SZÜLŐSÉG

Ez történik, ha szuperhősök szedik a szemetet

Dívány 2017. március 15., szerda 17:35

Mit tehet egy 12 éves, aki szerint lényeges, hogy a társadalom minden rétegében élők fontosnak és erősnek érezzék magukat? Például rajzolhat különleges szuperhősöket. Ez eddig talán nem lenne annyira hatékony, kivéve, ha a kiskamasz ezzel pénzt is gyűjt, méghozzá pont a fent említett jótékony célra.

Így rajzolt össze eddig valamivel több mint 2200 dollárt (kb: 600 ezer forintot) a 12 éves Sasha Matthews, aki egyébként már három képregényt is jegyez, és most azt találta ki, hogy bárki önként jelentkezőt megörökít szuperhősként, ha kap egy fényképet és egy leírást, mivel foglalkozik az illető. Az elkészült művekért felajánlott adományokat pedig az ACLU (American Civil Liberties Union - Kb: Amerikai Civil Jogokért Szövetség) kapja.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Döbbenetes, mennyi koraszülést okoz a szmog!

Puskás Pálma 2017. március 15., szerda 15:01

A légszennyezés rossz dolog, tudjuk. Arra azonban nem biztos, hogy gondolunk, milyen sokrétűen befolyásolja egészségünket és utódaink egészségét is. A kültéri légszennyezettség növeli például a koraszülés kockázatát – a koraszülöttség pedig számos testi és idegrendszeri betegségre hajlamosít és rontja a baba életkilátásait. Egy friss kutatás szerint világszerte évente 2,7 millió koraszülés történik a légszennyezettségnek köszönhetően.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így változik a család élete, ha telefont kap a gyerek

Primilla 2017. március 15., szerda 10:14

Hónapok óta rágja a fülem a lányom egy saját jogú telefonért, amihez saját telefonszám és adatcsomag is tartozik, ami csak az övé, és nem valaki másnak a levetett darabja, szóval egy olyan „igaziért”. Nemrég elérkezett a tizedik születésnapja, és hosszas megfontolás után úgy ítéltem meg, hogy kiérdemelte, megkaphatja a hőn áhított telefont.

Persze tudom, hogy a születésnapi, karácsonyi ajándékot nem azért kapja a gyerek, mert megérdemelte, de a telefon mégiscsak más kategória, ahhoz azért bizonyos érettséget kell mutatni. Bevallom, előtte kemény hónapokon át teszteltem a lányom, amiről ő is tudott, és mivel nagyon szerette volna a telefont, igyekezett nagyon megfelelni a feltételeknek.

Bizonyos érettség és megbízhatóság előfeltétel

Nulladik, és rendkívül pozitív és gyökeres változásként tartjuk számon, hogy a gyerek lassan fél éve semmijét nem veszítette el, halleluja! Odafigyel az utolsó radírjára is, és habár időnként kell pótolni a dolgokat, mert elfogynak, de már egészen más a helyzet, mint régen, amikor szinte minden napra jutott egy elvesztett, és soha elő nem kerülő tárgy, kardigántól komplett kottamappákig. Mert hát, amíg elveszíti a dolgait, hogy is beszélhetnénk saját telefonról?

shutterstock 403782565

Azt is mindig figyeltem, hogy hogyan használja a laptopját, miket nézeget és olvasgat, milyen oldalakat, programokat és alkalmazásokat használ. Úgy látszik, hogy minden egyezségünket betartja, például akármekkora volt a csoportnyomás, abbahagyta bizonyos, egyáltalán nem az ő korosztályának való vloggerek követését, és lemondott a saját Facebook-profilról is. Tegyük hozzá, szabály szerint, hivatalosan nem is lehetne 13 éves kor alatt, habár sok osztálytársának van már, és a magam részéről ehhez tartani is szándékozom magam. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Normális, hogy néha felnőttként is hisztis gyerek vagyok?

Puskás Pálma 2017. március 14., kedd 07:21

Bizonyára láttunk már elhagyatott, gyámoltalan, rémült gyereket, és magából kikelve hisztiző, dühös gyereket is – ha van sajátunk, akkor otthon, ha nincs, akkor sajtófotókon meg a bevásárlóközpont édességpultjánál. Főleg az óvodáskorú gyerekek esetében feltűnő, mennyire bele tudnak feledkezni egy-egy érzelmi állapotba, és adott esetben milyen hamar váltanak állapotok között.

Kevésbé nyilvánvaló, hogy ezek az érzelmi állapotok felnőttkorunkban is jelen vannak, azaz felnőve is teljesen normális, ha esetenként rémült gyereknek vagy épp őrjöngő dackorszakosnak érezzük magunkat – csak az a kérdés, mihez kezdünk velük.

Ha felnőttként megértjük saját ilyen állapotainkat, az nem csak azért jó, mert nekünk könnyebb lesz, hanem azért is, mert sokszor a gyerekben zajló folyamatokat is könnyebben megérthetjük, és neki is jobb szülei leszünk.

shutterstock 310310333
Távolról sincs vége, olvasson még »

Kruppra kúp? Van jobb megoldás!

Primilla 2017. március 13., hétfő 18:07

Szerencsésen magunk mögött hagytuk a telet, ami a kruppos gyerekeknek (és szüleiknek) a legizgalmasabb időszak, mármint ami a befulladások lehetőségét illeti. A rutinosok viszont már tudják, hogy ezzel még koránt sincs vége, tavasszal még simán bármikor beüthet a baj.

Aki érintett a témában, kapásból sorolja a megoldást: Salvus vizes párologtatás, köptető, Rectodelt kúp, és gyerekorvostól függően antibiotikum. A többi meg már megy rutinból, hang után, a gyerek köhögésének és lélegzetvételének dallamából pontosan tudja az ember, hogy mikor, melyiket kell adagolni.

shutterstock 248440243

Gondolta volna-e, hogy Nyugat-Európában ez már régen nem így van? A minap dr. Szakács Krisztina gyermekorvos jegyzetébe botlottunk, amiből kiderül, külföldön sem a Rectodeltet, sem pedig a Salvus vizes párologtatást nem javasolják a kruppos gyerekeknek. De hát akkor mit adnak?

Bizonyára emlékeznek még Szakács Krisztinára, ő volt az a gyermekgyógyász, akit ha másról nem, a „barbározásról” biztosan megjegyeztek: angliai kórházakban dolgozva többször is úgy néztek rá, mint aki a sötét középkorból érkezett. Facebook jegyzetében most levezeti, hogy a krupp hazai kezelése erősen ellentmond annak,  amit külföldön javasolnak.

Amit jobb lenne elfelejteni:

  • Antibiotikum: kizárólag bakteriális felülfertőződés esetén szükséges, ez azonban rendkívül ritka.
  •  A kalcium teljesen hatástalan, nem csak kruppban, de allergiában is. (Amikor Angliában kalciumot akart adni allergiára, szintén úgy néztek rá mint egy ufóra, mivel a kutatások szerint teljesen hatástalan.)
  •  A Fenistil csepp szintén teljesen hatástalan kruppban, és egyébként is igen elavult allergiaellenes szer.
  • A Salvus vizes inhalálást hatása nem bizonyított, kruppban nem javasolt
  • Ahogy köptetők, köhögéscsillapítók adása sem javasolt kruppos gyereknek.
Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért mindig az a fontos, mik NEM vagyunk?

Koncz Andrea 2017. március 13., hétfő 06:41

ÉN szoptatom a gyereket (és nem adok tápszert, mert az gáz). ÉN hordozom a gyereket (és nem rakom babakocsiba, mert az gáz). ÉN vega vagyok (és nem eszem húst, mert az gáz). ÉN magyarosan eszem (és nem urizálok, mert az gáz). ÉN gurmé vagyok (és nem igénytelen, mert az gáz). 

ÉN keresztény vagyok, ÉN hetero vagyok, ÉN hazafi vagyok, ÉN liberális vagyok, ÉN jobboldali vagyok, ÉN jó vagyok, mert az a jó, amiben én hiszek. 

Észrevették már, milyen szinten határozza meg az életünket az a rengeteg minden, ami NEM vagyunk? 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Cigány jöhet az osztályba, fogyatékos kösz ne

Primilla 2017. március 12., vasárnap 15:15

A méltányosság egy szép és magasztos eszme az oktatásban, de inkább csak mások bőrére kísérletezzenek vele. A gyakorlatban, saját kontóra, ha lehet, inkább ne jöjjenek az osztályba sem eltérő képességű, se cigány, leginkább pedig fogyatékkal élő gyerekek.

Nagyjából így foglalható össze annak az online felmérésnek a méltányos oktatásról szóló része, amit az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete készített tavaly ősszel pedagógusok, diákok és szülők megkérdezésével. A kérdőív alapját a Civil Közoktatási Platform által megfogalmazott követelések jelentették, és több mint ötezren töltötték ki, igaz, az utolsó kérdésig csak kétharmaduk jutott el.

A felmérésben többek között azt vizsgálták, hogyan vélekednek a kitöltők három hátrányos csoport: a kevésbé jó képességű, a cigány és a fogyatékkal élő gyerekek együttneveléséről, más szóval inklúziójáról.

shutterstock 210172747

Ha az összes válaszadót nézzük, hatvan százalékuk gondolja úgy, hogy a különböző teljesítményt nyújtó gyerekeket közös osztályban kell tanítani, ahol a pedagógus egyénre szabja a tanítást. A cigány gyerekeket a nem cigány gyerekekkel a megkérdezettek 65 százaléka szerint kell együtt nevelni.

A legkevésbé a fogyatékkal élők inklúziójával értenek egyet a válaszadók, csak 32 százalék gondolja úgy, hogy az épekkel egy csoportban lenne jó (pedig tudunk jó példáról), 42 százalék úgy véli, hogy oké, járhatnak velük egy intézménybe, de lehetőleg külön csoportba. Ráadásul leginkább maguk a diákok utasítják el, hogy egy osztályba járjanak fogyatékos kortársaikkal, a szülők már sokkal elfogadóbbak. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Legkisebb gyereknek sem könnyű ám lenni!

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. március 12., vasárnap 12:07

Mindenki mást gondol arról, hova legjobb születni a testvérsorban. Csak egy olyan pozíció van, amit több-kevesebb ideig mindenki megtapasztal: a legkisebbé. Általában azt asszociáljuk ehhez, hogy őt védik a legjobban, a legkisebbek talán elkényeztetettek is, hiszen folyton a nagytestvéreket vonják inkább felelősségre: elég elnyekkenteniük magukat, máris a nagy a bűnös. És ami a legfőbb: ha valaki utolsó a testvérsorban, egy nagy adag negatív érzelem átélésétől menekül meg, amivel a kistestvér érkezése szükségszerűen együtt jár. De azért van egy másik arca is a kicsiségnek, nemcsak a kényelemről szól az ő életük sem.

shutterstock 539308225

Ha valaki azt fogalmazza meg felnőttként, hogy „jaj, most olyan kicsinek érzem magam”, azzal a jelentéktelenség, inkompetencia, akár a megszégyenülés érzésére szokott utalni. Találunk is kifejezéseket, amik ezt az állapotot festik le. Például „úgy szégyellte magát, hogy egészen összezsugorodott”.

Ám arra nem szoktunk gondolni, hogy a legkisebb vagy egyetlen gyerek, tehát minden gyerek, akinek nincs kistestvére, megélhet hasonlókat. És akkor sem lehet ezt kikerülni, ha sokat dicsérik, ha nem szégyenítik meg szándékosan. Akkor is olyan világban él, ahol mindenki, de igazán mindenki jobban tud mindent őnála.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért másmilyen a nevelés, mint ahogy elképzeltük

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. március 11., szombat 18:30

Sokan már előre elképzelik, milyen szülők lesznek, hogyan fogják nevelni a gyereket. Ha valakinek elég élénk a fantáziája, talán már látja maga előtt a kamaszt is, és meg tudja mondani, hány éves lesz, mikor először okostelefont kap, és mit fog tenni, ha nem tanul elég jól a gyerek. Csakhogy ebből az elképzelésből kimarad, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen az a gyerek.

Elméletben tudjuk, a gyakorlatban azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy különböző gyerekekre másfajta eszközök és nevelési módszerek hatnak jól. Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, hogy is igazán nem a módszerek, technikák hatnak, hanem amilyenek vagyunk, de ez részben tudattalan, és kívül esik az irányításunkon, úgyhogy foglalkozzunk most azzal a résszel, ami a mi elhatározásunkon múlik.

shutterstock 521972521

A pszichológia temperamentumnak nevezi azokat a sajátosságokat, amik már a legkisebb babánál is megfigyelhetők. Vannak elméletalkotók, akik több, vannak, akik kevesebb fő vonást határoznak meg, de abban ma már egyet értés van, hogy nem „tiszta lappal” születik a gyerek a világra, hiszen idegrendszeri különbségeket mutatnak, és ebből fakadnak olyan eltérések, hogy például mennyire jól tolerálja a csemete a változást, hogy mennyire érzékeny, mennyire aktív stb.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A férfi, akinek a gyerekei széttrollkodták a tévészereplést

Dívány 2017. március 10., péntek 16:58

Robert E. Kelly politikai elemző, és éppen a BBC adásába jelentkezett be az Észak és Dél Korea közti konfliktust értékelve. Aztán egyszer csak kinyílt a szoba ajtaja, és betáncikált a kislánya. Kelly hátrafele csapkodva, de némán próbálta elhessegetni a gyereket, amikor megérkezett az erősítés is egy bébikompban manőverezve, a kistesó személyében.

A sort egy óriási hason vetődést produkáló asszony zárta, hogy az anya vagy a bébiszitter, az nem derült ki, az viszont látszik, ahogy a nő próbálja a két gyereket kivarázsolni a szobából, kívül maradni a képen (sikertelenül), majd még egy utolsó négykézlábas visszanyúlással becsukni maguk mögött az ajtót. A Kelly gyerekeknek megszavazzuk a hét cukisága címet, nem? 

Gyorsabb a szülés, ha lehet közben enni

Puskás Pálma 2017. március 10., péntek 11:13

Vajúdás közben nem eszünk, és szigorúbb helyeken, például ahol én szültem, inni sem szabad: egy ponton úgyis rád kötik a cukros infúziót, abból jön folyadék is, energia is, mi a probléma. A szigorú szabálynak van értelme, vajúdás alatt ugyanis előállhat olyan állapot, amikor sürgős császármetszésre és/vagy műtéti beavatkozásra van szükség, tele gyomorral pedig nem lehet (illetve kockázatosabb) altatásos érzéstelenítést végezni.

A természetes szülés hívei szerint persze ez totál felesleges emberkínzás, a cukros infúzió nem olyan, mintha ennénk-innánk, és sokkal hatékonyabban képes az ember szülni, ha jól érzi magát, mint ha infúzióhoz kötve éhezik. A sürgős esetek, amikor azonnali, altatásos műtétre van szükség, pedig igen ritkák, és emiatt felesleges minden egyes egészséges nőt hosszasan éheztetni – hiszen a vajúdás a tágulási szakasszal együtt egy napig is simán eltarthat.

Egy friss összefoglaló tanulmány most az utóbbi tábor véleményét látszik igazolni, pedig a Szülészet és Nőgyógyászat (Obstetrics and Gynecology) nevű orvosi szakfolyóiratban jelent meg. A kutatás eredményei szerint azok a nők, akik ehettek vajúdás közben, hamarabb megszültek, mint azok, akik csak jégkockát vagy pár korty vizet kaptak.

shutterstock 229883548
Távolról sincs vége, olvasson még »

Mit keres egy vödör béka az út egyik oldalán?

Puskás Pálma 2017. március 10., péntek 09:38

Itt a tavasz, végre egy kicsit félretehetjük a legót, kirakóst, videójátékot, és mehetünk a gyerekkel a... játszótérre? Persze, oda is, de ha ennél picit többre vágynánk a főváros környékén és országszerte is remek gyerek- és családbarát tavaszköszöntő programok várnak a természetben.

És melyik gyerek ne szeretné elmesélni hétfőn a suliban, hogy barlangban túrázott, éjszaka lesett meg vadállatokat vagy élő békákat pakolt vödörszám? Na ugye!

Mutatjuk a kedvenceinket!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Bezzeg az én időmben a fiatalok tudták, hol a helyük!

Brownie 2017. március 9., csütörtök 08:19

"A mai szülők szokatlanul engedékenyek és túlvédők, aztán csodálkoznak, hogy a gyerekeik úgy viselkednek, mintha körülöttük forogna a világ.  Egocentrikus és nárcisztikus felnőttek válnak majd belőlük, mert mindent a fenekük alá tolnak."

Ilyen és ehhez hasonló általánosítások ihlették meg Alfie Kohnt, a gyermeknevelés elismert szakértőjét Az elkényeztetett gyerek legendája – Hogyan neveljünk józan lázadókat? című könyv megírására, ami nemrég jelent meg magyar fordításban.

Melegen ajánljuk ezt a kritikai gondolkodásra ösztönző kötetet azoknak, akik csak egy kicsit is kételkedtek már az olyan elvek és módszerek létjogosultságában, mint például az önfegyelem erőltetése, a jutalmazás és büntetés szükségessége vagy a „Jobb, ha hozzászoksz...” kezdetű mondatok mantrázása.

Egyébként pedig minden szülőnek, aki önállóan gondolkodó, boldog és sikeres gyereket szeretne nevelni. A könyv leglényegesebb üzeneteiből szemezgetünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mit keres egy agár a tanteremben?

(bj) 2017. március 8., szerda 18:02

Belépve az osztályterembe, nyoma sem volt annak a kellemetlen, torokszorító érzésnek, ami pedig minden iskolában el szokott fogni. A gyerekek egymással szemben ültek, és mindenki elmélyülve molyolt egy feladatlapon. A tanári asztalon egy tányérban almaszeletek, olajos magvak kínálták magukat, egy-egy gyerek felállt, odament Dórához, és feltette a kérdéseit a feladatra vonatkozóan, majd visszaült, és folytatta a munkát. Ez a kép fogadott, amikor beléptem a Tág Világ iskola első osztályos tanulóinak termébe.

Az alternatív iskolák virágzásnak indultak, de mintha egy természetfilmet figyelnénk, a bimbók másodpercek töredéke alatt virágokká fejlődtek, és elárasztották a kies tájat. Így szaporodtak el az alternatív iskolák is, amikre hihetetlenül megnőtt az igény az utóbbi időben. Ha más előnye nincs is, azt legalább elérte a kormány oktatáspolitikája, hogy egyre szélesebb a kínálat a különböző módszerű iskolákból, ami szomorú, hogy ezek általában pénzesek, vagyis havi hozzájárulást kell fizetnie a szülőknek az iskola fenntartására. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kanyarójárvány Romániában: mit jelent ez nekünk?

Puskás Pálma 2017. március 8., szerda 15:15

Makó klassz hely, mégsem szívesen utaznék most oda a hathónapos gyerekemmel. Ugyanis nincs beoltva kanyaró ellen, hiszen ezt az oltást csak 15 hónapos korukban kapják a gyerekek, az ennél fiatalabb csecsemők így nem védettek a betegséggel szemben. Igaz, a kanyaró önmagában nem feltétlenül súlyos betegség, a védőoltás szükségességét inkább a betegség szövődményei támasztják alá.

ds00331 im00266 ans7 measlesthu

De mi ez a kanyaró, és hogyhogy napjainkban ismét felüti a fejét? Elmagyarázzuk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így merjen egy kislány nagyot álmodni!?

Dívány 2017. március 8., szerda 15:12

Mit tanítanak a mesekönyvek a lányokról? A lányoknak? Ez derül ki ebből a háromperces videóból. Indulunk egy mesekönyvekkel teli polccal, amiből először kiveszik azokat a könyveket, amelyekben nem szerepelnek férfiak, aztán azokat, amiben nincs női szereplő. Aztán azokat, amiben nem szólalnak meg a női karakterek. Végül azokat, ahol vannak beszélői női szereplők, ám boldogulásuk a történet szerint külső karakterektől függ (herceg, varázserejű kisegér, stb.) Mi marad a teli polcból? 

giphy (1).gif

Hát nem sok. Alig néhány olyan mesekönyv maradt a polcon, ahol vannak férfi és női szereplők, utóbbiak is szóhoz jutnak, sőt, tevőlegesen kovácsai saját szerencséjüknek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Cicaharc és barátnő-féltékenység: tízévesen durvul a helyzet

Primilla 2017. március 7., kedd 12:23

Hetek óta felfokozott lelkiállapotban ér haza a tízéves lányom az iskolából, és csak úgy dől belőle a szó. Hatalmas konfliktusokról számol be: ki, kivel, mit csinált, mit mondott, és mi volt rá a csattanós válasz. Látszik, hogy érzelmileg mélyen benne van ezekben a dolgokban, de hiába figyeltem nagyon, nem derült ki semmi különös. Nem bántják, nem közösítik ki, és nincs is a dolognak egyértelmű okozója vagy kárvallottja, de még tartós sztorija sem. Egyszerűen csak beindult az osztályban a lányok között a cicaharc.

Mint egy szappanoperának, minden egyes napnak megvan a maga nagy eseménye és konfliktusa, és ennek megfelelően főszereplője, győztese és vesztese, valamint az egyik, illetve másik oldal klikkje, sleppje, akik ugyanolyan szívvel-lélekkel beleállnak a világra (bár leginkább csak aznapra) szóló botrányba, mint a közvetlen érintettek. És persze borzasztóan undokok a másik térfélen állókkal.

shutterstock 415951426

A klikkek szerencsére állandó mozgásban vannak, szó sincs két részre szakadt osztályról, minden nap másik konfliktusba és másik térfélre fújja a lányokat a szél, ami bizonyos szempontból mégiscsak szerencse. Egy azonban mindig állandó: a barátnőpárok mindig együtt mozognak, mert az már-már kőbe van vésve, hogy ki kinek a barátnője, és jaj annak, aki közéjük merészel állni. A legtöbb konfliktus is ebből adódik: valaki játszani szeretne a barátnőpár egyik felével, aki szívesen benne is lenne a dologban, a másik viszont olyan féltékenységi jelenetet rendez valami mondvacsinált ürüggyel, mintha legalább is a házasságát kellene megmentenie a gonosz harmadiktól. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kilencosztályos általános, jó lesz az nekünk?

Primilla 2017. március 7., kedd 07:31

Balogh Zoltán a minap bejelentette, a legutóbbi kormányülésen eldöntötték: elindulnak a kilencosztályos általános iskola irányába. Azt még nem tudják, hogy négyéves óvoda, ötéves alsó tagozat, vagy 3+3+3 éves általános iskola lenne a jó megoldás, de a bevezetést komoly társadalmi vita fogja megelőzni – ígérte az emberi erőforrás miniszter.

De jó lesz ez nekünk? 

Röviden: akár még jó is lehet.

Minden azon múlik, hogy hogyan valósítják meg, hová kerül az a plusz egy év. Aki figyeli az események alakulását, nagyjából már ennél a mondatnál gyanút fog, mivel mostanában nem igazán szokott semmit sem társadalmi vita megelőzni, ha valamit be akarnak vezetni, azt egy tollvonással szokták, másrészt viszont ha valami, az oktatás aztán tényleg szakmai kérdés, szóval nem társadalmi, hanem szakmai vitára lenne szükség, abból viszont széleskörűre.

shutterstock 184985330

De hát ne ragadjunk le itt, félre a fenntartásokkal, tételezzük fel, hogy belátták, mondjuk a szégyenletes PISA eredmények kapcsán, hogy ez így nem mehet tovább, és tényleg jót akarnak, és úgy boncolgassuk kicsit a dolgot.

A kilencosztályos általános iskola ötletét egyébként nem először lengetik be, nagyjából évente előveszik a témát, az eredményt látjuk. Már megint rosszindulatúak vagyunk. Én igyekszem, tényleg nagyon próbálom komolyan elhinni, hogy most az egyszer sikerülni fog, meghallgatnak minden szakmai érvet, és végül hoznak egy bölcs döntést, amitől valóban javulni fog az oktatás színvonala, hiszen ez az ország érdeke. Például a következő kipróbált, és jól bevált módon:

A lengyel csoda

Amikor a kilencosztályos általános iskola bevezetéséről beszélünk, nem kell túl messzire menni, hogy jó példát találjunk. A lengyel csoda már-már akkora közhely, mint a finn oktatási rendszer: mindenki hallott már róla. De miről is van szó?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Heti 14 óra edzés: nyer vagy veszít a gyerek az élsporttal?

Koncz Andrea 2017. március 6., hétfő 07:41

A gyerekeim heti körülbelül 13-14 órát edzenek, versenyszezonban - tavasszal és ősszel - erre jönnek rá hétvégénként a versenyek, havonta 1-2, néha vidéken, néha külföldön, és a szövetségi bajnokságok, amik az év legnagyobb versenyei országos szinten. Ezen kívül heti 5 tornaórájuk van, amiből ugyan kettőről kérhetnének felmentést a versenysport miatt, de eszük ágában nincs, szerintük az egész iskolai napnak a tesi a legjobb része. 

Számtalan kutatás bebizonyította már, hogy mennyi haszna van, ha a gyerekek sportolnak. De most ne arról beszéljünk, mennyire jó ez, hanem arról, hogy vannak olyan speciális nehézségek és dilemmák, amik a sportoló gyerekeket és a szüleiket érintik, különösen, ha versenysportról beszélünk.

Arra gondoltam, leírom, mik azok a leggyakoribb kérdések, amikkel találkozni szoktunk ezzel kapcsolatban. És azt is, hogy - bár persze nem biztos, hogy igazam van - miért gondolom, hogy összességében többet nyernek ezzel, mint amit veszítenek/feláldoznak.

Ez persze csak egy sport, és egyetlen egyesület, de más versenysportoló gyerekek szülei nagyon hasonló dolgokról számolnak be, ezért néhány dolog talán általános érvényűnek is mondható.

(Fontos tudni, hogy a lányaim velük egykorú lányokkal edzenek együtt, női edzőkkel, egy olyan sportban, ahol nincs dopping, egy olyan sportlétesítményben, ahová szülőként bármikor be tudunk menni, így tisztán a sportról tudunk beszélni, és egy csomó olyan nagyon kritikus dolog nem merül fel, ami más sportokban vagy körülmények között esetleg igen: nincs edzői terror, bántalmazás és fizikai erőszak, nem találkoznak az öltözőben csicskáztatással, vagy számukra túl korai ingerekkel, nem etetnek velük kis színes tablettákat, amiket a medence aljáról kell felhozni, stb. Tehát kemény, de sok szempontból megnyugtatóan biztonságos közegben lehetnek élsportolók.)

A fotókat köszönöm Alinak, Annának, Barbinak, Dalminak, Emmának, Hannának, Lénának, Nadinnak, Natinak, Noninak, Szofinak, Szonjának, és persze az anyukáiknak.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Több egyházi iskolás, kevesebb vallásos fiatal

Primilla 2017. március 5., vasárnap 14:55

Habár 2010 óta ugrásszerűen megnőtt az egyházi iskolák, így az ezekbe járó gyerekek száma, mégis egyre kevesebb fiatal tartja magát vallásosnak. Be kell tehát látnunk, tévedtünk, amikor annak idején azt írtuk, az egyházi iskolákban vallásos gyerekeket nevelnek. A valóság inkább az, hogy csak próbálkoznak, de hosszú távon gyakorlatilag sikertelenül, sőt, egyre romló hatékonysággal.

Pontosabban, ha a pillanatnyi helyzetet nézzük, igazunk volt: az egyházi iskolákban valóban a keresztény hitre nevelik a gondjaikra bízott gyerekeket, aztán, ahogy ezek a gyerekek kilépnek az iskolából, a vallásos érzület és a templomba járás úgy elmúlik, mintha sosem lett volna. Legalább is ez derül ki a Magyar Ifjúság 2016 kutatásból, aminek az egyik fejezete a vallásossággal foglalkozik.

A kutatás a 15-29 éves fiatalokra fókuszál, és azt látjuk, hogy évről évre egyre kevesebben tartják magukat vallásosnak. Ez a trend nem most kezdődött, hanem már jó régen, 2000-ben például a fiatalok 28 százaléka mondta, hogy egyáltalán nem vallásos, 2008-ban 35 százalékuk, és 2016-ban pedig már a korosztály 41 százaléka jelentette ki, hogy egyáltalán nem hisz semmiféle istenben.

shutterstock 548358673

Sőt, még azoknak az aránya is csökkent valamennyire, akik a "maguk módján vallásosak", tehát nem valamelyik egyház tételes tanítását követik, hanem a saját elképzeléseik szerint hisznek valamiben.

Ez pedig azért különösen furcsa, mert 2010-től egyre több, korábban önkormányzati fenntartású iskolát vettek át az egyházak, és öt év alatt (2015-ig) megduplázódott az ilyen általános iskolába járó gyerekek száma. Az egyházi gimnazisták aránya ez idő alatt 15-ről 20 százalékra nőtt, a szakközépiskolákban pedig 2,6 százalékról 10,8 százalékra ugrott az arányuk, vagyis megnégyszereződött. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Úgy élünk, ahogy a gyereknek tanítanánk? Hm

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. március 5., vasárnap 12:14

Mire akarjuk nevelni a gyereket? Hát persze, csupa szép és jó dologra, egészséges szokásokra, udvarias viselkedésre, együttérzésre és még sorolhatnánk. Eddig nem is olyan bonyolult, a cél egész világos. Ám azt is mindenki tudja, hogy a nevelés legfontosabb része a példamutatás. Mindenféle magyarázatot, jutalmazást és büntetést, dicséretet és kérlelést aláás, ha maga szülő nem úgy él, ahogy tanítja. Ritkán kérdezi meg magától az ember, hogy ő maga egyébként olyan-e, mint amit a gyerektől vár, pedig lehet oka a sikertelen nevelésnek, ha a válasz: nem vagy nem teljesen.

Legelőször az derül ki, ha a látható viselkedésben vannak ütközések. Például jó modort várunk a csemetétől, de mi magunk ingerülten förmedünk a buszon az illetőre, aki szerintünk úgy áll, hogy nem lehet tőle felszállni.

Később veszi észre a poronty az olyanfajta ellentmondásokat, amik szintén láthatók, de már kombinálni kell hozzá több eseményt, például, hogy őrá rászólunk, hogy ne beszéljen ki másokat a háta mögött, mégis jóízűt csámcsogunk kollégánk, Marcsi zavaros magánéletéről, ám, amikor Marcsi hív telefonon, bűbáj kedvesek vagyunk vele.

shutterstock 378763066

Kamaszkorban pedig kinyílik a szeme a mélyebb, erkölcsi jellegű ellentmondásokra, például, hogy hiába beszéltünk sokat a tisztességről és becsületről, olykor mégis vitatható megoldásokat keresünk mi is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

20 dolog, amit az anyák milliószor csinálnak

Koncz Andrea 2017. március 4., szombat 12:59

Ha edzésről van szó, sokszor halljuk, hogy nem kell túlzásba vinni az ismétlésszámot. Ha az anyaságról, akkor ez nem érvényes. Ugyanazt csináljuk, újra, meg újra, meg újra.. A Huffington Post összeszedte, melyek azok a dolgok, amelyeket anyaként egyfolytában csinálunk. Ha ezekből keletkezne a bikinibody, mindannyian rég szupermodellek lennénk.

shutterstock 582987220
Távolról sincs vége, olvasson még »

Amikor a főnök helyett a gyerekkel kiabálunk

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. március 3., péntek 19:01

Amikor a szülők találkoznak este otthon, óhatatlanul előkerülnek olyan témák, amik nem a gyereknek szólnak, főleg nem a kicsiknek. Ilyenek az anyagiakkal kapcsolatos ügyek, vagy a munkahelyi kérdések. Egy, a profession.hu által nemrég végzett felmérés rámutat, a gyerekek kisebb hányadát érdeklik konkrét részletek azzal kapcsolatban, mit csinál a szülő a munkahelyén, ám az anyák és apák nagy része tapasztalja, hogy a munkahelyi stressz átragad a gyermekre. 

Tegyük hozzá, hogy minden gyermek fejében él valamiféle kép arról, hol van, és mit csinál napközben anya és apa, de ezt nagyobb részben a gyermeki fantázia tölti ki, nem a valóság – és ezzel nincs is semmi probléma. Érthető, hogy amint az említett felmérés is rámutat, a gyerekek nem érdeklődnek a munkahelyi részletek felől, hiszen nem az ő világuk, sok mindent nem is értenének belőle.

shutterstock 523948387

Azt azonban nem mondhatjuk, hogy a gyereket egyáltalán ne érdekelné, mivel foglalkoznak a szülei, gondoljunk csak arra, mikor a porontyok vitájában előbb-utóbb előkerül, hogy kinek az apukája erősebb, és olyan elcsípett információk is odakeveredhetnek, hogy „az én apukám sok embert irányít, a tied meg csak egy postás!”.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tanítani kell a kamaszt nemet mondani!

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. március 3., péntek 17:57

A szülők többsége egyet ért abban, hogy a kamaszok szemtelenek, és akkor is ellentmondanak, amikor nem kellene. Távol áll tőlük a szófogadás, tehát ha valamire, akkor arra kellene őket megtanítani, nem pedig a tiltakozás „művészetére”. Csakhogy ez nem egészen így van.

Ha a tini otthon biztonságban érzi magát, akkor szemtelenkedni is fog. Aki nyugodt afelől, hogy a vitát is kibírja a kapcsolata anyával, apával, meri próbálgatni a szárnyait, mer ellentmondani, akár olykor élesen, keresetlenül is. Ha ez teljesen kimarad tizenéves korban, az nem feltétlenül jó jel, bár átmenetileg kényelmes szülői szemszögből.

Ám az, hogy valaki szembeszegül anyával és apával, még nem jelenti, hogy éles helyzetben, például egy tekintélyszeméllyel szemben, vagy újszerű közegben, ahol nem érzi otthon magát, is felismeri, hogy most a másik átlépett egy határt, amit nem lett volna szabad, hogy most ellenkezni, tiltakozni kell.

shutterstock 343178783
Távolról sincs vége, olvasson még »

Életmódunk is állhat a meddőség hátterében

Puskás Pálma 2017. március 2., csütörtök 07:29

A meddőség a különféle felmérések szerint a szaporodóképes korban lévő párok 10-15 százalékát érinti. Meddőségről orvosi értelemben akkor beszélünk, ha a pár védekezés nélküli, rendszeres szexuális élete során egy év alatt sem fogan meg a várt baba. A meddő párok a legtöbb esetben valamilyen mesterséges megtermékenyítő eljárás révén igyekeznek utódot nemzeni – ezek ugyan biztonságos eljárások, mégis megterhelőek a pár számára mind anyagilag, mind testileg, mind lelkileg.

Sok esetben azonban nem a mesterséges megtermékenyítés az egyetlen megoldás. A szakemberek ezért arra figyelmeztetnek, hogy meddő párként érdemes lenne ezek előtt az életmódunkat is átgondolni, hiszen könnyen lehet, hogy „csupán” életmódváltás révén természetes úton is összejöhet a baba. Persze, életmódot váltani egyáltalán nem könnyű, ugyanakkor sok esetben bizonyítottan növelhető vele a teherbe esés esélye.

shutterstock 246872278
Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 ... 293

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés