Mialatt Angliában egész évben a punk 40. születésnapját ünneplik, addig viszonylag kevés szó esik az ötvenes évek lázadóiról, a Teddy Boys-okról és az ő harcias női párjukról, a Teddy Girls-ökről (más néven Judies), pedig az Anothermag.com szerint ez volt az első olyan brit szubkultúra, aminek már női és férfi képviselői is voltak.
A kor elvárásaira fittyet hányó Teddyk öltözködésükkel is kifejezték társadalomellenességüket, nevük is a flancos Edward-korabeli stílusra utal, így nyilvánvaló volt, hogy ezek a munkásosztályba tartozó, kelet- vagy nyugat-londoni fiatalok az arisztokráciát kívánták elsősorban provokálni a turkálókból szerzett jól szabott öltönyeikkel, ahogy később a punkok tették a Martens bakanccsal és a klasszikussá vált biztosítótűvel.
“A fotósorozat elkészítése előtt senki nem szentelt különösebb figyelmet a Teddy lányoknak, csak a fiúknak. Ezek a háború éveiben született fiatalok kemények voltak, hiszen csak 1954 környékén ért véget élelmiszer-jegyrendszer és én egy évvel ezelőtt lőttem ezeket a képeket. Nagyon büszke fiatalok voltak. Tisztában voltak az értékeikkel, azt viseltek, amit akartak” – emlékszik vissza a brit rendező, Ken Russel a Teddy Girl-ökre, akiket a Notting Hill környékén kapott lencsevégre.
A Teddy stílusba egyébként sok minden belefért, népszerűnek számítottak az androgün ruhadarabok, a férfi ingek, a szűk vagy a felhajtott nadrág, a bársony és az arisztokrata stílusú zakók, a ceruza és rock and roll szoknyák, a kényelmes lapos talpú cipők, nőies kitűzők, táskák illetve kalapok, de a proto-tarajszerű frufrut hordó Teddy lányok előszeretettel fogták lófarokba is a hajukat. Bár ezek a lázadó ruhadarabok mára már szinte minden értelmiségi gardróbjában megtalálhatóak, akkoriban elsősorban a rendszerellenesség és a megfélemlítés volt külvárosi fiatalok célja.
“Felhajtott farmer, egy kabát és még valami, amit a nyakadba köthetsz. Ezek voltak egy igazi Teddy Girl alapkellékei. A barátaimmal általában hasonló ruhákat vásároltunk a Portobello Roadon. Ezek mind használtak voltak, mivel nem engedhettük meg magunknak az új ruhákat. Ha volt egy kis pénzünk, akkor azt a helyi pitézőbe vagy a Goldborne Road-i italboltban költöttük el“ – emlékszik vissza a lázadó évekre Mary Toovey, aki Eve Dawoud írónak mesélte el történetét.
Mary Toovey egyébként a legtöbb Teddy lányhoz hasonlóan már 14-15 évesen otthagyta az iskolát, hogy a Kegoo gyárában dolgozhasson. Többek között emiatt tartották ezeket a lányokat műveletlennek és könnyelműnek, mivel nagyrészük titkárnő, bolti eladó vagy gyári munkás volt, míg a Teddy fiúk közül jópáran indítottak be zenei karriet is akkoriban.
