SZÜLŐSÉG

Így szerezzen segítséget, belegebedés helyett

Primilla 2016. január 2., szombat 14:55

Segítséget kérni nem egyszerű dolog, rögtönzött felmérésünk szerint legalább kétszer annyian vannak, akik inkább belegebednek, de ki nem ejtenék a szájukon, hogy légy szíves, mint ahány szülőnek ez simán megy. Anyaként, főleg állandóan felügyeletre szoruló kisgyerekekkel, pedig még drámaibb a helyzet, gyakorlatilag minden nélkülük töltött perc komoly szervezést igényel, ha nincs a közelben bármikor bevethető nagyszülő.

Megkértük a téma nagy szakértőjét, az előző cikkünkben szereplő Diát, (aki egyébként olyan, mint az ukrán maffia, mindenhol vannak kapcsolatai), hogy árulja el, hogy csinálja, hogy amikor csak akarja, ki tudja szervezni a gyerekei szállítását és felügyeletét. Természetesen nem volt kész válasza, alighanem a jelleméből fakad, hogy nem gond elfogadnia a segítséget, hosszas beszélgetés után azonban kikristályosodott, hogy honnan lehet meríteni, és hogyan kell ezt csinálni. 

Addig elég hamar eljutottunk, hogy csak megfelelő nyitottsággal fog menni a dolog, vagyis, ha pukkancsok vagyunk, könnyen összeveszünk másokkal, állandóan kifogásoljuk és kritizáljuk a dolgokat, vagy olyan iszonyatosan fontos, hogy a gyereknek két, tökéletes szimmetriában elhelyezkedő, fonott copfja legyen, és ettől egy tapodtat sem vagyunk hajlandók tágítani – hát úgy nem fog menni. Szükség van némi lazaságra és kompromisszumra, cserében a gyerekek remekül fognak szórakozni az új terepen, nekünk meg lesz egy csomó szabadidőnk. Pont annyi, amennyire szükségünk van. Jó esetben, egy kis mázlival.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ez a baj a magyar oktatással az OECD szerint

Primilla 2016. január 2., szombat 11:16

Nem régen napvilágot látott az OECD Education at a Glance jelentése, melynek adatai meglehetősen lehangoló képet festenek a magyar oktatásról, a tanárok fizetésétől egészen a felsőoktatásban való részvételig több téren is.

A felmérés egyik fontos megállapítása az volt, hogy az összes OECD ország közül Magyarországon van a legkevesebb órája az általános iskolásoknak. Míg az átlag (tehát nem a legmagasabb érték, hanem a 34 ország átlaga) 7570 óra, nálunk ez negyedével kevesebb, csak 5553 óra.

Közben folyamatosan azon sírnak a szülők, a tanárok, a gyerekek (és mi is), hogy milyen fáradtak és leterheltek az általános iskolások. Ezt az ellentmondást szerettük volta feloldani: hogy lehet, hogy rekordkevés az óraszám, a gyerekek mégis alig bírják. Úgyhogy utánajártunk.

A jelentés adatait alapul vevő számítás szerint Magyarországon egy alsósnak átlagosan napi 4,8, egy felsősnek pedig napi 5,5 tanórája van. Ez valóban nem tűnik soknak, viszont akinek van gyereke, az nem is ezt tapasztalja, sokkal inkább a nulladik és a hetedik-nyolcadik órákkal küzdenek nap mint nap. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Őket nézik a gyerekeink a youtube-on: a Szirmai-Kiss duó

ZZs 2016. január 1., péntek 19:43

Négy Youtube csatorna, csaknem félmillió feliratkozó. Szirmai Gergely és Kiss Imre youtuberek. Pár éve kezdték, azóta jelentős sikereket könyveltek el, közülük csak egy, hogy a Fox Szirmait vitte Londonba Tom Hankssel és Spielberggel interjúzni - egyedüli magyarként. Velük beszélgettünk a vloggerkedésről és arról, mit is csinálnak valójában. 

Hogy kezdődött a videózás?

SZG: Nagyon szerettem a videóblogolást, nagyon szerettem nézni az embereket. Amikor kikerültem Amerikába hangszerkesztő órákra jártam, kipróbáltam, hogy van-e ezzel keresnivalóm, ezért csináltam egy animációs sorozatot, melyben filmekről beszéltem. Ez lett a Hollywood hírügynökség első 4 része. Aztán felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol egy tanárom, Gerényi Gábor azt mondta, próbáljuk meg, és legyen most élőben. Gerényi segített elterjeszteni, feltette az indexre,

És Imi, te hogy csatlakoztál Gergőhöz?

KI: Osztálytársak voltunk  az SZFE-n (Színház- és Filmművészeti Egyetemen) Greg elkezdte a hírügynökséget, a Gábortól (Gerényi Gábor - a szerk.) is kapott támogatást, és akkor láttuk páran az osztályból, hogy ez jó dolog vala, és arról beszélgettünk Gergővel hogy kéne csinálni egy gémer csatornát. Mert szeretünk játszani, és úgy gondoltuk, hogy lehet okosan beszélni a játékokról, hogy azt amit mi dramaturgiából meg filmelméletből tanulunk az egyetemen, azt lehet alkalmazni játékokra is.

Azt tudtuk, hogy nincs időnk az egyetem mellett annyit játszani és annyit foglalkozni vele, amennyit kéne. Én még nem mondtam meg neked, hogy én voltam a legjobban meglepődve, amikor azt mondtuk, hogy ha vége az egyetemnek azonnal elkezdjük. Elmentünk a diplomaosztóra és egy hónapja rá tényleg felhívott a Gergő, akinek akkora már 80-90 ezer feliratkozója volt, hogy csináljuk meg a csatornát. Azt hittem, hogy már el van szállva, de nem.

És akkor megcsináltuk a Gameday irodát.

Ezt brandként kezdtétek felépíteni?

Sz.G: Ezt a szót azért nem jó dobálni. Nincsen bajom vele, de a brandet úgy kezelik az emberek, mint az Adidast, de itt nem erről van szó. Üzenet és életstílus köré is lehet építeni brandet, és egy elcsépelt konstrukció köré is. Ez nem brand, hanem konstrukció, műsorterv és médium.

Az elsősök ötöde, az ötödikesek fele szégyelli a testét

Puskás Pálma 2016. január 1., péntek 12:14

Az énképet és az önértékelést jelentősen meghatározza a testképünk, vagyis az az attitűd, ahogyan saját testükhöz viszonyulunk. Különösen igaz ez a kamaszlányokra, akiknél a változó test vélt vagy valós tökéletlenségei hatalmas súllyal esnek latba. Ugyanebben az időszakban, azaz a kamaszkorban a lányok egy jelentős része abbahagyja a sportolást, ráadásul minél elégedetlenebb egy lány a testével, annál kevésbé valószínű, hogy sportolni fog. Mégis, mit tehetnénk, hogy kamaszlányaink ne boruljanak ki két plusz kiló miatt, és néha elmenjenek futni? Például mutogathatnánk nekik sportoló nőket.

A testképet már gyerekkortól kezdve lényegesen befolyásolja a környezet véleménye, amibe beletartoznak a társadalmi elvárások, és természetesen a média által közvetített értékek. Ez utóbbiak jelen pillanatban a szexuálisan vonzó és alacsony testsúlyú, azaz vékony és dögös nőket helyezik a kamaszlányok és felnőtt nők elé példaként - kezdjük ott, hogy minden nőnek átlagosan hat kg-t kellene fogynia ahhoz, hogy vonzó legyen. 

Nem sportolok, mert szégyellem a testemet

Úgy tűnik, a nők vagy jobban vevők a testképüket negatívan befolyásoló üzenetekre, vagy szimplán többet kapnak belőlük - az azonban biztos, hogy elég hamar sikerül elbizonytalanítani a kislányokat. Már az óvodáskor végén (5 éves korban) jellemző, hogy a lányok érzékenyebbek a testre, alakra vonatkozó visszajelzésekre. A további évek során a helyzet egyre romlik: míg az általános iskola első osztályosoknak "csupán" 17,4 százaléka, addig az ötödikeseknek már több mint fele szégyelli a testét.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan kell komolyan venni a gyereket?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 31., csütörtök 13:52

Manapság abból indulunk ki, a gyerek is egyenrangú partner, akit nem szabad becsapni, hülyére venni, hazudni neki. Igaz, sok mindent nem ért még, de azért az életkorához mérten meg kell próbálni elmagyarázni neki a dolgokat. Csökken a gólyamese népszerűsége, ahogy a halott nagyszülőre sem mondjuk, hogy elköltözött Ausztráliába.

A törekvés, hogy vegyük komolyan a gyerek, mindenképp üdvözlendő, azonban, ahogy mondani szokás: az ördög a részletekben van. Adódnak helyzetek, mikor a szülő érzi, itt most nem célravezető a teljes igazság, azzal csak galibát okozna. Máskor a szülő számára kínos egy-egy téma, zavarba jön saját maga és a gyerek miatt is, és elbizonytalanodik, mennyit kell mondania. És „komolyan vevés” címén felesleges túlzásokba is lehet esni, mikor a szülő feldolgozhatatlan információáradatot zúdít a gyerekre, amire semmi szüksége.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Madárjósok döntenek az informatikaoktatásról

Primilla 2015. december 30., szerda 17:49

A magyarországi informatikaoktatás ősrégi, elavult és használhatatlan – konstatálja a helyzetet a kisgyerekek (és főleg a nekik biztonságos szórakozást kereső szülők) egyik kedvenc portáljának, az egyszervolt.hu-nak a főszerkesztője, Pintér R. Róbert. Méghozzá nem is akárhol állítja ezt, hanem az Internetkon (emlékeznek, a kormány internetadó emelésre vonatkozó, ám elbukott ötlete után kiötlött, Deutsch Tamás neve által fémjelzett szájberkonzultációt hívják így) weblapján.

Az Internetkon blogját egyébként a Magyar Tudományos Akadémia keretei között működő Médiatudományi Kutatócsoport szerkeszti – teljes függetlenséget élvezve, vagyis érdemes odafigyelni, mit mondanak.

Pintér R. Róbert nem kevesebbet állít, minthogy már az óvodában el kellene kezdeni a kisgyerekek informatika oktatását, be kellene őket vezetni az internet, az informatika, a számítástechnika világába, a digitális világba. Természetesen az életkorhoz kötődően megfelelő óraszámban, nekik szóló tartalmakkal, biztonságos internetes környezetben, szülői vagy tanítói felügyelettel. 

A jelenlegi helyzet – ahol 5. osztályos „heavy userek”-nek kezdenek el az iskolában bit és a byte átváltásáról magyarázni – nevetséges és tarthatatlan. Nem illeszkedik sem a gyerekek valódi tudásához, képességeihez, sem pedig a munkaerőpiac igényeihez. Arról pedig már írtunk korábban, hogy manapság szinte minden munkakörhöz szükség van informatikai ismeretekre, az állástalan informatikus pedig ritka, mint a fehér holló.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az iskolarendszer ma hivatalnokokat képez

Primilla 2015. december 30., szerda 17:47

Mennyivel jobban érezné magát mindenki, ha az iskolában többé nem akarnák beleverni a gyerek fejébe a tananyagot, hanem hagynák, hogy mindenki azzal foglalkozzon, ami érdekli. Nem utópia ám ez, lassan évtizedek óta tartó megfigyelések, kutatások bizonyítják, hogy más jó megoldás is létezik a tanulásra, mint amit a jelen iskolájában művelnek – sőt!

Sugata Mitra, a Newcastle University professzora szerint még tanárra sincs szükség, csak szélessávra, együttműködésre és bátorításra, és a hat-nyolcéves gyerekek simán rájönnek maguktól is, például, hogy hogyan működik a DNS reprodukciójának biológiája. Ráadásul ez a fajta fejlődés mindenkinek elérhető, a szegény és a gazdag gyerekeknek egyaránt. 

A dolog lényege, hogy fel kell kelteni a gyerekek érdeklődését, majd hagyni kell őket, hogy megoldják a problémát. Ami egy rendkívül sikeres "oktatási módszer".

Sugata Mitra programozó tanárként dolgozott Delhi egyik módos gyerekeket tanító iskolájában, a szülők pedig sorra áradoztak a gyerekeikről, hogy milyen okosak, szuperintelligensek. Van otthon egy számítógépük, amin csuda dolgokat művelnek. Elgondolkozott, hogyan lehet az, hogy a gazdag emberek gyerekei mind zsenik, a szegények biztos elrontanak valamit. Ezért a szomszédos nyomornegyedbe kitett egy falba épített számítógépet. (Innen kapta a nevét Sugata Mitra projektje: Hole in the Wall). Az ottani gyerekek még sose láttak ilyet, ezért odagyűltek, nézegették. Megkérdezték, hogy hozzányúlhatnak-e. Persze, hogy hozzá. Nyolc óra múlva már egymást tanították a neten böngészni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Minecraft töriórán? Miért ne?

Primilla 2015. december 30., szerda 11:05

Oktatás témában sokszor eléggé lehangoló hírek érkeznek, de szerencsére időről időre felbukkannak olyan ötletek, fejlesztések, és főleg tanárok, akiktől az ember rögtön visszanyeri a hitét, hogy még sincs minden veszve. Korábban már írtunk Bognár Amáliáról, arról a történelem-magyar szakos tanárról, aki nemhogy tiltotta, hanem egyenesen biztatta a diákjait, hogy használják az óráin a mobileszközeiket.

Most pedig még egyet ugrott fölfelé az izgalmas tanítás létráján, és elkezdte az iskolások kedvenc játékát, a Minecraftot használni az óráin. A tapasztalatait a Tanárblogon írta le, és úgy megörültünk neki, hogy összefoglaljuk.

Bognár Amália abból tapasztalatából indult ki, hogy a gyerekek sokkal gyorsabban és hatékonyabban tanulnak meg minden olyan dolgot, ami tényleg érdekli őket. A Minecraft (tudják, a számítógépes LEGO) pedig, mit szépítsük, a legtöbb gyereket érdekli. Elkezdett kutakodni a neten, és egy csomó magyar és külföldi példát talált arra, hogy mások hogyan alkalmazzák a programot a tanórákon. Matematikaórán az alapműveletekben és a téglatestek tulajdonságainak megértésében segít, fizikából például a függőleges gyorsulást lehet bemutatni rajta, biológiából pedig a genetika témakörében kalauzolják el a segítségével a gyerekeket. Angolórán pedig a chat ablakon keresztül tárgyalták meg a gyerekek, hogy mit csináljanak. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A baba idegrendszerének kell az ölelgetés

Puskás Pálma 2015. december 29., kedd 19:21

Az anya és a csecsemő közötti bőrkontaktus fontosságára az utóbbi években gyakran felhívják a figyelmünket. A bőrkontaktus ugyanis hatással van a szubjektív jóllétükre, és ezen kívül még egy csomó egészségügyi mutatóra is, beleértve az agyfejlődést. De hogyan lehetséges az, hogy az ölelgetéstől okosabb lesz a baba? És mit jelent egyáltalán a bőrkontaktus? Elmagyarázzuk.

shutterstock 290966081

Kengurubébik kényszerből

A bőrkontaktus fontosságára egy koraszülöttekkel foglalkozó kutatás hívta fel a figyelmet az 1980-as években. A dolog jó példa arra, amikor a kényszerűség szül jó megoldásokat, a kengurumódszert ugyanis azért vezették be a szakemberek, mert az adott kórházi osztályon (Kolumbiában) nem volt elég inkubátor. Miután arra lettek figyelmesek, hogy az anyjukra vagy a nővérekre kötött babák meglepően jól teljesítenek, elkezdték a dolgot tudományos igénnyel is vizsgálni. A kengurumódszert azóta már a WHO is ajánlja, habár nem az inkubátor helyett, hanem mellette, vagy az abból való kikerülés után.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Időgazdálkodási kisokos tiniknek

Becca 2015. december 29., kedd 14:00

A HuffPost összegyűjtött pár praktikát, amik elsajátításával a gyerek rendszerezettebb életet tud élni, és ezáltal könnyebben veszi majd a terheket, amiket az iskola rájuk tesz. És bár valójában egyik tipp sem forradalmi, mégis jó, ha ezeket időnként végigvesszük a kiskamasszal, kamasszal, hiszen legtöbbünknek szintén tanulási folyamat volt, mire ezekre rájöttünk.

Szülői segítséggel, pláne, ha van egy kis belső motiváció, a kamasz gyerekeinknek is segíthetünk, hogy kevésbé essenek szét, és ne kerüljenek állandó időzavarba.

GettyImages-50672514
Fotó: Walter Sanders / Europress / Getty

Készüljenek fel a soron következő hétre

Minden vasárnap szánjon egy kis időt arra, hogy átbeszéli gyerekével, hogy mi lesz a következő héten. Ezek után készítsenek közösen egy listát, amelyek a következő kategóriákba kerülhetnek:

  • Készen kell lenni vele (amit feltétlenül meg kell csinálni)
  • Szeretnék kész lenni vele (egy kicsit várhat a megvalósítás)
  • Amit szeretnék csinálni (rekreációs tevékenység)

Ezek után rendszerezzék hétfőtől-péntekig, hogy mikor és mennyi időt fog az egyes tételek megvalósítására szánni a gyerek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem, az nem egy mell – az egy rénszarvas

Becca 2015. december 28., hétfő 18:33

Minden évben karácsonykor előkerülnek a csúnya pulóverek, vannak jópofák, egészen hordható darabok, és természetesen az igazán ízléstelenek sem hiányozhatnak soha a felhozatalból. Most is sikerült belefutnunk egy érdekes kompozícióba, bár hordani nem hordanánk, azért mindenképpen jó kedvre derülünk tőle, ahányszor csak meglátjuk. 

Ez a bizarr karácsonyi pulóver - ahogyan az már lenni szokott – nyilván bejárta az internetet, és izgatottan várjuk a róla készült mémeket is, mert habár a média felkapta az abszurd ruhadarabot, sajnos eddig még viccesebb posztokat nem láttunk róla. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A családos parkoló a gyerekkel érkezőknek van!

Primilla 2015. december 27., vasárnap 14:18

Az év végi ünnepek, tetszik, vagy nem, a nagy bevásárlások időszaka. Akinek gyereke van, szintén tetszik, vagy nem, időnként nem tudja elkerülni, hogy a poronttyal együtt menjen bevásárolni. Ami bizonyos értelemben mégiscsak szívás.

Higgyék el, senki sem indul önként, a gyerekével együtt vásárolni. Ha kicsi, akkor azért nem, mert még őt is cipelni kell a csomagok mellett, meg szórakoztatni, különben nyíg, meg beleizzad az anorákba, meg kiborul és ordít, szóval nem egy fáklyás menet. A nagyobbaknak meg minden kell, másból sem áll a bevásárlás, mint visszaverni a próbálkozásait, meg elkeveredik, amíg mi az összetevők listáját meg a lejárati dátumot böngésszük, vagy lecövekel a LEGO-knál, és nem hajlandó tovább jönni.

shutterstock 223200148



Mindent egybevetve gyerekkel bevásárolni kimerítő extrém sport.

Szerencsére a nagyobb üzletek előtt legalább van gyerekparkoló, ami elvileg megkönnyítené a szülők dolgát. Csakhogy ezekre a helyekre egyáltalán nem lehet számítani, sőt, nyugodtan tekinthetünk rájuk úgy, mintha nem is léteznének, mivel rend szerint elfoglalják olyanok, akiknek még gyerekülés sincs a kocsijában.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szülő tervez, kamaszkor végez

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 27., vasárnap 09:00

Szülő tervez, kamaszkor végez, legalábbis ami a tiszteletteljes, nyugodt, egymáshoz jóindulattal forduló kommunikációt illeti. Nem az ijesztgetés a cél, inkább a megnyugtatás: az, hogy tizenéves korában gyakran felcsattan a gyerek, és sokszor úgy tűnik, mintha dühös lenne anyjára, apjára, noha erre semmi konkrét oka nincs, nem jelenti, hogy elrontottak bármit is. Nem jelenti, hogy valamivel megbántották, hogy csapnivaló szülők, akik elszúrták a gyereknevelést.

shutterstock 283178228

Sok szülő számol be kétségbeesetten, hogy minden elképzelhető taktikát kipróbált a tizenévessel, de így sem tudja elkerülni, hogy rendszeresen megsértődjön a gyerek, ráförmedjen, vitát generáljon a semmiből. És itt nem azokról a családokról van szó, ahol tényleg hibádzik valami, és a gyerek kétségbeesetten próbálja megértetni a szüleivel, mi nem jó. Hanem az eléggé jól működő családokról is, ahol jó a kapcsolat a szülők közt és a gyerekekkel is, azaz van élő, működő kommunikáció, tudnak normálisan is beszélgetni (ha mindenki olyan hangulatban van), akár még meg is ölelik, puszilják egymást, sőt, az is előfordul, maga a tini jön rá, túllőtt a célon, és ő megy oda anyához, apához, simogatja meg a vállát, és a maga módján valahogy bocsánatot kér. Azaz van igazi szeretetkapcsolat, és mégis elkerülhetetlennek tűnik, hogy a másnap elteljen egy újabb ütközés, mordulás, veszekedés nélkül.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Én nem két cigánygyereket látok, hanem a gyerekeimet

Mártonffy Zsuzsa 2015. december 26., szombat 12:48

Mivel jár két testvér örökbefogadása? Katona-Wallner Judit és férje, Lajos egy másfél éves kislányt és egy két és fél éves kisfiút fogadtak örökbe, egy kamaszfiú mellé. Felváltva hisztiző testvérek, a szomszéd néni rasszista megjegyzései, és az első hónapokban a két "új" gyerek adta négyszeres terhelés - mégsem cserélnék el őket senkiért és semmiért. Judittal beszélgettem.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lányoknál sokszor észre sem vesszük az autizmust

Puskás Pálma 2015. december 26., szombat 09:02

Az autizmussal élők jelentős része férfi: fiúknál háromszor olyan gyakori a szindróma, mint lányoknál. ennek megfelelően az autista lányok kevesebb figyelmet is kapnak, mind a diagnózis, mind a fejlesztések terén háttérbe szorulnak a fiúkhoz képest. Gyakran előfordul, hogy félrediagnosztizálják őket, és emiatt nem jutnak megfelelő segítséghez.

A The Atlantic cikke egy olyan lány esetét idézi, aki saját bőrén tapasztalta meg a fentieket: Majának tíz évbe telt, mire rájöttek, hogy autizmus spektrum zavara van, ezalatt összesen 17 pszichiáternél járt és kilenc különböző diagnózist kapott. Szimplán elhanyagolják a lányautistákat a pszichiáterek? A helyzet ennél egy fokkal bonyolultabb.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Önmegvalósítson közösen a gyerekkel!

Primilla 2015. december 25., péntek 21:35

Kicsi gyermeket nevelni még azoktól is jó nagy áldozatokat követel, akik egyébként az önmegvalósítás legmagasabb minőségének tartják, hogy gyereket/unokát szüljenek. Nem, az éveken át nem alvás és a szétrágott mellbimbó eredetileg nem volt benne az alkuban. De hát persze a gyermekéért szívesen megtesz az ember bármit, és most itt nem fél vesére meg májsejtekre gondolok, hanem, mondjuk a homokozó széli végtelen ücsörgésre és golyók gyúrására szakmányban, meg hasonlókra. Mert hát ugye ez az anya dolga.

shutterstock 219277132

Nem rég olvastam egy kommentet, amely szerint nem hiteles a rózsaszín vödörrel a játszótéren prüntyiző „kiherélt” apa. Mondjuk, szerintem a rózsaszín vödörrel prüntyiző anya sem hiteles, én legalább is önszántamból még sosem kezdtem el homokozni, azután, hogy elértem a tízéves kort, és a felnőtt, gyerektelen kortársaimat se láttam munka után a játszótérre sietni, mert a homokozás volt a hobbijuk, meg csillámpónit se vásárolt magának egyik sem, lakásdekornak. Szóval maradjunk abban, hogy maguktól a nők sem választják ezeket a dolgokat, hanem csak megteszik a gyerekükért. Arra pedig bárki képes, ugyebár.

De hát szerencsére, ahogy nőnek a gyerek, bizonyos szélsőségektől eltekintve egyre több találkozási pont akad a kamasz meg a szülők ízlése, érdeklődése és képességei között. Vagyis elvileg egyre több dolgot lehetne együtt csinálni, amit tényleg mindenki élvez, és nem „megteszi” a másikért.

Jó, lehet, hogy az aktuális kedvenc zenekarát nem annyira bírjuk, de hát arra ott van neki a fülhallgató. A kérdés inkább az legyen – hogy legalább karácsony táján ne legyünk már ilyen állandóan fanyalgó meg mindent lekutyázó savanyújóskák - hogy mi legyen az. Mármint amint külön-külön is mindenki szeret, szóval nem egymás, a jófejség, a béke, meg a karácsony kedvéért tűrjük el a másiktól, hanem együtt csinálni is jó, sőt, úgy a legjobb. Sőt, egyenesen igényünk van rá, hogy együtt csináljuk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hiányzik az érintés, ami nem akar valamit

Puskás Pálma 2015. december 25., péntek 19:52

A fogyatékossággal élő - akár értelmileg akadályozott vagy mozgáskorlátozott - gyerekeknek gyakran már a csecsemőkora is máshogy zajlik, mint egészséges társaiknak. A kognitív- és mozgásfejlődési elmaradások mellett az anya-gyerek kapcsolat is sérülhet, hiszen az anyák jó eséllyel a fejlesztőpedagógus és a gyógytornász szerepébe kényszerülnek. Ez persze jó is a gyereknek, hiszen a korai fejlesztéssel rengeteg fejlődést el lehet érni, ugyanakkor fontos észben tartani, hogy a „normál” anya-gyerek kapcsolat megváltozása is következményekkel jár.

A korai anya-gyerek kapcsolat sérülései többek között mozgás- és táncterápiában dolgozhatóak át, de hogyan lehet táncterápiát tartani fogyatékos gyerekeknek, fiataloknak? Horváth Zsuzsanna gyógypedagógussal, mozgás- és táncterápiás csoportvezetővel fogyatékosságról, anya-gyerek kapcsolatról, testi szintű hangolódásról, és a test és elme viszonyáról beszélgettünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így lesznek gyönyörű képek a gyerekfirkákból

Becca 2015. december 25., péntek 09:51

Minden gyerek életében eljön a pillanat, amikor először a kezébe veszi a ceruzát és a papírt (vagy a fehér falat) és csodás műalkotásokat hoz létre szülei nagy örömére. Az első krikszkrakszok után következnek a két vonásból álló madarak, meg a kockaház, és ebben az időszakban élednek fel a háromujjú tojásemberek is.

Na, de visszatérve az első élményekhez, egy hároméves kislány is éppen csak a szárnyait bontogatja a művészet eme területén, és különböző színes – felnőttek számára teljesen érthetetlen dolgot kreál a fehér rajzlapra. Vagyis azért egy ember mégis csak egy hullámhosszon van a gyerekkel, még pedig az anyja, aki a gyerek alkotásaiból hihetetlen festményeket/grafikákat varázsol. 

Jó, persze azért azt nem árt tudni, hogy a kanadai anya, Ruth Oosterman, nem most jött rá, hogy ért a rajzoláshoz. Már egész fiatalon elkezdte űzni az ipart, és teljesen autodidakta módon sajátította el a festészet minden csínját-bínját. A kislánynak már egyszerűbb dolga lesz, hiszen csak figyelnie kell az anyját, és minden apró kis részletet elleshet tőle. Nemrég az anya közös vállalkozást is indított csemetéjével, hogy megmutassák a világnak mit tudnak. 

Ráadásul az együtt töltött idő és odafigyelés rengeteget dob a gyerek lelki és szellemi fejlődésén is, plusz, kütyük helyett, inkább ecsetet ragadnak – igazán példaértékű család.

„Akkor kezdtünk bele a közös projektbe, mikor Eve (a kislányom) két éves lett. Mindig is szerettünk együtt festeni, megbeszéljük, hogy milyen színeket használjunk és a témát is, amiről majd festünk – a végén kialakul egy egész történet. Ezek a beszélgetések felbecsülhetetlenek számomra, és az egyik fő oka annak, hogy együtt dolgozunk.

Amikor először elkezdtük, Eve fekete tollal rajzolt. A szókincse még elég csekély volt, így megpróbáltam kitalálni, hogy mire gondolhatott, vagy néhány kedvenc dolgát festettem a képre. (Mint például Elsa hercegnőt.) Azonban, ahogy idősödik, a szókincse is egyre bővebb, úgyhogy most ő dönti el, hogy milyen színeket használjunk, és, hogy mit kell kihoznom az ő rajzából. Ő választja meg, hogy mit kell még hozzáadni a képhez és, hogy mikor van készen.” - mondta el a Díványnak a művésznő, Ruth Oosterman.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért ne alázza meg a gyereket

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 24., csütörtök 08:37

„Szégyelld magad”, hangzik el sok szülő szájából. Kérdés, mennyire gondoljuk komolyan. Ha ez csak annyit jelent: „dühös vagyok, vedd már észre, nem jó, amit csináltál”, akkor egy ilyen mondatból nem lesz baj, persze, szerencsés, ha nem csak ebből áll a nevelés. Ha viszont a szülő attitűdjének szerves részét képezi, hogy a gyerekben szégyent kell kelteni, ha valamit nem jól csinált, akkor az nem jó irány.

shutterstock 205278607

A hétköznapi szóhasználatban gyakran előfordul, hogy szinonimaként használják a szégyent és a bűntudatot. Lélektani szempontból nem mindegy, melyikről beszélünk, már csak azért sem, mert jellemző, hogy a szülő igazi célja az lenne, segítse a gyerekben a bűntudat, a lelkiismeret furdalás érzésének kifejlődését, de közben valójában szégyent kelt benne. És egyáltalán nem törvényszerű, hogyha valaki sokszor szégyelli magát, akkor a lelkiismerete is kifinomult lesz.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csubakka hercegnő lett, és jól áll neki!!!

Becca 2015. december 23., szerda 13:31

Csubakka elképesztő transzformáción ment keresztül, a 3 éves amerikai kislány, Sophie örömére – ugyanis a gyereknek az volt a kívánsága, hogy a Csillagok Háborúja eme karakterét, fidres-fodros szoknyában láthassa, ráadásul egy születésnapi torta díszeként. Irtó vicces dolgokat tudnak kitalálni a gyerekek, mint például ez a „hercegnő Csubakka” is, és ha olyan jó fej szülei vannak, mint ennek a lánynak, akkor ezek rendre meg is valósulnak. Jó, egyébként azért már abból is sejthető, hogy milyenek a szülők, hogy a hároméves egyik kedvenc karaktere a csupaszőr vuki.  

„A lányom Csillagok Háborúja témájú születésnapot szeretett volna - mondja az anya. Úgyhogy megvettem ezt a Csubakka babát azzal a reménnyel, hogy hátha találok olyan cukrászatot ahol el tudják készíteni amit a gyerekem kigondolt. ”

Sajnos az anya nem járt sok sikerrel, de végül a család egyik barátja felajánlotta, hogy a Csubakka „babát” beépíti a tortába úgy, hogy az gyönyörű hercegnő ruhában fog majd díszelegni. Mi Hamupipőkét véltük felfedezni a ruhában és a színkombinációkban és könnyesre röhögtük magunkat a remekművön. Na, nem azért mert annyira béna lett, hanem mert tényleg irtó vicces Csuvi a hercegnő kosztümben. Köszönjük az élményt Sophie-nak és a megvalósítóknak is! És most jöjjön a torta:

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tuti nyelvtanulós tippek a könyv helyett

ermiz 2015. december 23., szerda 11:34

Nyelvet tanulni a legkönnyebben akkor lehet, ha az ember ott él, ahol a nyelvet beszélik. Persze ez nem mindenkinek adatik meg, főleg nem iskoláskorban. Ezért Yii-Huei Pang ausztrál diák tippjeit arról, hogyan érdemes nyelvet tanulni. Ő egyébként a francia nyelvbe szerelmesedett bele. 

Dobja el könyveket!

A nyelvkönyvek nem inspirálják az embert a tanulásra, a nyelvtan persze fontos, ez tagadhatatlan, Merüljön el inkább a kultúrában, amire manapság mindennél több lehetősége van. Idegennyelvű újságok, YoutTube, hgoy csak néhányat említsünk. Kövessen menő (vagy nem menő) vloggereket, a reggeli híreket olvassa el az adott nyelven, vagy állítsa át a telefonját a megtanulni kívánt nyelvre. 

A filmek vagy könyvek szintén segítik a tanulást, ha japánul tanul olvasgasson mangákat, vagy bármilyen nyelven gyerekkönyveket, bár a szerző a Csipkerózsikát háromszor olvasta el franciául, de még mindig nem érti az egészet. 

Napi 10 perc szöveghallgatás

Napi 10 perc rádiózás egy tökéletes módja annak, hogy javítsa a hallás utáni szövegértést. A rádió azért is jó, mert a közszolgálati rádiókban és televíziókban nagyon szépen beszélnek a bemondók. A Radio France, a BBC, vagy az ORF mind jó választás. A szerző javaslata franciául tanulók számára a Francais facile, amit direkt nyelvtanulók számára készítenek. Arra érdemes felkészülni, hogy az elején nem lesz egyszerű a dolog, de egyre többet hallgatva az idegen nyelvi szöveget, a dolog egyre egyszerűbb lesz. Ha van egy kis szabad ideje, vagy épp valami olyat csinál, ami mellett tud rádiót hallgatni, csak nyomja meg, és értesüljön egyidejűleg a világ folyásáról is. 

shutterstock 290780003
Távolról sincs vége, olvasson még »

Így járjon sóhomokozóba a gyerekkel

Puskás Pálma 2015. december 22., kedd 19:51

A tél kezdetével elkezdődött a felső és alsó légúti, azaz taknyos-köhögős betegségek szezonja is, amely gyerekorvosunk tapasztalatai szerint március végéig, illetve hatéves korig tart - természetesen tizenhárom évesek is lehetnek taknyosak júniusban, de a két hét otthon / egy hét közösségben mintázat addigra azért javul valamicskét.

A légúti bajok egyik mellékhatásmentes, közkedvelt gyógymódja a sóterápia, ami kisgyerekes anyukák esetében sóhomokozóba járást jelent. De mégis mire jó ez, jó-e valamire egyáltalán, és mire kell figyelnünk? Elmondjuk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogy lehet szót érteni a kamasszal?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 22., kedd 16:39

Embert próbáló kihívás a gyerek tizenéves korában, hogy megmaradjon a kommunikáció. Méghozzá az érdemi kommunikáció, amiből kiderül az is, hogy van a gyerek, mi foglalkoztatja, rendben van-e. Nem pedig csak az, hogy hányast kapott, és mennyi zsebpénzre lenne szüksége. A párbeszéd, amiben szó van érzelmekről is, azért fontos, mert ez tartja életben a kapcsolatot, és ezzel lehet megelőzni sok kamaszkori bajt.

Valójában, egyedül ezzel lehet megelőzni! Az ellenőrizgetésnek, kontrollálásnak és egyéb eszközöknek igencsak korlátozott a hatása. Ha valaki szeretné, hogy ne fogyasszon drogot a gyerek (vagy legalábbis időben kiderüljön, ha segítségre szorul ez ügyben), hogy ne keveredjen felelőtlen szexuális kalandokba, hogy tudjon róla, ha nem érzi magát jól a közösségében, akkor ezekre az egyetlen igazi garancia, ha valós kapcsolatot tart a gyerekkel.

shutterstock 95587969

Ez nem mindig könnyű, hiszen a tini gyakran csak odamond valamit, néha olyasmit, aminek a szülő érzése szerint inkább a bántás volt a célja, mint egy párbeszéd elindítása. De ezekből is ki lehet indulni! Csak tudni kell, hogyan közelítsen a szülő, és milyen csapdákat kerüljön el.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem vagyok én bankautomata!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 21., hétfő 20:13

Fiatalabb életkorban is fel-fel bukkanhat a szülőben a gyanú, ez a gyerek vajon őt szereti-e, vagy azokat a javakat, amikhez rajta keresztül hozzájut, de kamaszkorban különösen kiélesedik a kérdés. Sok családban jellemző, hogy a gyerek alapvetően mufurc, nem osztja meg a gondolatait, vagy bezárkózik a szobájába, vagy nincs is otthon, de a zsebpénzre igényt tart. Könnyen kialakulhat az a felállás, hogy a szülő azt érzi, az egyetlen kapocs köztük a pénz. Egyébként nem mesél a gyerek, de ha pénzre van szüksége, akkor rögtön előkerül a kisgyerekes bája, akkor tud aranyos, kedves lenni, akkor keresi a szülő társaságát. Sok anya és apa teljesen külön tudja kezelni ezt a két kérdést, az anyagi juttatásokat és a kapcsolat minőségét, de az is érthető, ha valaki hiúságát piszkálja, hogy „most bezzeg kellek, erre persze jó vagyok!”

shutterstock 158420606

Ugyanakkor a szülő is néha azt érzi, csak az anyagiakon keresztül tud hatni a gyerekre. A rosszabb időszakokban úgy tűnhet, teljesen hidegen hagyja a fiatalt, hogy valamit azért kellene változtatnia a viselkedésén, mert az éppenséggel rosszul esik a családtagoknak, vagy, mert helytelen, vagy, mert örülnének neki, ha változtatna. Viszont, ha nagyon rá kell valamire venni, akkor ott van utolsó eszközként a pénz, mint zsarolási vagy megvesztegetési potenciál. „Kislányom. Meg akarod kapni születésnapodra azt a koncertjegyet? Na, hát akkor azt ajánlom, ne beszélj velem így.” Erre talán duzzogva vonul el a gyerek, mindenesetre visszavesz, és nem vág újabb sértéseket a szülő fejéhez, mert megijed, hogy tényleg nem kapja meg az ajándékot, amire máshonnan nem tud pénzt szerezni, és amire már hónapok óta vágyik.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Otthonszülés vagy kórház? Kinek mi a nyugalom.

ST 2015. december 21., hétfő 09:17

A szülés egy nő életének meghatározó szakasza. Nem véletlen, hogy annyi vizsgálatra, és sok esetben felkészítőre is el kell mennie, hiszen egy gyerek világrahozatala veszélyeket is rejt magában.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 ... 296

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés