SZÜLŐSÉG

Tévé, mobil és számítógép nélkül újra élnek a gyerekeim

henna 2014. május 9., péntek 17:24

Úgy átvágtak, mint szart a palánkon. Igazából az tűnt fel, hogy egyikük ellenőrzője se került napok óta haza, úgyhogy - egykori problémás kamaszként - egyből sejtettem, hogy baj van. De hogy mekkora, azt nem gondoltam volna.

A fiúk félévije baromira jól sikerült, teledicsekedtem a környéket, aztán csak döbbenten meredtem magam elé, és köpni-nyelni nem tudtam, amikor egy erős befenyítés hatására előkerültek a tájékoztatók az iskolából. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

7 érv a hordozás mellett

pp 2014. május 8., csütörtök 14:37

Eredetileg nem terveztem, hogy hordozós anyuka leszek, azokat a kendőket én aztán biztos nem tudom megkötni, a babakocsi aljába meg belefér a bevásárlás, és még a gyereket sem nekem kell cipelni. A barátnőmtől kölcsönbe kapott rugalmas kendőt ugyan még terhesen megtanultam megkötni (ragaszkodott hozzá, hogy megtanítsa, amiért örökké hálás leszek), majd el is süllyesztettem a szekrény mélyére. Mígnem világra jött kislányunk, aki egyből hasfájós lett, és erre a különféle csodacseppeken kívül a hordozást ajánlotta szavahihető szoptatási tanácsadónk. Ettől-e vagy sem, ki tudja, a hasfájósság lassan valóban elmúlt.

shutterstock 57369520
Fotó: Shutterstock

Ezalatt a baba is és én is annyira hozzászoktunk a hordozáshoz, hogy legközelebb nyolc hónapos korában vettem elő a babakocsit. Dehát ez egy rémálom! Sehol nem fér el, a gyógyszertár ajtaján tíz percig tart belavírozni, egyfolytában lépcsőkbe ütközöm, ahol fel-le cipelgethetem a babával együtt majdnem húsz kilós járművet, tömegközlekedni horror, göröngyösebb vagy kavicsos úton alig tolható. Pedig szuper babakocsink van. Vissza is tettem a garázsba. Eleinte azt gondoltam, a hordozás a babának biztos jó, ám az anyának szívás – most már nem így gondolom. Elmondom, nekem miért éri meg.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mindig bonyolult, hogy válás után kivel legyen a gyerek

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. május 7., szerda 09:09

A válás ezer érzelmi és gyakorlati kérdést vet fel, ezek közül az egyik legfontosabb a gyermekfelügyelet eldöntése: hogyan osztozzanak a szülők a gyermekkel töltött időn. Nincs egy általános jó megoldás, hiszen a helyes döntés nagyban múlik a gyerek vagy gyerekek és a szülők addigi kapcsolatán, és persze az apa és anya életformáján is: ki mit tud megoldani.

Nyilván az lenne az ideális, ha mindkét szülőnek valós, tartalmas kapcsolata lenne a gyerekekkel, és ennek megfelelően elképzelhetetlen lenne bármelyikük számára, hogy jó másfél hétig ne lássa gyerekeit, de nem az ideálisból, hanem a valóságból érdemes kiindulni. Vannak családok, ahol az apával töltendő kéthetente egy hétvége is zavarba ejti az apát és a gyermeket egyaránt, hiszen korábban sosem fordult elő, hogy akár egy fél napot együtt lettek volna.

shutterstock 180100655
Fotó: Shutterstock

Gyakori érv a közös felügyelettel szemben, hogy nem jó „rángatni” a gyereket, legyen egy biztos pont az életében, ahol általában alszik, ami az otthona. Erre is igaz, hogy nem az ideálisból, hanem a valósból induljunk ki! Mégis fontosabb az apával és anyával való élő, folytonos kapcsolat, mint a lakhely állandósága, az otthonosság érzését ez fogja adni. Természetesen elengedhetetlen, hogy mindkét hely valóban otthona legyen, legyen saját szoba, vagy ha ez megoldhatatlan, egy saját sarok, ami az ő igényeinek megfelelően az ő szája íze szerint van berendezve, ami csak az övé.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Little Miss Hungary: az idióta szülőnél nincs idiótább

Koncz Andrea 2014. május 6., kedd 13:01

Mi jut eszükbe, ha gyerekszépségversenyről, gyerekmodellekről hallanak? Első körben az amerikai Toddlers and tiaras típusú, felnőttre sminkelt, szánalmas kis majmok? A Honey BooBoo vagy Eden Wood jelenség? Ha olyan szerencsés, hogy ez semmit nem mond, akkor segítün: ők valaha mind tökéletesen mindennapi, aranyos kislányok voltak, akikből anyukájuk nagyravágyása és ostobasága csinált sajnálnivaló majmocskát.

tk3s visual 250396 021
Fotó: Chris Delmas / Visual Press Agency / Northfoto

Hétköznapi gyerekből kicsi szörnyetegek lettek, akikkel már óvodás korban elhitették, hogy tényleg ők a legszebbek az egész világon. És mivel a legszebbek, ezért aztán nekik a világon mindent szabad, és akármit megtehetnek, a világ akkor is a lábuk előtt hever majd. És akikkel elhitették, hogy szépnek lenni, felnőtt frizurával, sminkkel és körömmel bohóckodni teljesítmény. Olyan kislányok, akiket azzal vert meg a sors, hogy az anyjuk rajtuk keresztül próbálja megvalósítani saját, ki nem élt álmait, kerül, amibe kerül.

Honey Boo Boo - akinek valaha neve is volt: úgy hívták, hogy Alana, bár erre manapság már senki sem emlékszik mostanra - egy elkényeztetett, kövér, szőke kismalac, akinek a családja abból él, hogy tévében mutogatják, hogyan zabál az egész dagadt család tésztát kecsappal, mert az finom vacsora.

Honey Boo Boo és anyukája. Kevéssé vonzó jövőkép
Honey Boo Boo és anyukája. Kevéssé vonzó jövőkép
Fotó: Akm-Gsi / Barcroft Media / Northfoto
Távolról sincs vége, olvasson még »

Mindenki jobban tudja, mi kell a gyerekednek

pp 2014. május 5., hétfő 12:47

Kislányom komplett műsort rendez a vasárnapi ebéd közben, falatokat megcsócsál, ledob, pürét asztalon szétken, magyarul úgy eszik, mint a tizenegy hónaposak általában. Új játéka, hogy nagyra nyitja pici száját, bekap egy kanál pürét, majd röhögve kiköpködi. Valamiért a fejembe vettem, hogy pont a köpködés az, amiről le szeretném szoktatni, ezért kedvesen rászólok mintegy hatszázadszor: cica, tudod, nem szabad köpködni. Mire nagyanyám a szívéhez kap: te már ennyi idősen ilyeneket mondasz, hogy nem szabad?? Nem korai még ez egy kicsit?

Tizenöt perccel később a jóllakott, és a - lehetőségekhez képest - tisztára mosott gyermek kihúz egy fiókot a nappaliban, és elkezdi pakolni annak tartalmát. Megnézem, mi az: a nagyszüleim tulajdonában lévő konyhaeszközök használati utasításai, botmixertől zepteredényig. Baba egyenként kiveszi, majd a padlóra helyezi őket. Úgy ítélem meg, ez megengedhető viselkedés, de nagybátyám közbelép. Elmagyarázza, hogy ha mindent megengedek a gyereknek, akkor nem lesz belőle jó ember, mert azt hiszi, hogy mindent szabad, és ezt időben el kell kezdeni, amíg nem késő.

Egyes indián törzsek ilyenkor a falu szélén álló fára akasztják a rosszalkodó gyereket (remélem, arra alkalmas eszközben és nem a hajánál fogva), és azok a gyerekek nem is rosszalkodnak. Megtanulják, hogy akkor válhatnak a közösség részévé, ha elfogadják annak tanácsait.

Ebben a pillanatban rádöbbenek, hogy a terhesség alatti ellentmondó és kéretlen tanácsok, majd a gyermekágy alatti ellentmondó és kéretlen tanácsok csak halvány bevezetői voltak annak, ami rám vár. Mindenki, mindig, mindent jobban fog tudni. És ennek sohasem lesz vége.

Az anyós, az após, a nagynéni, az unokatestvér

Anyósom szerint, ha üveges bébiételt adsz a gyereknek, akkor csak élelmiszeradalékokkal tömöd. A főtt zöldségből meg kifőzöd a vitamint, és egyébként is csak a biozöldség alkalmas bébiételnek.

Nagypapám legutóbb a műanyag babatálka- és kanál láttán kapott a szívéhez, a műanyagból ugyanis dolgok oldódnak ki és jutnak az ételbe, a babának nem adunk műanyagot.

Apukám, aki elővigyázatos ember, konkrétan megtiltotta, hogy egyéves kor alatt a kislányt a piacon vásárolt hússal etessem, hiszen azok ki tudja, mióta állnak a pultban és mivel etették azt az állatot: szerinte az üveges bébiétel ebből a szempontból sokkal biztonságosabb, hiszen azok szigorú élelmiszerbiztonsági ellenőrzéseken esnek át.

Kisbabám előszeretettel kunyerál el és csócsálgat szilárd ételdarabkákat, eddig még csak azért szóltak rám, ha nem adtam (dehát látod, hogy szeretné azt a kenyérhéjat, ettől nőnek egészséges fogai), ha adtam (jajistenem, mit csinálsz, megfullad attól a nagy darabtól), vagy ha rosszkor adtam (igyekszem csak étkezési időben etetni, de vannak iskolák, amik szerint jobb a folyamatos majszolgatás).

A postás, a rendőr, a villanyszerelő

Persze, a rokonaim csak jót akarnak, és ez valahol végülis érthető, a család arra törekszik, hogy a legfiatalabb kis leszármazott a lehető legjobb módon nevelkedhessen. Családtagjaink tehát, nemtől és életkortól függetlenül általában mindenhez jobban értenek, jobban ismerik gyermekünket, mint mi magunk, és kifejezett kérésünk ellenére is újabb és újabb csörgő játékokkal próbálják felvidítani a szemlátomást kimerült, túlpörgött, a fáradtságtól sírva fakadt babát. Jó. Család.

De miért ad tanácsot a boltos, a szomszéd bácsi, és minden második járókelő? Márpedig ad: jelenleg itthon az a társadalmilag elfogadott viselkedésmód, hogy ha babakocsival vagy babával közlekedő fiatal nőt látsz, jogod van odamenni és köszönés nélkül megmondani neki, mit és hogyan kellene.

A társadalmi konvenció megköveteli, hogy adott fiatal nő kedvesen mosolyogva megköszönje, vagy legalábbis szó nélkül végighallgassa. Követni nem muszáj, de meghallgatni igen: a legmerészebb javaslat a fentiek kezelésére az volt, hogy „ereszd el a füled mellett”. Ez a legtöbb, amit tehetünk.

Meghallgatjuk, hogy azért sír, mert éhes, hogy a kenguruban mindjárt ki fog törni a nyaka, hogy hahordozom, sose fog megtanulni járni, és hogy kellene rá még egy pulóver. Hiába tudjuk, hogy indulás előtt evett és most azért sír, mert álmos, fél percen belül aludni fog, a méregdrága és ortopéd orvosok által ajánlott mei taiban az elmúlt tíz hónapban nem lettek gerincproblémái, mi több, bútorok mentén ügyesen jár, és így is melege van, ezeket már nem illik kimondani.

Ugyanis ha vitatkozol, ellenkezel, vagy rámutatsz a tanács kéretlen és felesleges voltára, akkor hisztis vagy. Biztos a hormonok. Rendes anyuka mosolyog, bólogat, nem áll le vitatkozni. Hiszen csak jót akarnak.

Még az amerikai festősegéd is

Azt gondolhatnánk, tipikusan magyar jelenségről van szó, hiszen itt a Kárpát-medencében általában mindenki ért mindenhez. Vagy ha nem is mindenhez, a focihoz, a politikához és a pálinkához biztosan. Nyilván a tízmillió nevelési szakértő országa is vagyunk, csak azért nem tűnt fel eddig, mert nem volt gyerekem. Aztán elolvastam ezt:

„Először vittem ki kenguruban a kislányomat. Ez volt az év első meleg napja, elmentünk otthonról levegőzni. És akkor odajött hozzám egy ismeretlen nő: 'Elnézést, nem fél, hogy megfázik a baba? Még elkelne rajta a zokni.” Annyira zavarba jöttem, hogy azonnal előtúrtam a zokinját és felhúztam. Fél órával később hazafelé tartottunk.

Már megszoktam, hogy az emberek megbámulják a babát és mosolyognak, de egy férfi különösen érdeklődni kezdett iránta: „Látom, ez az első kisbabája. Jobb lenne, ha levenné róla a zoknit, most igazán túl meleg van hozzá”.

Aztán végre hazaértünk, biztonságos távolba kerülve minden tanácsosztó idegentől. (...) Ekkor egy újabb hangot hallottam, mintha valaki kopogott volna a hálószoba ablakán. Dehát ez lehetetlen! A negyediken lakunk. (...) Megdöbbenésemre egy munkás állt kint egy állvánon, egyik kezében pemzli, a másikkal kopogott az ablakon. Amikor meglátott, szélesen mosolyogva mutatott a kicsire. „Sír!” – artikulálta az üvegen keresztül. (...) Annyira elkenődtem, hogy már szinte én is sírtam. Annyira alkalmatlan lennék a gyermekgondozásra, hogy az embereknek a ház falára kell mászniuk, és a levegőben lógva kell megmondaniuk, mit tegyek?”

Daniel Stern 1997-es kiadású, amerikai anyák vizsgálata és megfigyelése alapján íródott könyvében idézi a fenti beszámolót. Úgy tűnik tehát, világméretű, és nem is annyira újkeletű járványról van szó:

Márpedig szerintem ezt abba kéne hagyni

Több dolog miatt is problémás számomra ez a felállás. A tanácsolók hada ugyanis a sopánkodó-kioktató javaslatokkal azt sugallja, hogy vagy nem tudom, mi a jó a gyereknek, vagy tudom, de mégsem csinálom.

Nem feltételezik, hogy mindenkinél jobban ismerem a babát, hiszen tizenegy hónapja szinte napi huszonnégy órában együtt vagyunk. Tudom, melyik az álmos sírás, melyik az éhes, és hány réteg ruhában érzi magát komfortosan. Tudom, hogy mekkora darab kenyérhéjat lehet odaadni neki az étkezési idő előtt mennyivel.

De nem csak ismerem, hanem nagyon szeretem is, és ha hiszik a kétkedők, ha nem, mindig azt teszem, ami szerintem a legjobb neki. Nem engedem pulóver nélkül a hidegbe, és esernyőt nyitok, ha esni kezd. Megengedem, hogy letépjen egy fűcsomót, de nem engedem, hogy megegye a fűcsomót. Ott vagyok, figyelek.

Néha elbizonytalanodom, de alapvetően józan vagyok, óvatos és ésszerű. Nem vagyok sem felelőtlen, sem inkompetens, sem gonosz. Mégis, a tanácsok, a sopánkodás azt sugallják, hogy az vagyok: hogy nem vagyok alkalmas szülő, hogy lépten-nyomon veszélybe sodrom a gyermeket. És nem szólhatok vissza, a tanácsokért hálásnak kell lenni, hiszen jót akarnak; a sopánkodást kifejezetten értékelni kell, hiszen miértünk aggódnak.

Mi lett azzal, hogy „ügyesen csinálod”?

Nem kétlem, hogy jót akarnak, a nagyszüleim, az anyósom, a villanyszerelő és a random néni a buszon, mind. Csupán hadd adjak egy tippet: ha tényleg, úgy istenigazából jót akarnak, és még véletlenül sem saját mindentudásukat szeretnék csillogtatni, akkor nem kritizálni kell, hanem megdicsérni.

Nem elsápadni és reszkető szájszéllel aggodalmaskodni, amikor a gyerek kis tappancsain mászik a fűben (nyugalom, bélelt nadrág van rajta). Nem félteni kell tőlem a gyereket. Hanem nyugtázni, hogy a gyerek jól van, tehát valószínűleg az anyja nem csinál ordas baromságokat.

A gyerek ugyanis mindeközben szemlátomást jól van: feláll, kacag, mutogat, kutyáknak ugat, cicáknak nyávog (jó, néha fordítva), súlyfejlődése megfelelő, fülei tiszták, szemei ragyognak. Én is jól vagyok, csak kissé kialvatlan, meg elsőgyerekes anyukaként, időnként kissé bizonytalan is.

Tehát ha jót akarnak tenni velem, akkor biztosítani kell róla, hogy jól csinálom, ügyesen, szeretettel, legjobb tudásom szerint. És még valami: a járókelők, akik elhivatottan próbálják megmenteni kislányomat a háti hordozás vagy a sapkátlan séta rémségeitől, akkor is odamennek szólni, ha anya, neadjisten apa megveri, vagy csak üvöltözve karjánál fogva rángatja a kisgyereket az utcán? Ugyan már, az teljesen más.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ne próbálja egyformán kezelni a gyerekeit!

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. május 4., vasárnap 12:41

Amikor az ember vállal egy második, többedik gyermeket, általában szerepet kap a döntésében, hogy legyen testvére az elsőnek. Éppen ezért, mikor azt látja a szülő, hogy „nem jó testvérek” a gyerekek, elkeseredik.

Holott kicsi korban természetes a féltékenység, egymás szekálása, hogy rosszul vannak attól, a másik foglalja a terüket (fizikai és lelki értelemben). Aztán fokozatosan megmutatkozik, hogy bármennyit is ölik egymást, van köztük valami szolidaritás. Például, mikor egy külső személy belép a képbe, vagy amikor összefognak egy közös célért. A gyerekkori szekálás semmit nem jelent arra nézve, felnőtt korban jó testvérek lesznek-e. Ha a szülő hagyja lejátszani a meccseiket, és mindegyiknek megadja a neki járó figyelmet, akkor rendszerint egymásra találnak a gyerekek.

shutterstock 14375332

Sok szülő fél, hogy ő fogja elrontani a testvérek kapcsolatát, és ezzel kapcsolatban rendszeresen előkerül néhány félreértés, amiket érdemes eloszlatni. Mindegyik mélyén ott lapul valamiféle egyenlősdire, uniformitásra való törekvés. Persze, nem jó, ha az egyik gyerek állandóan kivételezett helyzetben van, de nincs rá szükség, hogy patikamérlegen adagoljuk tetteinket, szavainkat.

Távolról sincs vége, olvasson még »

13 éves és már csajozik

olvir 2014. május 3., szombat 13:44

Azért majdnem dobtam egy hátast, amikor büszkén-szégyellősen bejelentette, hogy becsajozott. 13 éves lesz a nyáron, gondoltam, ráérünk még ezzel a dologgal, főleg, hogy még a bátyját se érdeklik a lányok, csak a számítógép. Aztán kiderült, komolyan is kell venni a dolgot, meg nem is, hiszen attól függetlenül, hogy ezt a "járást" még nem úgy kell elképzelni, mint az idősebb kamaszoknál, már most tudni illik neki, hogy mi illik.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Sokk: minden tizedik gyereket ér szexuális bántalmazás

pp 2014. május 2., péntek 17:15

A gyermekkori szexuális visszaélések növelik az öngyilkossági kockázatot egy friss kutatás szerint. Eddig is sejtettük, hogy ez így van, de most a kutatók 9 eddigi tanulmány 6 országban felvett adatait összegezték, így összesen kilencezer résztvevővel számolták újra az összefüggést. Bár az érintettek arányát hazánkban is rendszerint alábecsüljük, de a valódi szám sokkoló: a kutatók szerint minden tizedik magyar gyereket ér szexuális bántalmazás.

shutterstock 100485745

És a kutatási eredmények teljesen egyértelműek: azok, akiket 16-18 éves koruk előtt szexuálisan molesztáltak, később kétszer nagyobb eséllyel kíséreltek meg öngyilkosságot nem molesztált társaiknál. A kutatók további tervei között szerepel, hogy az öngyilkossági viselkedést közelebbről is megvizsgálják, ugyanis sokféle módon lehet öngyilkosságot megkísérelni, illetve elkövetni.

„Az önkárosító magatartás a halálesetek jelentős részét teszik ki világszerte. Ha pontosan megértjük, mindez hogyan függ össze a gyermekkorban elszenvedett szexuális visszaélésekkel, talán tehetünk valamit a megelőzés érdekében” – fogalmaztak a kutatók.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kullancsriadó: fogyatékosságot, bénulást is okozhat!

pp 2014. május 1., csütörtök 14:26

Tombol a kullancsszezon, ezt onnan lehet biztosan tudni, hogy aggódó nagymamám kétnaponta felhív, hogy ugye, nem viszem a gyereket erdőbe. Aggodalma érthető, hiszen tipikusan kullancsfertőzött vidéki városban él, mi több, fiatalasszonykorában ő maga is átesett kullancs okozta agyvelőgyulladáson. Szerencsére nyom nélkül gyógyult, ellentétben a barátnője öccsével, aki szellemi fogyatékos lett a fertőzés következtében. Az agyvelőgyulladás ellen ugyan már létezik védőoltás, de a kullancs más betegségeket is terjeszthet, tehát érdemes odafigyelni a védekezésre.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szingli anya vagyok, szexcsetelésből élek

Steiner Kristóf 2014. április 30., szerda 08:33

Noémi első ránézésre épp olyan egyedülálló anyuka, mint millióan: a kislánya édesapja már nincs képben, így őt egyedül neveli, az utóbbi években pedig ismét rátalált a szerelem. Ám ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, kiderül: cseppet sem átlagos nő. Amikor néhány évvel ezelőtt megelégelte az anyagi bizonytalanságot, elhatározta: a kezébe veszi az életét, és “maszekolni” kezd.

Azóta gitártanárként, nyelvtanárként, és alkalmanként bébiszitterként és felszolgálóként is dolgozik, ám a bevétele nagyrészét internetes szex cseteleléssel keresi. “Nincs ebben semmi fura, emellett tanulok is, és élem az életem: három éve boldog párkapcsolatban élek, rengeteg hobbim van, és önkéntesként rengeteg szociális munkát is végzek. A magam ura vagyok, én osztom be az időmet, nem kell kockáztatom és befektetnem, és még jól is érzem magam.” – mondja.

Ismerje meg Noémit, a huszonkilencéves nőt, aki a minimálbér négyszeresét keresi napi legfeljebb ötórás online szexmunkával, és emiatt sem a barátai, sem a pasija előtt sem pironkodik. Sőt, ha elég nagy lesz hozzá, most nyolc éves lánya előtt sem fogja titkolni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem pedofil, csak született apa

kh 2014. április 29., kedd 11:04

Amikor először volt szó a három gyerekem biológiai apjáról és arról, hogy hosszú évek óta nem tartják a kapcsolatot, Pé teljesen kiakadt, hogyan történhet az meg, hogy valaki ilyen szinten leszarja a saját gyerekeit. Aztán szóba került az is, hogy őt nem zavarná több kölök se, ha szeretné az anyjukat. Mert vele együtt járnak.

Én meg csak legyintettem, hogy na, ismét egy idióta pali, aki ezzel a dumával próbál becserkészni, aztán meg képtelen kezelni a helyzetet. Pével pár hónap múlva összeköltöztünk, és nem sokkal később összeházasodtunk. Sok férfi egyébként nem a nő gyerekét nem tudja elfogadni, hanem a tudatot, hogy azok a gyerekek egy másik férfitól vannak. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Beiratkozás mától, ezek a tudnivalók

Koncz Andrea 2014. április 28., hétfő 12:58

Ma kezdődik a beiratkozás az általános iskolákban, és szerdáig tart. Általánosságban a következő szabályok vonatkoznak a folyamatra, ha valaki a KLIK által fenntartott intéménybe jelentkezik:

  • Első osztályba olyan gyerek iratható, aki idén augusztus 31-ig betölti a hatodik évet, és
  • az óvoda (vagy nevelési tanácsadó) véleménye szerint iskolaérett

A beiratkozáskor a szülőnek írásban kell nyilatkozni arról, hogy a gyerek hittanra vagy erkölcstanra fog járni.

shutterstock 135740117(1)
Fotó: Shutterstock

Kezdő szülők figyelmébe: a beiratkozás sikerességére nézve semmit sem jelent, hogy a rendelkezésre álló időn belül mikor iratjuk be a gyereket. Ezért, ha ránk hallgatnak, nem rohannak oda hétfőn tolongani. Tapasztalataink szerint sokkal kevesebb sorbaálllással megoldható az ügy ha nem az első nap megyünk, illetve ha nem reggel és munka után megyünk. Vagyis, ha megtehetik, szaladjanak oda kedden vagy szerdán napközben.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Keménykedjünk-e a gyerekkel?

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. április 27., vasárnap 14:22

Mielőtt megszületne az első gyerek, a legtöbben úgy képzelik, ha fáradtságosan, hosszú idő alatt is, de át fogják adni azokat az értékeket a csemetének, amik nekik, a szülőknek fontosak. Legyen ez az udvariasság, kitartás, egészséges életmód, kedvesség vagy bármi egyéb. Valószínűleg van valamiféle elképzelés a család életritmusáról is, és ezzel kapcsolatban is úgy gondolkodnak a szülők, hogy előbb-utóbb sikerül elérni, hogy alkalmazkodjon hozzá a gyermek.

Aztán az a tapasztalat, hogy ezeknek a céloknak egy része könnyedén megvalósul, más dolgok viszont szinte keresztülvihetetlennek tűnnek. Ilyenkor felmerül a kérdés: meddig érdemes erősködni, vajon gyengeség-e a szülők részéről, ha engednek, és alkalmazkodnak a gyerekhez? És: ez az első lépés a lejtőn, aminek a végén a teljes káosz várja a családot, vagy ésszerű döntés, ami mindenki életét megkönnyíti?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vártuk a kakát, mint a Messiást

olvir 2014. április 26., szombat 08:59

Hét hónapos, és amit csak szabad egy hét hónaposnak enni, azt eszi is. A lányom minden ellenérzés nélkül fogadta hat hónapos korától kezdve az első kanál gyümölcsöket és zöldségeket, pedig mindaddig csak anyatejet kapott, se vizet, se teát. Boldog is voltam, hogy ilyen simán megy minden, mivel nagyobbik lányommal meggyűlt a bajom annak idején: elég sok ízt elutasított, nehéz volt a hozzátáplálás. Az öröm viszont korai volt, a pépek bevezetésével ugyanis megjelent egy igen gyakori probléma: a székrekedés. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A meddőségen a tánc is segíthet

pp 2014. április 25., péntek 14:47

Halk, meditatív zenére nők mozognak önfeledten egy teremben. Első pillantásra semmilyen szabályszerűség nincs a táncukban: egyesek összeérnek, megérintik egymást, majd eltávolodnak, mások egymásra támaszkodnak, felugranak vagy a padlón gurulnak, nyújtózkodnak. Mozgásuk szabad és kiszámíthatatlan, kívülről nézve megkapó, ugyanakkor zavarbaejtő látvány. Ki hinné, hogy ez a káosz egy nagy múltú pszichoterápiás módszer része?

A mozgás- és táncterápia története több évtizedre nyúlik vissza: táncosok és pszichológusok közösen fejlesztették ki a XX. század elején. A módszert sikeresen alkalmazzák pszichotikus betegek, személyiségzavarok, hangulatzavarok, sőt, időskori szellemi hanyatlás terápiájában. Most célzottan meddőségi kezelés és kivizsgálás alatt álló nők számára is indulnak csoportok. Megnéztük, milyen ez.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ágnes és a két örökbefogadott cigánygyerek

Mártonffy Zsuzsa 2014. április 24., csütörtök 12:53

Beszélgetés egy örökbefogadó családdal. Ágnes férjével együtt két kisgyereket fogadott örökbe. Családjukba két cigány kisgyerek érkezett, és bár Ágnes az eszével tudta,  hogy számára ez nem probléma, időbe tellett, amíg lelkileg is képessé vált elfogadni a külvilág reakcióit. Nekik párhuzamosan kell feldolgozniuk nem csak az örökbefogadás, hanem a cigányság kérdését is, amihez kívülről, a rendszer szintjén nem túl sok támogatást kaptak.

DSOKI20140415114
Fotó: Sóki Tamás / Dívány

Az interjúban Ágnes mesél a jelentkezésről, a gyerekekkel való összeszokásról, az örömökről és a nehézségekről is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tudja, mennyi tévézés, gépezés árt a gyereknek?

pp 2014. április 23., szerda 14:08

Nagyjából fél órája ülünk a nőgyógyászati magánrendelő várótermében, amikor az egyik várakozó anyuka másfél év körüli kisfia végképp megunja és irgalmatlan hisztibe kezd. Anyuka először megpróbálja a hagyományos módszerekkel elterelni a gyermek figyelmét, majd körülnéz, és a kisfiú kezébe nyom egy okostelefont. „Csak ilyenkor adom oda neki” – mondja szabadkozva. A kisfiú nyomogatni kezdi a telefont, számára megszűnt a külvilág. Végre csend van.

Bezzeg az én időmben...

Bezzeg az én időmben a gyerekek csak este nézhettek tévét, jellemzően fürdés előtt, és szigorúan el kellett hagynunk a terepet, amikor a maci megmosta a fogát. Később, a rendszerváltás után nálunk ezen a téren is lazult a fegyelem, végig lehetett nézni egyszerre akár egy Kacsameséket, egy Benjit és egy Chip és Dale-t is. Ezek a mai fiatalok meg előbb tanulnak meg elindítani egy youtube-videót, mint beszélni.

shutterstock 178528724
Fotó: Shutterstock

A tévé és a videójáték nem feltétlenül az ördög műve, és nem kell eltiltani minden formájától a gyereket – ugyanakkor figyelni kell, mit és mennyit néz. Egy új kutatás ugyanis több mint ezer amerikai gyermek követéses vizsgálata során bebizonyította, amit a józan eszünkre hallgatva mindig is sejthettünk: egy csomó minden, köztük a gyerek iskolai teljesítménye és testsúlya is nagyban múlik azon, hogy mennyire követik figyelemmel és mennyire kontrollálják a szülők a gyerekek médiafogyasztási szokásait.

Távolról sincs vége, olvasson még »

12+1 tévhit a védőoltásokról

pp 2014. április 22., kedd 12:47

A védőoltásokat rengeteg félreértés, gyanakvás, átverés és tévhit övezi. Lehet, hogy ön is elhitt néhányat az összeesküvés-elméletek közül vagy csak egyszerűen összezavarodott a sok ellentmondó információ hatására. Sajnos a félreinformáltságunkkal a gyermekeink egészségét kockáztathatjuk, ezért fontos, hogy mindenki tisztában legyen a tényekkel.

Cikkünkben néhány népszerű tévhitet szeretnénk eloszlatni. Az igazság ugyanis az, hogy a védőoltások bevezetése a közegészségügy egyik legnagyobb teljesítménye, és az egyik legalapvetőbb dolog, amit a gyermekeink védelméért tehetünk. És mielőtt kommentbe beírnák: nem, a cikkért egyetlen gyógyszercég, oltáslobbista vagy vakcinaforgalmazó sem fizetett.

Ha szeretné átlátni, mikor milyen oltást kap a gyerek, és melyik oltás milyen betegségek ellen véd, kattintson ide.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az ápolatlan csecsemők külső ismérvei

henna 2014. április 20., vasárnap 17:12

Ahogyan az ismeretségi körömben és az internetes hozzászólásokból tapasztalom, megoszlanak a vélemények arról, hogy egy csecsemőt kell-e minden nap fürdetni. Nálunk alap - bár korábbi írásom alatt megtudtam, hogy a mindennapos fürdés kényszerbetegség, sőt, igazából a többdiplomás, értelmiségi nők hülyesége -, és mélységesen megdöbbent, hogy 2014-ben a kisbabák megfelelő ápolásáról kell posztolni. 

shutterstock 435225

Nekem egyszerűen nem lenne szívem a saját magatehetetlen gyerekemet némi fenéktörölgetés után bedugni az ágyba, de sajnálattal tapasztalom, hogy ezt még a környezetemben is nagyon sokan megteszik azzal a felkiáltással, hogy egy pár hetes vagy hónapos gyerek nem piszkolódik be.

És persze: nem kell azt a szerencsétlen csecsemőt minden nap vastagon szappannal bekenni, aztán lesikálni, de azért jó néhány dologra érdemes lenne odafigyelni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csak agyból nem lehet gyereket nevelni!

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. április 19., szombat 10:14

A gyereknevelés kapcsán inkább kerülnek elő az olyan visszafogott, hűvös fogalmak, mint a következetesség, rendszeresség, higgadtság, türelem. Mármint hogy ilyennek kellene lennie a szülőnek. Nem könnyű feladat a szülőség, mert amellett, hogy mindez igaz, az egész mit sem ér érzelmi töltet nélkül. Más szavakkal: kevés, ha csak agyból nevelünk, ha csak rendesen teljesítjük a feladatot.

A gyereknevelés félrevezető kifejezés, azt sugallja, hogy öntözgetünk, gondozgatunk valamit, ami munkánk eredményeként szépen kifejlődik. Igaz, hogy öntözgetjük, gondozgatjuk, de ami hiányzik a szóból: a gyereknevelés egy kapcsolat, ez a lényeg.

Valójában ezt a kapcsolatot tanulja meg a gyerek, minden árnyalatával, ki nem mondott vetületével. A szülő érzelmi bevonódásából érzi, hogy fontos, abból, hogy megcsillan a szülő szemében a büszkeség, mikor ránéz, hogy vele nevet, vagy akár hogy teljes szívvel ott van, mikor játszanak.

Ezek nem színlelhető dolgok, ha mégis megjátssza a szülő, érezni fogja a csemete, hogy valami nem stimmel, csak nem tudja, hogy mi, hiszen minden olyan kerek, annyira rendben van, a többiek szerint az ő anyukája, apukája a legjobb. Ebből alakul ki az a következtetés, hogy akkor nyilván vele van baj. Nehéz az így felnövő gyermek helyzete, mert érez valami hiányt, de nem érti, mi lehet az.

Távolról sincs vége, olvasson még »

7 meglepő ok, amiért nem jön a baba

Toma 2014. április 18., péntek 19:53

Tiniként az ember legtöbbször úgy gondolja, teherbe esni nem nagy feladat, és elég egyetlen védekezés nélküli alkalom, és a petesejt, valamint a spermium romantikus egymásra találásából megszületik az új élet. A valóság azonban sokszor nem ilyen, és a pár hosszú hónapokat, esetleg éveket próbálkozik, de csak azért sem mutat pozitívat az a nyomorult terhességi teszt.

Persze számtalan teória van, amiért azt mondják, nem jön össze a baba, és már mindenki könyökén jön ki a nem szabad rágörcsölni, és astresszelj kevesebbet, de a Huffington Post összegyűjtött néhány valóban meglepő dolgot, ami hátráltathatja a fogamzást.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vekerdy szerint is vesszen a boszorkány!

maze 2014. április 18., péntek 10:20

A Holokauszt Emlékév és Emléknap programsorozatához kapcsolódó Mézeskalácsház című színházi nevelési előadás bemutatóján jártunk a Marczibányi Művelődési Központban. Tettük mindezt nem pusztán azért, mert elkötelezett hívei vagyunk a színházi nevelési programoknak, hanem azért is, mert Vekerdy Tamás is részt vett az eseményen, akivel a gyerekeknek tartott előadás után kerekasztal beszélgetésen vitathatták meg a résztvevők észrevételeiket a látottakról. 

A félnapos programon tehát nem csupán azt láthattuk, milyen is egy színházi nevelési előadás keretében végignézni egy közel kétórás Jancsi és Juliskát, de azt is szakértő szájából hallhattuk, hogy ez igenis mind a gyerekeknek, mind a tanítóiknak hasznos. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Elegem van az éjszakai szoptatásból!

pp 2014. április 17., csütörtök 16:38

Mostanában azon gondolkodom, lassan le kellene szoktatni a lányomat az éjszakai szoptatásról. Végtére is, kilenc hónapos. Vagy még korai lenne? Esetleg sokkal régebben meg kellett volna tenni? Vagy az ember nem is leszoktatja, hanem megvárja, amíg a gyerek felnő és már nem kéri többé?

shutterstock 105789869
Fotó: Shutterstock

Mint ahogy azt bármilyen kisgyermekes témában megszokhattuk, most is rengeteg ellentétes tanácsot kaptam mind a barátnőktől, mind a szakemberektől. Nyilván minden baba más, és minden anya más, így erre sincs általános recept, mindenkinek magának kell ráéreznie a megfelelő alkalomra.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csináljon második karácsonyt a húsvétból!

Dívány 2014. április 16., szerda 17:28

Porontyos és díványok körökben ugyan nem szokás túl nagy feneket keríteni a húsvétnak, a legtöbb családban ilyenkor édességeket és apróságokat hoz a nyúl. Szépen nő viszont azok száma is, akik szeretnek második karácsonyt kreálni az ünnepből, ha máshonnan nem is tudjuk, onnan mindenképpen, amikor a gyerek hazajön az oviból/suliból, és elmeséli, hogy Pirike megkapta az  összes monsztörháj babát, Imike pedig a Birodalom és a lázadók teljes csillagflottáját legóból.

A játékgyártók és áruházak természetesen mindent megtesznek, hogy minél több pénzt költsenek náluk a lelkes szülők - mi sem tennénk másképpen, ha játékgyártók vagy áruházak lennénk. Most azoknak szeretnénk segíteni, akik szerint a húsvét sem ünnep komoly ajándék nélkül, és megnéztük, miféle akciókból lehet válogatni a nyúl közeledtével.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Megnéztük, mit bírnak a saját márkás pelenkák

Becca 2014. április 14., hétfő 14:33

Azokat a saját márkás pelenkákat teszteltük, amelyek egy előző posztunkban, a pelenkakörképben is szerepeltek. Minden pelenka azonos méretű volt, ötös.

MG 5236

A pelenkákra ruhafestékes vizet öntöttünk, mindegyikre hasonló mennyiséget. Első körben egy deciliter folyadékot kaptak, majd pár perc múlva még további 4-5 decivel locsoltuk meg őket. Kis várakozás után konyhai papírtörlőt nyomtunk rájuk, hogy meg tudjuk állapítani, mennyi folyadékot engednek vissza magukból. Egy kicsit persze kitértünk a kinézetükre és az anyagukra is. A cikk végén táblázatba csoportosítottuk a pelenkákat, legolcsóbbtól a legdrágábbig.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 ... 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 ... 293

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés