Majomkodás vagy tényleg hasznos a korai nyelvtanulás?

Zanza!

Mit csináljon az a szülő, aki mindenképpen el szeretné érni, hogy a gyereke megtanuljon egy nyelvet? Nyugodtan bízza a dolgot az iskolára, vagy kezdjen el már kisbaba korban idegen nyelven énekelgetni? Sikeres nyelvtanulókat kérdeztünk, ők hogyan oldották meg a kérdést, és mit csinálnak a saját gyerekükkel.

A magyarok messze földön híresek arról, hogy mennyire nem beszélnek nyelveket: az európai átlag 67 százalékhoz képest nálunk a felnőttek 40 százaléka képes jól-rosszul kommunikálni egy idegen nyelven.

Ugyanakkor, ezzel mit sem törődve, azoknak a gyerekek, akik most szeptemberben kezdték el a középiskolát, a következő négy évben mindenképpen el kell jutniuk a középfokú nyelvvizsgáig, ha tovább szeretnének tanulni, különben nem léphetnek be a felsőoktatásba. Kemény. 

Na, de mit tegyenek azok a családok, ahol mindenkinek magyar az anyanyelve, ráadásul itthon is élnek – szóval a többség – azért, hogy a gyerekük valóban megtanuljon egy nyelvet? Nyugodtan hátra dőlhetnek, és rábízhatják a dolgot az iskolára, vagy már magzat korban muszáj elkezdeni angolul énekelgetni a gyereknek, hogy vihesse valamire az életben?

shutterstock 547444264

A témát korábban már alaposan körüljártuk, akkor a nyelvtanulás szakavatott ismerői jutottak szóhoz. Most korántsem leszünk ennyire tudományosak: tapasztalatokról fogunk beszámolni.

Melinda angoltanár, férje biológus, és kisiskolás gyerekeik vannak. A gyerekek születésekor a család az Egyesült Államokban élt, de mire a kicsik megtanultak beszélni, Olaszországba költöztek. Jelenleg itthon élnek, és Melinda egyáltalán nem érzi szükségét, hogy hét éves korukban nyelvet tanítson a gyerekeinek.

Annáék szintén értelmiségi házaspár, négy gyermekük van, a legnagyobbak is alsósok még. Életük során többször alakult úgy, hogy az egész nyarat Portugáliában töltötték. Anna több nyelven beszél, és a férje sincs híján a nyelvtudásnak.

Enikő korábban egy dániai főiskolára járt, most pedig a leuveni egyetem ösztöndíjas hallgatója. Az iskoláit angol nyelven végzi, a barátai is színes, nemzetközi társaságot alkotnak.

Őket, hármukat kérdeztük a sikeres nyelvtanulással kapcsolatos tapasztalataikról, elképzeléseikről. 

Gimiben kezdve is simán meg lehet tanulni

„Bevallom, én annyira jól megtanultam angolul úgy, hogy a gimiben kezdtem, hogy ez szkeptikussá tett minden ilyen "tanuljunk már két éves kortól, mert csak úgy beszéljük majd jól a nyelvet" nyafogással szemben – kezdi Melinda. Szerintem simán meg lehet tanulni a gimiben egy-két nyelvet magas szinten, ha valaki kicsit is küzd a tudásért.

Viszont az a gyanúm, hogy nekem extrém jó a nyelvérzékem, a kiejtésem alapján nagyon sokszor hittek angolszász anyanyelvűnek, pedig a főiskola harmadik évében jártam először Londonban.

A gyerekek sajnos nem beszéltek még, mikor elköltöztünk Amerikából, viszont jártak olasz bölcsibe, és ott elég hamar elkezdtek már gagyogni olaszul, nagyon jó kiejtéssel. Ugyanakkor az ilyen heti egy-két órás nyelvi foglalkozásoknak nem igazán látom értelmét. Ha már nyelvtanulás, akkor legyen mélyvíz, anyanyelvi tanárokkal egész nap (vagy legalábbis ún. balanced bilingual tanárokkal), sok játékkal, énekléssel, azt hiszem, ennek van csak értelme.

Egyébként, amikor egy kétnyelvű iskolában dolgoztam, azt láttam, hogy hiába voltak ott állandóan az anyanyelvi tanárok, a gyerekek pedig sokszor már az óvoda óta tanultak angolul, a legtöbben pont olyan béna kiejtéssel/nyelvtannal beszéltek, mint a sima iskolások. Azok a gyerekek tanultak meg igazán jól, akiknek vagy valamelyik szülőjük anyanyelvi volt, vagy kint éltek és jártak intézménybe huzamosabb ideig" - összegezte Melinda a tapasztalatait. 

Nem az számít, hogy tud-e, hanem hogy mer-e

"Azt gondolom, hogy a korai nyelvtanulásnak leginkább a gátlások korai leküzdésében van szerepe, illetve a nyelvi automatizmusok kialakításában, ami nagyon nagy dolog. Nevezetesen, hogy egy olyan gyerek, aki hamar elkezd nyelvet tanulni és sokat kényszerül használni is azt a nyelvet, az várhatóan mindenféle gátlás nélkül használja majd a későbbiekben is, és ez bizony nagy előny, mert megfigyelésem szerint felnőtt korban a gátlások a nyelvtanulás legkomolyabb akadályai.”

shutterstock 704737204

Motiváció

„A gyerekeink szerintem extra motiváltak lesznek, mert sokat hallottak minket mindig olaszul meg angolul is beszélni, és nagyon tetszett nekik, úgyhogy azt gondolom, hogy ezzel minden rendben lesz, ha majd elkezdenek tanulni. Úgy látom, ez állati sokat számít, hiszen az utánzás mindennek az alapja a nevelésben” – tette hozzá Melinda.

„Az, hogy én itthon módszeresen egy az anyanyelvünktől különböző nyelven beszéljek a gyerekemmel, annyira idegen tőlem, hogy el sem tudom képzelni. Köztünk szólva elképesztő majomkodásnak tartom.” – vélekedik a négygyermekes Anna.

„Az egész nyarakon át tartó portugál útjaink – kiváltképp a legelső – biztos, hogy hatalmas lendületet adtak a lányaink nyelvtanulásának. Igaz, addig is hallgattunk itthon angol nyelvű dalocskákat, és amikor kérdezték, hogy mi mit jelent, válaszoltunk, de hát én ezt nem nyelvtanulásnak, hanem a környező világ megismerésének fogtam fel.

Portugáliában viszont eléggé megdöbbentő volt látni, hogy az akkor 7 és 5 éves lányok milyen tempóban idomultak az idegen nyelvi környezethez, holott még csak közösségbe sem jártak ott. Mint két kis szivacs, úgy szívták magukba a portugál nyelvet.

Már a betűkkel is ismerkedtek ekkor, így az írott szövegeket, plakátokat is lefordíttatták maguknak, és akárhová mentünk, méteresre nőtt füllel figyelték a beszédet, és próbálták kihámozni a megfelelő szavakat. Ebben hiszek, ez egy valódi, életszerű helyzet volt.

Nem hobbiból kíváncsiskodtak, hanem érteni akarták a cukrászdában a fagyi repertoárt, a tévében a rajzfilmet, a könyvesboltban a könyvet, újságot, és vérmérséklettől függően szerettek volna megszólítani a játszótéren más gyerekeket, vagy nem.

A nagyobb minden alkalmat megragadott, hogy portugálul szóljon emberekhez, és ezt olyan lendülettel, magabiztossággal és kiejtéssel tette, hogy a portugálok magától értetődően válaszoltak neki hosszú körmondatokban, mivel azt hitték, valóban profin beszéli a nyelvet.”

Amikor megvan az érdeklődés, lehet emelni a tétet

"Mikor láttuk, hogy ennyire nyitottak a nyelvekre, nyilván mi is emeltük a tétet. Többet magyaráztunk, jobban ráálltunk a nyelvtanulásra, és amíg kint voltunk, sőt, utána is, volt, hogy portugálul szóltunk hozzájuk viccelődve, egy-egy mondat erejéig. Direkt portugál dalokat hallgattunk, meséket néztünk, rákerestem szavakra, mondtam nekik, hogy mi mit jelent, stb.

A második útra úgy mentünk ki, hogy már előtte itthon gyakoroltunk, kaptak a lányok portugál nyelvkönyvet is, de ez volt az az év, mikor a legnagyobb lányunk elkezdett hosszabb mondatokban beszélni angolul is. Most ott tartunk, hogy 3. osztály óta végre mindkét lánynak van normálisnak mondható angol oktatás a suliban szótanulással, nyelvtannal, egybefüggő szövegtanulással. Semmi bravúros, de talán elmondhatjuk, hogy átlagosan jó magyar iskolai nyelvoktatás folyik, és itt már előfordul, hogy tanulnak újat.

Közben mindkét lány végigcsinált két 90 napos szériát Duolingo-n angolból, aminek meg abszolút felnőtteknek szóló nyelvi és tematikus készlete van. Ebben nagyon ügyesek, és iszonyú következetesen és kitartóan csinálják, és persze most már rendszeres játék, hogy ők is angolul beszélgetnek egymással és velünk, de ez akkor is csak játék, nem leszünk műkétnyelvű család.

Mindent egybevetve, szerintem 5 és 10 éves kor között van egy olyan anyanyelvi érettség és egy nyitottság a legtöbb kisgyereknél, ami már alkalmassá teszi egy ilyenfajta nyelvtanulásra.”

A mélyvíz hosszú távon is működik

"Valamelyest a saját példám is alátámasztja ezt – folytatja Anna. „Én az általános iskolát kezdtem (akkor még) szerb-horvát tanítási nyelvű iskolában. A nagymamám horvát származású, és ott volt ez a suli tőlünk 5 percre, de hozzám senki nem beszélt előtte magyaron kívül más nyelven. Akkor nyáron nagypapám foglalkozott velem, hogy legalább a számokat, színeket, köszönéseket tudjam, mire iskolába megyek.

Bennem is nagy nyelvi nyitottság volt, a módszer pedig már-már kegyetlenül mélyvizes volt.

A suliban tényleg egész nap nem beszélt hozzánk senki magyarul, még a konyhás nénitől is szerbül kellett kérni a repetát, máshogy nem értette, és ránk szóltak, ha magyarul beszéltünk (szerintem semmi nemzetiségi pöffeszkedés oka nem volt, csak elmondták, hogy ide mindenkit azért írattak a szülei, hogy szerbül beszéljen). Így karácsonyra gyakorlatilag profin beszéltem, írtam, olvastam szerbül, beleértve természetesen a cirill betűket is."

Nem elég csak elkezdeni, végig is kell vinni

"Minden ilyenből profitál az ember, de azért az fontos, hogy ha egy ilyen jó folyamat elkezdődik, azt végig kell vinni. Nekem sajnos nem lett se szerbből, se horvátból nyelvvizsgám, bár úgy gondolom, ha fontos lenne, fél éven belül meg tudnám csinálni, mert azóta is bármikor kerülök szerb/horvát nyelvi közegbe, szinte sokkoló tempóban jönnek vissza a régi emlékek. Egy horvát nyaralás végére elkezdtem horvátul gondolkodni és álmodni... Szóval elég mély rétegeimbe ivódott bele az a kicsi korban tanult nyelv."

shutterstock 175030124

Kamaszkor körül minden megváltozik

"Gimiben emelt óraszámban tanultam franciául. Mivel nyolcosztályosba jártam, még mindig ebbe a nyelvileg nagyon fogékony időszakba esett. Az első két év francia tananyaga a véremben van, utána viszont sajnos az oktatásunk minősége is csökkent, de nekem úgy tűnt, hogy valahogy ilyen 12 évesen zárul ez a kör. Azután már tényleg idegen nyelvként, iskolásan, módszeresen tanulok nyelvet, nem olyan "ragad rám a kosszal" jelleggel. Nehéz megfogalmazni, de tényleg megváltozott valami akkortájt ez ügyben.” – összegezte Anna a tapasztalatait.

Énekelgettek is, nyelvet is beszél – csak nem azért

Enikő, a leuveni egyetem ösztöndíjas hallgatója úgy fogalmaz, hogy „kényelmes” neki az angol nyelv. Igaz, angolul az iskolában, hat évesen kezdett tanulni, de előtte, egészen kicsi korától kezdve a rendkívül művelt nagymamája sokat énekelt és beszélt hozzájuk franciául és németül is. Ezek az egyébként tejesen ismert dalocskák (Sur le pont d’Avignon, Alouette gentille alouette és társai) és jó néhány kifejezés is állandó használatban voltak a családban, és ettől elég korán hozzászokott, hogy az idegen nyelv a mindennapjai része. 

De persze ezeket nem azért énekelgették, mert „hű, de tanulunk”, hanem, mert „hű, de jó volt énekelni.”

„A személyes véleményem az, hogy a magyar gyerekeknek azt énekelhetsz, amit akarsz, nem fogják megtanulni a nyelvet, mert egyszerűen minden annyira különböző. Ha angolszász nyelvcsaládba tartozóknak énekelgetsz angolul – például hollandoknak, németeknek, belgáknak, skandinávoknak – meg fogják érteni a szöveget, mert hasonlóak a szavak és a nyelvtan. Itt a tanárok hollandul beszélgetnek a tanársegéddel a szünetben, és mivel tudok angolul, megértem, hogy mi a fő téma. Persze nem minden szót, de megértem, hogy arról beszélnek, hogy nem igaz, már megint elromlott a projektor.”

Magától nem ragad

„Azzal egyébként egyetértek, hogy segít a nyelvtanulásban az éneklés meg a mondókázás, zenehallgatás és sorozatnézés – feltéve, hogy tényleg tanulod a nyelvet. A suliban is sokat csináltuk ezeket, és működnek. De önmagában az otthoni énekelgetés kisgyerekkel nem hiszem, hogy segít. Legalábbis én nem érzem, hogy könnyebben megtanulnék ettől franciául, vagy németül. Meg a kiejtést is jobb, ha nem magyartól tanulja meg a gyerek.”

Blogmustra