani Design Stúdió Divattal az elfogadásért divatbemutatójára az Iparművészeti Múzeum előtt már hét órától tekintélyes sor alakult ki. A részvétel ingyenes volt, de regisztrációhoz kötött, azonban húsz perccel hét után a látogatói folyammal talán nem számolva, talán már nem bírva, feladták a regisztrációt. Ekkor a kifutó két oldalán már minden hely foglalt volt. Aki még tehette, a múzeum centrális terét körülvevő karzat belső kávájának dőlt, míg a külső oldaláról a peremszegélyeken való könyöklés a bemutató kezdete előtt másfél órával is már kiváltságos helynek számított.

A múzeum kapuját átlépve roma folklór dalokat éneklő, kanállal-kannával kísért, vegyes roma-nem roma énekes kislány trió veszi le lábáról a közönséget, amelyik még nem tudta, mit várjon az estétől.

Nem túlzás tehát, telt ház volt. Ha nem is az az éterszerű emelkedettség, de valami érezhetően jelen volt a levegőben. Szalóki Ági – akinek fekete ruhája épp a júliusi bemutatón debütált – a kifutóra lépve például egyenesen ünnepségen érezte magát, és a „sok mosolygó szempár előtt, szeretetet és szorgalmat látva” szavakkal nyitotta meg az estét. Mint elmondta, ő a közös gondolatokat és az összefogást jött ünnepelni.

A roma kultúrának a Romani Design-féle feldolgozása kétségtelenül újdonság. Persze ehhez hinni kell abban, hogy a divat képes mérsékelni a társadalmi különbségeket, segít csökkenteni az előítéleteket, képes átalakítani a közvéleményt, és szemléletet formálni. Mindezt szinte észrevétlenül. Ezért mondta Varga Erika iparművész, a stúdió vezetője – egy korábban vele készített interjúban –, hogy aki egy ilyen ruhát vagy bármilyen kiegészítőt vesz fel, nemcsak üzenetet hordoz, de elvet is képvisel általa.

Egy fülbevaló is elég, hogy kifejezzük a nyitottságot

A Romani Design tervezőjével a nyári, első divatbemutatójuk alkalmával interjúztunk. Elmondta, hogy a stúdió a kultúra közegén keresztül igyekszik egymás elfogadására és megismerésére nevelni. Mert hiszik, hogy az egyre inkább fokozódó társadalmi konfliktus, a romák elleni előítélet, akár a divat világán keresztül is mérsékelhető. Egy cigánymotívumos ruha vagy egy fülbevaló is elég, hogy kifejezzük nyitottságunkat a kultúrára. Ez nem csak egy értékelő, elismerő gesztusa a vizuális szépségnek, de támogatást is jelenthet egy kisebbségnek.

Hajós András még sosem járt divatbemutatón

Miután Szalóki Ági 23 király című dalával megénekeltette a közönséget, a modellek kivonultak. A kézzel készült, hagyományos roma motívumokat ábrázoló rózsákkal borított kendők, szoknyák és női ruhák mellett a bemutatón még ugyan nem, de a stúdióban néhány hete már egyedi tervezésű férfiingek is megjelentek. Hajós András, az esemény moderátora is egy ilyen fekete, féloldalon rózsamintás ingben próbálgatta a kifutón első lépéseit. Mindeközben egész este – mivel elmondása szerint még egyetlen divatbemutatón sem járt – kiemelten érdeklődő oldalát mutatta, s nemcsak hogy észrevette, de meg is kérdezte Varga Helenától, a kiegészítők tervezőjétől, vajon mi lehet a szoknyák végén lévő tüll-képződmény, és egyáltalán mi az az organza.

És valóban, a kérdés jogos volt. Feltűnő, s ha egyáltalán lehet ilyet mondani a második alkalom után, szinte visszatérő jelenség a kollekcióban a hosszabb-rövidebb szoknyák aljára tűzött organza-végződések. Míg a korábban inkább a csuklón, ritkábban bokán megjelenő színes pántlika továbbgondolt változataként, ezúttal a teljes alsó lábszárat is képes volt elfedni húzott tüll-megoldásokban. A pántlika, a fejkendő és a kötény mellett, autentikus viseletnek számított a cigányság körében, s noha eredetileg még piros színben és a hajban hordták, most másik végletként fekete tüllben, és egészen a bokáig csúsztatva.

Ilyen egy merész cigány nő

Egy ilyen élénk színekben gazdag, attribútum-jegyekben dúskáló öltözködési kultúrában az ember szeme percekre képes elveszni a temérdek látnivaló darab között. A korábbi domináns narancssárga, napsárga és piros színnel szemben azonban változtak az arányok. Míg az óarany inkább a többi szín közé szőve jelent meg, a fekete önmagában passzívabb alapdarab volt, de egyúttal alkalmas is arra, hogy a hozzá párosított élénkpiros, zöld és sárga színeket határozottabban kiemelje. A színes rózsás-virágos motívumok leválaszthatatlan jegyek, nélkülük talán értelmét is vesztené a kollekció.

Most talán még több szettben jelen volt a rakott szoknya és elvétve egy-egy kötény, de a leomló kritincza helyett, ezúttal hasonlóan ötletes és elegáns megoldást, a csípő két oldaláról borított rakott kötény jelentette, amely alatt egy fekete háremnadrág kellette magát. Noha fejkendők ezúttal sem voltak, pedig biztosak vagyunk benne, abból is kihozható egy-két figyelemre méltó megoldás- ugyanakkor a fekete kalapok a kimért női vonalat erősítették.

Már a korábbi bemutató kollekció ruhái is megengedtek egy-egy áttetsző mellrészt, ezúttal is sűrűn megvillogtak a vakuk a mélyebb, fűzővel alátámasztott alkalmi viseletek dekoltázsainál, amely az autentikus roma öltözködési kultúrában még megengedhetetlennek számított. Ugyanakkor érdekes és egyben gyönyörű kontrasztot adtak a vállakat borító boleró-szerű színes rakott kendők, amelyek talán a nem is szándékos visszafogottság mellett, külön játékos titokzatosságot is belevittek a szettekbe, különösen az álló rakott-gallérokkal.

Díjakat is osztottak

A divatbemutató mellett Kortárs Romani Tárlat is volt. Teljes fotódokumentáció borította a falat, amely főleg a romániai cigányság mindennapi viseleteit, a gazdagabb romacsaládok tárgykultúráját és lakberendezési szokásait örökítette meg. A képek előtti installációk között pedig az a válogatás gyűjtemény volt látható, amely egy pályázati felhívás díjazott munkáit állította ki.

Élő tradíció- Design pályázat

Az Amaro Trajo „Életünk” Roma Kultúráért Alapítvány és a Romani Divat Stúdió még a  nyáron hirdette meg nyilvános két fordulós pályázatát. Ide olyan kreatív, a roma kultúra iránt érdeklődő, hagyományokat tisztelő, és azok őrzésére fogékony tervezők munkáit várták, akik fontosnak tartják és hisznek a kultúrák egymás mellett élésében, miközben a roma kultúra kincseit mentik át a XXI. századba. A beérkező közel 250 pályamű közül a szakmai zsűri 85 pályamunkát választott ki, s ezen az estén díjazták a legjobb alkotók munkáit.

Szabolcsi pergetőtől a kerékmotívumig

Erika szerint leginkább a kiegészítőkben jelennek meg a romák által viselt stílusjegyek, mint a lencse, a lóhere és patkó szerencse motívumok az ékszerekben. Egy, a modelleket közelebbről, részleteket is mutató kivetítő ugyan sokat segített volna a kiegészítők megcsodálásában, a nyakba akasztott méretes szerencsepatkót nem lehetett nem észrevenni.

Még ha látni nem is láttuk ezeket, de Varga Helena, Erika húga és egyben a kiegészítők tervezője, beszélt róla. Nem először állt színpadon roma dalokkal, most is egy szabolcsi pergető és egy lassító ballada között emelte ki az ékszerek jellegzetes kézműves cizelláltságát, a félhold, a nap és kerék motívumok visszatérését, és az ezüstnek a textillel való vegyítését a kiegészítők készítése során. A kerék motívum szeretete talán nem is olyan véletlen. Helenáék családjukkal egykor ekhós szekéren járták Szabolcs-megyét, autóalkatrészekkel kereskedtek, fémeszközöket, szerszámokat gyűjtögettek, mígnem később mindkét lány az ötvösmesterséget választotta magának.

A Romani Design nem monstrum divatház, nem egy szimpla vállalkozás, de nem is egy kísérleti divatmárka. Az elfogadásért, a békés együttélésért dolgozik, szervezi bemutatóit a megismerés és tolerancia jegyében. A stúdió hitvallása szerint a divat egy erős híd a roma és nem roma társadalom között, amely hozzájárul egy toleránsabb, boldogabb társadalom kialakulásához. A kifutó ezen az estén egy kicsit valóban híddá vált.

Oszd meg másokkal is!
Mustra