SZÜLŐSÉG

Anyának lenni kiteljesedés és bilincs

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. június 7., szerda 17:47

Ha nem komfortos az anyaszerep, az gyakran azért van, mert túlzó, felesleges elvárásokkal terheljük magunkat. Merjük magunkra szabni a szülői szerepet, és azt követni, ami nekünk fontos!

A reklámokban és vágyálmokban létezik egy idealizált kép az anyaságról, nem csoda hát, hogy a nők egy része tényleg ezt várja tőle, majd csodálkozik, és önmagát ostorozza, mikor semmi sem úgy alakul. Az elképzelés szerint az anyaságban kiteljesedik a nő, hiszen megélheti azt a csodát, hogy életet ad valakinek, akit aztán jobban szeret mindenki másnál.

shutterstock 368574566
Fotó: Shutterstock

Ez idáig rendben is van, de ebből sajnos nem következik, hogy magába az anya-szerepbe való beletanulás, annak a kialakítása könnyű lenne. Igazság szerint nagyon is gyakori, hogy telnek az évek, és az ember egyre erősebben érzi, hogy elvesztette önmagát, csak visz egy szerepet robotszerűen, ami nem is igazán ő.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hello, edző, én nem világbajnokot akarok nevelni a gyerekből

Koncz Andrea 2017. június 6., kedd 17:06

"Emma sírva jött ki a vívóedzésről. Megkérdeztem, mi a baj, és elmesélte, hogy az edző ordított vele. Közvetlen közelről, bele az arcába. És előtte megcsapta őket a pengével is, mert szerinte nem dolgoztak rendesen. Leállítottam a motort, és azt mondtam, akkor most visszamegyünk, és beszélek az edzővel. Emma tovább sírt, és nem mert odajönni." - meséli Péter. "Nem gondolom, hogy világbajnok lesz belőle, azért jár vívni, hogy sportoljon, és megtanulja, hogy sportolni fontos és jó."

"Samu nem akart kosáredzésre menni. Nem értettem miért, eddig nagyon szerette. Lassan kibukott, hogy fontos meccsre készülnek, és ő nem tartozik a favoritok közé. Az edzés legnagyobb részében a padon ül, ha be is áll, nemigen passzolnak neki, és a csoporton belül kialakult a bénák és a menők tábora, amiben ő a bénák közé tartozik."- meséli Juli. "Nem gondolom, hogy sztárkosaras lesz, de örülök, hogy mozog, eddig jól érezte magát edzésen, most viszont odalett az önbizalma. Már nem jó élmény neki lemenni."

"Panka tornász. Egyszer csak bejelentette, hogy utál versenyezni. Meglepett, mert eddig kifejezetten szeretett, és ügyes is, egész jó eredményekkel. Beszélgettünk, és kiderült, az edző azt mondta nekik, hogy aki rosszul fog szerepelni a következő versenyen, arra nagyon mérges lesz. És ő fél, mert mi van, ha valamit elront? - meséli Kata. "Nem hiszem, hogy a szertorna lesz az élete, de élvezi, szeret lejárni, szereti a lányokat. Örülök, hogy jó élmény neki az edzés, és nem értem, miért kell ilyen terheket rátenni."

shutterstock 223272253
Fotó: Shutterstock

"Dávid teljesen kiborult az egyik edzés után, láttam, hogy maga alatt van. Kiderült, hogy az edző rettenetesen kiabált vele a többiek előtt, lusta disznónak nevezte, és azt is mondta, hogy így biztosan nem viszi semmire. Kinyomtattam egy angol nyelvű szakcikket, ami arról szólt, hogy ez nem edzés, hanem gyerekbántalmazás, lementem az uszodába, az edző kezébe nyomtam, aztán sose mentünk oda többet." - meséli Anita.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tanév végi jóság: add tovább a kinőtt tanszereket!

Primilla 2017. június 5., hétfő 15:01

A másodikos vonalazású füzet harmadik osztályban már használhatatlan, ahogy a korong, a pálcika, vagy a logikai készlet is csak a szemétbe kerülne. Miért ne lehetne ezeket odaadni valakinek, akinek nagy szüksége van rá?

Hány kinőtt füzet, logikai készlet, csak félig elhasznált festék és színes ceruza hányódik otthon nálatok? Ha tudod, hogy soha többé nem lesz rá szükség, vagy szeptemberre úgyis újat vesztek a gyereknek, a régi tanszerekkel segíts valakinek, akinek egyáltalán nincs!

Van, akinek minden évben, minden tanszerből újat vesznek, és vannak, akinek még a kötelező felszerelést sem sikerül beszerezni – egyszerűen azért, mert még élelmiszerre sem jut elég pénz. Hogy is jutna akkor festékre vagy színes papírra? Pedig sajnos elég sokan élnek így Magyarországon.

Márpedig ha nincs taneszköz, akkor nemcsak haladni nem lehet rendesen az iskolai tananyaggal, de a gyerek önbecsülésén is nyomot hagy a tény, ő egy elhasznált fénymásolópapír hátuljára dolgozik grafittal, míg a másik szuper festékkel, ecsettel remekel. Van, aki testnevelésórán márkás edzőcipőben mozog, és van, akinek nincs más, csak az utcai cipője és ruhája.

shutterstock 144622805



Így év vége felé az iskolai élet egyre lazább lesz, így belefér az időbe, hogy mindenki átnézze, milyen tanszere, eszköze maradt, amire jövőre már nem lesz szüksége, vagy úgyis újat kap. A másodikos vonalazású füzet harmadik osztályban már használhatatlan, ahogy a korong, a pálcika, vagy a logikai készlet is csak a szemétbe kerülne. Miért ne lehetne ezeket odaadni valakinek, akinek nagy szüksége van rá?

Az ötlet L. Ritók Nórától, az Igazgyöngy Alapítvány elnökétől származik, aki azt írta a blogjában: „…sok helyen még mindig így végződik a történet: nem hoztad? Egyes… és elég nehéz a harmadik, a körző hiányáért kapott egyes után bebizonyítani, hogy megy az a mértan kettesre.” 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Karalábé és tömeghalál a terráriumban

Primilla 2017. június 5., hétfő 11:16

Felfordultak a karalábélevéltől. Ez azt jelenti, hogy veszélyes mennyiségű vegyszer van rajta? A válasz nem is olyan egyszerű.

Kaméleont kapott húsvétra a fiam barátja, és nagyjából két hét alatt meg is tanulta könnyek, és sok-sok élet árán, hogy az állattartás útja bizony rögös. Az összes prédasáska elpusztult annak a karalábénak a levelétől, amit az ember simán megeszik. A sztorit a kisfiú anyukája mesélte, innentől az ő szavait adjuk tovább.

A kaméleon ragadozó állat, és élő rovarokkal táplálkozik. Ezért, aki kaméleontartásra adja a fejét, annak meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy ezentúl a gondosan tisztán tartott lakásában tucatjával fognak élni mindenféle rovarok, jelen esetben bébisáskák.

Oké, nem csak úgy szabadon, de akkor is elég megterhelő a tudat, és az, hogy ezeket a kaméleon majd élve fogja felfalni, a szemünk láttára. Az anyuka már ezen kiborult egy kicsit, de hát valamit valamiért, a gyerek pedig nagyon örült a húsvéti hüllőnek.

Hét éves gyerek mellett a szülő praktikusan felkészül rá, hogy a jószágról ő fog gondoskodni, még akkor is, ha nevelési okokból többé-kevésbé bevonja a gyereket a buliba. Egészen egyszerűen azért, mert egy hét éves kiskölyök általában nem jár önállóan vásárolni sem embernek, sem pedig kaméleonnak való táplálékot. Az anyuka tehát elindult, hogy ennivalót szerezzen a sáskáknak (is).

A sáska ugyebár arról híres, hogy minden növényt felfal, ami az útjába kerül, úgyhogy az anyuka vett egy karalábét, és beadta a nyüzsgő-zizgő jószágoknak a zöldség levelét, tessék, vacsora.

Reggel szaladt a boldog kisgyerek megnézni a sáskákat (igen, a prédaállat ugyanolyan érdekes egy hét éves kisfiúnak, mint a főállat), és elérzékenyülve állapította meg, hogy milyen szépen alszanak még. Hívta az anyukáját, hogy megmutassa neki, aki elkezdte rázogatni a dobozt, és kiderült: az éjszaka az összes bébisáska kipurcant. Döglött volt mind a kétszáz.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így ne legyen szenvedélybeteg a gyerekünkből!

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. június 4., vasárnap 18:49

A függőségekkel lelki űrt próbál betölteni az ember. Azzal védjük meg gyerekünket, ha megadjuk neki a a szeretettség, kapcsolódás, értékesség érzését. Aki egésznek érzi magát, nem fog túlzásba esni semmilyen anyaggal.

A legtöbb család találkozik az alkoholproblémával, és majdnem mindenki talál a saját életében kisebb-nagyobb horderejű példát arra, mikor mániákusan túlzásba vitt valamit. A szenvedélybetegség egyik fő jellemzője, hogy az érintett személy annak ellenére is folytatja a viselkedést (szerhasználatot, szerencsejátékot stb.), hogy tudja, ez káros az életére, emberi kapcsolataira nézve.

Ahogy a magyar származású kanadai orvos, Dr. Gabor Maté is rámutat, valamilyen mértékben sokunk életében megjelenik ez a tendencia, akkor is, ha nem vagyunk drogfüggők. Van, aki a hatalmat vagy a pénzt hajszolja mániákusan, van, aki a munkát, van, aki a vásárlást viszi túlzásba.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Gluténérzékenységgel járhat az anorexia és fordítva

Puskás Pálma 2017. június 4., vasárnap 09:16

A két betegség gyakran jár együtt, de az még nem teljesen világos, hogy egyik okozhatja-e a másikat, vagy öröklött hajlam okozza mindkettőt.

A kamaszkori evészavarok közül az egyik leggyakoribb az anorexia nervosa, amely kórosan alacsony testsúllyal, testképzavarral és lányoknál menstruációs zavarokkal jár. Velejárói az emésztési zavarok is, amelyeket ezidáig másodlagosnak tartottak, azaz úgy gondolták, a koplalás vezet emésztőszervi tünetekhez. Egy friss kutatás szerint az összefüggés ennél bonyolultabb: anorexiások körében ugyanis kiemelkedően gyakori a cöliákia, magyarul a gluténérzékenység.

A szakemberek szerint ezt azért nagyon fontos tudni, mert a két betegség tünetei között sok átfedés van, így könnyen előfordulhat, hogy rossz diagnózist kap a páciens. A gluténérzékenység és az anorexia közös tünetei a hasi fájdalom, a kellemetlen teltségérzet, a hasmenés és az alacsony testsúly.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lehet egy szülőnek önérzete?

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. június 3., szombat 16:59

A szülő is ember, aki hajlamos megsértődni. De a gyerek nem mindig direkt bánt meg minket. Ne zárkózzunk be csak azért, mert nem estek jól a gyerek szavai!

Állítólag azt mondta Mérei Ferenc a tanítványainak, hogy „a pszichológusnak nincs önérzete”. Mármint, hogy ne legyen, azaz ne azzal foglalkozzon, hogy sérti-e őt, amit a páciens mond vagy tesz. Ez kemény mondat, mert persze a pszichológusnak is vannak érzései, legfeljebb nem adja át a zsigeri érzelmeknek a kormányrudat, hanem maga kell, hogy elrendezze belül, nem terhelheti a páciensre.

Van némi hasonlóság a szülő helyzetében. Vannak érzelmeink, hajaj, de még mennyire, és persze meg is bántódunk olykor, de a legtöbbször nem szabad, hogy tartósan ez vezérelje a válaszainkat, tetteinket. Nézzük, hogy miért!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem Taigetosz, csak ha nincs láb, nincs csoki

Primilla 2017. június 3., szombat 14:02

A valóságban, ott, ahol a gyerekek vannak, az iskolában, az elsős-másodikos is igyekszik, a tanító néni is igyekszik, hogy megtanítsa az összes rábízott gyerekeket írni, olvasni, számolni. És a szülő is igyekszik, mert a szülők már csak ilyenek, hogy állatira fontos nekik, hogy a gyereknek sikerélménye legyen, és jó jegyeket hozzon. És néha mégsem megy. Na őket büntetjük most meg.

Azt mondják, nem Taigetosz-törvény. Azt mondja az oktatási jogok biztosa (akinek az lenne a dolga, hogy megvédje az oktatás résztvevőit, például a gyerekeket), hogy szó sincs arról, hogy elkezdenék osztályozni, mondjuk, a diszlexiás gyerekeket olvasásból, és ezzel alapból lerombolnák az esélyeiket. Dehogy is! A Nem-Taigetosz-törvénnyel csak azt szeretnék elérni, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő diákok, a szüleik, és a velük foglalkozó pedagógusok motiváltabbak legyenek a nehézségek leküzdésében.

Motiváltabbak. Mert most nem eléggé azok. Biztos az okozza a nehézségeiket, hogy lusták.

Akkor most vegyünk egy nagy levegőt, és próbáljuk meg beleélni magunkat egy kisiskolás helyébe, aki borzasztó lelkes, de hiába igyekszik – mert elsőben, másodikban még mindenki nagyon-nagyon szeretne ügyes lenni, hogy a tanító néni megdicsérje – csak nem megy az az olvasás. A valóságban, ott, ahol a gyerekek vannak, az iskolában, és nem a minisztériumi íróasztalok mellett, a tanító néni is borzasztóan igyekszik, mert neki meg az a dolga, az felé az elvárás, hogy megtanítsa az összes rábízott gyerekeket írni, olvasni, számolni. És a szülő is igyekszik, mert a szülők már csak ilyenek, hogy állatira fontos nekik, hogy a gyereknek sikerélménye legyen, és jó jegyeket hozzon.

És mégis, van az úgy, hogy hiába igyekszik, meg hiába borzasztóan motivált minden szereplő, csak nem rajzolódnak ki azok a betűk, sőt, elugrálnak, és nem akarnak összeállni szavakká a kis fejekben. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A tüllös-flitteres kishercegnő magától is kitenyészik

Koncz Andrea 2017. június 2., péntek 14:14

Nem csináljuk, nem kell hozzá elrontani semmit, egyszerűen lesz. Rózsaszín, flitteres, tüllös, azzal az egyértelműséggel, ahogy a fiúgyerek mindennel lőni kezd, ami a kezébe kerül. Nesze neked gender-semlegesség...

Olvasom múltkor Pálma írását (akinek teljesen igaza van), és erről eszembe jutott valami. Méghozzá az, hogy azok a flitteres, skinny farmer fölé tüllszoknyát húzó kiscsoportosok nem feltétlenül úgy lesznek, hogy anyukájuk vagy az ovi csinálja őket. Hanem egyszerűen kitenyésznek, evolúciósan. És azért van a tüllszoknyájuk alatt farmer, mert anyukájuk azt tudta rájuk rimánkodni, mintegy kompromisszumként a mínusz 8-ban, januárban, amikor önmagában kicsit kevés a tüllszoknya.

A két lányom igazi flitteres-tüllös-skinnyfarmeres, akik oviban sosem szerettek volna másnak öltözni farsangon, mint hercegnő/királylány/tündér/menyasszonynak, illetve voltak még vámpírkirálynők, (földig érő, fűzős ruhában) vérfarkasasszonyok (derékig érő vörös parókában), és boszorkányok (ezüstösen fénylő földig érő palástban, öklömnyi műrubin gombokkal, utóbbi jelmezt házilag készítettük, és menő volt). Én főleg farmerben és pólóban járok tornacipővel, legalább annyiszor elfelejtek sminkelni, mint ahányszor nem, de időnként szoktam szoknyát is venni meg magassarkút.

shutterstock 640414363

Korai ruhatáruk kishercegnős darabjai öröklés révén kerültek a birtokunkba, és onnantól kezdve, hogy nyúlni tudtak ruháért, tévedhetetlenül rántották elő bármilyen ruhakupacból a hellókittyt, a hercegnőt, a flittert és a tüllt. 

A mindig csinos, farmernadrágot nem is birtokló, ruhás, szoknyás, szövetnadrágos barátnőm lánygyereke nyúl, macska, medve vagy hirdetőoszlop akart lenni farsangon, szoknyát nem hordott kb 8 éves koráig, és a rózsaszínre a mai napig úgy tekint, mint a sátán valamilyen aljas eszközére a világuralomért. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vizsga és menzesz előtt hintázz!

Puskás Pálma 2017. június 2., péntek 11:30

Nyolc hónapos babám épp fogzott és náthás is volt, tehát egyfolytában kibírhatatlanul nyűgösködött, és a szokásos módszerek már mind leperegtek róla. Ekkor javasolta háromgyerekes anyuka barátnőm, hogy tegyük egy pokrócra és hintáztassuk: a hintázás ugyanis megnyugtatja a gyerekeket, mint az közismert. És tényleg, a baba lényegesen nyugodtabbá vált.

Később utánanéztem, van-e ere bármilyen tudományos magyarázat, és kiderült, hogy barátnőmnek egy igen naprakész idegtudományi témára sikerült ráéreznie. Az elmúlt hónapokban két friss tanulmány is foglalkozik a vesztibuláris ingerlés (a hintázás) stresszcsökkentő hatásával, ráadásul az egyensúlyi rendszer és a stresszrendszer idegi összeköttetéseit pár éve egy magyar kutatócsoport írta le. Kiderült, hogy vizsgadrukk és premenstruális panaszok ellen is hatásos a hinta!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Úgy legyél apa, ahogy te akarsz!

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. június 1., csütörtök 16:49

Számtalan kutatás bizonyítja, milyen fontos az apa szerepe. Mégis sokan félnek átadni magukat az apaságnak. Apának nemcsak egyféle módon lehet lenni: mindenki csinálja úgy, ahogy hozzá passzol!

Tengernyi felmérés mutatja, milyen fontos az apa szerepe. Akinek részt vesz az életében az apja, annak kisebb eséllyel alakul ki gyerekként magatartászavara, kisebb valószínűséggel lesz drogfüggő, kerül börtönbe. Ha az apa bevonódik a csecsemő életébe már az elejétől, akkor koraszülés esetén gyorsabban gyarapszik a baba súlya, az anyánál kisebb valószínűséggel alakul ki szülés utáni depresszió, és azoknál a szüléseknél, ahol jelen van apa, kevesebb a komplikáció. Kevésbé küzdenek agressziókezelési problémákkal az iskolában azok a gyerekek, akik életében jelen van az apjuk, és kevésbé veszélyezteti őket az, hogy a csoportban kirekesztik őket.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért nem sikít ez a kislány, miközben tetoválják?

Aladár 2017. június 1., csütörtök 16:48

A Trowbridgeben működő tetováló apuka elérkezettnek látta az időt arra, hogy ha nem is igazi tűvel, azért a kislányán is elhelyezzen 1-2 mintát. Nem lepődnék meg, ha úgy egy évtized múltán egy-egy valódi minta is felkúszna a hölgyre.

A 3-4 éves kislány meg se moccan élete első tetoválása alatt, sőt, lelkesen mosolyogva figyeli az eseményeket, ami leginkább azzal hozható összefüggésbe, hogy a kislány tetováló apukája tű helyett golyóstollal munkálkodik a lányán. Első látásra azért zavarbaejtőnek is tűnhet a videó, főleg, ha olyan valaki a néző, aki azt a pillanatot tartja a napja fénypontjának, amikor végre felháborodhat valamin. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Pénzért nem szülök, de volna pár ötletem

Primilla 2017. június 1., csütörtök 10:03

Én szeretem a gyerekeket, a sajátjaimat meg különösen. Türelmem is van hozzájuk, jók a körülményeink, sőt, még csak nem is voltunk öregek, amikor elkezdtük a családalapítást. Mégis úgy voltam vele kettő után, hogy üssenek ebonitrúddal, ha még egyet bevállalok. És ezen az sem változtatott volna, ha beígértek volna egy csomó állami pénzt.

Meggyőződésem, hogy az ember nem pénzért szül, hanem mert gyereket szeretne. Én úgy voltam vele, hogy alapból kettőt, azután meglátjuk. Ha jól megy a dolog, ha jól érzem magam közben, akkor akár jöhet a folytatás is, majd kiderül.

Hát nem éreztem jól magam. Erről nem a gyerekeim tehetnek, még csak nem is a férjem, sőt, aki most egy jó kis fikázós cikkre számított, csalódni fog, mert még csak az állami családpolitika sem tehet róla. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ebbe a világba én nem merek, nem akarok kettőnél több gyereket szülni.

Nem a pénz, vagy a megfelelő családtámogatási rendszer hiányzott. Sőt, amint megszületett az első gyerekem, nem győztem kapkodni a fejem: innen is jön az állami támogatás, meg onnan is, tgyás, anyasági segély, gyed, családi pótlék, ilyen se volt még életemben: munka nélkül pénzt kapok! Addig, nettó költségvetési befizetőként ehhez egyáltalán nem voltam hozzászokva. A havi sok tízezer forint adómért és járulékomért legfeljebb a járdát meg a közvilágítást vehettem igénybe, most meg még a vonatjegy árából is kedvezmény jár, hűha! Csodálatos dolgok voltak ezek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ott vagyunk már? Még nem, de tudok egy jó mesét a villanyoszlopról

Primilla 2017. május 31., szerda 18:14

A nyár közeledtével valószínűleg egyre többen gondolunk elszoruló gyomorral arra a szituációra, amikor a család végre sikeresen útra kel, majd húsz perc autózás után a hátsó ülésekről elindul a nyafogás: „ott vagyunk már?”

Nem vagyunk ott, sőt, nem is leszünk még vagy két (négy, hat) órán át, mivel utazunk.

A kölykök ott hátul meg hamarosan már nemcsak nyafognak, hanem egymást marják, a szülők pedig kétségbeesetten próbálják csitítgatni, vagy minden erejükkel szórakoztatni őket. Énekelnek, mesélnek, de leginkább csendben könyörögnek a párjuknak, hogy ebonit rúddal verje tarkón, ha még egyszer megfordul a fejükben, hogy hosszabb útra induljanak gyerekkel, autóval.

shutterstock 472521127

Rutinosabbak persze azonnal tabletet nyomnak a kölykök kezébe, hogy azzal foglalják el magukat (vagy már eleve be van építve az első ülés támlájába az ilyen esetekre gondolva), de hát vagyunk azért jó páran olyan szülők, akik egyáltalán nem repesnek az örömtől, ha a gyerek órákon keresztül, bedugaszolt füllel bámul egy kijelzőt. Minél kisebb a gyerek, annál kevésbé tartjuk jó ötletnek, márpedig minél kisebb a gyerek, annál hamarabb unja el magát az ülésbe szíjazva.

Szerencsére most már erre is van megoldás, ami egy app, de nem olyan, amit állandóan bámulni kell, hanem elég lesz hallgatni is, közben pedig a tájat kell figyelni, mint vizuális ingert.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vállalkozó és anya vagyok, és hülyének néz a kormány

Primilla 2017. május 30., kedd 18:29

Anyák napja alkalmából államtitkári szinten is köszöntötték az édesanyákat így: „A kormány minden élethelyzetben az édesanyák mellett áll, különféle támogatásokkal, adókedvezményekkel és a bölcsődékre jutó összeg megduplázásával segíti őket - mondta Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára, anyák napja alkalmából tartott sajtótájékoztatóján.”

Majd úgy folytatja: az adókedvezményeknek köszönhetően egymillió család számára könnyebb a gyermeknevelés, 130 ezer család esetében pedig a bruttó jövedelem megegyezik a nettóval (vagyis nem fizetnek adót).

Azt persze már megszoktuk, hogy nem kell ezeket a kormányzati közléseket annyira komolyan venni, legalábbis a valóság általában jelentősen árnyalja ezeket a sikerjelentéseket. Nézzük a részleteket.

A „minden élethelyzetben” kijelentéssel máris vitatkoznánk. Mint azt már korábban hosszan kifejtettük, jelenleg Magyarországon erősen húzza a szegénység felé a családokat pusztán az a tény, hogy három gyerekük van, vagyis a valóságban minden harmadik nagycsalád ki van téve a szegénység, vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának.

Az egyszülős családoknál még rosszabb a helyzet, közülük háromból kettőt fenyeget a szegénység, és a helyzet egyre romlik. Vagyis kapásból tudunk két olyan élethelyzetet, amelyben a kormány nem, vagy hiába áll az édesanyák mellett, az a fránya jólét csak nem akar eljönni.

Aztán van még itt egy harmadik élethelyzet is, amiben megint nem lett jobb az anyáknak, ez pedig a vállalkozói lét

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mit látsz a képen? Depresszió vagy átlagos hétköznap?

Puskás Pálma 2017. május 29., hétfő 14:34

Jé, én pont így nézek/néztem ki egy átlagos szerda délután a gyerek mellett - kiáltott fel gyerekes kolléganőink jó része a depressziós fotó láttán. Akkor szülés utáni depresszióm van? Vagy csak a fáradtság? Mi a különbség a kettő között?

Kiváló fotót találtunk a szülés utáni depresszióról a neten: a képet Kathy DiVincenzo, dúla, és kétgyerekes anyuka posztolta, és már a célja is az volt vele, hogy bemutassa a posztpartum depressziót. A Képen Kathy két gyönyörű, egészséges gyermeke körében üldögél végtelenül üres és reménytelen tekintettel. A fotónak párja is van, az eredeti Facebook-poszt, amely jelenleg hetvenezer megosztás felett jár, tartalmaz egy kisimult, jólfésült, derűs kisgyermekes pillanatot is.

Ami a depressziós verziót illeti: jé, hát én így nézek ki minden átlagos szerda délután! Pont ekkorák a gyerekeim is, és a hajam is ilyen, a szoptatás után félig lelógó trikópánt pedig kifejezetten a védjegyemmé válik lassan. Akkor szülés utáni depresszióm van? Vagy csak a fáradtság? Mi a különbség a kettő között? Honnan tudjuk, hogy „csak” kimerültünk, vagy tényleg baj van? Elmagyarázzuk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Felejts el mindent, amit a hozzátáplálásról tudtál, vadiúj rendszer jön!

Puskás Pálma 2017. május 29., hétfő 11:31

A tudomány jelen állása szerint az allergénekkel nem érdemes túl sokat várni.

A hozzátáplálással kapcsolatban az utóbbi évtizedekben többször is változtak a szabályok – nagyanyáink még simán a három hónapos csecsemő kezébe nyomták a kiflivéget, míg ma a fél évig tartó kizárólagos szoptatásra esküszünk. Ami a konkrét kiflivéget, vagyis a glutén bevezetését illeti: az utóbbi években kiderült, hogy nem csak a túl korai, de a túl késői bevezetés is növelheti az allergia kockázatát, ezért ma nagyjából a baba 4-8 hónapos kora között ajánlják.

shutterstock 94931887
Fotó: Shutterstock

A glutén volt az első élelmiszer, amelyből kiderült, hogy a lehetséges allergénekkel nem biztos, hogy érdemes sokat várni. A hagyományos nézet szerint ugyanis minél „allergénebb” egy ennivaló, annál később kell adni a babának, és így elkerülhetjük az allergia kockázatát. Így a nyolc hónaposom idén kihagyja az eperszezont, és nem ehet mogyorót, diót, halat sem, tejtermékek közül pedig csak joghurtot homeopátiás adagban.

Ugyanakkor a témában készült kutatások egyre-másra cáfolják ezt a dogmát. A glutén után pár évvel ezelőtt a mogyoróról is kiderült, hogy totál az ellenkezője igaz annak, amit eddig gondoltunk: vagyis, ha a baba elég korán kóstol mogyorót, akkor nem nagyobb, hanem épp, hogy kisebb eséllyel lesz allergiás rá. Aha. Mogyoróvajat háromhónaposan. A Föld meg kocka alakú, nem?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szórakoztató olvasmányok elsősöknek, hogy ne felejtsék el nyáron a betűket

Primilla 2017. május 28., vasárnap 15:36

Ha nem olvas nyáron, őszre mindent elfelejt. Ha nem gyötröm, nem olvas. Vagy mégis? Trükkök, hogy ne legyél rossz zsaru, mégis gyakoroljon a gyerek.

Közeleg a tanév vége, az elsősök elméletben már tudnak olvasni. A gyakorlatban viszont még nem igazán, több bajuk van vele, mint örömük, és ha nem vigyázunk, a nyári szünet 11 hete alatt el is felejtik mindazt, amit eddig tanultak. Azt pedig semmiképpen sem szeretnénk.

Eljött az ideje tehát a gyakoroltatásnak, ami állati visszataszítóan hangzik, mert ki szeretné még a nyári szünetben is feladatokkal nyüstölni a gyerekét? Másrészről viszont olvasni fontos és jó, ami pedig nagy szerencse, mert ha elég jó könyv kerül eléjük, a végén maguktól is elkezdik forgatni.

shutterstock 380600572

Ebből az elméletből kiindulva azt találtuk ki, hogy észrevétlenül kínáljuk a gyereknek a lehetőséget, és az egyébként is menetrendszerű és kötelező esti mesének választunk kezdő olvasó-barát műveket, hátha bekapcsolódik az olvasásba. Félre a hosszú, és cizellált mondatokban megfogalmazott mesékkel, és elő a gyerekbarát olvasmányokkal!

Emellett a kezébe nyomtunk pár olyan kiadványt is, ami éppen az érdeklődésébe vág. Szerencsére jó pár ilyet találtunk, volt, ami bejött, és volt, ami nem. Volt, amin halálra untuk magunkat, és volt, amit azóta is többször elővettünk. Az abszolút kedvenceket most bemutatjuk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tippek, mit kezdj a kinőtt játékokkal

Primilla 2017. május 28., vasárnap 12:39

Adjuk el? Dobjuk ki? Menjen a padlásra? Legyen belőle adomány? A kinőtt játékok új élete.

A fejükbe vették nemrég a gyerekeim, hogy rendet raknak a szobájukban, egyúttal átválogatják és kiselejtezik a játékaikat, ami nagyon derék. Borzasztó lelkesek voltak, két nap kemény válogatás és rendrakás után úgy nézett ki az emelet (ami az ő birodalmuk), mint amin forgószél söpört végig, ők meg csak álltak a kupacok fölött tanácstalanul, most akkor hogyan tovább?

Miután sikerült ösvényt vágnom a játékhalmokba, és szemügyre venni az eredményt, kiderült, hogy a „rendezőelvük” teljesen logikus: kirakták az összes a játékot és könyvet, amit kinőttek, meguntak, vagy régóta nem volt a kezükben, és a dolgok jelenlegi állása szerint, valószínűleg már nem is lesz.

shutterstock 524549437

Némi kavarodást ugyan okozott, hogy a nagyobb, tíz éves gyerek a kinőtt játékait mind a nyolc éves öccse szobájába hordta (mínusz a Barbie-k, mivel van realitásérzéke), mert amit ő kinőtt, azzal logikusan a kistestvére még évekig játszhat, de hát ez nyilvánvalóan nem így van. Vagy próbáltál már három év ismeretség után első benyomást tenni valakire? Na ugye.

Tehát a két jól tartott gyerek szobájából egyszer csak kikerült egy halom játék. Végignéztem a kupacon, és lesápadtam. Tudom, kicsinyes vagyok, de nagyjából még vannak emlékeim, hogy melyik játéknak mi volt az árcéduláján. Oké, utólag nem ér sajnálkozni, egyrészt sejthető volt, hogy semmivel sem fognak ötven évig játszani, másrészt akkor kellett volna nemet mondani, vagy reálisan gondolkozni, amikor megvettük ezt a sok izét. És hát legyünk méltányosak: csak azért kár, amivel nem játszott a gyerek, amivel igen, az minden fillért megért. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Több feminizmust a kiscsoportba!

Puskás Pálma 2017. május 27., szombat 13:40

Nem akarom, hogy a lányomat hátrány érje, mert lány. Nem akarom, hogy meg kelljen növesztenie a haját, és minden reggel nyolcágú francia fonatba kelljen fonnom csillogó csatocskákkal, csak, mert lány. Nem akarom, hogy indokolatlan előnyökhöz jusson, előbb kapjon matricát, csak mert lány. Nem akarom, hogy bazi kényelmetlen műszálas cuccokban kelljen homokoznia, míg a fiúk vígan fetrengenek a sárban melegítőben, csak, mert lány. Nem akarom, hogy kishercegnőnek kelljen öltöznie farsangon, amikor ő orvosnak akar, csak, mert lány.

Szeptemberben még nem is tudtam, hogy létezhet ilyen probléma, vagy hogy engem zavarni fog, most májusra mégis a határán vagyok annak, hogy nekiálljak feminista nyári tábort keresni a kiscsoportos lányomnak. Létezik ilyen vajon? Vagy legalább különóra? Feminizmus alapjai kiscsoportosoknak workshop?

Ha nem létezik, hát nagy szükség lenne rá, mert a „sima” óvodában igen alaposan beleverik a gyerekek fejébe a nemi alapon történő kategorizálást meg a hagyományos szerepeket. Én legalábbis megijedtem.

shutterstock 570751849
Távolról sincs vége, olvasson még »

Tényleg öngyilkosságba hajszol a pattanás elleni szer?

Puskás Pálma 2017. május 26., péntek 18:58

A kamaszkor pattanásokkal jár, mint az közismert. A pattanásosság lehet elviselhető és elviselhetetlen, és a bőrgyógyászok sokféleképpen osztályozzák a pattanásokat. Egyik formáját, a súlyos aknét gyógyszerrel is szokták kezelni, azonban időről időre felmerül, hogy ez a gyógyszer, a Roaccutan (isotretionin) depressziót és öngyilkosságot okozhat. Mi ebből az igazság?

Tényleg öngyilkosságba hajszolja a kamaszokat a gyógyszeripar? Vagy éppen megmenti őket, hiszen a pattanás elmulasztásával másodlagosan még javul is az ember hangulata? Kicsit mindkettő.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Baj ha a gyerek Bebújóst játszik?

cukorka 2017. május 25., csütörtök 18:14

Mi történik, ha egy óvodában olyasmit játszik a gyerek, aminek már a nevétől is hidegrázást kap a szülő? Hát, a család elkezd vádaskodni, mutogatni, kiközösíteni. Erről szól Pass Andrea legújabb Staféta-nyertes pályázata, a Bebújós című színdarab. Pedig nem eszik azt olyan forrón....

Szülőként az egyik legnagyobb tabu gyerekeink saját és egymás (ellentétes nemű) teste iránt érzett kíváncsiságának a kezelése. Erről a központi és rettentő fontos témáról szól Pass  Andrea írónő legújabb, Staféta-nyertes pályázata, a Bebújós címre hallgató, óvodában játszódó színmű, amit a közelmúltban mutatott be a Jurányi Inkubátorház. 

pzs 2377
Fotó: Puskel Zsolt / port.hu

Az, hogy a probléma mennyire fontos, látszott abból is, hogy a nézőtérről az előadás után kikóválygó emberek teljesen a hatása alá kerültek, jellemzően inkább azok, akiknek még nincs vagy még nem óvodás korú gyerekük van. Mert azok a nézők, akik már átestek ezen a nagyon izgalmas időszakon a gyerekük életében, lazábban képesek (remélhetőleg) kezelni a kérdést. 

Kerülgetjük itt a forró kását, mikor arról van szó, hogy mindnyájunk gyerekének az életében eljön az az időszak, amikor fel akarja fedezni a saját testét, és hiába olvassuk ki a témában a szakirodalmat A-tól Z-ig, ha utána mégis rettentően meglepődünk, amikor a gyerek nem csak pubertáskorban fedezi fel, hogy vannak nemi szervei, sőt a másik nemnek is vannak, tök másmilyenek. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Itt pánik helyett macit kapnak a gyerek a vérvételhez

Primilla 2017. május 25., csütörtök 16:26

Az már szinte teljesen megszokott, hogy a gyerekorvos matricát ad a vizsgálat után, hogy jó élmény maradjon a találkozás. Olyat is láttunk már fogorvosnál, hogy apró játékot, jellemzően kinderfigurát választhatott magának a gyerek, és mellé még oklevelet is kapott, hősiessége elismeréseként. Azzal viszont most találkoztunk életünkben először, hogy vérvételkor egy plüssmacit nyomnak a gyerekek kezébe, hogy megvigasztalják őt, enyhítsék az ijedséget és a fájdalmat, és a végén még haza is vihetik a játékot.

A „Nyújtsd a karod, macit adok” akciót Vászin Edit találta ki, miközben vérvételre várakozott a ceglédi kórház rendelőintézetében, és azt látta, hogy a legtöbb gyerek pánikfejjel, üvöltve, vagy az ijedségtől hüppögve jön ki a labor ajtaján. Ekkor jutott eszébe egy korábbi, „Macit a mentőbe” kampány. Arra gondolt, hogy ha a mentőben utazó beteg porontyot megnyugtatja egy plüssjáték, akkor biztosan vérvételkor is ugyanilyen jól jönne a gyerekeknek az ajándék és a figyelemelterelés – ami bizonyára a körülöttük lévő felnőtteknek, szülőknek, laborosoknak is megkönnyítené a dolgát.

A maciakció nagyon egyszerűen működik: a város több pontján, üzletekben vannak a gyűjtőpontok, ahová bárki leadhatja a megunt plüssjátékait. Innen az akció végén a szervezők begyűjtik, majd kitisztíttatják a plüssöket, és átadják a kórház laboratóriumának, ahol minden gyerek kap majd egyet vérvételkor. Az első pár nap tapasztalata alapján úgy látszik, lesz mivel gazdálkodniuk a laborosoknak, sokan már most zsákszámra hozzák az évek alatt összegyűlt plüssállatokat, mert a plüssállat, az olyan, hogy magától szaporodik, mindig több és több lesz belőle otthon.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Emberi nagyság: a kosáredző, aki szerint van fontosabb, mint a kosárlabda

Dívány 2017. május 24., szerda 17:02

Sarunas Jasikevicius litván kosárlabdaedző elengedte brazil játékoság Augusto Limát egy elődöntőről, hogy a férfi jelen lehessen első gyereke születésénél. Többszörösen is jó döntés volt, hiszen a meccset így is simán nyerték. Ez a tény viszont valamiért nem fért bele egy riporter agyába, aki azon lovagolt, hogyan volt lehetséges ez. 

 Az edző tökéletes választ adott a kérdésre, amihez nem is lehet többet hozzátenni. Az eredeti videót a Nemzeti Sport magyarul is feliratozta, íme: 

 

Az örökös SzMK anyuka és a pedagógusnapi ajándék

Primilla 2017. május 24., szerda 11:00

Sokáig azt hittem, karma, de aztán egy jól értesült szülő felvilágosított: információáramlás. A pedagógusok leadják egymásnak a drótot. És ezzel mindig van valami, most például pedagógusnap. Úgyhogy mondok is pár ajándéktippet.

Szülői munkaközösségi anyának lenni nem egy hálás feladat, és akkor még nagyon visszafogottan fogalmaztam. Tulajdonképpen szívás, igen. Egy csomó munkával jár, mindent ki kell találni (Megoldod? Neked mindig olyan jó ötleteid vannak!), el kell dönteni (Rád bízzuk, ügyes vagy, csináld csak, biztos jó lesz!), de az egészben a leggusztustalanabb az osztálypénz kikönyörgése (jaj, pont nincs nálam készpénz, de majd eljuttatom).

Ennél meg már csak az a rosszabb, amikor demokráciát játszunk, és harmincnyolc körben, két héten hónapon át szavazzák meg a szülők, hogy milyen márkájú csokit kapjon a tanító pedagógusnapra.

Ennek megfelelően minden évben (vagy intézményváltáskor, de az nálunk majdnem minden évre jut), megfogadom, hogy soha többé nem vállalom a szülői munkaközösségi tagságot, sőt, könyörgök a férjemnek, hogy vágjon tarkón szívlapáttal, ha mégis igent mondanék. Természetesen sosem teszi meg, ezért vagyok még mindig SzMK-anyu, mind a két gyerek osztályában. (Tudom, tudom, nem SzMK, hanem SzSz, mint Szülői Szervezet, de az azért elég szarul hangzik, lássuk be.)

Mert valami miatt mindig megtalálnak a pedagógusok a feladattal. Mindig, minden évben, minden intézményben. Éveken keresztül azt hittem egyébként, hogy ez a sorsom, én olyan SzMK-anyuka alkat vagyok, rám néz egy pedagógus, rögtön az jut eszébe rólam: nini, egy SzMK-anyuka, kérdezzük meg, hogy vállalja-e, ugye igen! 

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 ... 296

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés