A férfi divat gyakrabban változik, mint azt gondolnánk, főleg a cipők esetében – állítja egy seattlei diák, Jamie Azimova, aki egy látványos infografikával cáfol rá a monoton férfitrendekkel kapcsolatos tévhitekre. Azimova az elmúlt 500 év cipődivatját dolgozta fel, melyből jól látható, hogy milyen drasztikusan alakult a forma- és színvilág napjainkig.
Figyelemre méltó, hogy már az 1500-as évek elejétől kezdve minden évtizednek megvolt a saját stílusa, a reneszánsz korában menőnek számítottak a kacsalábat idéző, pántos szandálok, a rózsákkal díszített hímzett papucsok, valamint divatba jöttek a cipősarkak. A barokk és a harminc éves háború idején magassarkú, fémsarkantyúval ellátott csizmák voltak közkedveltek a férfiak körében, míg a giccses rokokó korában inkább a nőies lábbelik voltak divatban, a hangsúly pedig átkerült a gyakran bonyolult és drága cipőcsatokra.
A viktoriánus kor két favoritja a Napóleon által is preferált Wellington csizma, valamint a hüvelyknyi sarokkal ellátott fűzős Oxford cipők voltak, amik valójában a mai napig nem koptak ki a divatból. Ez a két forma annyira népszerűnek bizonyult, hogy az 1950-es évekig szinte alig történt változás férficipő fronton. Ekkor jelent meg ugyanis a piacon a fiatal generáció egyik első kultikus cipő formája, a Chukka, amelyet eredetileg lovaspólósok viseltek.
A hippikorszaknak köszönhetően a hatvanas-hetvenes években a férfiak sem úszták meg a platformcipőket, amit a nyolcvanas évek punk korszaka és a divatellenességre buzdító Dr.Martens bakancsok váltottak a sorban. Ez a fazon a mai napig az utcai divat egyik legközkedveltebb szereplője. A divat ciklikusságának is betudható, hogy napjainkban is a felsorolt formák váltják egymást szezonról-szezonra a kifutókon, a kínálat talán csak a kényelmes edző- és tornacipőkkel bővült az elmúlt pár évtizedben, ezek közül a Nike Free vonala a legkeresettebb a piacon, amit munkába, illetve alkalmi viseletként is előszeretettel hordanak az emberek.
