SZÜLŐSÉG

Úgy nem lehet, hogy a tanár nem ér rá tanítani

Primilla 2017. január 23., hétfő 09:56

Mit tud tenni egy ország, ha azt tapasztalja, hogy túl sok gyerek bukik ki az iskolából, mielőtt letenné a vizsgáit, sőt, sokan már felsőre úgy le vannak maradva a tananyaggal, hogy reménytelen a felzárkóztatásuk? Holott az oktatás elvileg mindenkinek ingyen jár, ingyenesek a tankönyvek is, még ösztöndíjak is vannak, a szülők nagy része mégis inkább egy másik, magániskolát választ a gyerekének?

Ha ön azt gondolná, hogy Magyarországról beszélünk, téved. Ezekkel a problémákkal küzdött ugyanis az indiai Haryana állam (is). Három évvel ezelőtt, az ottani oktatási hivatal felkérésére szakemberek felmérték a helyzetet, és kemény munkával kitalálták, hogy hogyan tudnának segíteni a bajokon.

Az oktatás színvonala rövid idő alatt valami elképesztő módon emelkedni kezdett, ráadásul ingyen, vagyis az egész nem került semmibe az államnak. A projekt vezetője, Seema Bansal egy TED előadásban mesélt róla.

Drága, és egyáltalán nem hatékony

Az átlagos indiai osztálytermek rettenetesen lepusztultak, a gyerekek a földön ülnek, a falak koszosak, eszközök nincsenek, egészen szívszorító belépni egy ilyen iskolába. 11 éves korukra a gyerekek fele annyira le van maradva, hogy arra már nem lehet tovább építkezni. Nem képesek egy egyszerű összeadásra, nem tudnak megfogalmazni egy nyelvtanilag helyes mondatot. 13-14 éves korukban pedig végleg lemorzsolódnak az iskolából.

GettyImages-481687391
Fotó: UniversalImagesGroup / Getty Images Hungary

Holott Indiában az állami iskolák ingyen biztosítják nemcsak az oktatást, de az étkezést, és a tankönyveket is, aki viszont teheti – ez a családok 40 százalékát jelenti – inkább méregdrága magániskolába adja a gyerekét. Az USA-ban ugyanez az arány 10 százalék.

Legalább felismerték, hogy létezik a probléma

2013-ban a Haryana állami oktatási hivatal vezetője felhívta Seema Bansalt, hogy valamit találjon ki, mert a helyzet tarthatatlan. Haryana tartomány méreteiben Kanadával versenyez, fejlettségében persze egyáltalán nem. A szakember munkatársaival végignézte, hogy milyen példákat tudnának használni a világból a problémák megoldására, de nem találtak semmit, amit át tudtak volna ültetni a helyi viszonyokra. Vagyis saját tervet kellett kidolgozni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az e-cigi a kamaszok kapudrogja a dohányzás felé

Puskás Pálma 2017. január 22., vasárnap 16:42

Az utóbbi években hazánkban is elterjedtek az elektromos cigaretták, amelyekre hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint a dohányzás egészségesebb verziójára. A kutatások ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a kamaszoknak nem csak dohányozni nem kellene, de e-cigarettázni sem volna szabad – több okból sem.

A fő ok a nikotin: az e-cigik ugyanis a „sima” cigarettákhoz hasonlóan tartalmazzák ezt az összetevőt, ami pedig természetesen addiktív, vagyis függőséget okoz.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Akiknek megállt az idő

Koncz Andrea 2017. január 22., vasárnap 14:41

Tegnap síelni mentek a gyerekeim. Ők odaértek. Aztán hallgattam a rádiót és sírtam. Sírtam azokért a gyerekekért, akik viszont nem értek haza, a szüleikért, a szeretteikért, és sírtam, mert azon gondolkoztam, hogyan lenne tovább, ha azt látnám az ötpercenként frissített index címlapon, hogy még egy tragédia történt. 

Január elsején reggel egy nem fogadott hívásom volt, a legjobb barátnőmtől. Visszahívtam. Belezokogott a telefonba: meghalt Marci. Vele megtörtént. Elvesztett egy gyereket. Megállt az idő. 

Péntek éjjel is megállt az idő. Mi itt maradtunk. Itt maradtunk szerencsések, akik láthatjuk azt a mosolyt. Hallhatjuk, hogy: anya. Megtalálhatjuk a padlóra dobva a kupac szennyest. Az ellenőrzőben a leckehiányt. A fél pár vadiúj kesztyűt, aminek elveszett a másik fele. Fojtogat a rettenet, hogy én is lehetnék, aki három napja még veszekedett a gyerekkel, hogy hülyeségeket pakol a bőröndbe a sítúrára. Aki nem mondta neki a buszpályaudvaron, hogy szeretlek. Aki elengedte.

Távolról sincs vége, olvasson még »

10 zseniális régi rajzfilmsorozat a mai gyerekeknek

Divany.hu 2017. január 22., vasárnap 11:43

Kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi? Dehogynem, minden fent van neten!

A családban van több televízió is, előfizetésekkel, amiket időnként be szoktunk kapcsolni, főleg, ha valami nagy sportesemény megy, de egyébként nem vagyok a műfaj híve. Ez nem változott meg akkor sem, amikor gyerekem született. Időnként belenézek abba, mit is kínál számunkra az aktuális gyerekcsatorna-kínálat, de egyrészt a nyolcvan százaléka reklám, aminek a megtekintése a kisfiamat nyáladzó zombivá változtatja, aki életkorától függően nyüszíteni, üvölteni, vagy sipákolni kezd olyan értelmetlen, és persze rettenetesen túlárazott játékok után, amikre saját jószántából rá sem nézne. Másrészt őszintén bevallom, hogy az újgenerációs tévés rajzfilmek többsége vagy gagyi/giccses, vagy iszonyúan és fölöslegesen agresszív, vagy pedig simán értelmezhetetlen. Ez alól van persze akad pár ritka kivétel (pl. Az állati detektívek, stb.)

Gyerekkorunk rajzfilmjeit azonban semmi nem tudja felülmúlni, ezek pedig megtalálhatók és nézhetők a neten is, ráadásul akkor, ott és olyan mennyiségben, ahogy éppen jólesik (ami jókora előny a kölköknek velünk szemben, akiknek a műsorújsághoz kellett igazodniuk.)

Most adunk pár tippet azoknak a szülőknek, akik szeretnének régi meséket nézni a gyerekekkel: olyat amit ő is élvez, és újranézéskor számunkra is szórakoztató. Mivel a rajzfilmeket teszteltük, ezért írtunk mellé egy ajánlott, de persze nem kötelező életkort is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Foglakozása: mesemondó. Interjú

Puskás Pálma 2017. január 20., péntek 18:57

A gyerekek számára az egyik legfontosabb és legkedveltebb elfoglaltság a mesehallgatás. A mesét sokféle formában befogadhatjuk: ma már köztudott, hogy nem igazán jó hatású, nem fejleszti a fantáziát a képernyőn nézett mese, ugyanakkor igen hasznos a szülő által olvasott mese hallgatása, a leghasznosabb pedig, ha valaki fejből mesél a gyereknek..

Ami viszont kevésbé köztudott, hogy léteznek hivatásos mesemondók is, akik nem felolvassák, hanem előadják a meséket. Mit jelent mindez, hogy néz ki, mit szólnak hozzá a gyerekek? Lovranits Júlia hivatásos mesemondóval beszélgettünk.

A te mesélésed miben különbözik attól, mint amikor olvasok a gyereknek?

Én nem olvasom nekik a meséket. Persze rengeteg népmesét olvasok, a kedvenceimnek több változatát is összegyűjtöm, aztán megírom belőle a sajátomat, és azt fejből mesélem. Ez alapvetően egy színpadi műfaj, és nem csak egy gyereknek, hanem egy vagy több osztálynyinak szól, őket kell tudnom lekötni hosszabb időre, ezért igyekszem ezt interaktívabban tenni, mint az otthoni, elcsendesedős meseolvasás vagy akár az óvodai, elalvás előtti mesélés.

Igyekszem a gyerekeket bevonni, beszéltetni, mozgatni. Van a mesének olyan pontja, amikor szabad hangosan kiabálni, vagy eljátszani egy-egy állatot. Több kolléga ilyenkor dramatizálja is a meséket, a gyerekek eljátsszák a mese szereplőit.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Akik az állam helyett csináltak gyerekügyelet-keresőt

Primilla 2017. január 20., péntek 09:45

Este nyolc óra. Túl vagyunk a vacsorán. A gyerekek nekirohan a szekrény sarkának, és ömlik a fejéből a vér. Pánik. Hova kell menni? Vagy nem nyolc óra van, hanem 10:30, és a gyerek sikítva ébred fel a fülfájástól, és hiába rakom rá a meleg sót, nem segít. Pánik. Hova kell menni? És még sorolhatnánk az esti, hétvégi, a saját orvosunk rendelési idején kívül eső helyzeteket, amikor hirtelen azt sem tudjuk, hova kapjunk. Mentőt nem hívunk, mert annyira nem nagy a gáz, de akkor mit csináljunk?

Egy ideális világban világos, átlátható szabályok alapján mindenki számára egyértelmű lenne, mikor mit kell tenni, mikor hova kell menni. De a google három első találata három különböző dolgot mond. Bethesda, Heim Pál, János kórház? Páros hét páratlan kerület, teliholdkor az egyik, páratlan hét páros kerület újholdkor a másik. Hívjuk a gyerekorvost szabadkozva, ha mákunk van, felveszi, ha mákunk van, tudja fejből.

Na, ezt a helyzetet elégelte meg két fiatal nő, Németh Franciska és Kovács Barbara. Korábban már mi is írtunk róluk: ők hozták létre a GyermekSOS nevű gyerekorvosi ügyelet-kereső oldalt, ahol átláthatóan fel van sorolva, milyen tünetekkel kell sebészetre, traumatológiára, szemészetre, stb menni, és két kattintással azt is megtudhatjuk, az adott időpontban éppen hol fogadnak.

Egyszerű, átlátható, informatív
Egyszerű, átlátható, informatív

Az oldalt Franciska és Barbara a szabadidejében üzemelteti, egyszerűen azért, mert látták, hogy mekkora szükség van ilyenkor az információra, ezzel szemben mennyire lehetetlen hozzájutni. Sőt, legtöbbször még a gyerekorvos sem tudja, hogy hová küldje a beteget.

A két fiatal nő több mint egy éve önszorgalomból dolgozik azon, hogy az oldalon található információk mindig naprakészek legyenek. Mindezt azért teszik, mert segíteni szeretnének, és úgy látják, hatalmas szükség is van rá. Helyettük ugyanis nem csinálja senki. Olyan ez, mint a megőrülésmentes okmányirodai foglalórendszer, amiről az index írt, amit szintén egy magánember hozott létre, holott akár az állam is csinálhatta volna eleve működőre a sajátját.

shutterstock 450568075

A GyermekSOS-es csapatnál azt is pontosan tudják, hogy mi minden jönne még jól az oldalon, hogy még több információt tudjanak nyújtani. Például nemcsak a budapesti, hanem a vidéki családoknak is szeretnének segíteni, aztán például összegyűjtenék a nem ügyeleti ellátókat (leírással együtt), vagy hogy legyen az oldalon navigáció, hogy a szülők rögtön a telefonjukon lássák az útvonalat, merre kell menniük a legközelebbi ügyeletes patikához/kórházhoz, és az is jó lenne, ha angolul is elérhető lenne az oldal. 

Az ehhez szükséges fejlesztésekhez pedig közösségi finanszírozással szeretnék összegyűjteni a szükséges pénzt. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Gyerekkel utazók, ne vigyetek ajándékot az utastársaknak!

Koncz Andrea 2017. január 19., csütörtök 12:29

Érdekes új szokás terjed a nagyvilágban: a csecsemővel, kisgyerekkel repülő szülők kis ajándékcsomagokat - úgynevezett goodie bag - osztogatnak az utastársaknak, benne egy üzenettel, amiben előre elnézést kérnek, ha a gyerek esetleg zavaró lenne az út során, tessék itt egy csoki meg egy füldugó, és tényleg nagyon sajnáljuk. Első ránézésre kedves figyelmesség, második ránézésre viszont mekkora ostoba butaság ez!

Kezdjük azzal, hogy a visító csecsemő valóban rém idegesítő. A hisztiző másfél éves szintén. Mindkét oldalról. Nem is kell ehhez repülőre szállni, elég csak belegondolni, mekkora tortúra egy egyszerű bevásárlás, ha éppen rosszkor vagyunk rossz helyen. Hallgatni is rossz, na de csinálni! A gyerek megállás nélkül üvölt, csinálhatunk bármit, rólunk ömlik a víz, a vérnyomásunk már az egekben, de még mindig hiányzik a sajt meg a tészta, aztán ott a kasszasor, amit végig kell állni. Bárhol szívesebben lennénk, mint ott, de ez van.

[PINTEREST] 587f4ac79c020

Jönnek a nénik, egyik része megvetően néz, és szigorúan össze is szorítja a száját, a másik része elmondja, hogy igazán nem tudja, mi baja lehet a gyereknek, mert hát az ő fia ilyet sose csinált. A segítőkészek nem haragszanak, csak megkérdezik, biztos nem éhes/szomjas/fázik/melege van/álmos-e ez a gyerek, mintha nem vettük volna már fejben végig az egész listát, nyolcszor, vagy mintha tudnánk kezdeni vele bármit a hármas pénztár előtt állva. Ők aranyosak amúgy persze, csak az ember ilyenkor már legszívesebben maga is sírna.

Szóval igen, a visító csecsemő idegesítő. Csakúgy, mint az igénytelenül büdös utastárs. Meg az, amelyik már a gépre is csatakrészegen száll fel, és aztán még rádolgozik, amitől hangos és/vagy agresszív lesz, ha szerencsénk van, énekel is. Meg az is, aki olyan kövér, hogy a fél ülésünkre átfolyik. És az is, amelyik folyamatosan rugdossa a hátunkat. És ők mind nem hoznak goodie bag-et, benne a kis cetlivel, hogy bocsi, be szoktam piálni, és ettől elviselhetetlen leszek, itt egy csoki, meg egy füldugó

Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyereknek a gagyi is jó lesz!

Primilla 2017. január 18., szerda 08:10

A minap egy-egy sárga szórólapot lobogtatva jöttek haza a gyerekek az iskolából, közepén egy hatalmas, randa pókkal, és már indult is a könyörgés: anya, ugye elmegyünk az ízeltlábú kiállításra?! Azt írják, MEGA EXPO, hú, biztos lesz madárpók is, meg kamcsatkai óriás tarisznyarák – oltogatták egymást a gyerekek. El kell mennünk, úgyis kedvezményes, még kuponunk is van hozzá – győzködtek engem, én meg, a lelkesedésüket látva, meg mivel hirtelen nem jutott eszembe más program, kissé bizonytalanul bólintottam, legyen.

Nekem semmi bajom az ízeltlábúakkal úgy általában, vannak ízeltlábú barátaim, mint például itt a sarokban Guszti, a pók, akivel jól elvagyunk hónapok óta, és egy hangos szó sem volt még köztünk. Még a rovarokkal sincs bajom, különben mire jönnének a kismadarak a kertembe? Hanem az ilyen nyomulással, na, azzal nem tudok mit kezdeni.

shutterstock 553066024

Az efféle vándorkiállításokat szigorúan az iskolák és az óvodák kapujában hirdeti a szervező, úgy, hogy a gyerekek csak akkor ne vegyék észre a plakátot, ha csuklyával a fejükön viszem be őket az intézménybe. De még az sem jelent biztos megoldást, egyrészt, mert mire meglátom, hogy gáz van, általában már késő, ők is meglátták, másrészt pedig bent tutira a kezükbe nyomja valaki a „kupont”, ami a soha fel nem tüntetett összegű belépődíjból jogosít némi kedvezményre. Vagy nagy betűkkel rá van írva, hogy a gyereknek ingyenes, aztán a helyszínen derül ki, hogy a felnőttjegy viszont négyezer.

Szóval, elmentünk a kiállításra, amit a helyi művelődési ház kistermében rendeztek be (MEGA EXPO!), és egy délutánon keresztül volt megtekinthető. Nem kellett annyi, öt perc alatt végeztünk. Körben tizenöt-húsz terráriumban, néhány mérsékelten érdekes ízeltlábú faj zizgett, (kamcsatkai óriás tarisznyarák és más vízi lény persze nem volt), középen pedig, láss csodát, preparátumok. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hopp, hirtelen megváltoztak az érettségi szabályok

Primilla 2017. január 17., kedd 17:55

Normálisan a középiskolások négy éven át készülnek az érettségire, az utolsó év pedig már tényleg másról sem szól nekik, csak a Nagy Lezárásról. Aki érettségizett, alighanem egész életében tisztán emlékszik majd, hogy milyen nagy volt az utolsó hónapokban a nyomás, a stressz, és sok a tanulnivaló. Nem véletlen, hogy aki ezt végigcsinálja, az „érett” lesz.

A kiszámítható körülményekre ilyenkor nagy szükség van, mondhatni, alap lenne, de sajnos nem jött össze, legalább is a szakgimnáziumokba járóknak nagyon nem. Helyette csak néhány nappal ezelőtt derültek ki egyáltalán az új érettségi követelmények. A jelenlegi végzős szakgimnazisták már ezek szerint vizsgáznak májusban.

shutterstock 444332533

Az érintettek ezért egy nyílt levéllel fordultak a döntéshozókhoz, amiben felsorolják és alaposan alátámasztják a bajaikat. A kezdeményezést a Tanítanék Mozgalom, és a Független Diákparlament is felkarolta, és máris több százan csatlakoztak hozzá.

Az idei végzősök egyik gondja az, hogy ők az első olyan évfolyam, amelyiknek szakmai tantárgyból is érettségizni kell, ám hogy pontosan miből és hogyan, az csak pár nappal ezelőtt, december 29-én derült ki. Vagyis négy év felkészülés helyett maradt 5 hónapjuk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Menő: a diák, aki Rippl-Rónaira írt programot

Brownie 2017. január 17., kedd 16:25

mixed.p1.x = p1.a.x*(1-amt)+p1.b.x*amt. Egy árva kukkot sem ért ebből? Nem baj, mi sem, de nem is ez a lényeg. A rejtélyes képlet egy animáció születésének apró részlete, amit egy 11. osztályos neumannos tanuló készített - önszorgalomból. A munkafolyamat egyes lépéseit pedig egy érdekes és tanulságos blogbejegyzésben részletezte.

„Az eljárás neve face morphing, és kicsit bonyolultabb, mint elsőre gondoltam... Elképesztően sokat foglalkoztam ezzel a bejegyzéssel, annak ellenére, hogy senki nem fogja elolvasni – lehet, hogy kezdem elveszíteni a kapcsolatot a valósággal”  – írja Pintér Tamás, aki osztályfőnöke meghívására látogatott el a Festők, múzsák, szerelmek című kiállításra, ahol megihlette egy képernyőn vetített Zorka-animáció. Annyira, hogy elkezdett azon gondolkodni, hogyan lehetne egy programozási nyelv segítségével reprodukálni a mozgóképet.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért tartják az anyák a baljukon a gyereket

Divany.hu 2017. január 17., kedd 09:19

A válasznak semmi köze a szívdobogáshoz.

Az emberek és az emberszabású majmok esetében régóta ismert jelenség, hogy az anyák a szülést követő első hetekben a bal karjukba veszik a kicsinyeiket. Felületes ránézésre könnyű rávágni, hogy a legtöbb nő jobbkezes, így érthető, ha a balt foglalja el a gyerek, esetleg azt, hogy így a baba közelebb van a szívdobogásunkhoz, ami megnyugtathatja.

A Szentpétervári Egyetem kutatói azonban több emlősnél és egyes vonuló állatoknál is megfigyelték a jelenséget - írja a BBC. Ebből kiindulva mélyebb evolúciós indokot sejtettek a háttérben és felülvizsgálták az eddigi teóriákat.

shutterstock 314288807

Az új elmélet szerint a szemkontaktus a magyarázat. A kicsik és az anyák is a bal szemükkel látják a másikat, így az információk a jobb agyféltekébe érkeznek, ami az arcfelismerésért, az emlékekért és a figyelemért felelős.

"Ha nincs szemkontaktus, vagy nem megfelelő, akkor az utód társasérintkezésért felelős jobb agyféltekéjén nincs aktivitás" - magyarázza dr. Jegor Malasicsev, a Nature című tudományos lapban megjelent tanulmány társszerzője. "Minden, általunk tanulmányozott faj esetében megfigyelhető volt a bal oldal előnyben részesítése. Ennek alapján azt feltételezzük, hogy sokkal elterjedtebb a jelenség, akár az összes emlősre jellemző lehet, néhány kivételtől eltekintve."

A kutatásba 11 állatfajt vontak be a rozmároktól és a kardszárnyú delfinektől az antilopokon és a birkákon át a kengurukig. A megfigyeléseik alapján azok az állatfajok is, ahol az anya nem veszi fel a kicsinyét, hanem az mellette halad, a kicsik úgy vonulnak, hogy az anyjukat a bal oldalukon legyen. Ennek véleményük szerint szintén a jobb agyfélteke stimulálása lehet az oka. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ne izguljon, a robotok fel tudják nevelni a gyerekét!

Primilla 2017. január 16., hétfő 18:23

Amióta a világ világ, a szülők megpróbálják lepasszolni a gyerekkel kapcsolatos feladatoknak legalább egy részét. Eddig a nagymamák, a bébiszitterek, a bölcsőde voltak a segítségünkre, meg legújabban a technika. Ha ön már unja az altatást, belefáradt a mesélésbe, vagy szeretne munka közben, észrevétlenül és távirányítással megszabadulni a mellében felgyülemlett anyatejtől, akkor jó helyen jár!

A Fatherly összeszedett pár kütyüt, amit az idei CES-en mutattak be Las Vegasban, és a drónokon és önvezető autókon kívül volt ott jó pár olyan holmi is, amelyek éppen a szülők dolgát lennének hivatottak megkönnyíteni. Ne izguljon, ön mostantól nem ronthat el semmit, mert ezek a kütyük mindent tudnak. Mindent IS!

Aristotle Smart Baby Monitor a Nabitól

Ha ön eddig azt gondolta volna, hogy a szülői léthez egyértelműen hozzátartozik, hogy a síró gyerekét megvigasztalja, illetve válaszoljon a felülmúlhatatlan gyakorisággal feltett, meghökkentő kérdéseire, ugyanakkor kissé terhesnek érzi ezeket a kötelességeit, akkor most fellélegezhet. Júniustól ugyanis elérhető lesz a Nabi okosmonitora, ami nem egy sima bébimonitor, hanem van wifi kamerája, és például fel tudja hangosítani az altatódalt, ha a gyerek ordít. Emellett ugyanúgy, mint az Amazon Alexája, Az IOs Siri-je, vagy a Google Home: minden feltett kérdésre válaszol.

Mondjuk, egy két-hároméves gyereknek kérdéseire tényleg kemény feladat válaszolgatni, nem is csodálom, ha sokan szívesen lepasszolnák a feladatot. Ugyanakkor szerintem állati vicces lehet egy ilyen kihívásnak kitenni egy gépet, legalább akkora, mint az a Szily poén, amikor egy kisgyerek fejére post-itet ragasztunk, amit a rövid kis karjaival sehogy sem tud leszedni. Csak itt a gép erőlködésén röhögnénk, nem a gyereken, már ezért megérné. Bár lehet, hogy röhöghetnénk mindkettőn, mert a videós tesztek tanulságai szerint ezek a kütyük a gyerekek beszédét sokkal, de sokkal kevésbé értik, mint a felnőtteket. Akárhogy is, iskolás korban viszont már kimondottan nélkülözhetetlen kütyü lesz. Szóval, ha rühelli, ha a gyereke állandóan önhöz szól, és kérdezgeti, vegyen neki egy ilyen Aristotle bizbaszt, és máris nem kell rá figyelnie egy percet sem!

299 dollár az ára. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ez a baj: nincs már bizalom az iskolában

Primilla 2017. január 16., hétfő 08:01

Nem kell hozzá lángésznek lenni, hogy lássuk, az oktatási rendszer ezer sebből vérzik, cseppet sem hatékony, és meglehetősen természetellenes, ami az iskolákban folyik. Hogy mást ne mondjunk, hétéves gyerekek napi nyolc órát ülnek a padban, a nagyobbak pedig, ahelyett, hogy kíváncsian várnák, milyen új dolgokat tudnak meg aznap a világról, azért magolnak, hogy elkerüljék a büntetést. Nem éppen inspiráló környezet, viszont kénytelenek vagyunk eltűrni, mert ez van, ilyen a rendszer.

Vagyis, hoppá, tényleg kénytelen eltűrni? Ön mit csinál akkor, ha úgy érzi, a gyerekét igazságtalanság érte az iskolában?

A minap felháborodva hív a lányom osztálytársának az édesanyja, kérdezi, hányast kapott a gyerek a múlt órán testnevelésből, mert az ő ikrei egyest. Testnevelésből. Úgy, hogy mind a kettő leigazolt sportoló, versenyzők, csomó kiegészítő mozgásformát is űznek már negyedik éve, szóval egyáltalán nem mondhatók ügyetlennek vagy tohonyának, sőt, jóval magasabb szinten van a testkultúrájuk, mint az általános iskolai tananyag. Ugyanakkor jelenleg hármasra állnak tesiből, mert ezen kívül egy jegyük van még.

shutterstock 143758903

Kikérdeztem a gyerekemet, hogy mi történt. Elmesélte, hogy igen, néhányan az osztályból heti két tesióra helyett edzésre járnak, természetesen mindenki egyetértésével és beleegyezésével. Vagyis ők egy csomó órán konkrétan nincsenek ott. A lányom ezt jelezte is a tanárnak (jelezni kell?) ezért kapott másik feladatot, amit hiba nélkül végrehajtott, és ötös lett. A másik két lány nem szólt (miért kell külön szólni?), és őket az órai anyagból osztályozták, elégtelenre.

A szóban forgó szülő maga is pedagógus, és egyszerűen nem tudta, hogy mit lépjen.

A tesitanárnak nyilvánvalóan nem volt igaza, olyan nincs, (bár mégis van), hogy az egyik gyereknek megengedi, hogy más feladatot hajtson végre, a másiknak pedig, ugyanebben a helyzetben nem.

Na de mit mondjon a pedagógus szülő a gyerekének?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Jó és kevésbé szuper szépségváltozások terhesség alatt

Divany.hu 2017. január 15., vasárnap 12:31

„Az állapotos nők ragyognak”- tartja a közvélekedés. Azoknak, akik próbálták élőben, valószínűleg megvan a véleménye, ami nem feltétlenül, vagy legalábbis nem száz százalékban egyezik ezzel a kissé túlidealizált mítosszal. Persze gyereket várni izgalmas dolog, hatalmas boldogság, az ember lánya többet mosolyog, és tudjuk, hogy önmagában a mosoly is megszépít.

Emellett (ugye) hanyagoljuk az alkoholt, a dohányzást, több vitamint eszünk, és kerüljük az egészségtelen élelmiszereket, hiszen most már nem csak magunkat mérgeznénk a helytelen választással, hanem a gyermeket is. És persze a testünk jó pár pozitív változáson is keresztülmegy, ami szebbé tesz minket.

shutterstock 551801644

Vannak viszont kevésbé kellemes dolgok is. Összeszedtünk pár dolgot, ami a terhességre szintén jellemző, és nem feltétlenül a legkellemesebb, hogy tudja, mire készüljön.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Piaci rés: kommandós babahordozó apukáknak

Menő/Ciki

(sze) 2017. január 14., szombat 15:41

Férje nem szívesen veszi föl a cuki cicás hordozót? Itt egy speciálisan férfiak számára tervezett hordozóalkalmatosság, amivel nem kell többé szégyenkezniük a kemény megjelenésüket féltő apáknak.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1066 szavazat 1428 szavazat

Mihez kezdjünk a gyerekek fura bogaraival?

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. január 13., péntek 18:41

Különös, a felnőtt számára irracionálisnak tűnő szokásai, érzelmei, viszonyulásai minden gyereknek vannak. (Tegyük hozzá, a felnőtteknek is, csak ők már tudják, mit illik titkolni.) Ismerjük a gyakori fóbiákat, sok gyerek fél egyes állatoktól, a sötéttől, a villámlástól, de valójában nincs korlátja, hogy mi mindennel szemben támadhat ellenérzés egy gyerekben. Van, aki utálja a frottír érintését, ezért olyan törölközőben nem hajlandó szárítkozni. Van, aki hiszti rohamot kap, ha cérnák lógnak a zokni belsejében.

A legjellemzőbb terep a - felnőtt értékítélet szerint túlzott - érzékenységre az ételek világa: az egyik gyerek csak úgy eszi meg a pörköltöt, ha leszűrik neki a szaftját, nehogy belekerüljön egy kis hagymadarab. A másik nem issza meg a tejet, ha egy kis föle képződött, mert az undorító – szerinte. Talán nincs is olyan gyerek, akinek ne lenne valami bogara. A szülőben pedig felmerül ilyenkor a kérdés, hogyan reagáljon, hogy normális mederben maradjon a történet.

shutterstock 538723183
Távolról sincs vége, olvasson még »

Jé: az apák is képesek gondoskodni a gyerekekről

Primilla 2017. január 13., péntek 15:59

Néhány évvel ezelőtt nevetgélve mesélte egy barátnőm, hogy milyen szuper lesz, elutazik egy hétre egyedül, bár egy kicsit aggódik amiatt, hogy a gyerekek meg itthon maradnak az apjukkal. A felkészülés java részét nem az út megszervezése és a bőrönd bepakolása jelentette, hanem az itthon maradókról való gondoskodás. Mert egy rendes anya nem megy el anélkül, hogy ne hagyna otthon megfelelő mennyiségű és minőségű ételt, amit csak melegíteni kell, de ez még csak a kisebb ügy.

A nagyobb a délutáni logisztika felvázolása, hogy a férj is teljesíteni tudja a flúgos futamot. Melyik gyereket, melyik nap, honnan, hová, milyen cuccal felszerelve kell elszállítani, és mikor, honnan kell őket begyűjteni.

shutterstock 539133763

A barátnőm efelől láthatóan nem volt túl nyugodt. Azt azért sejtette, hogy éhen halni senki sem fog, abban viszont már nem volt olyan biztos, hogy a kislány nem fog órákig ülni a zeneiskola portáján, mert apuka véletlen ottfelejti, vagy hogy a kisfiúnak lesz tiszta póló a karate ruhájához, vagy ha nem, akkor verekedhet a saját trikójában.

Mivel ez egy vidám és kötetlen csajos összejövetel volt, és a fesztelen jellegre némi alkohol is rásegített, felhőtlenül kacarásztunk hosszú percekig az apák bénaságán. Mekkora poén már, hogy gondot okoz lecsekkolni, hogy minden bent van-e a szolfézs táskában! Nem kell ahhoz egyetemi diploma (habár éppenséggel van), hogy megtalálja reggel a tiszta pólót a saját házában, a gyerek szekrényében, mégsem szokott mindig összejönni, érdekes! 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Látott már Csubakka-maszkban szülő nőt?

nemoszi 2017. január 12., csütörtök 14:09

A tavalyi év legnézetebb facebookos videója "Chewbacca Mom"-é lett, nem meglepő tehát, hogy van olyan őrült, aki a nyomdokaiba kíván lépni. Ez most épp Katie Stricker Curtis, aki felvett egy Csubakka-maszkot vajúdáshoz, így kiáltásaiból Wookie hörgés lett. És ez tök vicces állítólag.  Sikere már legalább van, 728 ezerszer nézték meg Facebookon a videót. Messze van még "Chewbacca Mom" 165 milliójától, de még vane sélye:

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ilyenek a mai gyerekek a gyerekpszichológus szemével

(bj) 2017. január 12., csütörtök 08:21

Előző cikkünkből kiderült, hogyan látják az óvónők a mai gyerekeket, illetve milyen változásokat tapasztaltak az utóbbi években a gyerekek viselkedését illetően. Ugyanezt a kérdést fogalmaztuk meg egy gyerekpszichológusnak: miben változtak az elmúlt pár évben a gyerekek, és ezek a változások minek köszönhetők, illetve milyen tanácsokkal szolgálhat a szülőknek, nekünk, hogy egy viszonylag normális, kiegyensúlyozott, lehetőleg lelki és testi bajoktól mentes felnőttet kapjunk a „projekt” végén.

shutterstock 540922573

Fukker Ágnes gyermekpszichológus egyetért az előző cikkben leírt óvónői véleményekkel: ő is hangsúlyozza, hogy a gyerek elsősorban tünethordozó, vagyis nagyban reflektál, visszatükrözi a szülők, pedagógusok, illetve az őt körülvevők jellemzőit.

Távolról sincs vége, olvasson még »

10 dolog, amiről gyerekeinknek már fogalma sem lesz

(bj) 2017. január 11., szerda 17:00

Mit csináltak az emberek, mielőtt feltalálták a nosztalgiát?! - jutott eszembe a graffitikönyves bölcsesség, miközben azon lamentáltam, hogy hova tűntek a régi jó telefonbetyárok. Talán felnőttek, és nem termelték ki a következő generáció betyárjait? Ezt akár magamtól is kérdezhetném, ugyanis az Y-generáció oszlopos tagjaként magam is szórakoztam osztálytársaim társaságában a régebben még közkedvelt időtöltésnek számító tevékenységgel.

Az Y generáció egy új típusú nemzedék, melynek kialakulásában a technika száguldó fejlődése játszott rendkívül fontos szerepet. Ha az 1900-as évek utáni időszakot felosztjuk, akkor ez a generáció a negyedik a sorban, az 1980 és 1999 között születetteket soroljuk ide. (wikipédia)

Vajon a mi generációnk Bárány vezetéknevű tagjai már nem fogják megismerni a „Halló, Bárány lakás? - Itt a farkas!” erősségű poénokat? Nem mintha ettől rosszabb lenne a mai gyerekeknek, mert talán nincs telefonbetyárkodás, de van internet, oltás a méhnyakrák ellen, és pár ezer forintból vehetünk repülőjegyet egész Európába.

Kortársaim közül lassan mindenkinek gyereke lesz, sőt, a második, harmadik is megszületett már valahol. Egy marék szintén Y-generációs munkatárssal elgondolkodtunk, hogy milyen dolgok, játékok, tárgyak, szokások rabjai voltunk gyerekkorunkban, és mik azok, amik ezek közül már teljesen kikoptak, és ha megemlíteném egy mostani gyereknek, gyanakvással vegyes meglepetéssel az arcán vágná rá, hogy még életében nem hallott ilyen baromságról. Íme az első tíz dolog, ami eszünkbe jutott:

Távolról sincs vége, olvasson még »

A cigányiskola olyan, mint az adóelkerülés

Primilla 2017. január 11., szerda 14:08

Az iskolai szegregáció bizonyos szempontból olyan, mint a környezetszennyezés, vagy az adóelkerülés: könnyen meg lehet magyarázni, hogy ki miért csinálja, sőt, vannak, akik kifejezetten hasznot húznak belőle, össztársadalmi szinten azonban rendkívül káros jelenség, aminek végeredményben mind megisszuk a levét.

Ennek ellenére (vagy éppen ezért) a szegregáció létezik – ahogy az adóelkerülés és a környezetszennyezés is. Ráadásul nagyobbrészt nem is az oktatáspolitika, hanem éppen hogy az érintettek a motorjai a szegregálódás folyamatának.

Persze nem akarnak ők rosszat másoknak, csak a saját gyereküknek akarnak jót, vagyis a szegregáció nem cél, csupán a döntés velejárója.

Az MTA Gyeremekesélykutató Csoportja a 23 leghátrányosabb helyzetű térségben azt kutatta, hogy kik azok, akik inkább vállalják a gyerek ingáztatásával járó kényelmetlenséget, de semmiképpen sem szeretnék a helyi iskolát igénybe venni. Illetve mik az indokaik, és milyen következményekkel jár ez a döntés.

GettyImages-180873206
Fotó: Sean Gallup / Getty Images Hungary

Mint kiderült, ezekben a leghátrányosabb helyzetű falvakban így dönt szinte mindenki, aki megteheti: vagyis a középosztálybeli, tanult, és nem roma anyák jellemzően elhordják a helyi iskolából a gyerekeiket. Hátrahagyva ezzel a leghátrányosabb helyzetű családok gyerekeit, és nem kis mértékben hozzájárulva a szegregálódáshoz.

Miért baj?                                               

Még mindig nagyon sokan nem értik, hogy miért baj az, ha a gyerekek képességeik, szociokulturális hátterük, vagy mondjuk aszerint, hogy romák vagy nem romák, egymástól elkülönülten tanulnak. Hiszen minden iskolában van csoportbontás matekból, ami nagyon helyes: a jók szárnyalhatnak, a kevésbé ügyeseknél pedig így több időt fordíthatnak a felzárkóztatásra. Csakhogy ez az iskolai elkülönülés szintjén nem egészen így néz ki. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ha így eltunyulsz, apa el fog hagyni, és igaza lesz!

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. január 10., kedd 14:44

Tizenéves korban a legtöbb gyereknél megszaporodnak a kritikus megjegyzések, a csipkelődés, az elégedetlenkedés. Az ember elméletben úgy áll hozzá, hogy a gyerek szavain nem érdemes megsértődni, egyrészt, mert még nem érzi át, hogy a másikat megbántja, másrészt, mert sokszor csak provokálni akarja a szülőt. De amikor élesben találkozik vele, akkor nem könnyű az elméletet megvalósítani.

Ráadásul a gyerek képes a legkönnyebben a gyenge pontunkra tapintani. Van benne tapasztalata, mi hat anyára, apára, és nem fél használni a tudását. Van, akiben felmerül ilyenkor, hogy „Ennyire érzéketlen a gyerekem? Lehet, hogy nem is egészséges lelkileg?” (Utóbbi kérdés szó szerint így hangzik el: „Egy kis pszichopata?”), vagy, legalábbis az, hogy „Nagyon elrontottam valamit, ha itt tart a kapcsolatunk.” Érthető, hogy az első reakció a sértettség, hiszen nem erre tanítottuk, nem ezt érdemeljük stb.

shutterstock 176638514
Távolról sincs vége, olvasson még »

Kucu megdöglik, az élet pont ettől megy tovább

Primilla 2017. január 9., hétfő 12:44

Kucu – szögezzük le – mindenképpen kolbászként végezte volna. Ez volt az élete értelme: hogy levágják, és valaki jóllakjon vele; ahogy az összes többi mezőgazdasági haszonnövény és –állat, a szőke búzától a cukin totyogó kiskacsáig, annak köszönheti a létét, hogy az embernek ennie kell.

Kegyetlen, de ez van. Aki ezen sóhajtozik, attól csak annyit kérdeznék: és az ebéd mi volt?

Ennél azért eggyel bonyolultabb ügy az a videó, ami a hétvégén bejárta az egész internetet, nem kis felháborodást keltve állatvédőkben és szülőkben egyaránt. A valójában teljességgel értékelhetetlenné tett, kikockázott képsoron azt lehet leginkább hallani, hogy egy sejthetően óvodáskorú gyerek az apja biztatására ledöf egy disznót.

A rendőrség egyébként már eljárást is indított a Pécs környéki szülők ellen, méghozzá állatkínzás miatt, mivel a törvény szerint, mielőtt ledöfik a disznót, el kellett volna kábítani.

GettyImages-56316288
Fotó: Tim Graham / Getty Images Hungary

A felháborodásnak viszont pont az állatbarát része nem jött át a kommentekből, amiket kitartóan végigolvastam több cikk alatt is. A legtöbben amiatt jajgattak, hogy a kisgyereket biztatják kegyetlenkedésre a szülei.

Aki vidéken, faluban, kisvárosban vagy tanyán nőtt föl, pontosan tudja, hogy a disznóvágás ott hozzátartozik az élethez, nincs mit sápítozni rajta. Vagyis valaha még hozzátartozott, ma már nem igazán, mert az egy más világ. Ma már, a négyezer forintos repülőjegyek világában senki sem áldozza be a szabadságát a disznótartásért, igaz, anyagilag sem éri már meg igazán.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Előbb bízzunk a gyerekben, aztán lesz megbízható

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. január 8., vasárnap 14:34

A tini szüleit számtalan helyzet elé állítja az élet, mikor el kell dönteniük: eléggé érett és felelős-e már a gyerek ahhoz, hogy ezt vagy azt megengedjék neki. Ilyen kérdések korábban is felmerülnek, de a tini életkorával növekszik a tét, komolyodnak a helyzetek. Például rábízzanak-e jelentősebb pénzösszeget, annyit, ami már nemcsak egy rágóra elég, hanem akár rossz célokra is használható, például egy komolyabb berúgásra. A legfőbb kérdés persze az szokott lenni, hova engedjék el: mehet-e a buliba, koncertre, ott alhat-e az ismerősnél, hányig maradhat ki.

A szülők döntésében sok tényező szerepet játszik. Annál jobb, minél inkább látják a gyereket a maga valójában, és nem csak a szorongásaik mentén döntenek túl szigorúan, vagy, a másik véglet, ha a népszerűségnyerés motiválja az engedékeny választ. Utóbbinak komoly a veszélye elvált szülőknél, főleg, ha nem jó az együttműködés, és riválist látnak egymásban. Ilyen helyzetben sokan belecsúsznak abba a hibába, hogy nem akarják a „rossz rendőr” szerepét vállalni, és egymásra licitálva engednek meg olyasmiket a gyereknek, amiket a valós érettsége és életkora nem indokol.

shutterstock 225203728
Távolról sincs vége, olvasson még »

Kezelési útmutató (túlságosan is) eleven gyerekekhez

Brownie 2017. január 8., vasárnap 08:13

Túlságosan élénk, dacos, lobbanékony, érzékeny, intenzív, fogékony, nyugtalan, makacs, „hiperaktív”, rossz – ilyen címkékkel illetik a nehezen kezelhető gyerekeket, akiknek szülőjeként az ember néha úgy érzi, mintha egyedül lenne a gondjaival. Az elevenség sokkal gyakoribb jelenség, mint hinnénk, ám nem lehetetlen együtt élni vele. A cél ugyanis nem a tökéletesség, hanem a fejlődés.

B289754

Ez az Eleven kölykök című klasszikus kézikönyv jelmondata, amelynek nemrég megjelent, harmadik kiadásába a szerző, Mary Sheedy Kurcinka szülőket segítő oktatási szakember beépítette a legújabb kutatási eredményeket és tanulságos példákon keresztül még több gyakorlati tanáccsal látja el az olvasót.

Többek között arról, hogy kétségbeesett szülőként hogyan koncentráljunk az eleven gyerek erősségeire, hogyan őrizzük meg a hidegvérünket, hogyan oldjuk meg a válságokat, hogyan húzzuk meg a határokat, vagy hogyan csökkentsük a konfliktusok gyakoriságát a kortársakkal és a rokonokkal.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 ... 293

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés