Sosem találná ki, hogy milyen trükköket vet be a Dior

Nem mindennapi módon készült fel a Dior ház kreatívigazgatója, Raf Simons első couture showjára – tudtuk meg abból a nemrég nyilvánosságra hozott videóból, amit Frédéric Tcheng forgatott Dior and I címmel. A legendás divatház 2012-ben, nyolc héttel a bemutató előtt nyitotta meg kapuit a francia rendező előtt, hogy dokumentálhassa a Gallianót váltó új vezetőtervező első couture kollekcióját. Ez többek között azért is volt fontos pillanat a Dior és Simons életében, mert a 47 éves belga designernek ezelőtt a kollekció előtt nem sok szakmai tapasztalata volt a francia couturrel kapcsolatban, a sajtó és a tehetős ügyfelek pedig valami igazán nagy durranást vártak a divatház új vezetőtervezőjétől.

Simonsszal ellentétben a rendezőnek volt már tapasztalata más divatházakkal, hiszen ő volt a producere és szerkesztője a nagy sikerű Valentino: The Last Emperor című dokumentumfilmnek is, ami a kreatív folyamatok mellett a divatház műterem- és műhelytitkait, a varrónők és szabók napi munkafolyamatait is bemutatta. Mint azt már tudjuk, Simons nem okozott csalódást 2012-es couture showjával, amit elmondása szerint a 43 éves kaliforniai származású művész, Sterling Ruby ihletett. A vezető divatmagazinok is kiemeltek egy-egy részletet a hamarosan bemutatásra kerülő filmből, melyek közül talán az egyik legérdekesebb momentum, ami már az utolsó simítások közben zajlik a műteremben. A jelenetben a tervező és kreatív csapata a divatház egyik legikonikusabb darabját, egy fehér színű „Bar Jacket” néven ismert zakót fúj le fekete sprayvel a műterem kertjében: később ugyanezt a blézert láthatjuk a kifutón is egy- valamint duplagombolásos formában a modellen.

Christian Dior az első párizsi kollekciójának részeként mutatta be a legendássá vált zakót 1947-ben, a forma pedig a ceruzaszoknyával és a cigarettanadrággal együtt azóta sem kopott ki a divatból. Az amerikai Harper's Bazaar kritikusa már akkor „New Look” néven futtatta Dior kollekcióját, amit azóta is így emlegetnek a szakmában. Az egyszerű, de mégis elegáns és nőies forma ilyen-olyan módon mindig visszatért a divatház kollekcióiba, a gallérral ellátott, derékban szűkített darab gyakran kapott helyet Galliano kollekcióiban is, így Raf Simonsnak sem volt sok választása, nem száműzhette a népszerű darabot a kifutókról: eleinte sokan meggyanúsították azzal, hogy kollekcióját egy az egyben a divatház örökségéből építette fel. A glamour.com a Dior háznál töltött élményekről kérdezte a divatfilmekre koncentráló rendezőt:

Korábban készítettél már filmet divatikonokról és tervezőkről. 2008-ban a Valentino: The Last Emperort és 201-ben a Diana Vreeland: The Eyes Has To Travelt. Miért döntöttél úgy, hogy leforgatod a Dior and I című filmet?

A Valentino filmmel kezdődött a divatvilággal való kapcsolatom. Ez volt a bemelegítés. Bekerültem ebbe a világba. A film kapcsán találkoztam néhány emberrel a Diortól, elsősorban Olivier Bialobossal, aki globálisan vezeti a márka PR részlegét. Ő volt érdekelt abban, hogy kinyíljon előttem és a stáb előtt az ajtó.

Nyolc forgatási hét állt rendelkezésedre. Ez nagy nyomás lehetett számodra.

Nagy kalandként tekintettem a forgatásra, pedig ez egy nagyon intenzív időszak volt. Kevés emberrel dolgoztam, javarészt csak én voltam ott, a kamera és a hangmérnök.

Milyen benyomásokkal távoztál a Diortól?

Franciaként a Dior számomra több, mint egy legendás divatház. Nincs olyan ember Franciaországban, aki ne ismerné a Diort. Ez valóban egy olyan dolog, ami része a francia örökségnek. Másrészről Raf Simonsról csak nagyon keveset tudtam. Ismertem a ruháit. Izgalmasnak tűnt számomra, pedig nem sok interjút olvastam róla. Lenyűgözött az a figyelmesség és egyediség, amivel belevetette magát a munkafolyamatokba. Jónéhány kollekciójához művészetekből és zenékből merített ihletet. A magánéletét azonban megtartotta magának, nem nagyon engedte be a privát szférájába a kamerát.

Divatkörökben Raf Simons minimalista tervezőként volt ismert a Dior előtti időszakban. Viszont a filmben hajthatatlanul bizonygatja, hogy ő nem minimalista tervező. Mit gondol erről?

Tisztában voltam vele, hogy honnan jött. Az emberek hajlamosak beskatulyázni a másikat, szerintem is ilyen képet alakított ki róla a közvélemény. Talán ez az egyik oka annak, hogy Raf nem akar a reflektorfényben élni, mert nem akar önmaga karikatúrájává válni. Az emberek minimalistának gondolják, de én tudom, hogy nem az.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Oszd meg másokkal is!
Mustra