SZÜLŐSÉG

Három éven át a hátán vitte az iskolába a barátját

Primilla 2015. május 3., vasárnap 12:16

Ön mit szólna, ha a gyereke minden reggel a hátán vinné be a járásképtelen osztálytársát az iskolába? Van, aki ezt megteszi, na nem Magyarországon, hanem  Kínában. A másik lehetőség az lenne, hogy a mozgáskorlátozott fiú egyáltalán nem jár iskolába.

Forrás: Weibo
Forrás: Weibo

Kína legcsodálatosabb diákjának kiáltottak ki egy 18 éves középiskolást, álljon itt a neve is: Xie Xu. A fiú nem akármilyen áldozatot vállalt: három éven keresztül a hátán vitte az iskolába a barátját, aki egy izombetegségtől szenved, ezért nem tud járni. A fiúk ez alatt az idő alatt egy napot sem mulasztottak az iskolából.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hol a kamaszok szabadságának határa?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. május 2., szombat 14:29

A kamaszkorról gondolkodva általában azon van a hangsúly, miben más a tizenéves kor a megelőző időszakhoz képest, és ilyenkor beszélünk arról, nagyobb szabadság kell a gyereknek. De azt se felejtsük el, a kölyök még nem felnőtt. Rendben van, hogy nagyobb önállóságot kap, de vajon hol van ennek a határa?

Nagy hibát követ el a szülő, aki egyszerűen leveszi a kezét a tizenéves gyerekről, mondván, amit eddig sikerült rajta alakítani, azt sikerült, innentől nincs semmi dolga. Közhelyszámba megy, hogy szükség van korlátokra, de valóban igaz.

Az a kölyök, akinek mindent lehet, egyrészt nem érzi magát biztonságban, ahogy egy meredek sziklafal mellett állva sem érezzük magunkat komfortosan, ha se korlát nincs, se a kezünket nem fogja senki. Másrészt megélheti úgy a nevelés elmaradását, mint a törődés hiányát. Az, hogy már nem is kérdezik, hogy van, mit csinál, mi van vele, nem annyira a szabadság jóleső érzését adja, inkább azt az érzést kelti, hogy egyedül maradt, nem foglalkoznak vele.

shutterstock 90623260

Már csak az a kérdés, milyen határok legyenek, és vajon másképp kell-e ezeket meghatározni, mint a kisgyereknél, és különbözzön-e a szankció.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Pusziltató anyukák, húzzatok a francba!

marilla 2015. május 2., szombat 11:38

Emlékszem anyám barátnőjére és annak fiára. Anyámék barátsága általános iskolás koruk óta tartott, Jancsika mindössze egy héttel született korábban mint én, sülve-főve együtt jártunk mindenfelé. Hogy milyen indíttatás vezérelte Jancsika anyját, hogy rám uszítsa a fiát, mai napig nem értem, de tisztán él még bennem a kép, amikor Ildikó néni random pillanatokban szólt, hogy Jancsika fusson oda hozzám és pusziljon meg. Az meg jött.

A hátam közepére nem kívántam az egészet, hányingerem volt, löktem el magamtól, az meg csak nem adta fel, kapaszkodott a nyakamba, úgy próbált szájon csókolni. Dühösen, elkeseredetten és megalázottan kapálóztam, anyáink meg baromira jól szórakoztak a jeleneten. Három-négy évesek lehettünk. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nyugalom, más is zokog anyák napján

Primilla 2015. április 30., csütörtök 20:04

Amikor a szülés után lépten-nyomon sírva fakadtam, egyáltalán nem gondoltam, hogy ez baj, a hormonok furcsa dolgokat tudnak művelni az emberrel – mesélte Kinga barátnőm.” Még akkor sem éreztem különösnek, hogy potyognak a könnyeim, amikor sor került az első, bölcsődei Mikulás műsorra. Pedig igazán gyanút foghattam volna, hogy ez nem normális, mivel az én gyerekem – lévén akkoriban kétéves – csak végignézte a műsort. Én meg bőgtem, mint a záporeső, ezt is megértük, fellépnek a gyerekek. Mások gyerekei.”

A tavasz vége-nyár eleje határozottan az év legzsebkendőgyilkosabb időszaka. Ilyenkor minden hétre jut egy iskolai est, fellépés, óvodai évzáró műsor, és persze ekkor van minden könnyzacskó atombombája: az anyák napja.

shutterstock 153178340

Niki barátnőm ezekre az eseményekre eleve százas csomag papír zsebkendővel és smink nélkül érkezik. „Az első évben mindig furcsán néz rám a többi szülő, de később már megszokják, hogy amint megszólal a zene és belépnek a gyerekek, én zokogni kezdek. Tudom, hogy iszonyatosan égő vagyok, még én is röhögök magamon, de nem tehetek róla. Próbálom tartani magam, jól haladok, most már csak akkor tör ki belőlem a visszafojtott sírás, ha a férjem vigyorogva rám néz: na, bőgsz már? A kedvencem az, amikor a többi szülő kedvesen megnyugtat, hogy semmi baj, ők is sírni fognak, majd körbe nézek, és csak hárman tartják be az ígéretüket.”

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vekerdy Tamás, Winnetou, és a Láthatatlan Fonal

Steiner Kristóf 2015. április 30., csütörtök 14:44

Bár egyikünknek sem könnyű elbúcsúzni olyanoktól, akiket nagyon szeretünk, a gyerekek számára különösen ijesztő és fájdalmas az élmény - márpedig az élet bőségesen teremt olyan alkalmakat, amikor ezt a félelmet és fájdalmat meg kell tapasztalniuk, legyen szó a szülők válásáról, valamelyikük külföldi munkavállalásáról, egy barátság megszakadásáról, vagy egy családtag haláláról.

Patrice Karst, amerikai ifjúsági szerző meséje ezeket a kelletlen “elszakadásokat” igyekszik megkönnyíteni kicsik és nagyok számára világszerte. A nemzetközi bestseller már Magyarországon is kapható, itthon ráadásul Vekerdy Tamás ajánlásával avat be a láthatatlan és elszakíthatatlanul erős fonal titkába, amit csak azok ismerhetnek, akik igazán szeretik egymást.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A dackorszakra nincs gyógymód, de egyszer véget ér

Kovács Emese 2015. április 30., csütörtök 13:44

A dackorszak minden szülő rémálma, a rettenetes és kilátástalan csaták ideje, az őrjöngő, és felnőtt ésszel megmagyarázhatatlan, éppen ezért sokszor váratlanul lecsapó orbitális hisztik szűnni nem akaró áradata. Aki egyszer tényleg működő megoldást talál rá, az tutira Nobel-díjat kap.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mennyire avassa be a szülő a kölyköt a párkapcsolati konfliktusba?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 29., szerda 21:07

Az egyik lehetséges félreértelmezése a tizenéves gyerek partnerként való kezelésének, ha a szülő olyasmit is az orrára köt, amivel nem kellene foglalkoznia, mert túlzottan megterhelő számára vagy felkavarja. Felkavaró például, ha a szülők túlságosan beavatják kettőjük kapcsolatának részleteibe, mert neki másfajta viszonya van velük. Neki ők anyu és apu, megterhelő minden olyan információ, ami túlzottan intim, vagy a rá nem tartozó, kétszemélyes konfliktusaikról szól. Ugyanakkor sok mindent érzékel a gyerek, ha baj van, azt úgysem lehet titokban tartani. Nagy kérdés, mit, hogyan osszanak meg a gyerekkel a szülők.

Vannak helyzetek, amikről muszáj beszélni a gyerekkel. Ilyenek a komolyabb konfliktusok, a válás, a szétköltözés. Ne onnan szerezzen tudomást a gyerek arról, hogy apa elköltözik, hogy látja, ahogy összecsomagol és távozik. Az sem kezelhető a gyerek számára, ha abból meríti információit a szülők közti feszültségről, hogy anya már a nappali kanapéján alszik, vagy, hogy üvöltöznek egymással. Ha (még) nincs szó különválásról, de valamiféle krízist él át a pár, nagy dilemma, hogy terheljék-e ezzel a gyereket. Úgy semmiképp se, hogy a szeme előtt játsszák le!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Német sokk: a bolt közepén kell pelenkázni!?

kh 2015. április 29., szerda 11:56

Legelőször nagyon menő dolognak találtam a drezdai Rossmann gyerekbarát megoldását: még a legelső kirándulásunk alkalmával ugrottunk be az egyik plázába műanyag kiskanalakért, akkor vettük észre, hogy a drogéria közepén egy pelenkázó asztal áll. A pelenkázásra kialakított részen nemcsak a Rossmannban árult pelenkákat lehet kipróbálni mindenféle méretben, hanem a törlőkendőket és a kenőcsöket is a legnagyobb természetességgel lehet használni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Íme a szocpol igénylésének új szabályai

mzd 2015. április 29., szerda 09:05

Egyre aktuálisabbá válik a februárban megjelent EMMI-tájékoztatás a július 1-től újra igénybe vehető családi otthonteremtési kedvezményről - vagy ahogy a legtöbben ismerik és emlegetik, a szocpolról. Ebből kiderül, hogy vissza nem téritendő állami támogatás igényelhető akkor, ha legalább egy gyermekünk van és a lakás, amelyet vásárolni vagy építeni szeretnénk, legalább 40 négyzetméter.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Telerakjuk az országot sérült gyerekeknek is jó játszókkal?

Primilla 2015. április 28., kedd 17:46

Észrevette már, hogy a játszótereken szinte csak egészséges mozgású gyerekek vannak? Nos, azok a szülők, akik mozgáskorlátozott, vagy súlyos, halmozottan fogyatékos gyermeket nevelnek, már észrevették. Azért van ez így, mert a hazai játszótereken gyakorlatilag nincsenek olyan eszközök, amelyeket egészséges és sérült gyermekek egyaránt használni tudnának.

Józan ésszel belegondolva nyilvánvaló, hogy ez nem maradhat így. Ezért több, ebben az élethelyzetben lévő szülő összeállt, megalakították a MagikMe-t, és kitaláltak több olyan játszótéri eszközt, amelyekkel a súlyosan mozgáskorlátozott gyerekek is részt tudnak venni a közös játékban.

Fotó: MagikMe
Fotó: MagikMe

Az egyik ilyen játék a Labirintus nevet viseli. Aki járt már játszótéren, annak nyilván megvan az az erős rugóra felfüggesztett játék, amelynek az ülőkéire egyszerre négy gyerek tud felülni és közösen hintázni. Ez egy nagyon jó eszköz, de azoknak a gyereknek, akik nem tudnak önállóan és biztonságosan ülni, nem pálya. A Labirintusban két ülést úgy alakítottak ki ezen a rugós hintán, hogy a gyerekek hason fekve is tudják használni, sőt még feladat is van: úgy kell együttműködniük, vagyis négyüknek közösen mozgatni az eszközt, hogy a középen lévő kishajót a pálya közepére navigálják.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ennél menőbb matekversenyt még nem láttunk

Primilla 2015. április 28., kedd 14:34

Gondolták volna, hogy létezik matekverseny, amin több ezren szeretnének részt venni?

„Hófehérke öt egymás mellé szóló mozijegyet nyert egy vetélkedőn. Hányféleképpen oszthatja ki az öt mozijegyet a hét törpe között, ha minden törpe legfeljebb egy jegyet kap, és Vidor nem ülhet Morgó mellett?” Ilyen, és ehhez hasonló logikai és matematikai feladatokat kapnak az ország több helyszínén mostanában zajló matekverseny 9-10.-es résztvevői.

Hány király helyezhető el a sakktáblán úgy, hogy ne üssék egymást? – ez pedig az 5-6. osztályosok egyik feladata.

Ha lelki szemeik előtt fehér blúzba öltözött gyerekek jelennek meg, amint egy neonvilágítású osztályterem padjaiban ülnek, és a ceruzájuk végét rágva töprengenek a feladatokon, akkor nagyon tévednek. A helyzet ugyanis az, hogy ezt a versenyt a szabadban rendezik meg, ahol a gyerekek több kilométert is szaladgálnak, máskor meg egyenesen fenéken csúszva jutnak el a következő állomásig. 

A Medve Szabadtéri Matekversenyre háromfős csapatokkal lehet jelentkezni, tízéves kortól különböző kategóriákba, de felnőttek, baráti társaságok, munkahelyi csapatok is részt vehetnek rajta. Induláskor mindenki kap egy térképet az állomásokkal.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tinijóga: nem csak ülünk és ommm-ozunk

Puskás Pálma 2015. április 27., hétfő 16:44

Nem kérdés, hogy a kamaszoknak és a gyerekeknek szükségük van a mozgásra. A helyzet a nagyvárosi gyerekek körében gyakran mégis elég kétségbeejtő. A mai gyerekek idegrendszerének sokkal több ingert kell feldolgoznia, mint néhány évtizeddel ezelőtt, és ehhez sokkal több mozgásra lenne szükségük. A valóságban ezzel szemben idejük nagy részét tantermekben vagy otthon a gép előtt üldögélve töltik.

Pedig a mozgásészlelésnek, a térérzékelésnek, az egyensúlyszervünk ép működésének az iskolai teljesítményben is kulcsszerepe van. A hintázás, a bukfencezés, az egyensúlygyakorlatok a koncentrációs készség fejlesztése mellett az agyféltekék helyes együttműködését, az idegrendszer fejlődését alapozzák meg. A fejlesztőpedagógiában mindez régóta ismert: a fenti testmozgásokat használják többek között diszlexiás, diszkalkuliás gyerekek fejlesztésében is.

Az információdömping miatt a mai gyerekeknek még az előző generációknál is többet kellene mozogniuk. Kisgyerekkorban ez még talán valamennyire meg is valósul, hogy aztán kiskamaszkorban ismét nehezebbé váljon. Az iskolai terhelés mellett nehéz időt szakítani a mozgásra, a tinik eleve nehezebben mozdulnak, szégyenlősek, testképzavaraik lehetnek. A mozgásformák közül a fentiek miatt érdemes kiemelni a jógát, hiszen ez mind az egyensúlyérzékelés, mind a koncentráció fejlesztésére alkalmas, emellett pont a kamaszkorban igen fontos törzsizmokat erősíti, és testtudati aspektusa révén a testképzavarok ellen is jó hatású. Németh Katalin jógaoktatóval a tini- és gyerekjógáról beszélgettünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az 5 éves kislány sokkal boldogabb, mióta kisfiú

Edicsek 2015. április 27., hétfő 14:41

Az NBC legújabb sorozata transznemű gyerekek életét mutatja be. Az első részt, melyben egy 5 éves, kislánynak született, de önmagát kisfiúnak tartó gyerek és szülei történetét mutatták be, több mint 8 millióan látták. A kisfilm különlegessége az egyszerűségében rejlik, vagyis hogy Jacob azóta felszabadultabb és boldog mióta kisfiúként élhet, szüleinek pedig csak az számít, hogy gyermekük boldog legyen. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kell a privát szféra a kamasznak!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 26., vasárnap 17:32

A kölyökkorral együtt járó egyik fontos változás, hogy a fiatal egyre nagyobb magánszférát igényel. Ennek több vetülete is van: szüksége van saját térre, ahova mások nem, vagy csak az engedélyével lépnek be, és szüksége van gondolatok, fantázia terén is privát területre.

Az egyik legelső terület, ahol a tizenéves megköveteli, hogy másképp viszonyuljon hozzá a szülő, mint addig, az a saját teste. Nincs általánosan érvényes előírás arra nézve, hogy hol vannak a határok, ez családonként és egyénenként változó. Van fiatal, aki jobban viseli, sőt igényli a testi érintést, és belefér neki a puszilkodás, ölelgetés, buksi simogatás, míg más akkor is elhessegeti a betolakodót, ha csak a karjához ért.

shutterstock 211615906

Sokaknál csak az ellenkező nemű szülőre vonatkozik a tabu: például a lány hagyja, hogy anyja megölelje, de apjától már nem fogadja. Vannak családok, ahol az a norma, hogy már nyolcévesen sem fér bele semmiféle meztelenkedés egymás előtt, van, ahol egész életükben bejárkálnak egymáshoz a fürdőbe. A lényeg éppen az, hogy nincs előre megírva, hol kell meghúzni a tizenéves magánszférájának határait, hanem az a jó, ha ezt közösen alakítják ki, és figyelembe veszik a kölyök kívánságait.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Azonnal vagy utólag neveljünk?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 26., vasárnap 16:46

Van, aki arra panaszkodik, anyja, apja hirtelenharagú volt, jobb lett volna, ha kicsit vár vele, míg megfogalmazza, mi a baja, akkor nem zúdult volna rá minden feszültség. És van, aki épp azzal kapcsolatban hordoz magában rossz emlékeket, hogy sokszor utólag derült ki, a szülőnek valami baja volt azzal, ahogy viselkedett, ettől folyamatos bűntudat alakult ki benne, mert sosem tudta, jó vagy rossz, amit épp tesz, mindig benne volt a levegőben, hogy utólag leszúrást kap.

Ha azt fontolgatja a szülő, azonnal vagy később reagáljon, több szempontot érdemes mérlegelnie. Minél kisebb gyerekről van szó, annál inkább csak az azonnali reakció az, aminek értelme van. A memória fokozatosan érik, egy két éves gyerek nem emlékszik tisztán arra, mi volt órákkal ezelőtt, főleg nem minden árnyalatával együtt, hogy például neki mi volt a baja, mikor fejbe verte a másik kisgyereket.

Holott ez is fontos a dolog feldolgozásához, mert a nevelés nem egyirányú folyamat, amikor is a szülő kifejezi véleményét, hanem jó esetben az is teret kap, hogy a gyerek miért tette, amit tett. Persze, az említett korosztálytól nem várható részletes leírás a lelkiállapotát illetően, a szülőtől viszont igen, hogy megfogalmazza a gyermek szempontjait is. Például: „értem, hogy dühös lettél, amiért Julcsi nem adta vissza a lapátodat, de akkor sem szabad fejbe vágnod.” Vagy: „azt hiszem, éhes és álmos vagy már, ezért is van rosszkedved, de ettől még ne szórd szét a játékokat”.

shutterstock 132648941
Távolról sincs vége, olvasson még »

Utálod a kisebbséget, pedig még gyerek vagy? Ezt nézd meg!

cukorka 2015. április 26., vasárnap 14:34

Az Újvilág című színházi előadás a Jurányiban a közelmúltban sajnálatosan feloszlott Szputnyik Hajózási Társaság Mentőcsónak Egységének produkciója, akik kizárólag olyan színházi nevelési előadásokat hoznak létre, amik kifejezetten társadalmi problémákat vizsgálnak. Írtunk már róluk többször is, legutóbb pont a Szociopoly kapcsán, ami a mélyszegénységgel foglalkozott, most pedig azért, mert a rasszizmus került terítékre. 

Az előadás apropója is pont az volt, hogy a mai fiatalok körében egyre gyakoribb az előítéletes gondolkodás, a negatív diszkrimináció, a kirekesztő beszédmód, a rejtett rasszizmus. A történet szerint Kata (Sztarenki Dóra), a 16 éves lány szülei válása miatt anyjával beköltözik egy panelba, ahol lassan összebarátkozik amúgy nagyon kedves szélsőjobbos fiatalokkal (Kovács Lehel, Porogi Ádám).

ujvilag proba 01 domolky daniel WEB 003
Fotó: Dömölky Dániel

A barátság olyan jól sikerül, hogy szerelem is lesz belőle, meg zsidózás, cigányozás is, amíg nem jön a nem túl kiszámíthatatlan slusszpoén, amit most nem lövünk le.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Amit nem tud rólam a tanárom

mzd 2015. április 25., szombat 21:32

Ezen a történeten akkor is el fogja sírni magát, ha a múltkori anyakeresős videónk nem indította be a könnycsatornáit. Kyle Scwartz harmadikosokat tanít a coloradói Denverben és megszegte a titoktartási kötelezettségét: megmutatta ugyanis a nagyvilágnak, milyen válaszokat adtak a tanulói az egyik kérdésére. Hogy miről szólt a feladat? A gyerekeknek be kellett fejezni a „Bárcsak tudná rólam a tanárom..." kezdetű mondatot, a válaszok pedig rendkívül szívszorítóra sikeredtek – tudtuk meg a boredpanda.com-ról.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csak szólunk: egyházi iskolában vallásos gyereket nevelnek

Primilla 2015. április 24., péntek 18:31

Mielőtt iskolába adtuk a gyereket, gyakorlatilag mindent mérlegre tettünk - csak azt nem, hogy egyházi-e vagy önkormányzati az intézmény - mesélte Klári barátnőm (akkor még nem államosították az iskolákat).

"Szempont volt a jó megközelíthetőség, vagyis legyen közel az iskola, és a parkolás se legyen egy különleges kihívás. Fontos volt, hogy jó híre legyen az intézménynek, legyenek jók a felvételi számok, ne legyenek botrányok, és lehetőleg ne válasszanak pár évente új igazgatót. Legyen fűtés, telefon és nyomtatópatron, vagyis meglegyenek a normális működési feltételek. Az pedig nyilván mindennél fontosabb volt, hogy szimpatikus legyen legalább az elsős tanítónéni. Azt persze nem lehet tudni, hogy utána ki lesz, mi lesz, de a jó kezdés azért mindenképpen megadja a lendületet. Legyenek iskolán kívüli programok, sok-sok közösségi élmény" - sorolta a barátnőm, hogy pár évvel ezelőtt miért döntöttek amellett, hogy az egyik egyházi iskolába íratják a lányukat.

A kiválasztott iskola minden szempontból ideálisnak tűnt - mesélte Klári. Önmagában ez a tény, hogy az iskola a református egyházhoz tartozik, se mellette, sem ellene nem szólt. "Mi ugyan egyáltalán nem vagyunk vallásosak, finoman szólva is inkább agnosztikusnak tartjuk magunkat: nem foglalkozunk vele, hogy van-e Isten, vagy nincs, de egyáltalán nem zavar, ha mások meg vallásosak. Sokfélék vagyunk, ez is egy lehetőség."

Távolról sincs vége, olvasson még »

Farfekvés esetén a tervezett császárra szavaznak a kutatók

Puskás Pálma 2015. április 24., péntek 15:08

A természetes szülés, illetve a szülés körüli orvosi beavatkozások rengeteg vitatémát szolgáltatnak. A háborítatlan, beavatkozásmentes szülés hívei többnyire azzal érvelnek, hogy napjainkban létezik néhány olyan, rutinszerűen végzett orvosi beavatkozás, amely valószínűleg felesleges - és persze néhány olyan is, ami hasznos.

Arról, melyik beavatkozás indokolt, és melyiknek nincs kimutatható egészségügyi értelme, korábban mi is írtunk részletesen. A kérdést tovább árnyalja, hogy léteznek olyan, egészséges nők és babák körében is előforduló helyzetek, amelyek mégis nehezíthetik a szülés zökkenőmentes lefolyását: ilyenek például a magzat fekvési rendellenességei.

A farfekvéses esetek kezelése (és általában, a szülészeti gyakorlat) sokat változott az utóbbi évtizedekben: vannak, akik ilyen esetben is a hüvelyi szülést bátorítják, mások a vajúdás spontán megindulásakor javasolnak császármetszést, és vannak, akik ilyen esetben már eleve tervezett, időzített császármetszést ajánlanak. Egy új tanulmány az utóbbi nézetet támasztja alá: kiderült, hogy farfekvéses babák esetén a tervezett császár a legbiztonságosabb módszer.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Másmilyen tanár kéne a mai, digitális kölykök mellé

Primilla 2015. április 23., csütörtök 15:41

A mai diákok nem tudnak figyelni, nem akarnak tanulni, lusták, érdektelenek – sok tanár panaszkodik erre. Ami persze nem új, mert minden generáció úgy látja, hogy a „ezek a mai fiatalok” mások. Általában rosszabbnak, nehezebben kezelhetőnek tartják őket.

Kutatások szerint azonban tényleg igazuk van azoknak – csak nem úgy – akik így látják a fiatalokat, és ebben a jelentősen megnövekedett technikai eszközhasználatnak hatalmas szerepe van. Nem rosszabbak lettek a gyerekek, csak nagyon máshogy működik az agyuk, ami abból következik, hogy nagyon más világban nőnek fel, mint a korábbi generációk. Ezért a pedagógiának is alkalmazkodnia kéne ahhoz, milyen stratégiákkal lehet őket motiválni.

Pár héttel ezelőtt tartották az idei Digitális Nemzedék Konferenciát, melynek célja éppen az, hogy a szakemberek jobban megértsék a tanulókat – és önmagukat is - abban a világban, amelyben élünk, és amelyben az információszerzés elsődleges terepe, belátjuk vagy nem, az internet.

Miért van még iskola és tanár, amikor a neten pár kattintással ezerszer annyi információhoz hozzájuthat a diák, mint amennyit a pedagógus heti két órában átadhat? – tette fel a kérdést előadásában Szabó Éva, a Szegedi Tudományegyetem Szociál- és Fejlődéspszichológiai Tanszékének vezetője. Egyáltalán, mi a dolga egy digitális bevándorló tanárnak egy digitális bennszülöttekből álló osztályban? 

A digitális korban, ahol a diák a bennszülött, a tanár pedig legfeljebb letelepedési engedélyért folyamodhat, a pedagógus szerepe: a vezetőé, tanácsadóé. A régi alá-fölérendeltség helyett partneri viszonyt kell kiépíteni a tanulókkal, ami a kölcsönös tiszteleten alapul. A legfontosabb, amit meg kell tanítani, az önértékelés, és, hogy hogyan kell élni a 21. században - véli Szabó Éva.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Látott már ennél tahóbb első szülinapi meghívót?

mzd 2015. április 23., csütörtök 08:55

A babazsúroknak mindig nagy divatja van, és bár az egy-két éves gyermekek ebből semmit nem fognak fel, jó lehetőség arra, hogy az anyukák végre szocializálódjanak – és nem mellesleg bezsebeljék az ajándékokat is.

Az már más kérdés, hogy valóban hasznos dolog kerül-e elő az ajándékdobozból, éppen ezért egy anyuka biztosra ment: a Redditre április 17-én A legkövetelőzőbb szülinapi meghívó, amit láttam címmel posztolt fotó szerint a túlbuzgó szülő szokatlanul precíz instrukciókkal látta el a rokonokat, nehogy rossz ajándékot vegyenek, vagy esetleg duplikáció forduljon elő, és kérte őket, hogy szóljanak, ha nem tudják beszerezni őket, mert akkor megveszik majd ők maguk – olvasható a HuffPost oldalán.

A vita a kommentelők között arról folyik, hogy

a, menjen anyuka a jó francba, és örüljön, ha egyáltalán gondol valaki arra, hogy ajándékot vegyet
b, anyuka stílusa valóban elég meredek, de egyébként van ráció a kéréseiben

Távolról sincs vége, olvasson még »

Egyre több kiskamasz lány boldogtalan

Homoki R 2015. április 22., szerda 18:41

Az elmúlt öt évben a 11-13 éves brit lányok körében 55 százalékkal nőtt az érzelmi problémákkal küzdők száma. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos harmincfős osztályban eggyel több olyan lány van ma, akinek érzelmi gondjai vannak, mint öt évvel ezelőtt. Ez osztályonként három olyan lányt jelent, akik gyakran érzik magukat boldogtalannak, letörtnek, gyakran szoronganak és sírnak. Legalábbis ez derül ki a Journal of Adolescent Health májusi számában publikált tanulmányból

shutterstock 204460750
Távolról sincs vége, olvasson még »

Családi kassza, gyes, és a kié a pénz darázsfészek

Puskás Pálma 2015. április 22., szerda 11:17

Nemrégiben egy érdekes vitába futottunk bele, a téma pedig, az anyasággal kapcsolatos legtöbb problémához hasonlóan elképesztően megosztónak bizonyult. Nem, most nem a tápszer kontra anyatej vagy a hordozás kontra babakocsi problematikáról van szó. Hanem a pénzről. Vagyis arról, hogyan változtat meg egy addig egyensúlyban lévő kapcsolati dinamikát az, ha az addig kereső, de most a gyerekkel otthon lévő anya értékelhető jövedelem nélkül marad.

Amikor pedig a munka világába visszatérő anyatársainkkal beszélgetünk, szinte mindig elhangzik az, hogy "mennyire jó", hogy végre lelkiismeretfurdalás nélkül vehettem magamnak egy kabátot/cipőt/táskát. Mert akármilyen is a kapcsolat, meglepően sok nő érzi kellemetlennek, hogy a férj által megkeresett pénzt költse magára.

Van, aki szerint azzal van a baj, ha a közös kassza nem természetes, és mindig külön kérni kell pénzt olyan kiadásokra, amikre korábban futotta a saját fizetésből, és megalázónak érzik ezt a felállást, ezért inkább nem is kérnek - ami hosszú távon persze szintén feszültségeket szül. Mások még ennél is tovább mennek, és a közös bankszámláról sem tudnak lelkifúró nélkül megvenni egy tavaszi cipőt, mondván: végül is, azért a pénzért a másik dolgozott meg.

Némi érdeklődést követően kiderült, hogy saját, szűkebb környezetünkben is sokféle elképzelés létezik: vannak kapcsolatok, ahol semmi problémát nem okoz mindez, vannak, ahol igen, és van, ahol a kapcsolatban ugyan nem okoz problémát, de a tágabb környezet húzza a száját a szokatlan megoldás miatt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Elég a szoptatásból! De hogyan válasszam el?

abra 2015. április 21., kedd 14:34

Azt kell mondjam, szoptatás tekintetében is csodaszép 19 hónapon vagyunk túl, annak ellenére, hogy a kislányom: 

  •   Az első naptól kezdve igény szerint szopik, ami egy éves koráig kétóránkénti ciciztetést jelentett, éjjel-nappal.
  •  Később ritkultak a nappali szoptatások, de éjszakánként a mai napig is többször (akár négyszer is) követeli a mellbimbót. 
shutterstock 171518102
  • Napközben és este is cicin alszik el, éjjel is szopizás kell neki a visszaalváshoz. 
  • Ha beteg, vagy jön a foga, szinte kizárólag anyatejen él több napig, esetleg joghurtot elfogad.
  • Kialakult egy furcsa szokása: miközben eszik az egyik mellemből, a másik mellbimbómmal "csücsközik", vagyis csavargatja, piszkálgatja, mint más gyerekek a takarójuk, párnájuk csücskét.
Távolról sincs vége, olvasson még »

Tűzcsapra esnek, hogy elvetéljenek

mzd 2015. április 21., kedd 13:07

Vannak azok a témák, amelyekről bár nem kellemes beszélni, mégis muszáj - az egyik ilyen az abortusz, ezen belül is az „önabortusz". Így hívjuk azt, amikor a nők szándékosan idéznek elő vetélést, többek között mondjuk azért, mert az országukban törvényileg tiltják a magzatelhajtást – és erre hívja fel a figyelmet egy friss kampány is. 

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 ... 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 ... 296

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés