SZÜLŐSÉG

Tud ön segítséget kérni, vagy belegebed inkább?

Primilla 2015. december 13., vasárnap 15:11

Mielőtt atomjaira szakadt volna a társadalom, és divatba jött volna a nukleáris család (anya, apa, gyerekek), szóval a romantikus ideáinkban létező nagycsaládok korában még természetes volt, hogy a gyerekekről az anyán kívül a nagyszülők, a nagynénik, és a nagy gyerekek is gondoskodtak, mikor ki ért rá éppen. Nem volt gond, ha el kellett szaladni a gyógyszertárba, nem kellett az anyának magával rángatni a három gyerekét, akik közül kettő még nem tud járni, a harmadik meg lázas, mert egyrészt még nem is volt gyógyszertár, ha pedig volt, akkor elszaladt valaki más a családból, vagy akadt valaki, aki vigyázott a kicsikre, míg az anya szaladt el.

Szerencsések azok a szülők, akik a közelben tudhatnak egy-két stramm és harcra fogható nagyszülőt, rokont vagy barátot (és még egy fedél alatt sem kell lakni vele), mert mindig akad segítség, és nem egyedül kell bénázni, amikor minden a feje tetején áll. Ha mindig is úgy mentek a dolgok, hogy segítenek egymásnak a családtagok, akkor nincs probléma, kérni sem kell, mindenki tudja, hogy mikor kerül rá a sor.

shutterstock 141147445

Ha viszont egész fiatalkorunkban azon dolgoztunk, hogy bebizonyítsuk, megállunk a saját lábunkon, akkor anyaként sajnos rá fogunk döbbenni, hogy sikerült az önkéntes önfejberúgás állapotába kormányozni magunkat hosszútávra. Előbb-utóbb ott állunk x számú nyígó kisgyerekkel, minősített esetben autó nélkül, és oldhatunk meg mindent magunk. Esőben, lázasan, dacos gyerekekkel, BKV-val. Innen szép nyerni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A tudomány is odafigyel az önök kommentjeire

Primilla 2015. december 13., vasárnap 15:07

Mi itt a Díványon ugyan főleg könnyed, szórakoztató olvasmányokat gyártunk, de azért szemmel tartjuk a tudományos irodalmat is. Néhány hónappal ezelőtt a pedagógus szakma folyóiratának, az Új Pedagógiai Szemlének egyik cikkéből írtunk itt egyet arról, hogy baj van a kötelező olvasmányokkal, a gyerekek nem szeretik, unják, sőt olyanok is vannak köztük, amik kimondottan felnőtteknek íródtak. A digitális kor gyermekei pedig nem fognak számukra unalmas irodalmat olvasni, mivel gyakorlatilag bármit elérnek, ha nem a könyvtárból, akkor a netről – mivel olvasni éppenséggel szeretnek, csak nem feltétlenül azt, amit az iskolában elvárnak.

A cikkünkhöz (melynek megjelenése után néhány nappal a HVG is feldolgozta a témát) több száz komment érkezett, ráadásul többségében nagyon okos meglátásokkal.  És most jön a tadamm élmény: a pedagógus szakma tudományos folyóiratában az önök kommentjeinek a szemlézésével született egy újabb cikk a novemberi számban. A Dívány cikkéhez írt hozzászólásokat az eredeti és az új tanulmány szerzője, Gombos Péter a saját reflexióival egészítette ki.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csúnyának szavazták a tinit, a Facebookon szólt vissza

mzd 2015. december 12., szombat 09:22

Már írtunk arról, hogy mennyire káros a főleg tinik körében népszerű "kérdezős" oldal, az Ask.fm, most pedig egy újabb eset erősített meg minket abban, hogy távol kell tartani a gyerekeket ettől az alkalmazástól. A Facebookon futottunk bele Lynelle Cantwell posztjába, aki az iskolatársai által meghirdetett csúnyasági versenyen negyedik helyezést ért el - nem is hagyta szó nélkül.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem is kell csillapítani a gyerek lázát

Puskás Pálma 2015. december 11., péntek 17:25

A tél valószínűleg nem a kisgyerekes anyukák kedvenc időszaka, hiszen ha a gyermek közösségbe jár, jó eséllyel egyik vírusfertőzést a másik után szenvedi el ilyenkor. Előfordul, hogy a fertőzés lázzal is jár, a láz elviselésében pedig mind a gyerekek, mind a szülők elég nagy változatosságot mutatnak.

Míg az egyik barátnőm kislánya már 37.8 C⁰-nál kókadozik, addig a másik kétéves kisfiú 40 fokos testhő felett is vígan szaladgálna. Az anyák idegrendszere is különbözik abban a tekintetben, hogy mikor kezdik el telenyomni a gyereket lázcsillapítókkal vagy betekerni a vizeslepedőbe – nálam valahol 39 fok körül van a lélektani határ, de ismerek olyan anyukát, aki még sosem adott lázcsillapítót ma ötéves gyerekének. De hogyan kell lázat csillapítani a korszerű orvosi ajánlások szerint? Meglepő, de valójában nem muszáj sehogy sem.

Távolról sincs vége, olvasson még »

És apád mit dolgozik? Börtönben van

Primilla 2015. december 10., csütörtök 21:03

Magyarországon jelenleg mintegy 18000-en vannak börtönben, hozzájuk becslések szerint 30-40 ezer gyermek tartozik. Vagyis egy kisvárosnyi gyerek él úgy ebben a pillanatban, hogy valamelyik szülőjével csak fogvatartási körülmények között találkozhat. Már ha van pénzük odautazni a börtönhöz. Foglalkozik-e valaki ezeknek a gyerekeknek a bajával? Ennek szerettünk volna utánajárni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Bocs, anya vagyok, nem mazochista!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 10., csütörtök 14:32

Az anyaság, és minden, ami ehhez tartozik, beleértve a szülést és a szoptatást, nem kivétel abból a szempontból, hogy ebben is vannak divathullámok. Egy túlzásra reagál egy ellenáramlat, ami szintén túlzássá tud válni. Túlzásról akkor beszélhetünk, ha valakik úgy érzik, szinte szégyellniük kell magukat, azok előtt, akik máshogy gondolkodnak, mint ők.

Nagyon jó, hogy egy ideje beszélünk otthonszülésről, háborítatlan szülésről. Beszélünk arról, milyen fontos a szoptatás, hogy erre legyen lehetősége is a nőnek, azaz nyilvános helyről se nézzék, pláne küldjék ki. Jó, hogy egyre többen vallják: a szülés során a nő nem passzív résztvevő, aki követi az orvosi utasításokat, hanem ő az, aki érzi a megfelelő testhelyzetet, aki dönthet sok mindenről, bizonyos beavatkozásokról is. És jó, hogy elismerjük, nemcsak az orvosi szempontok számítanak, hanem az élmény is: az, hogy biztonságban érezze magát az anya, ami nyilván hat arra is, hogy problémamentes legyen a szülés. Az is jó, hogy beszélünk a korai anya-gyerek kapcsolatról, a testi közelség fontosságáról, hogy elterjedt a hordozás, hogy megbecsüljük az együtt töltött időt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Beindult a karácsonyi cukifotó dömping!

Becca 2015. december 9., szerda 15:39

Semmi sem tud gyorsabban mosolyt csalni az ember arcára, mint egy cuki kisbabáról készített fotó, és ha odacsapnak még mellé egy cuki kutyát is (főleg, ha a kutya még bébi), máris robban a cukiságbomba.

Ja, és, hogy még ezt is lehet fokozni?! Na, igen, ha még egy kis karácsonyi hangulatot is varázsol a fotós a képre. Hiába járják be minden évben ugyanezek a fotók a netet, soha nem fog rájuk unni senki, mert hát van, aki a gyerekekért rajong, van, aki a kutyákért, de akad olyan is, aki mindkettőt bírja. Szóval így bármit el lehet adni. Már csak egy kérdés maradt: bőgött ma már?! Mert ha megnézi ezeket a fotókat, biztosan fog. 

shutterstock 233677483

Kattintson a képre, hogy megnézhesse az összes fotót!

Ez az öt legmenőbb gyerekjáték idén

Becca 2015. december 9., szerda 10:06

Ha eddig nem tudta volna, hogy mit vegyen gyerekének karácsonyra, mutatunk egy listát, amelyből nyugodtan válogathat. A Google keresések alapján ugyanis ezek azok, amelyekre a legtöbbször kerestek rá, szóval a legtrendibb játékok.

A gyerekek megvesznek értük, és ajándékbontogatás után éppen úgy fognak nézni, mint Anakin Skywalker mielőtt megcsókolta volna Padmé Amidalát. (Már ezért megéri.) És most nem viccelünk, őrülten tudnak rajongani a tinédzserek ezekért a cuccokért. 

A hajtás után mutatjuk az öt legjobb játékot, a Google amerikai listája alapján.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hetedíziglen: ezért sürgetik szinte az összes szülést

Divany.hu 2015. december 8., kedd 09:13

Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kap a szülés, mint élmény, illetve a szülés és a születés körüli traumák. De miért kellene a szülésnek élménynek lennie, nem luxus ez? A háborítatlan szülés hívei szerint nem, hiszen nem csak az anya, hanem a baba későbbi életére is hatással van születésének minősége. Az ELTE Pszichológia Tanszék szakemberei szerint amikor a szülésről gondolkodunk, a lehetséges orvosi problémák, tünetek, szövődmények mellett gyakran elfelejtjük, hogy a folyamat természetességére fókuszáljunk.

Azt mondják, a mai orvostanhallgatók, rezidensek, és szülésznők szinte alig látnak beavatkozásmentes szülést, így nincs lehetőségük megtanulni, milyen az. Nem szereznek tapasztalatot arról, hogy adott esetben akkor is minden rendben lesz, ha ők semmit nem csinálnak.

Varga Katalin, az ELTE PPK Affektív Pszichológia tanszékvezető docense szerint a szülés jelenleg elsősorban a szülészorvos kompetenciája, a helyes szemlélet azonban az lenne, ha a szakmai meghatározottság helyett maga a folyamat lenne a fókuszban: magyarul ne emeljünk ki egyetlen szakmát se, ne kelljen eldönteni, „kié” a szülés. Az ELTÉ-n pszichológushallgatóknak tanítják a témát: számukra már körülbelül húsz éve létezik szülésel kapcsolatos kurzus. Ezen kívül 2007-ben az egyetem perinatális szaktanácsadó szakot indított, amelyen nem csak pszichológushallgatók, hanem számos egyéb szakma képviselői részt vehetnek és vesznek. A kurzus személete abból a szempontból is haladó, hogy nem a bajokra, hanem a folyamat természetességére fókuszál.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kétségbeesve bolyongó szülők pszichés beteg gyerekkel

Puskás Pálma 2015. december 7., hétfő 16:39

Nemrég kaptunk egy levelet egy kétségbeesett és szomorú anyukától, aki óvodáskorú, feltehetően figyelemzavaros kislányát hasztalanul hurcolja pszichológustól nevelési tanácsadóig, az egyik kórházból területi illetékesség miatt utasították el, a másikban fél évvel későbbre kapott időpontot.

A gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátórendszer elvileg elég jól működik, legalábbis a fővárosban: nevelési tanácsadók, iskolapszichológusok, kórházak és speciális ambulanciák állnak rendelkezésünkre, a rendszert nem ismerő páciens (illetve szülei) mégis gyakran tanácstalanul bolyonganak orvostól orvosig.

Hova vigyük tehát a gyerekünket, ha azt gyanítjuk, hogy valamilyen pszichés zavara, tanulási nehézsége, viselkedészavara, pszichiátriai betegsége vagy lelki nyűgje van? Kell-e félnünk a diagnózisok okozta stigmától? Milyen egy gyermekpszichiátriai kórház belülről? Mit tudnak gyógyítani és mit nem? Dr. Mészáros Gergelyt, a Vadaskert Alapítvány részlegvezető gyermekpszichiáterét faggattuk.

Mennyire gyakori, hogy a szülők ilyen tanácstalanul bolyonganak a rendszerben?

Sajnos manapság ez egy tipikus betegút, ami mindenkinek problémát jelent. A Vadaskert kórházban, különösen a kicsikkel dolgozó kollégák gyakran mondják, hogy a hozzájuk első interjúra érkező betegek nagyjából 80 százalékát „feleslegesen” látjuk el mi, hiszen olyan problémája van, amivel a nevelési tanácsadóban is tudnának mit kezdeni, és amivel elsősorban oda kellene fordulni. Ezek jellemzően viselkedési, magatartásbeli, tanulási problémák, amelyek az esetek többségében nem pszichiátriai ellátást igényelnek.

Mészáros Gergely, Vadaskert Alapítvány részlegvezető gyermekpszichiátere
Mészáros Gergely, Vadaskert Alapítvány részlegvezető gyermekpszichiátere
Fotó: Szécsi István

Az efféle kusza betegutaknak egyrészt az az oka, hogy nem jó, nem kellőképpen kiépített a rendszer - ez elsősorban vidéken igaz. Másrészt pedig az, hogy a gyermek háziorvosok tájékozatlanok abban a tekintetben, hogy pszichés problémával kit hová kellene küldeni. A Vadaskert neve ismert, könnyen beugrik sokaknak, de egyrészt nem is kell minden típusú problémával hozzánk jönni, másrészt most már nagyon komolyan be kell tartani a területi ellátási kötelezettségünket. Azaz két-három éve már olyan gyerekeket látunk el, akik területi illetékesség szerint hozzánk tartoznak. A kivétel: két olyan nehézség van, amiben nem csak területet fogadunk, ez a tik zavarok, ezek közé tartozik a Tourette-szindróma is, és az autizmus, itt országos ellátást biztosítunk saját vállalásként.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Beteg ovis: a kulcsszó az igazolás

Primilla 2015. december 7., hétfő 15:07

Népi megfigyelések szerint a gyerekek hatéves kor alatt októbertől áprilisig náthásak/köhögnek. Ez már-már törvényszerű, nem is igazán lehet vele mit kezdeni, legfeljebb kullogni az események után.

A szülők az egyre fokozódó orrfolyásra a lehetőségektől és vérmérséklettől függően
1. élénk anyázásba kezdenek, hogy ez nyilván a Pisti anyja miatt van, aki simán elviszi óvodába a hóttbeteg gyerekét. De vele aztán nem szúr ki, ha neki szabad, akkor ő is beviszi a sajátját.
2. azonnal otthon fogja a gyerekét
3. reálisan felméri a körülményeket, és ha úgy ítéli meg, otthon tartja a gyerekét.

Ekkor kezdődik el a szülő kálváriája. A betegség persze sosem jön jól, de még itt is vannak fokozatok, hogy mennyire kavar be a család életébe. Azt gondolnánk, ha mindkét szülő dolgozik, és nincs nagyi, akkor nagyon bekavar, ha pedig valaki otthon van a kistesóval, akkor csak kicsit. Pedig nem egészen így van.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A bölcsisnénik nyomorogjanak csak tovább!

Primilla 2015. december 6., vasárnap 18:46

Pár nappal ezelőtt a szakállamtitkár nagy csinnadrattával jelentette be, hogy jövőre akár 40-60 ezer forinttal is többet vihetnek haza a diplomás bölcsődei dolgozók. Erre fel is derült a szívünk, mert ki érdemelné meg jobban a pénzben is kifejezett megbecsülést, mint azok, akik egész nap gondoskodnak a pici és sok-sok gyámolításra szoruló gyermekünkről. Akik megtanítják őt önállóan enni, aludni, vécére menni, addig pedig tisztába teszik őket és etetik, altatják, öltöztetik. Nehéz és fontos a feladatuk, mindenki tudja ezt, akinek gyereke van.

A fontos, sőt nélkülözhetetlen munkájuk ellenére a bölcsődei gondozók a nemzetgazdasági átlag felét keresik, ami még a szociális szférán belül is alacsonynak számít. A gondozónők havonta átlagosan nagyjából 80-90 ezer forintot visznek haza, igaz, harminc év munkaviszony után a fizetésük elérheti akár a 100 ezer forintot is. Persze ez már nem újdonság, évtizedek óta tudja, mondogatja mindenki, hogy ez így nem jó, ebből aligha lehet normálisan megélni.

Az Emberminisztérium mindenfélét ígérget, viszont amikor megkérdeztük, konkrétan mennyi emelést kapnak idén a bölcsödei gondozónők, akkor azt válaszolták, amire ön is számít: nagyjából semennyit. Illetve pontosítunk: 100 bölcsisnéniből 86 kap semennyit.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szappant eszik vagy direkt bekakil? Lelki bajok gyerekeknél

Brownie 2015. december 6., vasárnap 10:35

Sokat hallani az autizmus, a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, a dadogás vagy a gyermekkori depresszió hátteréről és tüneteiről, de van még jó néhány olyan pszichológiai jelenség, amiknek szintén komoly következményei lehetnek, mégsem beszélünk azokról eleget. Ezúttal a ritmikus motoros rendellenességekről és egyes biológiai alapfunkciók zavarairól kérdeztünk szakértőt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Melyik töltelék tantárgyat törölné el végleg?

Primilla 2015. december 5., szombat 15:45

A magyar iskolákban a tanórák 41-45 százaléka töltelék tantárgy az OECD felmérése szerint. Ilyen kategória (mármint töltelék tantárgy) persze nincs, maradjunk abban, hogy a diákok az idejük felében rajzolnak, fúrnak-faragnak, énekelnek vagy tesiórán ugrabugrálnak, vagyis nem a fő tantárgyakat tanulják, pl. matematikát, irodalmat, nyelvtant, valamilyen természet- vagy társadalomtudományt, illetve nyelvet. A töltelék órák aránya Magyarországon jóval magasabb, minta az OECD országok átlaga, ahol csak az órák 33-35 százalékában tanítanak tinglitanglit.

Itt az idő, most szavazhat, hogy melyik tantárgyra nincs semmi szükség ön szerint, és mi az, amit viszont be kellene venni a normál, tanórai keretek közé.

shutterstock 199145072

Rajz és vizuális kultúra
Hogy a rajzórára mi szükség az iskolában, senki meg nem mondhatja. Az a gyerek, aki szeret rajzolni, otthon is pusztítja a papírt és a festéket, aki pedig nem, annak az egész kínszenvedés – kis haszonnal. Sőt, még a tehetségesen rajzoló gyereknek is rombolja a kreativitását, mert követelmény, hogy a virág piros, a fű pedig zöld legyen, akkor is, ha ő legszívesebben lilában nyomná mindkettőt. De most tényleg, ezzel pazarolni a drága időt, amikor tanulhatna a gyerek KRESZ-t, vagy gépírást is? Ha egyetért a rajzórák szanálásával, szavazzon oda, ha viszont mindennél fontosabbnak tartja, hogy a gyerek tudjon szamarat rajzolni szabad kézzel, akkor olvasson tovább.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nézze meg a videót, és mentse meg egy újszülött életét

Primilla 2015. december 5., szombat 11:29

Alighanem az egyik legnagyobb igazságtalanság a földön, hogy valahol tízezrek halnak meg olyan kórok miatt, amiket a világ fejlettebb részén már alig ismerünk. És most nem valami egzotikus rovar által terjesztett betegségről van szó, hanem olyan halálokról, ami a megfelelő higiénés körülményekkel, vagy egyetlen védőoltással megelőzhető lenne.

A világ számos országában halnak meg még ma is anyák és babák tetanuszfertőzés miatt. Az újszülöttkori és anyai tetanusszal általában szülés közben fertőződnek meg, ha nem megfelelő, higiéniás körülmények között jön a világra a gyermek, például nem steril eszközzel vágják el a köldökzsinórt. Ha valaki megfertőződött, már nincs visszaút, így évente 49 ezren, anyák és babák veszítik életüket tetanusz miatt.

A tragédia egyébként védőoltással megelőzhető, csak hát ahol nem jut steril ollóra sem, ott hogyan jutna pénz oltóanyagra? A világ 21 legfejletlenebb és legmegközelíthetetlenebb országában jelenleg 71 millió nő és gyermek van kitéve a fenyegetésnek, az Unicef és a Pampers tíz éve futó közös kampánya éppen ennek szeretne véget vetni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem csak a verés és a kiabálás fáj a gyereknek!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 4., péntek 20:13

Ha bántalmazásról beszélünk, durva és látványos dolgok jutnak elsőként eszünkbe. Gyerekét verő apa, anya, vörös fejjel üvöltő szülő, szexuális zaklatás, gúnyolódás, megalázás. Mind aktív tett, ami a szülőtől a gyerek felé irányul.

De ez nem azt jelenti, ha mindezt: a fizikai, a lelki és a szexuális bántalmazás tipikus példáit kipipálhatjuk, mint ami nálunk nincs, akkor már nyugodtak lehetünk afelől, hogy a kölyök jól és biztonságban érzi magát a családban. Lehet más módon is bántani egy gyereket – talán nem szándékosan, talán azt hiszi a szülő, amit tesz, nincs is rá hatással. Vegyük észre ezeket is!

shutterstock 311991929
Távolról sincs vége, olvasson még »

Harmadik műszak: a családi logisztika

Primilla 2015. december 3., csütörtök 19:47

Amikor délután öt órakor a gyermektelen kollégák leteszik a tollat, és „Mára ennyit, húzzunk haza” felkiáltással kilejtenek az ajtón, na, akkor kezdődik csak igazán a nap a gyerekeseknek: a kölykök mozgatása A-ból B-be. De ha izgágább a család, nyugodtan ide sorolhatjuk az ábécé összes betűjét.

Egy tetszőleges nap - legyen, mondjuk a kedd - vázlata Gyöngyiéknél a következőképpen fest: felszedi gyerek 1-et A-ból, majd gyerek 2-t B-ből. Gyerek 2-t elviszi C-be, ugyanerre az időpontra gyerek 1-et elviszi B-be. Majd fél óra múlva összeszedi gyerek 2-t C-ben, és átviszi B-be, ahol megvárják gyerek 1-et. Levezetésnek együtt mennek D-be, majd onnan haza.

shutterstock 221694676

Onnan lehet tudni, hogy ügyesen sikerült összeállítani a heti beosztást, (kinek, melyik nap, hány órakor, hol van dolga), hogy flottul, fennakadás nélkül mennek a dolgok. Mindenki tudja, hogy mit kell előkészítenie, hol kell várni a szülőt, hány perc van átérni a másik helyre, (úgyhogy ha nem végeznek időben, akkor is le kell lépni öltözni), vagyis úgy október közepére beáll a dolgok rendje. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezt ne tegye, ha hisztizik a gyerek!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 3., csütörtök 07:40

Arról már írtunk, mit lehet tenni, ha belehergeli magát a gyerek a hisztibe, de érdemes néhány szót ejteni azokról a megoldásokról is, amikbe könnyen belecsúszik az ember, de nem vezetnek eredményre, vagy akár még kárt is okoznak. Nem árt tudatosítani, hogy vajon miért érdemes ezeket elkerülni.

shutterstock 247892611
Távolról sincs vége, olvasson még »

A fejtetű és a hamisgulyás esete a budapesti úrinővel

Varga Betti 2015. december 2., szerda 17:51

A fejtetveknél kevesebb undorítóbb dolog létezik, ha felbukkannak nemcsak egy gyerek, egy család, hanem egy egész közösség életét megkeserítik. A kényes helyzetet a kitartáson kívül a nagy adag humor segítheti átvészelni, és egy mese, amiben a gonosz, emberfeletti uralomra törő tetveket végül legyőzik.

Az Európai Unió Irodalmi Díjával is kitüntetett Szécsi Noémi új gyerekkönyve, a Tetűmese személyes élményből született. Ezzel párhuzamosan társírója volt két most megjelent non-fiction könyvnek, a 20. századi hadikonyhát bemutató Hamisgulyásnak, és a boldog békeidők alatti nők magánéletéről szóló A budapesti úrinő magánéletének. Az írót a fejtetűk elleni csodaszerekről, a 19. századi nők és gyerekek helyzetéről is kérdeztük.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezekre a határidőkre figyeljen, ha iskolát vált a gyerek!

etelka 2015. december 2., szerda 16:10

Mutatunk néhány időpontot amire figyeljen, ha a gyermeke 4,6 és 8 osztályos gimnáziumba készül felvételizni. Az érintett intézményeknek már közzé kellett tenni a saját tájékoztatójukat, ahol meg lehet tekinteni, hogy mit is kér pontosan az iskola, ugyanis nem mindegyik esetében kötelező a központi felvételi, de amelyikben igen, oda ezt a papírt kell kitölteni. A jelentkezési lapot postán vagy személyesen kell eljuttatni a kiválasztott intézménybe.

Amennyiben a kinézett iskola irat központi felvételit, azt december 8-ig kell leadni. A régi rendszertől eltérően nem feltétlenül a választott iskolában kell megírni a felvételit, hanem bármelyikben, amely tart ilyet. Tehát lehet, hogy az ön gyereke a Veres Péter gimnáziumban írja meg, de közben a szentendrei Móricz Zsigmond gimnáziumba adta be a jelentkezési lapját. A felvételit tartó iskolák listáját itt találja meg. 

 
A központi írásbeli ideje január 16 10:00.  A jelentkezőknek matematikából és magyarból kell megoldaniuk az egyenként 45 perces, tíz-tíz kérdést tartalmazó feladatsort. Érdemes megnézni a korábbi feladatsorokat - ha van olyan, aki még nem ismeri, ezt itt találják.
 
A középiskolák február 16. és március 4. között tarthatnak szóbelit és alkalmassági vizsgát, a végső eredmény április 26-án derül ki. Azoknak a nyolcadikos gyerekeknek, akiket nem vettek fel sehova, részt kell venniük a rendkívüli felvételi eljáráson. A másik eset, ha az iskola nem rendez központi felvételit. Ebben az esetben, ezzel az egésszel nem kell foglalkoznia, hanem megnézni, mit vár el az iskola.

Három zseni, akiket pofánröhögött a saját kora

Puskás Pálma 2015. december 1., kedd 14:29

A tudomány, köztük az orvostudomány fejlődése megállíthatatlan: a kutatások egymásra épülnek, kiegészülnek, szép lassan növekszik a rendelkezésre álló információhalmaz. A fejlődés iránya és tempója azonban nem mindig ennyire egyértelmű: egyesek néha elképesztő újdonságokra jönnek rá, amelyek addig megalapozatlanok voltak. A nagy felfedezések pedig előrelendítik a tudományos életet – persze, csak akkor, ha ezt a tudományos élet is akarja. Az igazán nagy újdonságokat ugyanis gyakran egy az egyben elutasítja, rosszabb esetben pofán röhögi a tudományos közvélemény.

A Medscape orvosi portál néhány olyan gyermekgyógyászati vagy szülészeti felfedezést gyűjtött össze, amelyek ma már hétköznapi tények, de amelynek felfedezőjét annak idején minimum kinevették a kortársak. Mutatjuk a három kedvencünket.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ha érteni akarja kockuló kamasz gyerekét, ezt olvassa el!

etelka 2015. november 30., hétfő 19:40

Szombat reggel fél kilenc van, és három kamasszal a Hungexpo felé tartok. Ők izgatottak és lelkesek, azon tanakodnak, hogy a mit nézzenek meg először, én meg azon, hol fogok parkolni. Mert az már az Albertirsai út sarkán egyértelmű, hogy hely sehol nincs, a vásárváros felé pedig a még csak szemerkélő hóban hátizsákos, kapucnis tömegek özönlenek. 

Isteni csodaként mégis lett hely, a srácokat már alig lehet visszatartani. A PlayITre megyünk, ahol megpróbálom megérteni, miért mozgat meg annyi embert egy videójáték-kiállítás és -vásár. 

Az átlagéletkor valahol 14-16 között van, a kamaszok fegyelmezett sorokban várnak a bebocsájtásra, pedig irgalmatlan hosszú a sor. Ehhez képest a beengedés igen szervezetten halad, előttem egy kockára fagyott lányka álldogál, aki valamiféle amazonnak öltözhetett, ám az amazonruházatot nem 2 fokra hitelesítették, rajta meg alig van ruha. Nagyjából húsz perc alatt átváltjuk az online vásárolt jegyet, és már mehetünk is a paradicsomba.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mindenki utálja, semmi értelme, mégis létezik, mi az?

Primilla 2015. november 29., vasárnap 21:21

Hát persze, hogy a nulladik óra, ami méltán népszerűtlen, sőt, közutálatnak örvend mind a diákok, mind pedig a tanárok körében, mivel olyankor követel erőfeszítést, amikor az ember normálisan éppen csak ébredezni szokott. A hatékonysága pont ennek megfelelő, az általunk megkérdezett tanárok egybehangzó véleménye szerint. Ja, és ott vannak a szülők is, akiknek ugyancsak nem egészen őszinte a mosolya, amikor szintén kénytelenek egy órával korábban felkelni, félkómában elkészíteni a tízórait, és útnak indítani a gyereket (Reggelizzél! Nem érdekel, hogy nem vagy még éhes, egyél! Tesicucc, hajgumi, elemlámpa megvan?)

shutterstock 91697660

Nulladik órába tipikusan testnevelésórát tesznek, aminek nagyon is praktikus oka van. Nem, nem azért, mert a mozgástól olyan jól beindul az agyműködés, hogy csak úgy szárnyal a szellem egész nap. Hanem mert a tornaterem reggel nyolctól délután négyig folyamatosan foglalt, mégsem jut be minden osztály, így meg rögtön nyert az iskola egy héten plusz öt órát. Mielőtt elkezdenénk szidni a mindennapos testnevelésórát, szólunk, hogy nem mai találmány a nulladik óra, harminc éve is volt, pedig akkor még csak heti két tesi volt az órarendben. Akkor sem volt elég tornaterem, meg ma sem, ez úgy látszik, örök.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Gyerekkísérlet: képernyő nélkül, 3. rész, az olvadás

Primilla 2015. november 28., szombat 14:51

A nyári szünet közepén megelégeltem, hogy a gyerekeimnek egész nap csak az jár a fejükben, hogy mikor tabletezhetnek, vagy játszhatnak már a telefonomon, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és letiltottam őket mindenféle képernyőről. A fejlődéstörténetet itt és itt írtam le részletesen, ahogy azt is, hogy a kezdeti tiltakozás után egészen hamar tudomásul vették, hogy ez az új rendszer, ez van. Az életminőségünk rögtön hatalmasat javult azáltal, hogy nem kellett többé a kütyük utáni nyafogásukat hallgatnom, ellenben voltak nagy közös szerepjátékok, viháncolások, programok, bandázások és olvasások.

Nyilván nem ringattam magam abban az illúzióban, hogy a 21. században hosszú távon meg lehet lenni internet nélkül. Persze vannak ilyen remete alkatok, de nekünk azért mégiscsak az a terv, hogy boldog és okos gyerekeink legyenek, akiknek sikerélmény is jut elég, márpedig a legfőbb információforrástól elzárva ez nem igazán fog menni. Egyszerűen összehasonlíthatatlanul nagyobb energia a Gutenberg-galaxisban fellelni egy választ ahelyett, hogy rákeresünk a neten, és ha nem muszáj, ne bonyolítsuk az életünket.

Márpedig a gyerekek folyamatosan kérdeznek, én meg folyamatosan nem tudom például, hogy mit eszik a csupasz turkáló, vagy, hogy hogy mondják japánul a dobócsillagot.  Az meg egyébként is álszent szemforgatás, hogy menjünk, és nagy erőkkel keresünk a könyvtárban megfelelő könyvet (holnap, ma már nem érünk rá), miközben a kezem automatikusan nyúl a laptophoz az információért. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A nők a való világban síró gyerekeket posztolnak

Divany.hu 2015. november 28., szombat 11:30

Nagy az isten állatkertje, de nem baj, mert nagy az isten Instagramja is. Most éppen az őszinte (értsd: saját gyerekükből lájkért oltári marhát kreáló) anyukák egyik új oldaláról, a Women in real life nevű csoportról beszélünk, ahová mindenféle olyan esetet pakolnak (valamilyen érthetetlen okokból elsősorban nők), ahol az derül ki, milyen is az igazi anyaság, írja a dailymail. 

A csoportosulást egyébként a Real Simple magazin találta ki éppen azért, hogy ne csak a tökéletesen beállított képeket lehessen felpakolni a netre, hanem azt is, ha teszem azt összefestékezi magát a gyerek, vagy szomorúan néz. Hogy aztán ennek mi értelme van, azt mindenki eldöntheti maga, de akinek van gyereke, az aligha lepődik meg, ha az megeszi anya szájrúzsát, vagy kipakolja a táskáját a bankkártyája után kutatva. 

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 ... 293

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés