SZÜLŐSÉG

A bölcsis teljesítmény előrejelzi a 26 éves korit

Primilla 2016. február 9., kedd 17:56

A kutatások szerint az a gyerek, aki az óvodában okosnak számított, azt nagy valószínűséggel az általános iskolában is annak fogják tartani, az általános iskolai osztályzatok pedig előrevetítik a középiskolai sikereket, és így tovább.

Egy 2003-as vizsgálat szerint, amelyet 17 000 angol diákkal végeztek, azt mutatta, hogy a gyerekek 22 hónapos kori teljesítménye (a cipő felvevése, vonalhúzások, arcjegyekre való rámutatás) előrejelzi, hogy 26 éves korban milyen teljesítményt tud majd felmutatni: lesz-e diplomája, képesítése. Ez arra enged következtetni, hogy még az iskolába lépés előtt megjósolható, hogy valakinek milyen lesz az iskolai előmenetele, haladása. Tehát a genetikai hozadékok, a születési súly, a korai fejlődés, a családi és az óvodai környezeti tényezők, tapasztalatok és feltételek minősége döntő befolyást gyakorol az iskolai teljesítményekre. 

shutterstock 224613949

Senkit sem lep meg az a kijelentés, hogy a gyerek intelligenciája nagyban befolyásolja az iskolai tanulmányai sikereit, viszont az is kiderült, hogy a korai teljesítmény legalább ilyen jól előrejelzi, hogy mit várhatunk a porontytól a későbbiekben. Vagyis létezik ugyan olyan, hogy „nem baj, fiam, hogy hetedikben kettes tanuló vagy, majd középiskolára belejössz, és lehet ebből még egyetem”, csak nem túl gyakori.

John Hattie ötven év oktatáshatékonysági vizsgálatait összegezte, köztük az óvodáskori fejlődéssel kapcsolatosakat is, amiből mi is megtudhatunk egy csomó hasznos dolgot. Hattie munkáját Juhász Valéria foglalta össze az Új Pedagógiai Szemlében, az iskolai teljesítményt befolyásoló tényezők között ugyanis ez sem elhanyagolható.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mi van, ha hazudik a kamasz?

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. február 9., kedd 12:24

A tizenéves korról sok felnőttnek az jut eszébe, hogy az addig őszinte gyerekről egyszer csak nem lehet tudni, mi van a fejében. Hagyján, hogy nem osztja meg a gondolatait, de sokszor határozottan úgy tűnik, mellébeszél, apróságokban vagy teljes sztorikban hazudik. A szülőt ez bosszantja, úgy érzi, kicsúszik a kezéből az irányítás, úgy érzi, ez a tiszteletlenség jele. Kérdés, tényleg hazudósak-e a tinik, ha igen, miért, és vajon hogyan reagáljon a szülő.

Először is: természetesen nem törvényszerű, hogy a tizenéves sokat hazudik. Leginkább akkor hazudnak, ha rákényszerülnek. Azaz nincs egy mélyről jövő vágy, hogy füllentenie kell, inkább önvédelem ez, a saját határok meghúzása. Néha olyasmiben is hazudik, amiben nem is érti anya, apa, hogy miért. Ők nem érzik, hogy privát területre tévedtek, de a fiatal éppen ott szeretne húzni egy határt, egy falat, amin nem lehet bekukucskálni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Dupla terhelés, ingyen túlórák - bajban az autisták intézménye

Primilla 2016. február 8., hétfő 10:30

Segélykiáltásnak is beillő posztot tett közzé egy apa a Facebookon, akinek autista gyermeke a Thaly Kálmán utcai komplex óvoda-iskolába jár. Azt írja, a napokban rendkívüli szülői értekezleten közölték, hogy az elmúlt fél évben 6 pedagógus hagyta el az intézményt, mivel „embertelen körülmények között emelt óraszámmal kell dolgozniuk havi 110e forintért”. Őket az ottmaradt szakemberek próbálják helyettesíteni túlórában, „amit természetesen nem fizet ki nekik a főváros!” – áll a posztban.

Ezért azt kéri, hogy osszák meg a posztot, hogy a logopédusok és gyógypedagógusok lássák és jelentkezzenek, „mert félő, hogy összeomlik a rendszer, és akkor nem tudjuk, hogy mi lesz a gyerekekkel” – írja az aggódó apuka.

A helyzet valóban nem rózsás, de összeomlás azért nem fenyeget?

Kérdezősködtünk egy kicsit az iskolában, és az a kép rajzolódott ki, hogy a probléma valós, de „rendszer összeomlása” azért erős túlzás, és „embertelen körülményekről” sem lehet beszélni, ha a realitások talaján akarunk maradni. A fizetés pedig a pályakezdő gyakornokoknak 110 ezer forint, a pedagógusoknak ennél azért több. A helyzet nem rózsás, de semmi olyan nem történik az intézményben, ami a többi iskolában ne történne mostanában – foglalta össze egyik névtelenséget kérő forrásunk.

A közelmúltban valóban elment három szakember, másik három pedig szülési szabadságát tölti, így a hónap közepétől öt helyett már csak 3 logopédus foglalkozik a gyerekekkel. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem kell mindent megadni a gyereknek, ha belepusztulunk is

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. február 7., vasárnap 21:50

A gyereknevelésről szóló írások nagy része arról szól, milyen feladatai vannak a szülőnek, és milyen igényei a gyerekeknek. Érthető, hiszen a szülők olvassák az írásokat. Viszont ez azt az érzetet keltheti, hogy a szülőnek minden határon túl, ha belepusztul is, mindent, de minden elképzelhetőt meg kell adnia a gyereknek.

Míg régen azon volt a hangsúly, váljon alkalmazkodó lény a gyerekből, aki beilleszkedik a társadalomba, ma előfordul, hogy átbillen a mérleg oda, hogy függetlenül a szülő személyiségétől, ízlésétől, temperamentumától az alkalmazkodjon a gyerek minden igényéhez. Ezzel a legfőbb probléma, hogy lehetetlen. És végül nemcsak az anya és az apa jár rosszul, hanem a gyereken csattan az ostor.

Több oka lehet, ha valaki átlépi a komfortzónáját, olyasmit tesz meg, ami belül disszonanciát kelt, végül pedig feszültségként tör ki belőle. Az egyik, hogy van valamilyen elméleti, elvi megfontolás a fejében. Ezek sokszor félreértett lélektani tézisek, vagy valami olyan elv, amit a szülő alkotott meg magának, például azért, mert nem akar olyan lenni, amilyen az anyja, apja volt, és ebből kiindulva túlzó, betarthatatlan feltételt állított maga elé.

shutterstock 246259492
Távolról sincs vége, olvasson még »

Ne cukkolja a testsúlyával a tinilányt, csak rosszabb lesz

Puskás Pálma 2016. február 7., vasárnap 09:28

A kamaszlányok körében egyre gyakoribb az elhízás, de egyre gyakoribbak az evészavarok és a testképzavar is. Egy kutatás során arra keresték a választ, van-e összefüggés a szülők testsúllyal kapcsolatos kommunikációja és a gyerek testsúlya és esetleges evészavara között. Nem meglepő módon van: általában rosszat tesz a tinilánynak, ha a családtagok a testsúlyával cukkolják, de az is, ha anyjuk egyfolytában diétázik.

Beszéljünk a testsúlyról?

A kamaszlányok körében sokféle testsúllyal kapcsolatos probléma fordul elő. A leggyakoribbak az elhízás, a testképzavar (azaz a saját testtel való kóros elégedetlenség), a testsúly kontrollálására tett kóros igyekezetek: anorexia, bulimia, valamint a falásrohamok. Ezek mind káros hatással vannak a lány testi és érzelmi jóllétére is, evészavarosok körében még az öngyilkosság is gyakoribb. A testsúly tehát kényes téma, de sokszor valóban jogosan aggaszthatja a szülőt a gyerek testsúlya vagy étkezési szokásai. Gyakran előfordul, hogy a szülők valójában jót akarnak, amikor testsúlyával „szekálják” a gyereket, de jóakaratú megjegyzéseikkel mégis ellentétes hatást érnek el.

GettyImages-481683817
Fotó: Bsip
Távolról sincs vége, olvasson még »

Párna alá dugott angolkönyv helyett nézzen Fluency MC-t!

Primilla 2016. február 6., szombat 14:40

Megvan még az emlék, amikor angolórán a rendhagyó igék második és harmadik alakját tanították önnek? Vagy dehogy is tanították! Nekünk, annak idején a kezünkbe nyomtak egy táblázatot, hogy magoljuk be otthon. Frappáns.

Azért van ennél jobb módszer is, például ha észreveszi benne az ember a ritmust, és úgy tanulja meg, mint egy verset vagy éneket. A legmenőbb pedig a videóban szereplő angoltanár, aki rappelve adja elő a tudnivalót. Ezzel a módszerrel még tanulni sem kell, egyszerűen az ember fülébe mászik az anyag, mint egy sláger.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mi szükség van 12 autista majomra?

Puskás Pálma 2016. február 5., péntek 19:19

Az autizmus kutatását nehezíti, hogy a betegség az emberre jellemző, így nem lehet olyan könnyen állatkísérleteket végezni, mint mondjuk a nátha esetében. Az elmúlt hetekben azonban nagy port vert fel a hír, miszerint kínai tudósok autista majmokat hoztak létre. De hogy csinálták? És tényleg szükségünk van autista majmokra? Teljesen hasonlítanak az autista emberekre? Egyáltalán etikus ilyesmit csinálni? Miért nem egereken kísérleteznek, ha már muszáj? Elmondjuk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

8 fontos tény a zika vírusról

Puskás Pálma 2016. február 5., péntek 08:37

Az utóbbi időben sokat hallani a Zika-vírusról, amely elsősorban a várandós anyákat és magzataikat veszélyezteti, fejlődési rendellenességeket okozva. A vírus jelenleg főleg Dél-Amerikában terjed, a WHO mégis globális vészhelyzetet és készültséget vezetett be.

Az utóbbi napokban már európai országokban is találkoztak egy-egy szórványos esettel. Akkor ez azt jelenti, hogy a magyar várandós nőknek is félniük kell? Elkaphatjuk, ha brazilok ülnek mellettünk a BKV-n? Lehet valahogy védekezni ellene? Elmagyarázzuk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Anya vagy és nincs agyad? Tessék, egy könyv!

Becca 2016. február 4., csütörtök 14:32

Nemrég meghívót kaptunk Regős Judit „Nem születtél anyának” című könyvének sajtóbemutatójára, és mivel sem a könyvről, sem a rendezvény hátteréről nem sokat hallottunk korábban, így gyanútlanul el is mentünk rá. 

Az esemény okozta első sokkból felocsúdva próbáltam összerakni a képet, ami miatt most rengetegen fognak meggyűlölni. Ha önnek kedvenc szavai közé tartozik a pocaklakó, a manócska, az apapéldány, a babóca, és szeret úgy fogalmazni, hogy "14 hetes terhesek vagyUNK", akkor kérjük, ne olvasson tovább, inkább menjen, és vegye meg a könyvet. 

A sajtótájékoztató – ami majdnem két órán keresztül tartott – egészen elviselhető lett volna egy üveg borral, de egy ilyen témájú eseményen ilyesmire nyilván nem számíthattunk. Így viszont döbbenten hallgathattam pár babanetes szösszenetet, és nézhettem végig a többség reakcióját. Mindenki el volt ájulva a könyvtől, volt, aki még könnyezett is a meghatottságtól. Mondjuk ehhez én is közel álltam, csak nem azért, amiért a többiek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mókás az új Alvin és a mókusok

Gőzsy Zoltán 2016. február 3., szerda 17:13

Kevés olyan film van, amiről teljesen mást gondolunk a gyerekeimmel, de az Alvin és a mókusok-széria ezek közé tartozik. 2007 óta márcsak a jelentős profit miatt is rendszeresen jelennek meg az éneklő mókusok a mozikban, és így az életünkben is. Most az 5 éves legkisebb miatt jöttek el a nagyobbak is, de nem sok negatív észrevételt tettek a film után, és ezzel nem voltak egyedül. A pécsi Cinema Cityben a 8 éves átlagéletkorú gyerekközönség nagy része feldobottan, vigyorral az arcán hagyta el a termet. Alvin és a mókusok - A mókás menet.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A felvételi egy szűrő, persze, hogy nehéz!

Primilla 2016. február 3., szerda 10:52

A középiskolákba felvételiző gyerekek a napokban megtudhatták, hogy hány pontot sikerült összegyűjteniük az írásbeli vizsgán. A fél ország attól zengett, hogy idén különösen nehéz volt a matek felvételi, 45 perc alatt 34 feladatot kellett a gyerekeknek megoldani, mi azonban nem az emiatt háborgók sorába fogunk beállni, hanem megpróbáljuk megkeresni az indokokat, miért kell ez. Persze nem könnyű érzelemmentesen foglalkozni a kérdéssel, ha az ember gyerekének a jövője múlik a felvételi sikerén, viszont mégis vannak más megfontolandó szempontok is, mutatjuk.

Körbetelefonáltunk jó pár gimnáziumot, próbáltunk úgy válogatni, hogy mindenféle legyen köztük: olyan, ahol csak négyosztályos képzés van, és olyanok is, ahol hat- vagy nyolcosztályos is. Hívtunk vidéki, nagyvárosi, egyetemi gyakorló és alternatív gimnáziumokat is, menőket és átlagosokat egyaránt. Volt, ahol készségesen segítettek, volt, ahol már a weblapon is megtaláltunk egy csomó információt, és volt, ahol nem szerettek volna beszélni velünk. Meg olyan is volt, ahol azt kérte az egyébként rendkívül készséges  igazgató, hogy ne írjam le a nevét, mert a KLIK engedélye nélkül nem nyilatkozhat, majd beszélgettünk egy jó fél órát. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csontritkulás a szoptatástól 27 évesen?

Puskás Pálma 2016. február 2., kedd 21:25

A terhesség és a szülés után sokunknak fáj a háta vagy a dereka, hiszen a várandós pocak súlya megterheli a gerincet, nem beszélve arról, amikor a hasfájós babát kell vállon hurcolászni éjszakákon át. A súlyos és nem múló derékfájás azonban egy olyan, viszonylag ritka szindrómának a részjelensége is lehet, amiről talán még nem sokan hallottunk. Ez a terhességhez és szoptatáshoz köthető csontritkulás – amely többnyire átmeneti, de ha nem ismerik fel, akár súlyos következményekkel is járhat. Zsófi, egy kétéves kislány anyukája esetében sem sokon múlt, de végül szerencsére sikerült rájönni a tünetei mögött álló betegségre, és beleegyezett, hogy megossza velünk történetét.

Kibírhatatlan hátfájással szoptattam tovább

„Az egész szülés után másfél hónappal kezdődött. Ekkor szép fokozatosan elkezdett fájni a derekam, míg pár héten belül már annyira rémes volt, hogy fel sem tudtam emelni a kisbabámat.” – meséli Zsófi. - Sok mindent kipróbáltam, semmi sem segített. Aztán az elvégeztetett MR vizsgálat (magán, mert az államira sokat kell várni) szerint 3 csigolyámat érte fraktúra, azaz törés, és a mélyizomzatom is nagyon gyenge. Azt a javaslatot kaptam, hogy kezdjek gyógytornázni a mélyizmok megerősítése révén. Sajnos azonban a szervezetem erre még nem volt kész, és az állapotom súlyosbodott, olyan fájdalmas görcseim lettek, mintha kettéroppantottak volna a gerincemnél. Kórházba kerültem, ahol kiderült, hogy csontritkulásom van. Fájdalomcsillapítókat és korzettet kaptam 12 hétre.

shutterstock 164618243
Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért haragszunk a tinire?

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. február 2., kedd 09:57

Arról sokat beszélünk, hogy a kamasz olykor pökhendi, konfliktusokat gerjeszt akkor is, mikor nem lenne indokolt, hogy változékony a hangulata, egyszer kedves, másszor a szülő orrára csapja az ajtót. Szinte úgy beszélünk, mintha a megnövekedett indulatokért csakis a serdülő lenne felelős: az ő hormonjai tombolnak, ő követel túl nagy szabadságot stb.

Ez úgy hangzik, mintha a szülő felől béke és nyugalom lehetne otthon, csak a gyerek kelti folyton a feszültséget. Ez így azonban nem teljesen igaz. A kamaszkor a felnőtt lelki életét is megpiszkálja, és olykor ő is lehet a felesleges drámák gerjesztője.

shutterstock 216791050

De vajon miért lenne ingerült az anya, az apa, ha egyszer nem benne dúl a nagy változás: a gyerek teste alakul át, nem a szülőé, a gyereknek kell felnőnie, nem a szülőnek. Csakhogy a szülői szerep is nagyban átalakul. Van, aki ezt nehezen fogadja el, még ragaszkodna hozzá, ami abban az értelemben, ahogy régen volt, már nem lehetséges. Számos konfliktus forrása, ha anya vagy apa továbbra is a gyerek legfőbb bizalmasa, példaképe, a titkok tudója, és minden feltétel megszabója szeretne lenni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nincs itt a tesicucc? Egyes! Lehet ezt?

Primilla 2016. február 1., hétfő 15:49

- Anyu, egyest kaptam tesiből!

- Hát azt meg hogy? Nem sikerült a bukfenc?

- Nem volt ott a tesicuccom.

Ehhez hasonló párbeszéd nem egy porontyos szülő családjában előfordult már, legfeljebb nem a tesicucc, hanem a nyelvtan füzet, az ellenőrző maradt otthon, beszélgetett a gyerek angolórán, vagy nem volt miltonkapoccsal összetűzve a papíróra. A tanár pedig, ha olyan, kíméletlenül bevágta rá az egyest.

A szülő persze ilyenkor csak mérsékelten (vagy egyáltalán nem) tud haragudni a gyerekre, inkább sajnálja őt, amiért ilyen igazságtalanság érte. Ha a bukfenc megy, és a helyesírással sincs gond, akkor miért kap egyest? Vajon tényleg normális-e, hogy lerontják a gyerek tanulmányi eredményét valami olyasmiért, aminek semmi köze a tudásához? 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mit akarnak valójában a lázadó tanárok?

Primilla 2016. január 31., vasárnap 18:22

A miskolci Herman Ottó tanárai kara által közzétett, segélykiáltásnak is beillő nyílt levele nagyon beletalált valamibe, mostanra több, mint 25 ezer ember, és több, mint 450 tantestület és szakmai csoport támogatja. De mit szeretnének valójában a tanárok, és amit szeretnének, mit jelent majd a gyerekek számára? Erre voltunk kíváncsiak, és azt kértük, fejtsék ki bővebben, valójában mit gondolnak, hogyan kellene hozzányúlni a közoktatás rendszeréhez.

A problémákat és a társadalmi támogatottságot látva az oktatási rendszer teljes átalakítását tűzte ki célul a miskolci Herman Ottó és a zuglói Teleki Blanka Gimnázium tanári kollektívája. Második nyílt levelükben összeállítottak egy hat pontból álló csomagot, ami több mint a problémák sorolása, programnál viszont kevesebb: az igényeiket közlik. Hozzátették azt is, hogy részeredményekkel nem elégszenek meg.

El kell felejteni a túlzott központosítást!

A levél szerint meg kell szüntetni a túlzott központosítást (KLIK), mert csak akadályozza az iskolák működését, és az iskolaigazgatóknak vissza kell adni a korábbi hatásköreiket. Erre szokták hozni példaként a népszerű kréta-nyomtatópatron-fénymásolópapír problematikát, de sokkal többről van itt szó: az intézmények gazdasági és szakmai irányításáról, vagyis olyanok dönthessenek az iskola ügyeiről, akik ott vannak, és tudják, mi a helyzet.

Ez a kívánság viszonylag elvontnak tűnik a végfelhasználó: a diákok és a szülők számára, az új hat pont azonban egy csomó olyan igényt is megfogalmaz, ami egyértelműen az oktatás sikerességéről és a gyerekek jövőjéről szól.

Pilz Olivér, a miskolci gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke a Díványnak elmondta: az oktatási rendszerben minden mindennel összefügg, és végeredményben minden a gyereken csapódik le. Ezért nem lehet a tanárok munkavállalói igényeit (pl. kevesebb kötelező óraszám, a felügyeleti rendszer visszavonása) elválasztani a szakmai kérdésektől. 

Nevelés: a nemet mondás művészete

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. január 31., vasárnap 14:02

A legtöbben egyetértenek abban, hogy kell bizonyos korlátokat állítani a gyermek elé, már csak a testi épsége miatt is. De nagyok a különbségek, ki hol húzza meg a határt. Van, aki úgy gondolja, csak akkor érzi magát szabadnak a gyerek, ha mindent megengedünk, és olyan szempontok, mint a családi béke, a szülők vagy mások komfortérzete, valamiféle rend fenntartása nem lehet ok arra, hogy nemet mondjunk. A másik véglet szerint a gyerek egyetlen „munkája”, hogy mindenben alkalmazkodjon a felnőtt világhoz, és megtanulja a beilleszkedést, és ha neki máshoz lenne kedve, minél előbb meg kell értetni vele, hogy ez senkit sem érdekel.

Ahhoz, hogy megtaláljuk az arany középutat, induljunk ki a gyerek szükségleteiből! A kisgyereknek egyrészt szüksége van rá, hogy felfedezze a világot. Ez sok olyan tevékenységgel jár, ami koszos, ami szabálytalan, hangos, valamelyest zavaró a felnőttek számára. Próbálgatja a hangját, próbálgatja, milyen érzés a homokból és vízből képezett mocsárban dagonyázni, szétszerelni dolgokat, és nem csak az erre kialakított építős játékot, próbálgatja, mi mindenre használhatók a tárgyak azon kívül, amire kitalálták stb.

A felnőttnek az lenne a legkényelmesebb, ha mindent csak arra használna, amire való, akkor sosem kellene aggódni semmi tönkremenése miatt, sem a kosz miatt. Persze, a felnőtt már (jó esetben) felfedezte a világot, nem izgatja, milyen érzés, ha vállig bekeni magát agyaggal az ember. De a gyerek szeretné megtapasztalni a számára új dolgokat, és kicsi korban ez nem elméleti síkon zajlik, hanem testközeli találkozással.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Digitális gyereknek digitális szülőt! Micsoda?

Primilla 2016. január 30., szombat 17:26

Nehéz okosnak lenni, ha a gyerek internet-használatáról van szó. Sok szülő érzi úgy, hogy teljesen magára van hagyva ezzel a feladattal, és mindennap fel kell találni a spanyolviaszt, ha kézben szeretné tartani a dolgot – holott azért mégiscsak felnőtt már egy generáció, amelyik magától értetődően használja a digitális technikát.

Azt a legtöbben maguktól is érzik, hogy valahol a teljes tiltás és a végtelen szabadság közé eső, jó széles sávban kellene megtalálni az arany középutat, méghozzá úgy, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon. Vagyis a gyerek, képletesen szólva, ne ökrös szekéren döcögjön keresztül az élet végtelen rónaságán, miközben mellette nyolcsávos autópályán húz el a világ, de azért fel se csavarodjon az első fára a nagy száguldásban. Tudja is használni a számítógépet, képes legyen rajta, vagy a segítésével értéket előállítani, de ne kattanjon rá teljesen, tudjon mást is csinálni, maradjon az életében idő és ötlet az analóg örömöknek is.

shutterstock 267541079

Ráadásul ezt az egészet valahogy úgy kellene szülőként jól kezelni, hogy a számítógépezés ne az állandó viták, tiltások és idegőrlő alkuk terepe legyen a családban. Ne kelljen állandóan a gyerek nyafogását hallgatni, hogy „de még egy kicsit”, miközben már úgyis a gép előtt töltötte az egész délelőttöt, és ki tudja, mit csinált ott. Mert az a kilenc óra, amit egy átlagos kamasz a kütyükkel tölt, az ébren töltött idejének több mint fele. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ha utálta a botsáska Barbie-t, most örülhet

Becca 2016. január 30., szombat 10:37

Örülhetnek, akik teljesen kibuktak a „tökéletes” külsővel rendelkező Barbie babán, ugyanis nagy hírt jelentett be a Mattel a napokban: piacra dobta az átlagos külsővel rendelkező - de még mindig full sminkben parádézó - Barbie-kat. Illetve jó pár különböző bőrszínnel rendelkező figurával is előrukkolt (ez utóbbi nem akkora hír, ugyanis afro, indiai, maya, sőt, még tfilint és imasálat viselő, tórát olvasó babájuk is van már), melyek kissé élethűbbek lesznek a már megszokott „minden a helyén” Barbie-nál.

Új szemformákat, frizurákat kaptak, plusz, nincs több magassarkú sem, helyette viszont bejött minden, ami lapos. A lényeg azonban az új testalkatok: curvy (gömbölyded, formás), tall (magas) (mintha eddig nem lett volna elég magas), és a petite (kicsi, aprócska). 

2
Fotó: shop.mattel.com

 

Ezeken a dolgokon múlik a tanulás sikere

Primilla 2016. január 29., péntek 19:15

Mitől lesz sikeres és eredményes a tanítás és a tanulás, és mi az, amiről sokat beszélnek, de valójában csak kamu az egész, és nem lesz tőle semmivel sem okosabb a gyerek? A legtöbb szülőt rendkívüli mód érdekli a kérdés, és nem véletlenül.

Egy új-zélandi oktatáskutató, John Hattie összegyűjtötte és kielemezte az elmúlt 50 év oktatás-hatékonysággal kapcsolatos kutatásait, amit Juhász Valéria foglalt össze az Új Pedagógiai Szemlében.

A 800 kutatás összegzésénél csak azokat a szempontokat vizsgálta Hattie, amelyek tényleg alakíthatók az iskolában, amik viszont nem, azokkal nem foglalkozott, mivel, ha megfeszül, sem tudja például a családok egészségi állapotát befolyásolni a legjobb akaratú tanár, és a legjobban felépített oktatási rendszer sem. De mi az, amit igen, és amibe értelme is van energiát fektetni, akár otthon is?

Olvasáskészség

A gyerekek iskolai teljesítménye alapvetően függ az olvasáskészségtől, aki nem tud jól olvasni, az nem fog boldogulni a további tanulnivalókkal sem. Az olvasáskészség fejlesztését pedig a legjobban a szókincs fejlesztésével lehet megtámogatni: a felmérésekben azoknak a gyerekeknek volt jobb a szövegértése, akik ismerték, értették a szövegben előforduló szavakat. Jé. Vagyis a szókincsfejlesztő programok egyáltalán nem fölöslegesek. Tegyük hozzá: ezért otthon is elég sokat tehetünk, kisgyerekkorban meséléssel, beszélgetéssel, és a sokféle élmény és szituáció (családi programok) is előhoznak egy csomó új szót. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nagyszülők: apró viták vagy óriás csaták a gyerek körül?

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. január 29., péntek 13:29

Jó, ha vannak nagyszülők a családban. Jó a gyereknek, mert velük más a kapcsolat, mint a szülőkkel, és ez színesíti az érzelmi életét. Jó a szülőknek, mert a legtöbbeknek sokat jelent, hogy anyjuk, apjuk megismerheti a gyereküket, így találkoznak azok az emberek, akik kicsi korában a világot jelentették számára azzal a jövevénnyel, aki a felnőtt élete legfontosabb szereplője lesz. Ha ők ismerik egymást, az ad valamiféle megnyugtató folytonosságérzést az embernek, így talán a szülők elengedése is könnyebb lesz, ha eljön az ideje.

És persze jó a nagyszülőknek, ha az idős éveik nemcsak a veszteségről: a test leépüléséről, a barátoktól való búcsúról, hanem az új életről is szól. Sokan ezt az alkalmat használják fel arra, hogy korrigálják a gyerekeknél elkövetett hibákat. Ebben segít az is, hogy nagyszülőként kisebb a felelősség, nem az ő vállát nyomja a teher, hogy jól kell nevelni, megengedheti magának, hogy lazább, spontánabb legyen.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az otthontanulók luxusa: nem az osztályzatért dolgoznak

Primilla 2016. január 28., csütörtök 15:20

Túl vannak az első félévi vizsgán az otthontanuló lányok, akiknek a sztoriját azóta követjük itt a Porontyon, hogy a szüleik elhatározták, ettől a tanévtől nem járatják őket iskolába, hanem Éva, az anyukájuk tanítja majd őket. Elmeséltük, hogy miért döntöttek így, és az első pár hónap tapasztalatait is, például, hogy mennyi jó dologra futja az idejükből, és hogy például görkorcsolyázva tanulják a számtani alapműveleteket, de a nehézségeket sem hallgattuk el, például a kezdeti állandó időzavart.   

Amint vége lett a téli szünetnek, Éva kissé ijedten vette észre, hogy itt vannak a nyakukon a vizsgák. Összehasonlította a követelményeket azzal, amit elvégeztek a félév alatt, és arra jutott, hogy a legtöbb tárgyból nagyon jól állnak, de a környezetismeretet például még elő sem vették. Vizsgázni egyébként két nap alatt öt tantárgyból kell a lányoknak, matekból, olvasásból, nyelvtanból, környezetismeretből és angolból. A vizsgabizottságot pedig azok a tanítók alkotják majd, akik egyébként tanítanák a lányokat, ha nem lennének magántanulók.

shutterstock 89909269

Úgyhogy gyorsan nekiültek a környezetismeretnek, amit Éva szerint nagyjából egy hét alatt simán meg is lehetett tanulni, még úgy is, hogy gyakorlattal is meghátterezték: ellátogattak egy madarászatba, neten keresgéltek képeket az állatokról, élőhelyekről és testfelépítésekről (télen ugye az alvó, hóborította erdő a valóságban nem túl sok tapasztalatot kínál avarszint, cserjeszint, stb. témakörben). A tanultakról aztán egy-egy hatalmas képet is festettek a lányok. Ezt a módszert Éva tovább szeretné fejleszteni, méghozzá úgy, hogy ezentúl nem összefoglalásként, hanem folyamatában rajzolják le a lányok a tanultakat. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Prostiként dolgoznak, és nagyon keveset tudnak a szexualitásról

Mártonffy Zsuzsa 2016. január 27., szerda 17:46

Dés Fanni szociális munkásként külföldön dolgozó magyarországi prostituáltakkal foglalkozott. Az SOS Gyermekfalvak szexuális abúzusról szóló sorozatában arról beszélgettünk, milyen kényszerek hatására lesz valaki prostituált, mi történik a nők gyerekeivel, és megoldás-e a prostitúció dekriminalizálása.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan tegyék könnyebbé egy lépésben az anyák életét

Primilla 2016. január 27., szerda 08:01

Mindig azt gondoltam, hogy a sikeres ember tud alkalmazkodni. Jöhet bármi, az okosok - a furmányos magyarok meg aztán végképp - a jég hátán is megélnek. 

A gyereknevelésnek úgyis ez a jelszava: "megoldod". Hogy odaérj a bölcsibe a munkából négyre, hogy lejuss az aluljáróba a tesóbabakocsival, hogy legyen a gyereknek másnapra tiszta, vasalt fehér blúza, holott ma is kellett.

shutterstock 44128516

Akkor is csak röhögtem a politikusok erőlködésén, amikor közölték ezt a vasárnapi zárva tartást, mivel a mi városunkban nincs se pláza, se hétvégi programnak bevethető áruház. Errefelé az emberek vasárnaponként a kertben bogarásznak vagy a szomszéddal isznak, a kisbolt meg, ahová eddig ugrottam el tejfölért, eztán is nyitva lesz délelőtt tízig. Igaz, az ikeázást elég nehéz csütörtökre beilleszteni vidékről, két dolgozó embernek. Úgyhogy nem is estem kétségbe. Majd megszokom, megoldom, én ne oldanám meg?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Egy kruppos karrier – happy enddel

Primilla 2016. január 26., kedd 18:16

Úgy kezdődött, hogy egy párás téli napon elkékült a gyerek szája. Na jó, előtte egy kicsit meg volt fázva, kicsit köhögött, és mivel még csak másfél éves volt, persze elvittem megmutatni a gyerekorvosnak. Nem talált semmi különöset, adott neki gyógyszert, másfél órával később viszont pánikolva telefonáltam neki, hogy a gyerek fuldoklik.

Azt mondta, semmi baj, ír receptet, leadja a portára, én pedig menjek érte, és ha a gyerek befullad, de csak akkor, adjam be neki a gyógyszert. Hát, ezen ugye már túl vagyunk, hogy „ha befullad”, ott álltam két pici gyerekkel, közülük az egyik éppen ugatva köhög és levegő után kapkod.

Elrohantam a receptért, kiváltottam, beletoltam a gyerekbe a kúpot, és láss csodát, minden rendbe jött.

Mivel sem használati utasításom, sem pedig tapasztalatom nem volt még kruppos gyerekkel, ösztönből cselekedtem, gondoltam, a kristálytiszta hegyi levegő majd segíteni fog rajta, úgyhogy azokban a napokban nagyokat sétáltunk a közeli tüdőszanatórium környékén. Na, ezt nem kellett volna, csak hát akkor még nem tudtam, hogy a párás téli levegő a legrosszabb, ami a gyereket érheti. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tetvek idén is vannak, így küzdjön ellenük

Primilla 2016. január 25., hétfő 19:04

Nincs mit szépíteni rajta, az azért elég mellbevágó élmény, amikor az ember első gyereke először lesz tetves. Szólunk, a „miért pont ő”, és a „mit rontottam el” típusú önmarcangolásnak semmi értelme. Úgy, ahogy elkapja a gyerek az influenzát vagy a bárányhimlőt, a tetűket is el fogja kapni, ha van kitől, egyszerűen azért, mert nem egy barlangban él, hanem emberek között. A tetű pedig, ami parazita létére roppant demokratikus és PC állat, egyformán szeret minden embert, fehéret, feketét, tarkát, na jó, a kopaszokat nem, és be is mászik a hajába, már ha van.

Fontos, hogy ha kiderül, tetves a gyerek, vagy a családból bárki, feltétlenül szóljuk a tanárának, óvónőjének, hogy tudjon intézkedni. Például szólni a védőnőnek, vagy a többi szülőnek, hogy vizsgálja át a gyerekeket. Valamint ha aznap este nem sikerült a tetűirtást elintézni valami miatt, „jó lesz az holnap is” felkiáltással, legalább ne vigyük a gyereket közösségbe, nehogy végigfertőzze a többieket. Mert az tényleg gáz.

Ezekből lesznek aztán a teljes tanéven áthúzódó tetvesedések, amikor hiába irtunk mi folyamatosan, ha valaki ellinkeli, és újra és újra visszafertőzi az egész osztályt. Aztán a testvéreken át a szomszéd osztályt. Aztán a további testvéreken át az egész iskolát. Ilyenkor jönnek a kétségbeesett igazgatói felhívások, miszerint nyomatékosan megkérnek minden szülőt, hogy szerdán mindenki kenje be az összes családtag fejét, és jövő szerdán ismételje. (Porontyos anya sulijában megtörtént eset, miután szeptembertől áprilisig nem sikerült megszabadulni a tetvektől)

Ennyit a dolog társadalmi vetületéről. És most jöjjenek a tennivalók. 

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 ... 293

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés