November 15-én reggel 9-től lehetett a Vörösmarty téri H&M-ben a Maison Martin Margiela kollekció darabjait megvásárolni, megnéztük, mennyien kíváncsiak az extrém gyűjteményre. Az együttműködést a svéd cég természetesen ismét nagyon ügyesen reklámozta: volt kiszivárgott fotó, teljes kollekció ár nélkül, celebek, egy kis balhé, aztán showroom bemutató árakkal, szóval akinek kicsit is tetszett a tervező munkája, az nagyon kellett várja a csütörtök reggelt.
A Margiela különlegességeire azonban nem sokan voltak kíváncsiak: körülbelül huszan-harmincan, hozzávetőleg annyian, mint Anna Dello Russo giccses ékszereire. 9:10-re értünk az üzletbe, ahová sorállás nélkül bejutottunk – a Versace kollekcióért 11:15-ig kellett várakozunk! – és nyugodtan tudtunk nézelődni a le sem kerített polcok között. Rengeteg eladó keringett körülöttünk, igazából néha miattuk volt nehézkes a szűk sorok közt a haladás, mert mindenkinek szívesen segítettek, cipekedtek, rendezgettek folyamatosan.
A cipők iránt nagy volt az érdeklődés, és mire mi beértünk az üzletbe a cukorkatáskáknak már csak hűlt helyét találtunk. Egy külföldi lánynál láttunk hat darabot belőle, valószínűleg majd az eBay-en találkozunk még velük. Egyébként a vásárlók legalább fele külföldi volt, ők is leginkább a bodykra és a cipőkre voltak ráindulva. A 70 ezres paplankabátokért senki nem nyúlt, a barna kesztyűtáskák is egyedül árválkodtak (a feketék elfogytak reggel 10-ig, legalábbis mi már kifelé menet nem találtunk egyet sem). A hangsúlyos fém ékszerek sem fogytak, és a drágább, nagy barna táska se. Sokan próbálgattak ruhákat, felsőket, rengeteg pasi is keringett a férficuccok körül – meglepően sok.
Lassan, de biztosan fogy a készlet, de ha délután benéz, még jó eséllyel talál aszimmetrikus ruhákat, zakókat, kabátokat, nadrágokat, nyakláncokat. Plexitalpú cipőkre, csizmákra már ne nagyon hajtson, és melltartós bodyra se, bár a polcokat folyamatosan újratöltik, és az az üzlet titka, miből mennyi érkezett Magyarországra – simán lehet, hogy cipők is maradnak még estére.
Mi is kiválogattunk pár dolgot, amiket felpróbáltunk (a próbafülkéknél nem kellett várni, így nem volt, ami elvegye a kedvünk): egy body-t például, ami jól is nézhetne ki, ha nem csinálna lapos melleket. A hatalmas órakeretet is igyekeztünk a karunkra tekerni, merthogy karkötőként kéne működnie, de egyszerűen túl nagy volt. A férfiosztályról egy nagyon menő fehér inget vettünk fel, amit fájt otthagyni, de 19990 forintért akár télikabátot is vehetünk, és ez így a hideg közeledtével fontosabb, mint egy csinos ing.
Összességében a kollekció nagyon igényes, szép és különleges, dekonstruált darabokból áll, de a vásárlók a jelek szerint – legalábbis azok szerint, amiket mi tapasztaltunk reggel 9 és 10 óra között – a hordható, ruhatárukba könnyen beilleszthető, nem túl feltűnő darabokat keresik. Az igazi Margiela mániások fél 10-ig már ki is fizették zsákmányukat és tömött szatyrokkal távoztak, akik meg csak érdeklődtek a tervező iránt, még 10 után is rendületlen próbálgattak és gondolkoztak azon, megér-e nekik egy cipő 60 ezret.
Angliában egyébként megint volt sorállás, biztos jönnek még hírek arról, mikor fagyott le a H&M webshopja, és hány órát álltak a fanatikusok a londoni boltok előtt: az Evening Standard szerint volt, aki 12 órát várt . A párizsi üzletben viszont nem volt óriási tömeg – írja a WWD, és Frankfurtban is csekély volt az érdeklődés.
