Két és fél, hároméves korban elérkezik az időszak, mikor gyermekünk szinte minden egyes mondatunkra a „miért?” kérdéssel reagál. Ekkortájt nem létezik olyan állítás, melyre csemeténk ne kérdezne vissza tömören, de annál kíváncsibban és kitartóbban, mely egy idő után próbára teheti türelmünket. De mi az oka a sok miértnek? A KinderCare szakértője válaszol.
A miért korszak szülőként
A kérdéses életkorban gyermekünk szellemi képességei rohamosan fejlődnek, minek révén bölcsődés korú csemeténk elkezdi felfedezni és jobban megérteni az őt körülvevő világ összefüggéseit. Megpróbál következtetéseket alkotni, rájönni arra, miért működnek úgy a dolgok, ahogy azokat nagy-nagy bámulattal megfigyelte. Lévén, hogy a kicsi csupán néhány éve van a világon, tapasztalatai igencsak minimálisak, fantáziája viszont annál szélesebb. Szeretne magyarázatot találni arra a számtalan csodára, mely a mindennapok során körülötte zajlik, ezért fordul hozzánk segítségért.
Sok esetben a gyerekek nem is várnak konkrét választ a „miért?” kérdésre, inkább azt próbálják jelezni vele, hogy valami, amit mondtunk vagy tettünk, vagy amit a környezetükben megfigyeltek, felkeltette kíváncsiságukat. De mit tehetünk szülőként, ha már igencsak fáraszt minket gyermekünk folytonos visszakérdezése? A letorkolásnál jóval hasznosabb, ha megfordítjuk a szerepeket, és mi kezdjük el „miértekkel” bombázni a kicsiket. Kérdezzük meg a bölcsis gyermekünktől, hogy ő mit gondol, miért kell például lefekvés előtt fogat mosnia. A hasonló kérdések gondolkodásra késztetik a gyerekeket, mellyel megmozgatjuk az agyukat, segítjük logikai képességeik kifejlődését.
Egyszerre jó móka és hasznos dolog közösen választ találni az adott dologra. Azzal, hogy rájuk hagyjuk, töprengjenek egy kicsit a rejtélyen, mielőtt megadnánk nekik a választ, a gyerekek egyenrangú partnernek érezhetik magukat, akik maguk fejtik fel – kis segítséggel – az adott jelenség mögött rejlő titkot. Természetesen a legtöbb esetben nem találnak saját maguktól választ a kérdésekre, vagy pedig valamiféle – számunkra – igencsak mókásnak ható és roppant fantáziadús „magyarázattal” állnak elő, mely könnyen szerezhet néhány felhőtlen percet szülő és gyermek számára egyaránt.
Ne szégyelljük bevallani, ha esetleg nem tudjuk a választ egy adott kérdésre. A kicsi így megtanulja, hogy még mi sem vagyunk mindentudók, és hogy felnőttként is ugyanannyira rácsodálkozunk egyes dolgokra, mint azt ő teszi háromévesen. Összegezve, a „miért?” kérdések célja az alapvető kíváncsiságon túl az, hogy velünk, vagyis a számukra legfontosabb személlyel együtt „nyomozhassa” ki csemeténk a számára csodaként ható jelenségek mögött megbúvó összefüggéseket, így hát ne legyünk restek belemenni a mókába!