SZÜLŐSÉG

Az oltásellenesség és a butaság evolúciója egyetlen ábrán

Edicsek 2015. március 3., kedd 09:14

Sokszor elmondtuk már, de nem győzzük hangsúlyozni, hogy az oltásellenességgel nem hogy megvédi a gyerekét, de sokkal nagyobb veszélybe sodorja nem csak az ön, hanem mások gyermekeit is. Az már kiderült, hogy a kutatás, amely alapján az MMR oltást (és tágabban, a védőoltásokat általában) oltásellenes körökben összefüggésbe szokás hozni az autizmussal valójában hamisított volt. Meg is írtuk Wakefield "doktor" és a kamukutatás történetét.

Mint ahogy azzal is foglalkoztunk már, hogy az is tévhit, hogy ez csak az oltásellenes szülők gyermekét érinti, ugyanis ugyanúgy veszélyes lehet ez a "divat" az oltott gyerekek számára is. Sőt, arról is beszéltünk már, hogy az emberi butaság tényleg nem ismer korlátokat és hogy Hollywoodban már annyira kevés az oltott gyerek mint Szudánban, ez pedig hosszútávon komoly veszélyt jelenthet.

Most végre itt egy magyar nyelvű, kutatásokkal alátámasztott infógrafika, ami részletesen és pontosan elmondja, hogy mik az oltásellenesség legnagyobb veszélyei, mik a legelterjedtebb tévhitek és milyen már végleg felszámoltnak hitt betegségek szedtek áldozatokat a felelőtlen szülői viselkedés miatt. 

Örülünk vagy sajnálkozunk, hogy nő a gyerek?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. március 2., hétfő 15:35

Egy apuka, akinek már felnőttek a gyerekei, úgy fogalmazta meg, mindig, mikor valami újat tanul a gyerek, az nagy öröm, de valahogy gyászol is az ember, mert átérzi, vége egy korszaknak: felállt, tehát sosem lesz már földön csúszkáló baba, beszél, tehát nem lesz már gügyögő bébi, és a többi. És a legtöbben arról számolnak be, nagyon gyorsan jönnek ezek a változások. Olyan érzés, mintha csak most született volna, és lám, már oviba megy, lám, már kamaszodik...

Sokan megélik, hogy lelkileg nehéz feldolgozni a változásokat, amik törvényszerűen bekövetkeznek a gyerek életében, azokat is, amik egyértelműen pozitívak, azaz abból következnek, hogy a gyermek egészséges, fejlődik, halad az élete. De mégis kevesen olyan bátrak, mint az említett apuka, hogy gyászt emlegessenek. Hiszen illik örülni a gyermek érésének. Ehelyett szívesebben öltöztetik rosszérzéseiket gyakorlati köntösbe, és hétköznapi nehézségekről panaszkodnak.

Például inkább mondják, hogy jaj, hát milyen sok komplikációval jár, hogy a gyermek már óvodás, mert ugye vinni, hozni kell, ott elkapják egymástól a bacikat, és sokkal gyakrabban betegeskedik azóta, ráadásul az egyik óvó nénivel ilyen-olyan nehézségek vannak. Ezek vállalható társalgási témák. Kellemetlenebb lenne a valóságot mondani, hogy fáj, hogy egy korszaknak vége van, mikor csak mi voltunk, a kis család, mikor együtt töltöttük a napot, amikor én voltam neki minden.

shutterstock 83233681
Távolról sincs vége, olvasson még »

Az iskola megöli a kiváncsiságot, mielőtt felkeltette volna

Primilla 2015. március 2., hétfő 10:05

Minden egyes technikai eszköz megjelenésekor azt jósolták, hogy forradalmasítani fogja a tanítást, az oktatás azonban meglehetős egykedvűséggel figyeli az újabb és újabb felhevüléseket, és az istennek nem akar forradalmasodni – állapítja meg Hunya Márta, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársa tanulmányában.

A pedagógusszakma haladó képviselői most éppen az interneten szabadon elérhető tananyagokra tekintenek nagy várakozással, ezek ugyanis – jól használva – remekül tudnának alkalmazkodni a gyerekek természetes, és ezért hatékony tanulásához.

Aki foglalkozott már gyerekkel, az tudja, hogy magától egészen más utat jár be tanuláskor, mint az iskolában. Természetes körülmények között a gondolatai középpontjában a probléma áll, amit meg kell oldani. Ehhez a Z generáció már zsigerből az internethez nyúl, akár laptopján, de elsősorban okostelefonján keresztül – hiszen az mindig kéznél van. Nem bonyolódik hosszas fejtegetésekbe, nem olvas el több oldalas cikkeket, tudományos anyagokat, hanem azonnali megoldásokat keres. Használja a képeket, videókat, infografikákat, kérdez a barátaitól, felnőttektől, bárkitől – és ha szerencséje van, a megkérdezettek között van a kérdésnek szakértője is.

Vagyis, ha azt akarjuk, hogy a gyerek lelkesen tanuljon, fel kell vetni egy problémát. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szoptatás: napi 45 perccel több alvás

Puskás Pálma 2015. március 1., vasárnap 14:41

A szoptatás örömteli is lehet, de azért valljuk be, időnként rengeteg nehézséggel jár, és baromi kényelmetlen tud lenni. Persze, az ember csinálja, mert ez a baba érdeke. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy bár néha nehéz (meg fájdalmas), valójában az anyának is jót tesz a dolog: például csökkenti egyes nőgyógyászati tumorok előfordulási arányát. De van ennél aktuálisabb pozitív hatása is: talán kevésbé ismert az a tény, hogy a szoptatás csökkenti a szülés utáni depresszió kockázatát.

A szülés utáni depresszió és a szoptatás közötti összefüggést már az ókorban is ismertük, csak időnként pár évszázadra megfeledkezünk róla. Plutarkhosz például azt javasolta az anyáknak, hogy ne adják ki dajkának, hanem maguk szoptassák csecsemőiket, mert a szoptatás révén kedvesebbek lesznek a gyerekeikhez, és több örömöt lelve bennük jobban ki tudják mutatni szeretetüket.

A modern tudomány hasonlóképpen foglal állást a kérdésben: napjainkig számos kutatás bizonyítja, hogy a szoptatás erősíti az anya-gyerek kapcsolatot, és csökkenti a szülés utáni depresszió előfordulási kockázatát. Ez az összefüggés nem csupán lelki tényezőkre vezethető vissza, hanem élettani oka van: a szoptatás alatti hormontermelés ugyanis jelentősen megváltoztatja az anya idegrendszerének működését, többek között átformálja a hormonális stresszválaszt.

shutterstock 203893696
Távolról sincs vége, olvasson még »

Az én fiam is néz már pornót

abra 2015. február 28., szombat 23:21

Nem hiszek a nagy liberális gyereknevelésben - legalábbis abban az eszmében nem, ami azt vallja, a gyereket szabadjára kell engedni, rá kell hagyni mindent, hadd fedezze fel a határokat. De nem hiszek a konzervatív nevelésben sem, ami leginkább az elfojtásokról szól, főleg, ha a szexualitásról van szó. Ezzel a témával kapcsolatban úgy vélem, nem kell szélsőségesen foglalkoztatni a gyerekeket: legyenek tisztában az alapdolgokkal, de egyszerre szabjuk is meg a határokat. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Házifeladatok a szülőknek - már ambícióim lettek

Primilla 2015. február 28., szombat 15:31

Úgy kezdődött, hogy a gyerek benevezett egy iskolai szervezésű háziversenyre. Az ilyesmit elég lazán kezeljük itthon, nem ártjuk bele magunkat egymás ügyeibe: ő nem ír helyettem posztokat, én meg nem matatok bele az iskolai dolgaiba, fő az önállóság (egészen addig, amíg láthatóan rendben megy minden). Versenyezzen, hajrá, sok sikert hozzá.

Akkor kezdtem gyanút fogni, amikor az egyik, szintén nem kimondottan aggodalmaskodó anyuka felvetette: mégis, hogyan akarják biztosítani a fair play-t egy háziversenyen? Mert hát itt mindenki csal, ha van rá lehetősége. Oké, ő személy szerint igyekszik megállni, hogy ne segítsen a gyereknek, de mi a garancia, hogy a többi szülő is ilyen emelkedett szellemben áll hozzá?

Biztos, hogy mindenki megérti: nem az a fontos, hogy az ő gyereke győzzön minden áron, hanem hogy próbálkozzon, csinálja, megmutassa, mit tud? Nem az történik-e, hogy felhorgad apuban a versenyszellem, mindent bele, ide azt az aranyérmet, a többi, tisztességesen versenyző gyerek meg csalódottan hüppög majd a végén?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Itt vannak a legfrissebb kompetencia-felmérés eredményei

mzd 2015. február 27., péntek 16:47

Pénteken felkerültek az Oktatási Hivatal Közoktatási Információs Irodájának honlapjára a legfrissebb Országos kompetenciamérés eredményei. A több mint százoldalas dokumentumban megnézheti, hogyan teljesítettek a 2013/14-es tanévben 6-os, 8-os és 10-es diákok, és képet kaphat arról is, hogy miként változtatak az adatok a korábbi évekhez képest. Emellett ezen a linken kikeresheti azt is, gyermeke iskolája hogy teljesít az ország, vagy éppen a megyéje átlagához képest, ha nem idegesíti, hogy a 2015-ben pdf-fájlokat kell a gépére töltenie.

Mi is ez pontosan?

"A 2001 őszén elkezdődött Országos kompetenciamérések a 2007/2008. tanévtől kezdődően a közoktatásról szóló törvényben, majd pedig a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 80. §-ában meghatározottaknak megfelelően a 6., 8. és 10. évfolyamos tanulók gyakorlatilag teljes körében felmérték a szövegértési képességeket és a matematikai eszköztudást. Az Országos kompetenciamérés rendszeréért az Oktatási Hivatal – az államigazgatási szervek közül elsőként – 2012-ben elnyerte a Magyar Termék Nagydíjat" - olvasható az OH honlapján.

Kompetencia
Fotó: Oktatási Hivatal

Az idei jelentésből egyébként kiderül az is, hogy vajon jobban teljesítenek-e a számítógéppel rendelkező háztartásokban élő gyermekek a kompjúter nélküli társaiknál vagy sem - de nem lőjük le a poént, kattintson a képre vagy ide, ha kíváncsi!

4+1 gyerekkönyv, hogy könnyebb legyen a válás

Puskás Pálma 2015. február 27., péntek 14:21

A szülők válása bármilyen életkorban megviseli a gyerekeket, ez nem kérdés. Ugyanakkor a házasságok jelentős hányada végződik békés vagy kevésbé békés válással. A szülők ilyenkor szinte mindig szembesülnek azzal a kérdéssel, hogyan és mikor és mit mondjanak a gyerekeknek? Mi várható a gyerektől a válás előtt, közben, után, mit tegyünk, ha a pár egyik tagjának már van, vagy előbb-utóbb lesz egy új partnere, egyáltalán, lehet-e ezekről a témákról a gyerekek nyelvén beszélni?

Szerencsére már létezik néhány használható könyv mind gyerekek, mind szülők részére, amelyekkel kicsit megtámogathatjuk ezt a nehéz időszakot. A gyerekeknek szóló írások értelemszerűen többnyire mesék, de találunk közöttük interaktív, színezős-játékos könyvet és képeskönyvet is. Többségük szülői útmutatóval, vagy a szülőknek szóló elő- vagy utószóval rendelkezik, hiszen, bár gyerekkönyvekről van szó, ideális esetben (reméljük) nem egyedül olvas a válásról a csemete, hanem szülő és gyerek együtt nézi, olvassa vagy játssza végig őket.

Négy plusz egy könyv válófélben lévő szülők gyerekeinek és a gyerekek szüleinek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így beszéljünk a szexről a kamaszokkal!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. február 26., csütörtök 21:38

Ha szexuális felvilágosításról van szó, van, aki számára még elképzelhető, hogy a kisgyerekkel beszélgessen a témáról, de kirázza a hideg, ha arra gondol, a tizenéves gyerekével is kellene. Talán épp azért, mert ő már kamaszodik, már nyilván megjelenik a szex a gondolataiban, vágyaiban, már nem tudja a szülő olyan ártatlan, aszexuális lénynek tekinteni, mint a kisgyereket, és ettől különösen kínosnak tűnik, hogy ilyesmiről beszélgessen vele. A valóság az, az ember semmilyen életkorban nem teljesen aszexuális, már a kisgyerek is elkezdi felfedezni a testét, máshogy, mint a felnőttnek, de van valamiféle szexualitása. És persze ezer kérdése azzal kapcsolatban, hogy születik a gyerek, mit csinálnak egymással a felnőtt párok.

Aztán kisiskolás korban jön egy csöndesebb, lappangó időszak, mikor a legtöbb gyerek érdeklődése alább hagy a témában. Ez persze egyénenként változik, nem jelent okvetlenül teljes érdektelenséget. Ilyenkor is lehetnek szerelmek, és persze kérdések a szülő irányában.

A kamaszkorral beköszöntenek a testi változások, és annak a közeledte, mikor a legtöbb gyerek számára valahogyan realitássá válik a szexualitás. Persze, ez is meglehetősen nagy különbségeket mutat, mert ha azt mondjuk, a tizenéves kor az első „járás”, az első csók ideje, akkor nem mindegy, hogy ezt mikor követi az első igazi szexuális élmény, és persze az is lehet, hogy már bizonyos próbálkozásokon korábban túlesik a gyerek. Egy biztos: hogy a szerelemmel, párkapcsolattal és szexszel kapcsolatos érdeklődése fellángol ebben az életkorban, és erre a szülő fel kell, hogy készüljön.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ön lányos apuka? Megszívta!

mzd 2015. február 26., csütörtök 12:40

A DailyMailen futottunk be négy érdekes infografikába, amelyek azt mutatják be, hogy a fiúk és a lányok átlagosan mennyit küldenek szüleiknek szánt ajándékokra életük során. Ha tippelnünk kellett volna, mi is hasonló rangsort állítottunk volna fel: kiderült ugyanis, hogy a legtöbbet a lányok költenek anyukájukra (7100 fontot, azaz közel 3 millió forintot) – majdnem pontosan kétszer annyit, mint amennyit a az apák kapnak, akiknek be kell érniük 3260 fontnyi (1,3 millió forintnyi) ajándékkal. Egy humoros kommentelő egyébként rögtön meg is fejtette a rejtélyt. "Ez azért van, mert az apák semmit nem várnak zoknin és nyakkendőn kívül" - írta.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan oldjuk fel a mérgező mondatokat?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. február 25., szerda 15:11

Nem rég megjelent egy pszichológiai oldalon egy írás arról, mik azok a mondatok, amiket semmilyen körülmények között ne mondjunk a gyereknek, mert ártunk neki. Arra is tesz javaslatokat a cikk, hogy miket érdemes helyette megfogalmazni. Mi is beszámoltunk erről.

Összességében az a mondanivaló, hogy ne a gyereket minősítsük, hanem a tettét. Ne mondjuk például, hogy „az őrületbe kergetsz!”, sem azt, hogy „mi a baj veled?!”, mert ezekkel bűntudatot és szégyent keltünk benne, azt sugallva, hogy valami baj nyilván van vele, illetve, hogy ő felelős az érzéseinkért.

Arra is felhívja a figyelmet, ne próbáljunk félelemkeltésre, fenyegetőzésre alapozni a nevelésben. Inkább fogalmazzuk meg, milyen viselkedéssel nem értettünk egyet, magyarázzuk el, miért nem, és adjunk alternatívát, mit csinálhatna helyette.

Biztos sokakban felmerül, lám, mennyire messze van egymástól a való élet és az elmélet. Vajon kinek a száján nem csúsznak ki ilyesfajta mondatok, mint hogy „az őrületbe kergetsz”? Ha az ember ideges, márpedig a gyereknevelés során ez gyakran előfordul, aligha tudja mindig a legújabb lélektani eredményeknek megfelelően, szakszerűen előadni kritikáját.

Ráadásul, ha megnézzük a fenti mondatokat, ezek nem is a legdurvábbak közé tartoznak. A fenti példákat még el tudjuk képzelni egy alapvetően jó és szeretetteljes kapcsolatban is. Sokkal fájdalmasabb, ha a szülő száján olyasmi csúszik ki, hogy „ha ezt teszed, nem is szeretlek”, pláne, hogy „bárcsak meg se szültelek volna!”.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Legális kukkolás - Nyílt nap az iskolákban

Primilla 2015. február 25., szerda 09:15

Eljött az intézményi nyílt napok, a kedvenc iskolai rendezvényem ideje. Az is nagyon érdekes, ha saját kölykünk teljesítményét nézhetjük meg, és persze az is fontos, hogy ilyenkor lehet elmenni terepszemlézni azokba az iskolákba, ahová esetleg a gyereket iratjuk majd.

A magam részéről ki nem hagynék egyetlen alkalmat sem, hogy megnézzem, milyen ügyesen helytáll a gyerekem. Ilyenkor persze mintha hájjal kenegetnének, a gyerek pörög, majd kiesik a padból, úgy jelentkezik és okosakat mond. Cukiság faktor az egekben, mindenki aranyos, lelkes és együttműködő, és a hangulat is fergeteges.

Persze szívesen megnézném, hogy mindez hogyan alakul mondjuk reménytelenül vigasztalan, esős novemberi napon, amikor nincs közönség. Nincsenek illúzióim, hogy arra a napra, amikor az iskolaigazgatótól a szülőkön és a tantestület tagjain át még több tucatnyi ember bent van a teremben, a legjobb arcát tartogatja mindenki, a pedagógusok és a gyerekek egyaránt.

shutterstock 173378648

Gyerekkoromban a nyílt napra külön készültünk, még a feladatokat is átvettük, nehogy égés legyen a vége. Ezt ugyan már akkor sem értettem, hogy miért minket treníroznak, mert sejtettem, hogy legfeljebb csak az én anyukámat érdekli, hogy én mit tudok és mit nem, a többség inkább azzal foglalkozik, hogy a tanár hogy muzsikál. Milyen órát tart, felkészült-e, mennyire tudja megmozgatni a gyerekeket, fenntartani a figyelmüket, dicsér-e, vagy büntet inkább, megőrzi-e a nyugalmát, vagy könnyen fel lehet bosszantani, és általában, hogyan áll a feladathoz. Élvezi-e, amit csinál, vagy túl szeretne már lenni rajta.

Távolról sincs vége, olvasson még »

4 plusz 1 mozgásforma, ha nehezen jön a baba

Puskás Pálma 2015. február 23., hétfő 15:32

A mozgásszegény életmód rontja, míg a rendszeres, bár túlzásba nem vitt mozgás javítja a teherbeesés esélyét. Ha nehezen megy a fogantatás, esetleg már meddőségi kezeléseken veszünk részt, érdemes tehát beiktatni az életmódunkba valamilyen mozgásformát - még akkor is, ha egyébként átlagos testsúllyal rendelkezünk.

A tudományos kutatások szerint a rendszeres mozgás elősegíti a teherbeesést. Ez akkor is igaz, ha mesterséges megtermékenyítés valamilyen formájával próbálkozunk: azok a nők, akik a lombikbeültetés előtti egy évben rendszeresen sportoltak, körülbelül másfélszer nagyobb eséllyel estek teherbe.

A sport fogamzást könnyítő hatása kétféleképpen valósul meg. Egyrészt, a túlsúly jelentősen csökkenti a fogantatás esélyét, a mozgásszegény életmód pedig a plusz kilóknak kedvez. Másrészt, a szervezetünk vérellátásának javítása és hormonális folyamatok befolyásolása révén akkor is segít a mozgás, ha nem társul fogyókúrával: egy kutatás szerint azon túlsúlyos nők esetében is nagyobb eséllyel sikerült a lombikbeültetés, akik ugyan mozogtak, de egy dekát se fogytak tőle.

Míg az átlagos intenzitású mozgásformák javítják a teherbe esés esélyét, a túlzásba vitt aktivitás, vagyis a napi 3-4 óra kemény edzés már rontja azt. A kutatások a mozgásforma kiválasztásában nem nyújtanak támpontot - legalábbis nem találtunk tanulmányokat arról, van-e különbség a hastánc, az evezés vagy a túrázás fogamzást segítő hatása között.

Mindemellett léteznek olyan tornák és mozgásformák, amelyeket kifejezetten teherbe esési nehézséggel küzdő vagy meddőségi kezelésen részt vevő nők számára találtak ki. Összegyűjtöttünk néhány olyan mozgásformát, amelyek követőik szerint célzottan a fogamzás esélyének növelésére alkalmasak. Az egyes mozgásformák "babagyártó" képességéről nincsenek adataink, ugyanakkor maga a - bármilyen - mozgás szerepe bizonyítottan hatékony.

Távolról sincs vége, olvasson még »

„A kistesó a félelem, hogy el akarja venni!”

Kovács Emese 2015. február 22., vasárnap 09:36

Akinek csak egy gyereke van, talán nem érti a fenti idézetet, akinek legalább kettő, az viszont valószínűleg pontosan tudja, miről van szó. Varró Dánielnek sikerült egyetlen mondatban összefoglalnia a nagyobb testvérek egyik legfőbb érzését a kisebb iránt, de igazából a kisebbek is ugyanezt érzik – a testvérek egymás iránti viselkedésének egyik mozgatórugója (ha nem is tudatosan), hogy nehogy a másiknak több vagy jobb jusson. A rivalizálás elkerülhetetlen velejárója a kapcsolatuknak.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Jól van, majd én leírom neked!

Bakos Eszter 2015. február 21., szombat 16:16

Okés katinéni ha nem olvasa az osztáj társak szolok nekik” - olvasom az imént a Facebookon, egyik kedvenc volt tanítványomtól, Palitól, akivel 7 éve nem találkoztam. Gyorsan meg is néztem ugyanitt, hogy mi lett belőle, sajnos (szerencsére?) pontosan az, amire annak idején tanártársaimmal számítottunk.

Pali. A Pali egy olyan gyerek volt, akitől felnőttként is fél az ember, kikerüli az utcán, jobb a békesség. Mikor meglátod, tudod, hogy teljesen kiszámíthatatlanul agresszív és egy tizedmásodpercen belül hátba szúr a folyosón, ha egy rosszabb napján present perfecttel nyaggatod, vagy azt mondod, hogy kedd van, ő meg pont utálja a keddet.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Végre kislány is hordhat csajosat és kalózosat. Egyszerre!

mzd 2015. február 21., szombat 11:57

Ha tudjuk, hogy kislányunk lesz, rózsaszínre festjük a babaszobát, ha pedig kisfiút várunk, akkor kékre. De vajon miért is ennyire automatikus ez? Valószínűleg hasonló gondolat fogalmazódott meg két anya, Rebecca Melsky és Eve St. Clair fejében, amikor megalapították a Princess Awesome névre hallgató ruhamárkát, amellyel a nemek között már kiskorban is jelentkező sztereotípiákat döntik le.

"Nem szabadna, hogy a lányoknak választaniuk kelljen a ruhácskák és a dinoszauruszok vagy a robotok között" – foglalták össze egyetlen mondantban a márkájuk filozófiáját. Míg az átlagos kislánycuccok a pink különböző árnyalataiban pompáznak hercegnős és csillámpónis mintával, addig náluk kaphatóak nagyon csajos, de kalózos beütésű és kémiára hajazó cuccok is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A netes zaklatás hatásai nagyon is valóságosak

Puskás Pálma 2015. február 20., péntek 13:38

A mai kamaszoknak az évszázadok óta hasonló kamaszproblémákon kívül nagyon gyakran kell egy viszonylag újkeletű nehézséggel megküzdeniük, ez pedig az online zaklatás. A nemzetközi irodalom cyberbullying-nak nevezi azt a jelenséget, amikor valakit az interneten keresztül bántalmaznak.

A jelenség sokféle formában elképzelhető, és a tanárok és szülők egy része nem is mindig érti pontosan, mi ezzel a gond - hiszen ami az interneten történik, az nem a valóságban történik, azt csak figyelmen kívül kell hagyni, ki kell kapcsolni a gépet, ki kell menni focizni a friss levegőre és kész. Sajnos azonban az online zaklatás káros hatásai nagyon is valóságosak: szorongást, depressziót, önbántalmazó viselkedést okozhat és ritka, de súlyos esetekben még öngyilkossághoz is vezethet.

Jó lenne azt hinni, hogy mindez csupán Amerikában "divat", és minket egyelőre nem érint. Az amerikai felmérések valóban ijesztő számokat mutatnak: a gyerekek közel 43 százalékát zaklatták már online, vagyis minden harmadik gyerek biztosan áldozatul esett már hasonlónak.

shutterstock 110662877

A diákok 70 százaléka volt már szemtanúja internetes zaklatásnak, és bár a megkérdezett gyerekek 68 százaléka szerint a cyberbullying komoly probléma, a szemtanúk 90 százaléka mégsem csinált ellene semmit. A lányok zaklatása gyakoribb, ők a fiúkhoz képest kétszer akkora eséllyel válnak áldozattá, és ami a legijesztőbb: az áldozatok körében az öngyilkossági kockázat 2-9-szeresére nő.

De mégis kik zaklatnak kiket, és főleg mit lehet tenni ellene? Elmondjuk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kivégzik az egyetlen, ritka csecsemőkori betegségeket szűrő labort

ZZs 2015. február 20., péntek 10:23

Megszüntetnék az ország egyetlen, ritka genetikai betegségeket diagnosztizáló laborját - az OKI Molekuláris Genetikai és Diagnosztikai Osztályát -, amely az országban máshol elérhetetlen vizsgálatokat végez - kongatta meg a vészharangot Az öröklődő betegségek megelőzéséért alapítvány egyik kuratóriumi tagja.

Hasonló hangok jelentek meg számos internetes kiáltványban is, amelyekben nagyon ritka genetikai betegségekben érintett gyerekek szülei álltak ki a labor mellett.

"Ilyen például az SMA, vagyis a gerincvelői eredetű izomsorvadás diagnosztizálása, ez egy olyan kór, ami biztosan halálos, ha nem ismerik fel időben - megfelelően korán elkezdett kezeléssel a gyerekek viszont kaphatnak egy esélyt" - írta nekünk egy érintett anyuka, Cecília, akinek 2013-ban hunyt el kislánya ebben a betegségben.

Egy online petíciót is készült, melynek révén azt szeretnék elérni, hogy ne zárjon be az Országos Környezetegészségügyi Intézetben (OKI) működő Molekuláris Genetikai és Diagnosztikai Osztály. A petíció írói szerint a megszüntetésre azért kerül sor, mert a az Országos Környezetegészségügyi Intézetet március 1-től összevonják két másik országos intézettel, amely létszámleépítéssel jár együtt.

"Az intézet főigazgatója úgy döntött, hogy a Molekuláris Genetikai és Diagnosztikai Osztályt teljesen megszünteti, és ilymódon rögtön 4 státuszt tud leadni." - írják a petíció megfogalmazói.

Azt már decemberben tudni lehetet, hogy átszervezések várhatóak ez egészségügy területén, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) egészségügyért felelős államtitkársága összefoglalóban tájékoztatta a Hir24-et a hamarosan életbe lépő változásokról. Az elbocsájtások híre akár igaz is lehet, ha sor kerül az összevonásra.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kisfiam, ha nagy leszel, a péniszeddel szexelni is fogsz

Primilla 2015. február 19., csütörtök 21:26

Gyakorlatilag túl vagyunk a gyerekeim nemi felvilágosításán, az egész különösebb megrázkódtatás nélkül zajlott mindannyiunk részéről. Azt elég korán eldöntöttem, hogy kamuzni semmiképpen sem fogok, méghozzá akkor lettem ebben teljesen biztos, amikor pár éves korukban megkérdezték, hogy mit csinálnak a kettesével összekapcsolódott bodobácsok.

Őszintén szólva addig a pillanatig egyáltalán nem készültem a kérdéseikre, utána pedig napokig vertem a fejemet a falba, hogy milyen bután válaszoltam, de azután elkezdtem kidolgozni a tervet, hogy hogyan kezeljük a kérdést ügyesen. Méghozzá úgy, hogy a testük működésének ez a része ne valami titkolnivaló dolog legyen, ami fölött majd a fejüket összedugva vihognak, vagy szaftos tréfákat eregetnek, hanem ugyanolyan természetesnek tartsák, mint mondjuk a futást. Mivel az is. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A terhes nőt vered, a magzatot is bántod

Puskás Pálma 2015. február 19., csütörtök 18:53

A családon belüli erőszak hatásai köztudottan túlmennek a fizikai sérülések begyógyulásának időtartamán. A bántalmazó családban felnőtt gyerekek későbbi életük során hajlamosabbak pszichés zavarokra, egyes testi betegségekre, és a békében és szeretetben nevelt csemetékhez képest nagyobb eséllyel lesz belőlük bántalmazó vagy áldozat - mint az közismert. Eddig azonban nem tudtunk arról, hogy a bántalmazás már az anyaméhben kifejti a hatását. A Michigani Egyetem kutatóinak nemrégiben megjelent tanulmánya azonban erre szolgáltat bizonyítékokat.

Ez a kutatás az első, amely az anya terhesség alatt elszenvedett bántalmazása és a megszületett gyerek pszichés tünetei között tárt fel összefüggéseket. Kiderült, hogy a bántalmazott nők babái sokban különböznek szerencsésebb társaiktól: a magzatkorban bántalmazásnak kitett gyerekek életük első évében jóval több, trauma-túléléssel kapcsolatos érzelmi és viselkedéses tünetet mutattak. Például sokkal könnyebben megrémültek (például hangoktól, hirtelen mozdulatoktól), zavarta őket a hangos zaj és az erős fény, kerülték a fizikai kontaktust (amit a babák általában szeretnek), ritkán voltak képesek valamilyen örömteli tevékenységben elmerülni, és gyakoribbak voltak esetükben a rémálmok is.

shutterstock 121796029

A sok stresszhormon méreg a fejlődő agynak

A kutatásban összesen 182 nő vett részt, 18 és 34 éves kor közöttiek. Mindegyiküket férfi partnerük bántalmazta a terhességük során. A kutatók az eredmények értelmezése során igyekeztek kiszűrni minden olyan, életmódbeli tényezőt, amely torzítaná az eredményeket, például figyelembe vették, hogy a nő terhessége alatt használt-e valamilyen élvezeti szert, hány éves volt, mennyi volt a jövedelme, illetve a gyerek születése után milyen típusú szülővé vált, milyen nevelési stílust alkalmazott. A terhesség alatt bántalmazott nők maguk is szenvednek az átélt trauma tüneteitől és ez viselkedésükben is megmutatkozik, gyakran másként viszonyulnak a babához, másként bánnak vele, mint kiegyensúlyozott, örömteli várandósságot átélt társaik. De a babák tünetei nem kizárólag erre voltak visszavezethetőek: a fentiek kiszűrése után is meglepően erős maradt az összefüggés a terhesség alatti bántalmazás és a csecsemő traumatünetei között.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vészjelek: lusta csecsemő nem létezik!

Kovács Emese 2015. február 18., szerda 20:06

Senkit sem szeretnénk ijesztgetni, de kezdjük egy alapvetéssel: lusta csecsemő márpedig nem létezik. A csecsemők arra vannak programozva, hogy folyamatosan új és új mozgásokkal, mozdulatokkal kísérletezzenek, ez a későbbi létük egyik legfontosabb alapja. Ha mégsem igyekeznek minél többet és többféleképpen mozogni, az biztosan rossz jel, aminek minél hamarabb utána kell járni! Még akkor is, ha rálegyint a védőnő. És a gyerekorvos. Higgyenek a saját ösztöneiknek, és ne hagyják magukat lerázni!

Az izomtónus különböző zavarai sajnos nem mennek ritkaságszámba, de szerencsére lehet kezelni ezeket az állapotokat. Oda kell azonban figyelni, hogy minél hamarabb felismerjük a problémára utaló jeleket, mert az idő a sikeres kezelés kulcsfontosságú tényezője.

Mi is számos olyan családot ismerünk, ahol az első gyerekes anyukának volt ugyan valamiféle rossz érzése, de aztán hagyta magát lebeszélni róla, teljesen logikusan gondolták azt, hogy a védőnő, gyerekorvos már sokkal többet látott, biztosan tudják, miről beszélnek. Csakhogy nem tudták. Ebből lettek a Dévény-tornák, a megkésett mozgásfejlődés, holott az anyák agyában már a gyerek néhány hetes-hónapos korában megszólalt a vészcsengő. Amíg nem lesz általános a pár hetes babák rutinszerű Dévény-szűrése, addig önök legyenek inkább résen!

shutterstock 218070889
Távolról sincs vége, olvasson még »

A kamaszok agya még máshogy vezetékezett!

Puskás Pálma 2015. február 18., szerda 19:11

A kamaszok időnként hajlamosak úgy viselkedni, mint akiknek nem egészen kiegyensúlyozott az agyműködésük. Ez nem véletlen, az emberi agy ugyanis teljes fejlettségét csak a tinédzserkor végére éri el. Vagyis ha kamasz gyerekünk reakciói érthetetlennek tűnnek, gondoljunk arra, hogy nem az ő személyiségével vagy a mi nevelési stílusunkkal van a baj, csupán arról van szó, hogy még nem fejlődött ki teljesen az agya.

A kamasz agyban természetesen már megvan az összes, felnőttkorban használt agyterület, csakhogy ezek még nem mind rendelkeznek a megfelelő összeköttetésekkel. Az egyes agyterületeink között kapcsolatok fokozatosan fejlődnek ki: fejlődésük először a hátsó agyi területeken indul el, az elülsőbb agyterületek közötti kapcsolatok fejlődnek ki utoljára. Kamaszkorban ez a fejlődés nagyjából 80 százaléknál tart, vagyis az agyi kapcsolatok 20 százaléka még nem létezik vagy fejletlen.

Ez a 20 százalék főleg a homloklebenyeket érinti, és mindez sok mindent megmagyaráz: itt találhatóak ugyanis az érzelemszabályozás, a megosztott figyelem, a kockázatelemzés és a döntéshozatal terén kulcsfontosságú agyterületek is. Így nem csoda, hogy a kamaszok hajlamosabbak érzelmi hullámzásra, könnyebben kiborulnak, figyelmük elkalandozik, és hajlamosak kockázatos viselkedésformákat űzni.

shutterstock 150531944

Dr. Frances E. Jensen neurológus és két fiú édesanyja könyvében elmagyarázza, mit kell tudnunk a tinédzserek agyáról ahhoz, hogy jobban megérthessük őket.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Amerikai „kockák”, akik meghekkelték az oktatási rendszert

Primilla 2015. február 18., szerda 13:08

El tudja képzelni, hogy a gyereke nem jár iskolába, hanem otthon, minimális irányítással, tankönyvek és az internet segítségével tanul? Azzal foglalkozik, ami igazán érdekli őt, így fejleszti saját magát? El tudja képzelni, hogy így sikeres emberré válhat, olyanná, aki létrehoz valami új és jó dolgot?

Az amerikai tech iparágban dolgozók egyre nagyobb része gondolja így. A Wired riportja bemutatja, miért váltak otthoniskolázóvá sikeres tech cégek első emberei, és mit gondolnak a hagyományos iskolarendszerről.

Az amerikai háziasszony, Samantha Matalone Cook nem járatja iskolába, hanem otthon tanítja két kiskamasz gyerekét. A 12 éves Parker és a 10 éves Simon szobáján mintha vihar söpört volna végig, a fiúk a kanapén ülve éppen matematikát tanulnak elmélyülten. Parker prealgebra feladatokat old meg, Simon pedig éppen matekszörnnyé készül válni a tankönyve segítségével. A fiúk azóta otthon tanulnak, amióta a szüleik úgy döntöttek, hogy nem adják őket óvodába.

Samantha férje, Chris sosem szerette az iskolát, helyette az apja IBM gépével volt elfoglalva. Háromszori próbálkozás után belátta, hogy alkalmatlan rá, hogy a főiskolán olyan kötelező tantárgyakat sajátítson el, mint a szerves kémia, így teljes figyelmével a számítógépek felé fordult. Ami kifizetődő döntés volt, jelenleg a Pandora egyik vezető rendszer adminisztrátora.

Samantha független gondolkodású anyuka, blogot vezet a női egyenjogúságról, a szülőségről, az oktatási reformról. Emellett közösséget épít, melynek célja, hogy segítsék a gyerekeket abban, hogy azokon a területeken tudjanak kibontakozni, amelyek valóban érdeklik őket, legyen az matek, tudomány, technológia vagy művészet. Valamint bíztassák őket, hogy legyenek bátrak és hozzanak létre nagy dolgokat.

Nos, amikor eljött az ideje a gyerekeik iskoláztatásának, Cook-ék egyáltalán nem törték magukat, hogy hagyományos iskolába küldjék őket. A világ változik. Kreatív és bevállalós emberekre van szükség, és ez nem fog összejönni egy olyan rendszerben, ahol megmondják a gyereknek, hogy mit csináljon – vélekedik Samantha. Ehhez pedig a legjobb módszer a „csináld magad”.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Költözés kisgyerekkel - tippek

Puskás Pálma 2015. február 17., kedd 09:23

Egy költözés mindig valamennyire megterhelő dolog, még felnőttek számára is. A dobozolás, a bizonytalanság, és a változáshoz való alkalmazkodás átmeneti stresszel jár, ami még kifejezettebb, ha az ember kicsi gyerekkel vagy gyerekekkel költözködik.

Az Academy of Child and Adolescent Psychiatry című gyermekpszichiátriai szaklap tanulmánya szerint a költözés az egyik legstresszkeltőbb életesemény, amivel a családok életük során szembesülnek. Ez hangsúlyozottabban így van, ha teljesen új környezetbe, másik városba, vagy másik országba költözünk. A felnőttek számára már maga a logisztika is ijesztő és nehéz lehet - a régi lakás eladása, új lakás keresgélése, hitelügyintézés, neadjisten lakásfelújítás. A kisgyermekek ebből vajmi keveset értenek, azt viszont ők is megérzik, hogy a szüleik stresszelnek és hogy valami nagy változás, nagy bizonytalanság közeleg. A kisgyerekek többsége emellett ragaszkodik a kis szokásaihoz, napi rutinjához, így ezek megzavarása bizonytalansággal tölti el őket.

Persze, ilyenkor is van néhány módszer arra, hogy zökkenőmentesebben éljük túl a dolgot. Hogyan könnyíthetjük meg a költözködés időszakát a kisgyerek és saját magunk számára? Összeszedtünk néhány tippet és tanácsot, saját tapasztalatainkkal kiegészítve.

Távolról sincs vége, olvasson még »

"A szajhának fájt, hogy hús és vér lett egykori hibája" - interjú

Mártonffy Zsuzsa 2015. február 16., hétfő 14:48

Beszélgetés egy örökbefogadott felnőttel. Péter örökbefogadóknál nőtt fel, majd megkereste a vér szerinti szüleit is, szembesült saját cigány gyökereivel, és ma mindkét családjával jó viszonyban van. 

Mikor fogadtak örökbe és hol éltél előtte?

Másfél-kettő éves korom között, egy zsámbéki nevelőotthonból. Három hónapos koromig a vér szerinti anyámnál éltem, utána kerültem a gyerekotthonba.

Miért adtak örökbe?

Amennyit jelenleg tudok, hogy anyám terhessége alatt a vér szerinti apám börtönbe került. Anyámat bűntársnak titulálták, és három hónap után be kellett vonulnia, engem erőszakkal vettek el tőle.

Családi kép az ovis korú Péterről
Családi kép az ovis korú Péterről
Fotó: Péter

A szüleid eszerint nem mondtak le rólad?

Nem. A vér szerinti anyám idegösszeroppanást kapott, mikor elszakítottak tőle. Mikor apám kiszabadult, bement a gyámhivatalba, és ott az ügyintéző azt mondta: én mindent meg fogok tenni, hogy maga soha a büdös életben ne találkozzon többet a gyerekével.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 ... 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 ... 293

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés