SZÜLŐSÉG

Élménybánya: még egy szuper múzeum gyerekkel

Puskás Pálma 2015. április 10., péntek 20:25

Sokat hallottunk már a soproni Központi Bányászati Múzeumról, főként azóta, hogy néhány évvel ezelőtt gyermekrészleggel is bővült a kiállítás. Most végre alkalmunk nyílt személyesen is utánajárni, mégis, mi ebben a pláne, mitől lehet olyan érdekes a bauxit meg a fejlámpa? Megnéztük, megtapogattuk, kifaggattuk az igazgatónőt és egy négygyerekes családot is. Kiderült, hogy a fentieken kívül is rengeteg, elképesztően változatos és interaktív látnivaló várja az embert: képzőművészeti alkotások, ásványok, régi térképek, ezeréves pénzek, működő (és általunk is működtethető!) makettek, berendezett bányarészletek, múlt századi táncrend, archív fotók, steampunk benyomást keltő bányamentő készülékek. Mindez egy több száz éves, reneszánsz-barokk épületben, ami a soproni városkapitányok után az Esterházy hercegeké volt.

Az Élménybánya elnevezésű gyermekrészleget néhány évvel ezelőtt alakították ki, és azóta is töretlen sikernek örvend – ottjártunkkor is tele volt visítozó kisiskolásokkal. A tapasztalatok szerint ugyanakkor a felnőtteknek szóló kiállítás egyes részeiért ugyanúgy képesek rajongani a gyerekek – működő modellekkel és berendezett bányákkal azért le lehet nyűgözni a tizenéves fiúkat, és meglepő tapasztalataink szerint a hatéves kislányokat is. És szüleiket. Még akkor is, ha eddig azt hitték, teljesen hidegen hagyja őket a bányászat.

Alig vártuk, hogy visszajöhessünk

Zsuzsa férjével és két gyerekével érkezett. Amíg a gyerekek, egy hatéves kislány és egy négyéves kisfiú a tárlatvezető hölgy és a szkip rakodógép-modell segítségével két ásványkincset rakodik nagy átéléssel (az ásványkincsek valójában alufóliagombócok), Zsuzsa elmeséli, hogy ők már törzslátogatók: bár nem soproniak, sokat járnak erre, és ha tehetik, útba ejtik a múzeumot is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kockahasa van, pedig jövő héten szül

mzd 2015. április 10., péntek 11:36

Nem tudjuk, hogy Sarah Stage szándékosan provokál, vagy csak éli az életét, amit felkapott a média, mindenesetre az egykori fehérneműmodell hiába szül pár nap múlva, még mindig olyan szelfiket lő magáról, amelyeken kockahasa van.

A nyolchónapos állapotról a Velvet már egyszer írt is, a témával kapcsolatban pedig Béres Alexandra is elmondta a véleményét, most pedig egy újabb fotót osztott meg instagramos követőivel "10 nap és találkozunk!" címmel.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A család feszültsége a gyerek feszültsége

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 9., csütörtök 16:27

Ezerféle jele lehet, hogy rosszul érzi magát egy (kis)gyerek a bőrében. Kezelhetetlen, nekitámad másoknak, a szorongás jeleit mutatja, túlzottan kényszeresen ragaszkodik bizonyos rigolyákhoz, vagy egyszerűen csak nem mutat érzelmeket. A szülő pedig gyakran a legjobbat akarja, mikor elkezd kutatni utána, mi lehet annak a tünetnek az oka. Megkérdezi a pszichológust, vajon miért van, ha a gyerek egész nap rágja a körmét és morzsolgatja a ruhája szélét. Rákeres az interneten, hogy „körömrágás oka”, olvassa a fórumokat, megkérdezi a barátokat, szerintük miért van, ha egy gyereknél ez és ez jelentkezik. Ezzel a fajta lelkes utánajárással egy probléma van: a reflektorfény a gyereken marad, holott nem ott van a megoldás kulcsa.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a gyermek minden problémájában kizárólag az otthoni légkör a ludas. Vannak neurológiai zavarok, illetve érzékenységek, nem mindenki ugyanazzal a csomaggal érkezik. Általában mégis igaz, hogy az a gyerek, aki megkapja otthon a fejlődéséhez szükséges biztonságot, kiszámíthatóságot, elfogadó szeretetet, az jól van. Még ha van valamilyen veleszületett vagy szerzett betegsége, akkor is máshogy beteg, akinek a családja rendben van, mint aki zaklatott körülmények között él. Lehet valaki egy neurológiai zavarral együtt is harmonikus személyiség, akire akár súlyos betegségével együtt azt mondja az ember: tulajdonképpen jól van.

shutterstock 190194815
Távolról sincs vége, olvasson még »

Tavaszi könyvajánló 2 és 6 év közöttieknek

Varga Betti 2015. április 9., csütörtök 15:08

Bár már túlvagyunk a húsvéton, a nyúl nemcsak az ünnephez kapcsolódik – ráadásul sok olyan nyulas témájú könyv akad, amely évszaktól függetlenül izgalmas lehet. A legújabb nyulas, tavaszi témájú gyerekkönyvekből válogattunk 2-6 éves korig. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan segítsük a kölyköt a konfliktusaiban?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 8., szerda 17:19

Már volt róla szó, hogyha a kölyök nem kéri, lehetőleg ne avatkozzunk be a kapcsolataiba. De még a lázadó kamaszkorban is előfordul, hogy a gyerek az anyukájának vagy apukájának sírja el, hogy megbántotta a legjobb barátnője, mennyire nem veszi észre a srác, aki tetszik neki, vagy milyen igazságtalan volt vele a tanár.

A tinikor elején ezek a beszélgetések gyakoriak, később egyre többet a barátaival oszt meg, de akkor is készen kell lennie a szülőnek arra, hogy bármikor megeshet, hozzá fog fordulni a gyerek. Az sem ritka, hogy a vagány kölyök órákat beszél telefonon a haverjaival, a szüleihez szinte nem is szól, de amikor igazán mély szomorúság éri, mikor gyengének és kiszolgáltatottnak érzi magát, az anyu vigasza kell. Azért van ez, mert egy kicsit újra gyerekké válik, aki több babusgatást is igényel. Jó, ha a szülő tudja, ugyanaz a gyerek, aki előző nap még nagymenő volt, most talán buksi simogatásra vágyik, és arra, hogy a beszélgetés után anyu palacsintát süssön neki, mint rég.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Írásgyakorlás: így segítsen a gyereknek

Bakos Eszter 2015. április 8., szerda 14:13

Nem mondhatnám, hogy nálunk bármi nyoma van annak, hogy az iskolákban be szeretnék szüntetni a kézírás tanítását, mint ahogy azt Finnországban teszik majd. Nálunk még csíkos füzet, grafitceruza és örökös hegyezés-körmölés-radírozás körforgás van. Én nem bánom, kisgyereknek is tökre élveztem az agyatlan csészevonal, kapuvonal, hullámvonal másolást, de én már csak ilyen voltam, aprócska robotocska.

A fiam is nagyon szereti az írásgyakorlást, kivéve akkor, amikor nagyon utálja, ami az esetek 78 százalékában igaz. Csak szólok, hogy ez elég sok, főleg hétvégén, főleg játék helyett. Pedig szépen ír, és nem is lassan, de számára ez az írás dolog még teljesen céltalannak tűnik, hiszen ilyenkor - elsőben - a gyerekek leginkább másolnak, néha formákat, néha szavakat.

A legegzotikusabb dolog, ami ilyenkor még történhet az a tollbamondás, de ahogy látom, ilyenkor még a gyerekek nem nagyon kötik össze azt, hogy az írás, amit az írásfüzetbe gyakorolnak, az ugyanaz, mint amivel nyomtatott nagybetűvel szívecskébe írják, hogy szija anya, szeretlek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem hatékony a tanár-szülő kommunikáció, és ez baj

Primilla 2015. április 7., kedd 09:30

Bizonyított tény, hogy a gyerekek iskolai teljesítménye, tanulásvágya, sőt a magatartása is szoros összhangban van azzal, hogy szülő milyen kapcsolatot tart fenn a tanárral. Ennek ellenére a tanárképzésben nem fektetnek kellő hangsúlyt a leendő pedagógusok kommunikációjának és viselkedés-technikájának fejlesztésére – áll Kornéli Beáta tanulmányában, mely teljes terjedelmében az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján olvasható.

Az a szülő, aki „jelen van” az iskolában, jó irányba befolyásolja a gyerekének nem csak a tanulmányi eredményét, hanem a szociális, érzelmi fejlődését is – ez mára már vitán felül áll. A jó szülő és a jó tanár persze igyekszik tartani a kapcsolatot, de a legtöbb tanárjelölt még a tanítási gyakorlat letöltése után sem tudja, hogyan informálhatná a hozzátartozókat arról, mi történik a gyerekkel a tanórán, hogyan beszéljen anélkül, hogy szakzsargonba bonyolódna, hogyan alakítson ki egy szülőbarát attitűdöt. Sőt, arról sincs kialakult képe, hogyan kellene tudatosítania a szülőben, hogy az ő szerepe ugyanolyan fontos gyermeke tanulmányi eredményeit illetően, mint a pedagógusé – állapítja meg a tanulmány. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szoptatás befelé forduló bimbóval: nem lehetetlen

Puskás Pálma 2015. április 6., hétfő 21:40

Szoptatni jó, szoptatni könnyű, szoptatni természetes. Nyilván van, akinek zökkenőmentesen megy a dolog, de a legtöbben kisebb-nagyobb nehézségekkel szinte biztosan szembesülünk a folyamat során. Az egyik, talán keveset emlegetett, de a szoptatást gyakran megnehezítő tényező az úgynevezett lapos, vagy befelé forduló mellbimbó. Kolléganőnket ilyennek áldotta meg a sors, ennek ellenére jelen pillanatban kizárólagosan szoptat egy négyhónapos kisfiút. Meghallgattuk tapasztalatait, és utánanéztünk annak is, mit javasolnak a szakértők ilyen esetben.

Első rész: Nem voltak felém elvárások, mégis bekattantam

A terhesség alatt szinte biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni szoptatni, köszönhetően a mellbimbóm formájának, ezt ugyanis nagyon nehezen tudja helyesen a szájába venni a baba. Ezzel nagyjából ki voltam békülve, ugyanis a dolog örökletes: nagyanyámnak is ilyen volt, ezért nem tudta szoptatni anyámat, és anyámnak is ilyen volt, így én is lényegében tápszeren nőttem fel. Amitől nem lettem sem asztmás, sem allergiás, sem kövér, sem ostoba, és a húgom is egészséges felnőtté vált.

Az anyukám és a nagymamám sosem sopánkodott amiatt, hogy nem tudtak szoptatni - vagyis lehet, hogy annak idején szenvedtek, de utólag nem volt bennük megbánás. Mindketten biztattak, hogy persze, azért próbáljam meg, úgyis az első pár hét számít a legtöbbet, de ha nem megy, abban sincs semmi tragikus, akkor el kell engedni a témát. Én is valahogy így gondoltam.

shutterstock 175078013

A szülés után aztán megőrültem: nem tudom, a hormonok, vagy valami evolúciós parancs kapcsolt be a fejemben, egyszerűen mindent meg akartam tenni a szoptatás érdekében, és nem voltam hajlandó lemondani róla. Anyabarát kórházban szültem, ahol szoptatási tanácsadó is volt, ő már a szülést követő néhány órán belül ott termett és igyekezett segíteni. Négy (négy!) óra hasztalan próbálkozás után a férjem zavarta ki a szobából azzal, hogy most már mind anyának, mind gyereknek pihennie kellene esetleg. Danika persze sírt, szomjas volt, akkor próbáltunk neki vizet adni, de a cumizavart elkerülendő, inkább kiskanállal, amit nem fogadott el, ő sírt, mi bénáztunk, én bőgtem. És tejem persze szinte azonnal lett, nem is kellett rá napokat várni, másnap már tele voltam vele, csak éppen a baba nem tudta kinyerni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Gyászolok: szülőként már nem tetszik a zombihorror

Puskás Pálma 2015. április 6., hétfő 17:44

Közhely, de mint ilyen, természetesen igaz, hogy a gyermekszülés megváltoztatja az ember gondolkodásmódját, figyelmi preferenciáit: közvetlenül a szülés után evolúciósan kifejezetten előnyös a kicsit szorongó, a gyermek körüli teendőkre szűkült tudatállapot, de az anyák viselkedése a későbbi évek során is gyakran eltér a gyermektelen nőktől és férfiaktól megszokott, racionálisnak gondolt viselkedéstől.

Első pillantásra apróságnak tűnik, amit először magamon érzékeltem, de körbekérdezve kiderült, hogy a kisgyermekes anyukák, mi több, apukák szinte mindegyikét érinti valamilyen formában ez a változás: hogy tudniillik amióta gyerekünk van, egészen máshogy nézzük a filmeket, máshogy olvassuk a könyveket. Különösen azokat, amelyekben gyerekek is szerepelnek. Esetleg baj éri őket.

Negyedórát bőgtem a sorozaton

Eszter egy tízhónapos, aktuálisan éppen fogzó, nyűgös, rosszul alvó kisfiú anyukájaként egy új sorozatot kezdett nézni, amelyet barátai ajánlottak neki, ismerve vonzódását a misztikum és a science fiction irányába. "A baba születése óta az esti sorozatnézés jelentette az egyik kikapcsolódást: amikor Dávid elaludt, mindig megnéztünk egy-egy részt a férjemmel, összebújva a kanapén." - meséli.

"Már korábban is észrevettem, hogy furcsa módon nem tetszenek már a régi sorozataim, olyan is volt, amit szimplán félbehagytam, mert mondjuk túl sok volt benne az erőszak. Ami korábban egyáltalán nem zavart, most meg igen. És akkor elkezdtük nézni A hátrahagyottak című sorozatot - az első rész első jelenetében egy anyuka a kezében egy nyűgösködő, nagyjából nyolc hónaposnak tűnő kisfiúval a kezében próbál egyszerre telefonálni és a mosodát intézni. Mondanom sem kell, totál együttéreztem vele, iszonyú idegesítő tud lenni egy folyamatosan kézben lévő, nyűgös kisgyerek. Ezután beteszi a babát a kocsiba a gyerekülésbe, ő is beül a kormány mögé, hátranéz, és a gyerek már nincs ott, egyszerűen eltűnt. Na, hát én, aki sohasem sírok filmeken, itt elkezdtem zokogni, és teljesen vigasztalhatatlan voltam, legalább negyed óra hosszat bőgtem, szegény férjem csak ült mellettem. Néha adott egy zsepit, de szerintem nem igazán értette, miért hajtogatom sírva, hogy 'eltűnt a babája!!!' Igazából én sem értem. Persze, lehetne holmi hormonokra fogni, de szerintem majdnem egy évvel a szülés után már nincs akkora hormonvihar az emberben. Gyanítom, hogy mostantól örökre 'így maradok'..."

Távolról sincs vége, olvasson még »

Autisták vallomásai az autizmusról: könyvajánló

Puskás Pálma 2015. április 6., hétfő 11:18

Az autizmus spektumba tartozó gyermekek száma az utóbbi évtizedekben egyre nő - a kutatók szerint ez részben az egyre kifinomultabb diagnosztikai eljárásoknak köszönhető. Vagyis ma már korábban és pontosabban diagnosztizálható a probléma az enyhébb esetekben is, ez pedig azért jó, mert a gyerekek hamarabb és nagyobb eséllyel juthatnak el valamilyen fejlesztőprogramra.

Az autizmus diagnózis körébe nagyon különböző súlyosságú esetek tartoznak: a szellemi fogyatékossággal is járó, élethosszan tartó ápolást, gondozást igénylő esetektől egészen a kiemelkedő intellektusú, csak éppen szociálisan az átlagnál esetleg ügyetlenebb személyekig.

Az utóbbi csoportba tartozókat a korábbi diagnosztikai rendszerben Asperger-szindrómásnak nevezték, ez újabban kikerült az orvosi szaknyelvből, mivel világossá vált, hogy ugyanannak az eltérésnek - az autizmusnak - különböző fokozatairól van szó, nem pedig önálló betegségekről.

A fejlesztési lehetőségek ellenére a szülőket azért többnyire komolyan megrázza, amikor először szembesülnek a diagnózissal. Felmerül a kérdés, hogy felnőve hogyan boldogul majd a gyerekünk, képes lesz-e teljes életet élni, mennyire határozza meg jóllétét, emberi kapcsolatait ez a probléma?

Tovább nehezíti a dolgot, hogy nem autistaként nagyon nehéz elképzelni, mikor mit érezhetnek, mit gondolnak, esetenként furcsa, különc reakcióik mögött milyen belső történések állnak?

Szerencsére ma már nagyon jó könyvek állnak rendelkezésre a témában magyarul is, ráadásul ezek közül többet "valódi" autisták írtak a saját élményeikről, küzdelmeikről. Úgy gondoljuk, autista gyerekek szüleinként sokat segíthet egy-egy ilyen olvasmány.

Öt könyv az autizmusról az érintettek tollából.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ingyen kresztanfolyam a gyereknek

Primilla 2015. április 5., vasárnap 11:09

Ha a tanórák keretében nem is, az interneten már elérhető iskolásoknak kidolgozott KRESZ oktató program. A tanuloknak.hu weboldalról kiindulva az 1-8 évfolyamosok és a 9-12-ikesek korosztályonként külön-külön „tananyagot” kapnak, ezeket kell végigjárniuk. A programot sikerrel elvégző első ötvenezer tanuló ingyen KRESZ tanfolyamot nyer, ami már a jogosítványszerzés előszobája (ez nyilván a megfelelő korosztályra vonatkozik).

Az uniós adatok alapján a 14 év alatti gyermekeket érintő halálesetek közül minden tízedik vezethető vissza köz­lekedési balesetre. Ez a kétségtelenül riasztó adat egyértelműen jelzi, hogy a gyermekek a közúti közlekedés legvédtelenebb és legveszélyeztetettebb résztvevői – áll az állami közlekedésbiztonsági projekt tájékoztatójában.

shutterstock 221224405

A gyerekek KRESZ oktatása személy szerint, szülőként a vesszőparipám. Nehéz elfogadható indokot találni arra, hogy ha az iskolai keretekbe a heti öt testnevelésórától Odüsszeusz utazásának valamennyi állomásáig minden belefér, akkor a rendszeres és alapos közlekedésoktatás miért nem. Pedig a közlekedni tudáson – ahogy a fenti adat is mutatja – a gyerekünk élete múlhat. Helyette mindenféle szakkörökbe és különórákba próbálják besuvasztani a KRESZ oktatást, holott „A nemzeti alaptantervben súlyponti téma a helyes, biztonságos közlekedésre nevelés”. Mi lenne, ha nem lenne az.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem akarom, hogy áldozat legyen a gyerekem!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 4., szombat 13:30

Minden szülő réme, hogy valamilyen módon áldozattá válik a gyermeke. Ennek számos formája képzelhető el. Ide tartozik a csúfolódás, kiközösítés, és az is, hogy bűncselekmény áldozatává válik: elrabolják, megverik, meglopják, szexuálisan bántalmazzák. Az óvintézkedések egy része technikai jellegű, illetve konkrét felkészülést jelent egy adott veszélyhelyzetre.

Ám legalább ennyire összetett kérdés, hogyan lehet úgy nevelni, hogy tudjon nemet mondani, illetve merjen szólni róla a szülőnek, ha baj van.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Iskolai holmival loholó szülők - ön kihúzza a gyerekét a csávából?

Primilla 2015. április 4., szombat 12:11

A szomszéd fiú a minap otthon felejtette a tesicuccát. Sebaj, gondolta az anyukája, ő úgyis otthon dolgozik, legfeljebb visszajön a tornazsákkal, és minden rendben lesz. Csakhogy hiába, az iskola portása nem engedte be. Azt mondta, az igazgató megtiltotta, hogy a szülők a gyerekek után vigyék a holmijukat, mivel az iskolaszereket összekészíteni nem a felnőttek dolga, és nem is lenne igazságos, ha ők korrigálnák a tanulók hibáit. Ugyanis nem minden szülő teheti ezt meg, akár azért, mert nem tud eljönni a munkahelyéről, akár azért, mert távol lakik, az iskolavezetés pedig nem szeretne senkinek sem kedvezni.

shutterstock 148548557

Elvileg ez egy méltányolható érv, meg is értette az anyuka. Tényleg nem lenne fair, ha a gyereke elkerülné a feledékenysége következményeit, csak azért, mert a szülők a hóna alá tudtak nyúlni. Mivel a szomszédasszonyom egy emelkedett lélek, csak csendben, nekem érvelt azzal, hogy ha jobban belegondolunk, az egész világ így működik: a szerencsések el tudják kerülni a tetteik következményeit, és nyilván mindenki erre törekszik, a szegény embert meg még az ág is húzza, de persze megérti, hogy az iskolában ezt nem táplálják, nagyon helyesen.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A kölykök mindent ki akarnak próbálni!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 3., péntek 19:43

A gyereknek alapvető tulajdonsága, legyen akárhány éves, hogy mindent ki akar próbálni. Az egy-másfél évesnél ez elsősorban úgynevezett funkcióöröm, a mozgás öröme: élvezi, hogy képes hatni, eldobja a kockát, és tényleg elrepül. Az óvodáskorú örül, hogy ő is meg tudja tenni, amit a nagyobbak, mindent utánoz.

A kölyöknél már benne van a kipróbálásban, hogy kinek akarja érezni magát, és milyennek akar tűnni. Hatást akar kiváltani a környezetéből, és szerepeket akar kipróbálni. Néha olyan dolgokra is kiterjed az érdeklődése, amitől frászt kap a szülő.

shutterstock 89095567
Távolról sincs vége, olvasson még »

Majdnem megfulladt nálunk a lányom barátnője

abra 2015. április 3., péntek 14:59

Ahogyan egyre nagyobb lett a lányom, annál nagyobb örömmel vállaltam be suli után vagy hétvégente a barátnőit is. Így legalább nem unatkozott, nem a számítógép és a tévé előtt kuksolt a nagy semmittevésben, hanem elszórakoztatták egymást, és nekem is jutott néhány óra magamra. Ugyanígy az én gyerekem is többször volt más szülők felügyelete alatt, és azt vettem észre, senki nem zárkózik el a cserenapoktól, sőt, mindenki örül egy-egy ilyen alkalomnak - az enyémhez hasonló okok miatt. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Fiús anyaság = extrém sport

Primilla 2015. április 2., csütörtök 16:32

Mielőtt megszületett a fiam, egy röpködő copfú, békésen szemlélődő kislány magabiztos anyukája voltam. A szituációk és a reakciók ismerősek voltak, vagy legalább is át tudtam őket érezni, valahol mélyen bennem rejtőzött a tudás, hogy mit, hogyan kell jól csinálni.

Aztán megszületett a fiam, ami, ha nem is példátlan, de meglehetősen szokatlan volt a mi családunkban. Már babaként is egészen más volt, mint a lányom, de hát mindenki más, nem? Akkor fogtam először gyanút, hogy ez nem lesz ugyanaz, amikor a járni még nem tudó gyerek emelvényt épített, amire felmászott, hogy elérje a szerintem „biztos helyre” dugott nagykést.

shutterstock 197274236

Azóta a helyzet csak fokozódik, a fiam mindig egy lépéssel előttem jár, én pedig mosolygós, magabiztos anyukából egy állandóan résen lévő nőstény oroszlánná változtam. Szerencsére nem vagyok ezzel egyedül, szintén fiúgyerekes barátnőimmel vihogva meséljük egymásnak, hogy milyen szituációkba kevert minket a gyerek, és józaneszünk maradványait még megőrizve konstatáljuk, hogy milyen változásokat okozott a jellemünkben az a tény, hogy fiunk van. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lenyúlják Óbuda legjobb oviját a szülők szerint

Primilla , Koncz Andrea 2015. április 1., szerda 20:19

Áll a bál a harmadik kerületben, igaz, csak kicsi bál, mert az érintetteken kívül nem sokan tudnak az ügyről, amely a kerület egyik legnépszerűbb oviját érinti. Az önkormányzat álláspontja szerint az ügy arról szól, hogy a bővítik a választékot, és még egy kétnyelvű ovit tesznek elérhetővé az igényekre reagálva. A szülők olvasata szerint viszont a kerület egyik legnépszerűbb oviját egyszerűen lenyúlják, hogy a körzetes gyerekek helyett a tehetősek csemetéi járhassanak oda, persze pénzért.

A szereplők

Tégla (avagy Gelléri Andor Endre utcai) Ovi: amit "Tégla ovinak" hív mindenki, mert az utcát amiben van, korábban Tégla utcának hívták, most Gelléri Andor Endre. Nagyon népszerű ovi, mert speciális, gyerekbarát nevelési elvek alapján dolgoznak (Adler individuál-pszichológia), önkormányzati ovi, mindig jelentős túljelentkezés van rá. Eddig körzetes ovi volt, népszerű sport volt a kerületben, hogy találj valakit, akihez be tudsz jelentkezni, mert különben esélytelen bekerülni. Erről azt kell még tudni, hogy ez egy tagovoda, amelynek anyaintézménye a:

Százszorszép (avagy Reménység utcai) Ovi:  az anyaintézmény a Százszorszép ovi (Reménység utca), a kerület másik sztárintézménye. Az a sajátossága, hogy a Szőlőtő Nonprofit Kft-vel együttműködésben kétnyelvű nevelést folytatnak olyan módon, hogy a minden csoportban egy magyar és egy angol anyanyelvű pedagógus van folyamatosan a gyerekekkel. Önkormányzati ovi, de az alapítványnak kell fizetni havi 60 ezer forintot, ebből fizetik ők az anyanyelvi tanárokat. Ez is nagyon népszerű, ide is mindig brutális túljelentkezés van. Ez értelemszerűen nem része a körzetes rendszernek. Ez az szisztéma aztán szintén Szőlőtős együttműködésben továbbmegy a kerületben több általános iskolában is, pl Krúdy, Nagy László, vagyis az iskolában ugyanúgy havi 60-ért ugyanúgy folyamatosan két tanár van, és párhuzamosan tanulnak minden anyagot magyarul és angolul. Remek jó rendszer, nincs vele bajunk, szerintünk menő.

Kerületi önkormányzat: Az érintett óvodák fenntartója, értelemszerűen ők határozzák meg a kerületben az ovis körzeteket, és fenntartóként döntenek az intézményeket illető kérdésekről.

A Szőlőtő nonprofit Kft és a Bilingual program: A Szőlőtő programja alapján folyik a kétnyelvű oktatás az ovikban, általános- és középiskolákban. Azzal, hogy a gyerekekkel párhuzamosan foglalkozik egy magyarul és egy angolul beszélő pedagógus, gyakorlatilag a kétnyelvű családokban létező rendszert modellezik, előnye, hogy az iskolai tananyagot például a gyerekek mindkét nyelven ismerik majd.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hajat adományozni menő!

mzd 2015. április 1., szerda 12:36

A súlyos betegségekkel járó szenvedés mellett a gyermekek számára hatalmas trauma a hajuk elvesztése. Jó hír, hogy léteznek olyan programok, amelynek keretében parókát készítenek a felajánlott hajakból. Hogy ki lehet hajdonor? Akár ön is! Mutatunk két lehetőséget, ha (például egyes bloggerekhez hasonlóan) megválna a sajátjától, vagy pénzzel segítené a gyerekeknek szánt parókák elkészítését.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyerek vagy tanulatlan lesz, vagy rövidlátó

Primilla 2015. március 31., kedd 18:35

Semmiképpen sem szeretnénk bárkit is lebeszélni a tanulásról, de sajnos van egy rossz hírünk: egyre több kutatási eredmény támasztja alá, hogy a napi több órán át tartó, folyamatos olvasás rövidlátást okoz. Azon persze lehet vitatkozni, hogy mi a rosszabb, ha szemüveges vagy kontaktlencsés az ember, vagy ha tudatlan, minden esetre nagyon úgy tűnik, hogy a kettő összefügg.

További rossz hírünk is van, gyakorlatilag mindegy, hogy a könyvet, vagy a monitort bámulja-e meredten, naponta több órán át a gyerek – sőt, ugyanez a fiatal felnőttekre is vonatkozik – a lényeg, hogy tartósan közelre és ugyanoda fókuszál, ami rövidlátást okoz.

shutterstock 15854215

Már a nyolcvanas években is végeztek ezzel kapcsolatban kísérleteket: újszülött kismajmokat úgy tartottak, hogy 50 centi távolságnál messzebb nem volt nekik semmi látnivaló, ezeknél az állatoknál 3 éven belül maradandó rövidlátás alakult ki. A tengeralattjárók legénységénél, akik jó ideig nem gyakorolhatják a távolba nézést, szintén az átlagosnál gyakoribb a miópia. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

10 dolog, amire meddő nőként érdemes figyelni

Puskás Pálma 2015. március 31., kedd 17:09

A teherbe esési nehézségek alaposan próbára tehetik az ember idegeit, nem beszélve a párkapcsolatáról vagy épp a testképéről. Minél tovább tart a babáért folytatott küzdelem, annál nehezebb lehet megőrizni józan ítélőképességünket. Sajnos vannak olyan előítéletek, gondolkodási sémák vagy épp automatikus reakciók, amelyek nem segítenek, vagy éppenséggel megnehezítik a meddőséggel való megküzdést. Ezért összeszedtünk 10 dolgot, amire meddő nőként érdemes újra és újra emlékeztetni magunkat.

shutterstock 171520838

1. Az „m” betűs szó mást jelent a köznyelvben, mint az orvosnál

Valószínűleg teljesen kiborultunk, amikor a cselekmény egy pontján az orvosunktól „meddőség” diagnózissal ellátott ambuláns lapot kaptunk, vagy épp meddőségi klinikára irányítottak. Az ember első reakciója többnyire az, hogy „én nem vagyok meddő, csak még nem született gyerekem!”. A probléma részben egy félreértésen alapul: a köznyelvben ugyanis meddőnek azokat a nőket (vagy férfiakat) szokás nevezni, akiknek nem lehet gyerekük. A hangsúly a „nem lehet”-en.

Ezzel szemben az orvosi nyelvben a meddőség definíciója az, ha egy párnak egy évnyi, védekezés nélküli, rendszeres szexuális élet alatt nem született gyereke. Vagyis nem azt jelenti, hogy nem lehet, hanem hogy még nincs: még lehet természetes úton is, kiderülhetnek a probléma könnyen gyógyítható okai, sikerülhet inszeminációval vagy lombikkal. Egyik barátnőm már tíz évvel ezelőtt meddő volt, azóta három gyereke van – rendszeresen említi úgy a múltat, hogy „meddő koromban”. Vagyis emlékeztessük magunkat arra, hogy a meddőség diagnózis a legtöbb esetben nem azt jelenti, hogy az ember a szó laikus értelmében meddő.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ők az idei év legjobb orvosai

Dívány 2015. március 31., kedd 15:44

Az év orvosa és a Média az orvosokért díjakat is átadták a múlt hét végén. Utóbbi kategóriában a Dívány „Ha ezt neonatológusoknak mondom, sokkot kapnak” című interjúja nyerte el, amelynek szerzője Hagara Nagy Nóra volt. Az interjú Dr. Bodrogi Eszterrel, az MHEK (rövidebb és ismertebb nevén Honvédkórház) koraszülött intenzív osztályának (PIC) vezetőhelyettesével készült, aki kollégáival együtt külföldi tapasztalataira alapozva néhány éve itthon is sikeresen tereli európai színvonal felé a kórház ezen részlegét.

Távolról sincs vége, olvasson még »

"Jó, jó, de mit dolgozik?" - Interjú egy négy gyermeket nevelő, háztartásbeli apukával

Primilla 2015. március 31., kedd 09:45

Sajátjaik mellett további két kisgyereket fogadtak magukhoz nevelőszülőként a Budapesttől nem messze élő Hámosék. Az élet úgy hozta, hogy az apa, Ferenc maradt otthon a család és a háztartás ügyeit intézni, így nap mint nap hat ember életét szervezi, és főz, mos, takarít, emellett tanul, és intézi a vállalkozása ügyeit is. Habár biztos abban, hogy jól neveli a gyerekeit, érdekes módon főleg nők érzékeltetik vele, hogy amit csinál, az értéktelen. Gyereknevelésről, hat ember igényeinek összepasszításáról, logisztikáról, társadalmi szerepekről és feminizmusról is beszélgettünk.

Miért te vagy itthon a gyerekekkel?

2010 májusában, érkeztek hozzánk a nevelt gyermekeink. Én középvezető voltam helyben, egy Pest környéki kisvárosban egy cégnél, reggel öltönyben elmentem dolgozni, este hazajöttem, és ezért adtak egy teljesen normális fizetést. A feleségem pedig a fővárosba utazott dolgozni minden reggel, és ez nagyon jól is ment.

Csakhogy amikor reggelente elvittem a gyerekeket a bölcsődébe-óvodába, és ők megkérdezték, hogy ki jön értük, akkor egyre többször az volt a válasz, hogy nem tudom. És akkor egy idő után elkezdtük érezni, hogy ez nincs így jól, és még hat másik ilyen dolog volt, ami miatt nem volt jó ez a felállás. Ráadásul a munkahelyen sem volt minden rendben – és annak tényleg semmi értelme, hogy a munkahely se jó, és otthon sem jó, mert sosem tudod, hogy hogy érsz haza, és mindig, mindenben rögtönözni kell. Úgyhogy láttuk, hogy ezzel valamit csinálni kell.

Nekiálltunk kiszámolni, hogy a keresetünkből mennyi pénz megy fölösleges dolgokra, honnan mennyi pénz jön, és azt kaptuk, hogy ha valamelyikünk fixen itthon marad, és mellette esetleg csinál valamit, akkor ugyanott leszünk, mint addig. Végül az a döntés született, hogy a feleségem jár továbbra is Pestre, én pedig itthon leszek a háztartási alkalmazott, mozgatom a gyerekeket, mosogatok, teregetek, főzök, és csinálok mindent, amit kell, a háttérben. És ha van egy kis időm, akkor a saját cégemet is el tudom indítani. 

shutterstock 19980844

Ez neked jó így? Boldog vagy?

Ez tipikusan az a helyzet, amikor az ember a kényszerből erényt kovácsol, mert lehet úgy is csinálni, hogy jó legyen. A feleségemnek akkor látványosan jól ment a sora a munkahelyén, jól érezte magát, és különben is, ő volt itthon négy évig a gyerekekkel, és most egy kicsit kiszabadult. Korábban pedig, amikor ő volt itthon, én jártam Pestre dolgozni.

Érdekes a dolog megítélése kívülről, vannak bosszantó visszajelzések, de sok pozitív is, az egyik, hogy „de vagány”, és lelkesednek. Ezt főleg akkor látni, amikor például viszem a gyerekeket az óvodába, és mondom nekik, hogy gyerekek, öltözünk, és akkor a gyerekek öltöznek. A többi szülő, akinek meg közben a fején ugrálnak a gyerekei, elismerően bólogat, de többször volt olyan is, hogy megkérdezték: mi a titkos recept. Láttam olyat is, amikor ketten vittek egyetlen gyereket a bölcsődébe, a végére a gyerek szétszedte mind a kettő szülőjét. A mi gyerekeink pedig csinálták, amit kellett, vagy sikerült, vagy nem, ha nem, akkor segítettem, de csinálták. Ennek pedig az lett a vége, hogy óvodás korukra önállóan öltöztek. Eleinte persze nyűgösek voltak, meg cirkuszoltak, aztán ez elmúlt, és elkezdték élvezni, és amikor már kívülről is az látszik, hogy a gyerekek tök jó fejek és normálisan viselkednek, akkor az emberek odajönnek és kifejezik az elismerésüket. Nyilván meg kell lenni az őrültködésnek is, annak is megvan a maga ideje, egy bizonyos határig.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kölykök az autóban – hol ülhet, hogy utazhat

Primilla 2015. március 30., hétfő 09:44

Szerencsére ma már alapnak számít, hogy a gyerekeket az autóban gyermekülésben szállítjuk. Sőt úgy megszoktuk, hogy a legtöbben már felhagytak a huhogással is: ma már szinte senki nem mondogatja, hogy a mi gyerekkorunkban egyáltalán nem volt gyermekülés, mégis felnőttünk valahogy. Talán sikerült belátni, hogy ez az intézkedés nem (csak) a gyerekülésbiznisz vámszedőit szolgálja, hanem főként a gyerekek védelmét. 

Az első gyerekülést még, ahogy a legtöbb babaholmit, gondos körültekintéssel vásárolják a szülők, és mivel súlyos tízezrekről van szó, a másodikat is. Később azonban, ahogy magabiztosabb szülővé válunk, és a gyerek is nagyobb már, lélekben kezdenek fellazulni a szabályok. Sőt, sokan nem is tudják pontosan, hogy milyen szabályok vonatkoznak az autóban nagyobb gyerekekre. 

Sorba vettük őket. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Bebizonyították: tényleg árt a gyereknek a túl sok házi

mzd 2015. március 29., vasárnap 17:33

Bár a gyermekek sokszor szeretnek panaszkodni, hogy túl sok házit kapnak, most egy friss kutatás bebizonyította, hogy igazuk is van. Az egészséges maximális házifeladatmennyiség a kutatók szerint annyi, amit a gyerek egy órán belül meg tud oldani. Ha másfél óránál tovább tart a feladatok elvégzése, az már egyenesen káros. A spanyol Oviedo Egyetem vizsgálata arra is rámutatott, hogy nem szabadna, hogy a gyermekek otthon segítséget kapjanak a megoldás során.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ne fújjuk fel a kisgyerek szavait, tetteit!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. március 29., vasárnap 15:15

Azért fontos, hogy tisztában legyünk a gyerek fejlődési sajátosságaival, mert különben könnyen előfordul, hogy problémaként kezelünk olyasmit, ami szükségszerűen következik az életkorából. Sok szülő megijed, mikor a gyerek –szerinte- túlzott érdeklődést mutat a nemiség iránt, vagy olyan dolgokat mond, tesz, amik felnőtt értékrend alapján elítélendők lennének. Arra gondolnak: „Te jó ég, mi lesz később, ha már most ilyen ez a gyerek? Hiszen most még olyan ártatlannak kellene lennie!”

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 ... 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 ... 296

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés