Élsportoló gyerek: edzés, iskola, edzés, tanulás

Zanza!

Azt már számtalanszor megírtuk, hogy miért jó, ha sportol a gyerek, de mi van akkor ha a hobbi szinten túljut, vagy nagyon megtetszik neki egy sport a táborozás után? A kajak-kenusaink világszinten a legjobbak között vannak, ezért a világbajnok Dudás Miklóssal és az egyik legreménytelibb utánpótlással, Piller Szabinával beszélgettünk arról, miért is fontos az, hogy a gyerek sportoljon, olyan sportot találjon magának, amiben sikerélményei lesznek, és egyáltalán, mi vár rá (és a szülőkre), ha világklasszis lesz belőle. 

A két sportolóval egy délutáni edzés előtt beszélgettünk arról, hogy milyen is az élsportolók élete, és arra is kerestük a választ, hogyan tudja egy gyerek vagy egy szülő, hogy milyen sport felé irányítsa a gyermekét. 

A választás

A 17 éves Piller Szabina a testvére unszolására lett kajakos, 8 évesen kezdte az egészet. Sokáig esze ágában sem volt lemenni egy edzésre, főleg, hogy előtte úszott. Aztán egyik nap mégis elkísérte, és onnantól egyértelművé vált, hogy ottmarad.

"Lejöttem egy hétfői nap és nem is gondolkoztam, hogy másnap jöjjek-e vagy nem. Minden nap itt voltam még szombaton is" - mesélte Szabina.  Azóta sorra nyeri a versenyeket, tavaly például az Olimpiai Reménységek Versenyén öt számban indult, mindet meg is nyerte, aztán már Kozák Danutával kajakozott párosban, és ott is nyertek.

Dudás Miklósnak pedig szülei mondták, hogy valamit muszáj lesz sportolnia "Hiperaktív gyerek voltam, mindig szétszedtem a lakást, ezért a szüleim mondták, hogy ezzel valamit kezdeni kell" - mesélt a fő motivációról. Már a beszélgetés elején kiderült, hogy mennyire fontos az, hogy a gyerekek olyan sportot válasszanak, amit szeretnek, és amiben jók is.

"Először úsztam, azt nem szerettem annyira, mert monoton volt. Aztán fociztam, de abban meg béna voltam. Egy ismerősünk mondta, hogy nézzük meg milyen lennék kajakosnak, hátha megtetszik. Két edzés között hülyéskedtünk, olyan volt az egész mint egy nyári tábor, így itt ragadtam" - tudtuk meg, hogyan nem lett Dudásból focista.

Az a legjobb, ha a gyerek magának választ sportot, hiszen mindennél fontosabb, hogy élvezze azt, amit csinál. Látogasson ki vele az évente kétszer megrendezett Sportágválasztóra, ahol  rengeteg sportágat ismerhet meg és próbálhat ki, biztosan meglesz az is, amit szeretne. 

Kell tehetség, de önmagában az még nagyon kevés

Hogy kiből lesz versenyző és profi, az sok mindentől függ, nyilván az egyik legfontosabb tényező, hogy mennyire tehetséges a sportban, ugyanakkor önmagában mindez édeskevés. A sikerhez olyan szorgalom kell, amiről már Szabina is beszélt, vagyis, hogy minden nap járt edzésre.

Miklós pedig a kitartásról mesélt, ő ugyanis mindig is magas gyerek volt, de gyenge. "Az összes energiám a növésre ment el, közben meg nem erősödtem, a többiek ezért mindig megvertek a versenyeken, mert sokkal izmosabbak voltak, sőt volt olyan is, hogy beborultam versenyen"- de kivárta mikor megállt a növésben, elkezdett erősödni, egyre jobban ment neki, és az első eredmények után kezdte komolyan venni az egészet. Mindez kilenc évvel azután volt, hogy elkezdett kajakozni, de aztán egy év alatt már világversenyekig küzdötte fel magát. 

Miről ismerhető meg a jó kajakos? 

Azt mondják, hogy a profi edzők gyakran ránézésre megállapítják a gyerek felépítéséből, hogy milyen sport illik hozzá. Ez a kajakra abból a szempontból igaz is, hogy rendkívül jó egyensúlyérzék kell ahhoz, hogy sikeres kajakos legyen az ember, sőt ahhoz is kell érzék, hogy megtartsa a hajót, ezek viszonylag nehezebben fejleszthetőek. Ugyanakkor azt is elmondták a profik, hogy a kajak-kenusok között minden típus megtalálható a válogatottban is. Van alacsony és magas, vékony és testesebb típus, még csak a rövid vagy a hosszú kéz sem számít. Van akinek a technikája jó és van aki erősebb, de csúnyábban evez. 

A szülő támogatása nélkül nincs siker

Mindketten egyetértettek abban, hogy a szülők lelki támogatása nélkül nem értek volna el sikereket. "Minden versenyemen ott vannak, nagyon támogatnak, ők azok, akik látják rajtam, hogy mikor van mélypontom, azonnal segítenek, és együtt örülnek velem, ha sikert érek el" - mondta Szabina, akinek az ikertestvére is kajakozik, így otthon is a sport a téma.

"Az élet minden terén nagyon kiegyensúlyozottnak kell lennem, mert ha iskolában, vagy a magánéletemben valami nem jó, az azonnal kihat a kajakozásomra" - tette hozzá. De a szülőknek nem csak a lelki támogatásra, a kudarcok és a sikerek feldolgozására kell felkészülni ha gyerekük élsportoló lesz, hanem mondjuk a korai kelésre, vagy éppen arra, hogy edzésre vigyék a gyereküket.

"Vecsésen laktunk és Csepelre jártam edzésre. Busszal két és fél óra, de ha édesanyám elvitt autóval, akkor fél óra alatt megjártuk. Megvárt edzésen, azóta is azt emlegeti, hogy azért hízott meg, mert amíg én edzettem, ő a közeli közértben vett egy sóskiflit, és azt ette"- kezdte Miklós a szülők sanyarú sorsának felvázolását.

A másik, amire szülőként fel kell készülni, az a koránkelés. A hajnali edzés tényleg hajalban van, reggel ötkor kezdődik. "A reggeli edzésre az apukám mindig elvisz. Ő is sportolt, és sokszor elmondta, hogy őt is vitte az édesapja, és akkor megfogadta, ha neki egyszer lesz gyereke, és ő is jár majd reggeli edzésre, akkor mindig elviszi" - mesélte Szabina.

El lehet képzelni, hogy mit jelent az egy szülőnek, ha ötkor már az edzésen kell lennie a gyereknek. Aztán ott az evés, hiszen az élsportolóknak igen speciális étrendet kell tartani, vagyis kellene, de azt mondják, hogy amikor odafigyelnek és mindent betartanak, akkor egyfolytában idegesek, feszültek és senki nem tud velük beszélni.

Egyébként már csak emiatt is szeretik, ha látják a versenyeket a szülők, mert szeretnék megmutatni nekik, hogy igen is megérte, hogy ide-oda hurcolászták őket, vagy korán keltek miattuk és kibírták, amikor diéta miatt feszültek voltak, vagy, hogy átsegítették őket a nehézségeken, az anyagi áldozatokról nem is beszélve. 

Nem lehet elég korán kezdeni

Abban mindketten egyetértettek, hogy sportolni jó, és ha majd egyszer ők is eljutnak a családalapításig, akkor szeretnék, hogy a gyerekük is örömét lelje valamilyen sportban. "Mindennek az alapja az úszás. Én is úsztam előtte és utána tértem át a kajakozásra, de remek alapokat szereztem" - mondta Szabina.

"Minél előbb, annál jobb. Bár Kovács Kati pont az egész ellenpéldája, ő tizenöt évesen kezdte és elért mindent, amit el lehet. De azt mondják, hogy olyan 9-10 évesen már akár a versenyzést is el lehet kezdeni" - mesélte Miklós. Mindketten azt tanácsolják, hogy nyugodtan menjenek oda  a gyerekek az edzéseken a nagyobbakhoz, felnőtt sportolókhoz, akik biztosan szívesen mesélnek, és beszélhetnek velük. Akár a problémákban is tudnak segíteni, hiszen talán ők is szembesültek hasonlóval a pályafutások során. 

A napi rutin

Naponta két edzéssel kell számolni, a már említett kora reggeli mellett ott a délutáni edzés is, ez már iskola után. Hogy mire kell felkészülni? "Fájdalom és szenvedés" - viccelte el a kérdést Miklós, de gyorsan hozzátette, hogy  biztos, hogy szép élete lesz annak, aki a kajakozást választja, elég csak arra gondolni, hogy milyen szép természetközeli környezetben lehet minden nap, és jó a társaság is.

Ami viszont fontos, hogy az edzővel egy hullámhosszon legyen. Ha nem  szeret lemenni a fiatal az edzésekre, akkor már régen rossz, de ha maga a sport tetszik neki, akkor érdemes átmenni másik edzőhöz, hátha vele jobban működik az egész. A két kajakos elmondása szerint nem jellemző a magyar edzőkre, hogy korán elkezdik "gyilkolni" a gyerekeket, mert attól kiégnek a fiatalok,  inkább megszerettetik a sportot.

Szabina elmondta, hogy attól függetlenül, hogy sportosztályos gimnáziumba jár, nehéz összeegyeztetni a tanulást az edzésekkel és a versenyekkel. "Nincs más megoldás, meg kell oldani, mert muszáj. Elmegyek reggel edzésre, aztán elmegyek az iskolába, majd suli után megint edzésre. Ha edzőtáborban vagyok tavasszal, akkor több hetet is kihagyok, ilyenkor egy hetet kapok, hogy bepótoljam a dolgozatokat" - este edzés után meg még tanul másnapra.

Az egyéni tanrend sem mindig segítség, hiszen akkor meg a tananyagot nem hallja, és könyvből kell mindent tanulnia. Mindketten szeretnének továbbtanulni, Miklós sportmenedzsernek készül, Szabina pedig a Testnevelési Egyetemet célozta be az érettségi után. 

Támogatás nélkül is meg lehet csinálni, csak nehezebb

Abban mindketten egyetértettek, hogy a szülőknek nem csak a reggeli felkelésre, a lelki támogatásra vagy az edzésekre szállításra kell felkészülni, hanem arra is, hogy ez kiadásokkal jár. Ha valaki igazán akarja, megtalálja a módját annak, hogy sikeres legyen a szülők nélkül is, de sokkal nehezebb.

Ha nincs ismerős, aki elvinné az egyesületbe, de kajakozni szeretne, menjen le bátran, nem lesz gond a beilleszkedéssel, vagy vegye rá a gyerek a barátait is, hogy kísérjék el edzésre. Miklós szerint ha a szülők nem tudják hurcolni a gyerekeket edzésekre, akkor a buszozás mellett lehetősége van arra is, hogy olyan egyesületet keressen, ami könnyebben megközelíthető. Ha nincs meg a lelki támogatás, akkor kérjen segítséget az edzőktől, hiszen ők is tudnak segíteni.

Ha pedig az anyagi feltételek hiányoznak, akkor keresni kell olyan tehetségtámogató programokat, amelyek az országos sikerek után támogatják a versenyzőket. Szabina például a Mol támogatásával vehet most új hajót, hiszen az előzőt nem csak kinőtte, de már ütött-kopott és repedt is, viszont egy új hajó nem olcsó. Ugyanebben a programban vett részt Dudás Miklós is, aki azóta felkerült a profi szponzoráltak táborába. 

Blogmustra